Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-07 / 1. szám

Bonyolult rajzú, rézlapba vágott résben két kurbli segítségével kell végigvezetnem egy tűt. Fél percig megy is a dolog, aztán egy ügyetlen mozdulatomra kigyúl a lámpa, felé­harson a csengő. Tekerem a fogan­tyúkat, míg elhallgat a pokoli ber­regés, aztán leveszem a kezemet a gépről. Úgy látom, nem lennék túl ügyes esztergályos. Radu C. Teuca, a kolozsvári Tehnofrig gyár munkalé­lektani laboratóriumának vezetője tapintatosan nevet. — Kissé ideges vagy. Hát, ami az idegességet illeti, ab­ban lehet valami. De a gépecske ügyes, az bizonyos. — Selişcan doktor, a munkavédel­mi iroda vezetőjének találmánya... Ő a mi házi műszerellátónk, feltalá­lónk stb. stb. Nézz körül itt a la­borban, szinte minden műszerünk az ő munkája. Egy sarokban hatalmas fémhenger. Benne négyágú csillaghoz hasonló lemez. Radu int: — Próbáld kiemel­ni azt a lemezt, anélkül, hogy vala­hol hozzáérnél a hengerhez. Ezzel a műszerrel az öntödei magkészítő-jelöltek megfelelőségét vizsgáljuk. Az a­ másik készülék a reakció-idő-mérő berendezés. Ha meg kellett volna valahonnan vásárolni, jó néhány ezer lejbe került volna. Se­liscan doktor megcsinálta jóval ol­csóbban, s a szakemberek vélemé­nye szerint jobb műszer, mint a ha­sonló külföldi szerkezetek ... (Teuca Radu kollégám volt az egye­temen. Remek humorérzékű, nagyvo­nalú, barátságos ember, ilyennek a­­zonban ritkán láttam annak idején. Mikor bekapcsolta a műszert, csupa figyelem lett. Elfeledkezett arról, hogy látogató vagyok, hogy nem elemzést kell készítenie egy felvételre jelentkező munkás­jelöltről, ezekben a percekben csak a műszernek élt.) — A labor nagyon fiatal, hivata­losan mindössze egy éve működünk. Az üzemben addig az Akadémia ko­lozsvári fiókjának egyik kutatócso­portja már előbb végzett munkalé­lektani kutatásokat. Aztán jóváhagy­ták egy üzemi laboratórium létesíté­sét. Jelenleg — továbbra is együtt­működve az Akadémia kutatóival — az öntödei munka lélektanát vizsgál­juk, aztán sorra vesszük a gyárban előforduló többi mesterséget, kö­vetkeznek a marósok, a lakatosok, az esztergályosok... Ezek a műszerek LÉLEKBÚVÁR is erre a vizsgálatsorozatra készül­tek. Ezeknek a vizsgálatoknak a cél­ja kettős: már eleve, a felvételkor szeretnénk megállapítani a szakmai alkalmasságot, ugyanakkor eredmé­nyeink felhasználásával hatékonyab­bá lehet majd tenni a szakmai okta­tást, a szakmunkásképzést is. Az ilyen meg hasonló­­ próbákon kívül, természetesen más vizsgáló eljáráso­kat is használunk, tesztelünk, kérdő­íves módszereket alkalmazunk. (Radu semmit sem vesztett diákkö­ri lényéből. Most is kiváló társalgó, logikusan, érdekesen beszél. Meg­nyugtató egyéniség. Kommentál, szé­lesen, harsogva nevet, hatalmas ke­zei vaktában is megtalálják a meg­felelő kapcsolót, füzetet vagy karto­tékot. Hol románul, hol magyarul beszél, s magyar beszéde a hang­­súlyeltérések ellenére is élvezetes.) — Persze, nehogy azt hidd, hogy ez a munkalélektani laboratórium valamiféle csodaszer, amely egy csa­pásra megold mindenfélét. Nagy pél­dául a munkaerővándorlás? Itt a laboratóriumban megtaláljuk egyes okait, levonunk bizonyos következte­téseket, azt, hogy például a családo­sok általában ritkábban mondják fel a munkaszerződést, hogy az ingázók fáradtsága komolyan visszahat a ter­melésre, hogy a legényemberek, a