Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-11-25 / 47. szám
Honvágy — ügyben ! Rendben van az — mondom magamban —, hogy elszármazott hazánk:fia elérzékenyül szülőhelye láttán, könnyekig meghatja az öreg diója, s muszsikál a szíve a gyönyörűségtől. Nem vetek semmit a szemére, s tőle még csak azt sem kérdem meg: ha ennyire szereti szülővárosát, miért nem jön haza? Az már viszont határozott ellenérzéseket vált ki belőlem, hogy nem elszármazott hazánkfia az egyik vidéki lapban róla írván ugyancsak meghatódik, s ilyesmikkel akar mindannyiunkat meghatni: „Végigsétál a főtéren, el- isgyönyörködik a Szalaván hegy őszi színeiben, lefut I a Tiszához megkeresni t) éveit a folyó tükrében, 1 .belép a szülőház kapuján ! s leül a vén diófa alá felц idézni lelkében Márama- Iros muzsikáját.. Különben sem szeretem azokat az embereket, akik is távolról rajonganak hazd'jakért, pedig a haza nem Iűzte el őket. Azokat, akik valahogy így gondolkoznak: a haza ott van, ahol Ij, pénz is van, így parafrazálva a nagy negyven, ínyolcas igazságot (igényt!) amely a haza kapcsán íj jj j jogról beszél. Egészen ponnosait arról beszél Petőfi, hogy a nép számára haza csak ott van, ahol jogokkal ■ rendelkezik. Gyanús számomra a lőtovalon túli honfibúr ! Mert nem olyanok érzi-i j kenyülnek el, akiket hajdanán az éhínség kerge-, j’tett túl az óceánon, mert azok, ha csak tehették,j i visszajöttek, s nem a véni idiótát keresték, hanem a szögöt, a szerszámokat, ж ,tették, amit tenniük ren- Î dellele.lt. Különben semmi bajom ,hogy nagy művész, elis- mert alkotó világunkban.De engedtessék meg nekem, hogy ne higgyek honfibúrában, beteges hon-i vágyában. És engedtessék meg nekem kételkedni abban, hogy tapasztal-j tabb, sok mindent megérti s kollégám egy deka jó szolgálatot is tett rolna szirupos írásával annak az ügynek, melyért egyébként fennhangon, amikor kell, szónokol. Egyáltalán: mindig ide■ igén volt, s az is lesz számomra az olyan ember, akinek honvágya van, s nem tesz róla. De ez az ő dolga. Mi viszont, akik itt, ithon vagyunk, ne sírjuk el is az ő honvágyát. Lázár László ! Temesvár dolgozóinak tízezrei lelkes örömmel köszöntötték kedden délben a hazánkba érkező Joszip Broz Tito elvtársat, Jugoszlávia és a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnökét, aki Nicolae Ceauşescu elvtárs meghívásának eleget téve, baráti látogatásra érkezett hazánkba. Az RKP Temes megyei bizottságának székházában még aznap délután megkezdődtek a román—jugoszláv hivatalos megbeszélések. A felek rendkívüli elégedettségüket fejezték ki a román és jugoszláv párt, ország és nép közötti szoros barátsági és elvtársi együttműködési kapcsolatok nagyszerű fejlődése fölött, s kifejezték óhajukat, hogy ezeket a kapcsolatokat politikai, gazdasági, műszaki-technikai és művelődési téren tovább kell mélyíteni. A meleg, baráti légkörben lezajlott megbeszéléseket követően Nicolae Ceauşescu elvtárs vacsorát adott Joszíp Broz Tito elvtárs tiszteletére, amelyen az együttműködés, a barátság és a testvéri szolidaritás mellett hitet téve — a két párt és állam vezetője pohárköszöntőt mondott. Szerdán, lapzártakor, még izódtak a megbeszélések,ártszervezetek, munkaközösségek az elmúlt hét folyamán is számos táviratot küldtek az RKP Központi Bizottságához, Nicolae Ceauşescu elvtárs címére. A táviratok azt bizonyítják, hogy a szocialista tudat formálásának programja az egész lépőnkben egyöntetű helyeslésre talált. A iaşi-i egyetemi folytató központ kommunistái — tanügyi dolgozói és diákjai — például megelégedéssel tanulmányozták a november 3—5-i plenáris ülés dokumentumait. Kifejezve teljes egyetértésüket a program nagy jelentőségű gyakorlati célkitűzéseivel, az egyetemi központ kommunistái legfelsőbb kötelességüknek érzik, hogy teljes határozottságukkal, minden erejükkel részt vállaljanak a szocialista emberformálás megvalósításából — olvashatjuk egy táviratban. Így m mindennap egy milliárd Ц lej érték születik országunkban. Ezt könnyű kiszámítani, hiszen nem egészen negyven nap van még hátra az évből és ez alatt az idő alatt több mint 40 milliárd lej értékű termelést kell megvalósítani. Egy-egy ilyen adat hallatán döbben rá az ember a percek, órák, napok értékére dinamikus gazdaságunkban. Talán meg sem gondoljuk, amikor egy napot elhiányoznánk, mi lenne, ha aznap másnak