fiatalok közül egyesek elhamarkod­va hagyják el a munkahelyüket sok­szor apróságok miatt is. De ez ke­vés. Olvasd csak... A kezembe nyomott könyv szerzője a korszerűi nagyvállalatokban felhasz­nálható különféle sajátos kutatási területekről ír. A munkalélektani la­boratóriumról így ír: Nem állhat csu­pán magában. Szükség van például vállalati szociológusokra is, akik a különféle munkaszervezési, szociális és egészségügyi kérdéseket vizsgál­ják, akik a szabad­idő felhasználásá­val foglalkoznak, esetenként akár megfelelőképpen irányítják, akik a munkahely, a környezet meg a dol­gozó közötti viszony megfelelővé té­telére tesznek javaslatokat stb. Még tovább a gyári pedagógiai labora­tóriumról olvasok... S a szerző min­denütt hangsúlyozza, hogy e három A GYÁRBAN tényezőre feltétlenül szükség van mindenütt, ahol megfelelő eredményt akarnak elérni. — Valami effélét szeretnénk meg­valósítani mi is. Most csak egyedül vagyok, de azt hiszem, nemsokára azt is elérjük, hogy árnyaltabban is megközelíthetjük majd a gyár éle­tét. Ha ez csak az igazgatóságon múlnék, azt hiszem nem kellene so­káig várnom... De ami késik, nem múlik. Ez a laboratórium már meg­van, létezik egy mag, s a kis tett is nagyobb a semminél...­­Megrázza a fejét, érzi, hogy köz­helyet mondott. Feláll, tesz-vesz a laborban, majd órájára néz. Ne ha­ragudj, nemsokára fogadóórám kez­dődik... Az üzemi pszichológusnak ez is kötelessége. Viszont átviszlek a doktorhoz... Ritka ember.­ Selişcan Emil doktor inkább mér­nöknek néz ki, mint orvosnak. Kék köpenyege még olajos is, és kezefo­­gása sem papírmunkához szokott embert sejtet. — A munkalélektan laboratórium munkája, s az én szűkebb feladatom, a munkahelyi balesetek megelőzése sokban összefügg, talán ezért is ér­zem annyira szívügyemnek azt, hogy ahol tehetem, ott segítsek Teuca ba­rátomnak. Orvos vagyok, de műsza­ki érdeklődésű orvos ... (A doktor egyébként elismert felta­láló. SET — azaz Selişcan Emil — „márkájú" például az első román gyártmányú mikroszkóp, anno 1945, de készített 6 210 mm-es teleobjektí­­vet, milliméterenként 1000 vonal met­szésére alkalmas mikro-véső berende­zést, és kb. 40 újítás, illetve talál­mány leírásán szerepel a neve. Leg­újabb készüléke a légnyomás válto­zása és a balesetveszély közötti ösz­­szefüggésre alapozódik: egy automa­ta jelzőberendezés, amely a légnyo­más csökkenésekor megnövekvő bal­esetveszélyre figyelmezteti a dolgo­zókat.)­­ Szerte a világon egyre fonto­sabbnak tartják a munkahelyi viszo­nyok tudományos kutatását, a meg­felelő emberi kapcsolatok létrehozá­sát, s egy fejlődő iparral rendelkező országban hatványozottan kell töre­kednünk arra, hogy ne csak a gépek legyenek a kor színvonalán. Ezért tartom különleges fontosságúnak a munkalélektani laboratórium létrejöt­tét, ezért értékelem különösen nagy­ra azt, hogy a gyár vezetősége a tőle telhető minden segítséget megad ahhoz, hogy eredményesen dolgoz­hassunk. (Teuca Radu közben elment. Seliş­can doktornak is mennie kell, hívják telefonon. Miközben a kapusfülkében ülő csinos, fiatal tisztviselőnőtől — nem merem kapusnak nevezni olyan gondozott és barátságos — átveszem igazolványomat, egy takarítónő ép­pen sepreget. Pedig nincs is szemét a földön, csak néhány nedves láb­nyom mutatja, hogy odakinn havaz­ni kezdett. A gyár­bejárat tiszta kő­lapjain azonban zavaró még a ned­ves lábnyom is. Mert a tisztaság köte­lez. Arra gondolok, talán a munka­­lélektani meggondolásokból ennyire tiszta az előtér, váltás idején...) Ács László Mit jelez a hordozószalag műszertáblá­ja ? Leolvasásához gyakorlott szem kell. És mi forog a gépeknél dolgozó emberek fejében ? A termelés szem­pontjából ez utóbbi még lényegesebb kérdés; megfejtéséhez szakember kell. esztendőben) — másképp csen­gett volna a konfetti pergő­tüzében, mint máskor. — Az újra — ismételték meg maguk között a tósztot, mert e rövidke szóban több tömörül, mint pusztán az ér­­kező esztendőre szóló jókíván­ság. Ezen az éjjelen, ilyen al­kalomkor első ízben üzemelt­­ a gyár mindkét kemencéje, termeltek megduplázott kapa- *4 oltással. A cső-labirintusban , útját járó vörös bauxit átala­kulása során nincs tekintettel­­a hétköznapra, ünnepre, számá­ra minden nap és minden óra azonos, és minden napon és­­ minden órában egyformán helytállást követel. Ezen az éjjelen — az új öt­éves terv első tonnái készül­tek. Az első hétszáz tonna — 1971-re. MEMENTO Szerintem úgy szép az esztendő, eleje, ha örömhírekkel járkálhatunk az emberek között. Énnekem pél­dául olyan szerencsém van, hogy örömhírekkel járkálhatok. Ugyanis van a zsebemben egy újévi üdvöz­let. Nem olyan újévi üdvözlet, amelyben egyszerűen boldog új évet kíván valaki a messzi távolból és azzal szlussz, nézhetem a havas fenyőfákat a mellékelt festményen, vagy a pezsgős üveget, vagy a szánkót, hanem olyan újévi üdvöz­let, mely azzal a felkiáltással kez­dődik, hogy győztünk ! Persze, aki nem tudja, miről van szó, most azt mondhatja, igen verekedősen, igen háborúsan hangzik ez az ijjévi üd­vözlet. Én viszont azt mondom, nincs szebb, mint a békeidőbeli győ­zelem. De hogy e kijelentésemet meg­indokoljam, emlékeztetni szeretném az olvasót, hogy ebben az újságban úgy hetven közepén megjelent egy ri­port, melynek címe az volt, hogy Szárazjég, s abban a riportban ar­ról volt szó, hogy egy fiatal mérnök, Györke Aladár öt kerek esztendeig verekedett eredménytelenül egyes bürokratákkal, a hanyagsággal. Nos, ezt most csak azért említem meg, mert az újévi üdvözletét Györke Aladártól kaptam, s ő a Győztünk­­felkiáltást éppen a szárazjég-ügyre érti, így folytatja : — „Tavasszal hozzákezdünk a kísérleti üzem fel­építéséhez — otthon. Lehet tovább álmodozni a Nyikómente turisztikai fellendítéséről. Jégpályát, melegfür­dőt, sósfürdőt és mofetát a szondák alapján... Gondolkozz a többi lehe­tőségeken.“ Gondolkozom. Főleg arra gondo­lok, hogyan töltötte szilveszter éj­szakáját ez a fiatal mérnök. Szerin­tem úgy, hogy beszélgetése hango­sabb volt a nagybőgőnél, a dobnál, hogy a borospoharakat rakosgatni kezdte az ünnepi asztalon, mond­ván, itt a szonda, itt lesz a tisztító­berendezés, itt a vezeték, itt a rak­tár. És nem hiszem, hogy a torta­szeletek tálcán maradtak volna, in­kább azt hiszem, azok is beálltak a sorba makettnek, szemléltető esz­köznek. Barátai pedig körülültek és kérdeztek és megint csak kérdeztek a tavaszt emlegetvén... Elekes Ferenc AKTÍV virrasztás Schwarz Róbert vegyész, a ko­lozsvári Terapia gyógyszerárugyár irodájában töltötte szilveszter éjsza­káját. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan telt, vállat vont. — Köszönöm, a körülményekhez képest nagyon jól. Ezt azért mon­dom, mert első ízben történt meg velem, hogy nem a megszokott ba­ráti körben vártam az új év érke­zését. Először ünnepeltem munká­val. Óév délutánjától másnap reg­gel hét óráig voltam szolgálatos. — Mi volt a feladatod ? — A szolgálatos tulajdonképpen a vállalatvezetőt helyettesíti. Hozzám fordultak, ha valamilyen megoldás­ra váró kérdés volt. Három-négy­­óránként személyesen vagy telefo­non ellenőriztem a részleget, az el­lenőrzések között pedig ültem a te­lefon mellett, szakirodalmat olvas­tam meg a rádió szilveszteri műso­rát hallgattam. — Volt-e valami különleges ese­ményetek ? — Hát, negyed 11-kor egy vagon nyersanyag érkezését jelentették az állomásról. Kimentem a vasúthoz, átvettem a szállítmányt, megvár­tam, míg a rakodóhoz vontatták a tehervagont, majd éjféltájban, ami­kor megkezdték a kirakodást, már nem volt rám szükség, visszamen­tem a vállalati központba. — És a hagyományos boldog-új­év kívánság ? A koccintás ? — Jókívánságokban nem volt hi­ány. Éjfél után egyre-másra kaptam az üdvözleteket, jókívánságokat, ami viszont a koccintást illeti, hát szil­veszter ide vagy oda, ne felejtsd el, vegyiüzem vagyunk, próbáljon va­laki behozni szeszesitalt a gyárba, akár újévkor is... — Ezek szerint szárazon ünne­peltél ? — Persze. De megnyugtatlak, nem esett különösen nehezemre, más­részt pedig az új év második és har­madik délutánján aztán kipótoltam az ügyeletesi minőséggel járó „hiá­nyosságokat“... Kovács Nemere KERESKEDŐK A termelékenységet a Q/t képlet­tel számítjuk ki. A Q a termelt javak értéke, a t pedig az idő jel­zésére szolgál. A kereskedelemben problémát okoz, hogy nincs termelés, csak ér­tékesítés: mit keresne ott ez a for­mula? De ez csak a szőrszálhasogatók problémája. A lényeg az, hogy tud­juk: bizonyos értékű áru eladásához hány kereskedőre van szükség. Eh­hez pedig tudnunk kell, hogy mun­kaideje alatt egy kereskedő milyen értékű forgalmat képes lebonyolí­tani. Ehhez pedig nyugodtan fel­használhatjuk a fenti képletet. Ám ha egy üzletben állandóan hosz­­szú sor várakozik a kiszolgálásra és az üzletfelelős minden este nagy for­galomról számol be statisztikájában, azt ne értékeljük magas termelé­kenységnek. Az ilyenszerű nagy for­galom egyenes következménye a fogyasztók (a termelő dolgozók) szabad idejének vesztegetése, a más­napi fáradtság, rossz közérzet , alacsony termelékenység a gyárak­ban, üzemekben. Köszönjük szépen, ezért ne kapjon prémiumot a kereskedelem! Most már csak az a kérdés: mit tegyünk olyan esetekben, ha a sor nyomásától nagy a kereskedelemben a termelékenység? Csökkentsük ezt a termelékenységet azzal, hogy nö­veljük a kereskedők számát? A napi bevásárlást végző házi férfiak nevé­ben mondom: ez sem lenne rossz. De a minőségi változások ötéves tervét miért kezdjük egy ilyen pár mennyiségi igénnyel? Figyeljük meg az önkiszolgáló üz­letekben: a polcok között sokszor több a kereskedő, mint a vásárló. Ez még nem akadályozná a munkát, mert a kereskedők legtöbbje ügye­sen félresiklik, ha közeledik egy vá­sárló. A vásárlás azért vesz sok időt igénybe, mert rendszerint min­dig kevesebb a pénztáros, mint a pénztár. Ha ugyanennyi kereskedő lenne, de közülük több a pénztáros és kevesebb az úgynevezett megfi­gyelő, csökkenne a vásárlásra el­vesztett idő. És ehhez nem kellene mennyiségi, csak minőségi változás. A szervezők — a kereskedők — fe­jében ... Kerekes Árpád EGY KIS KÉPLET Ifjúmunkás 3

Next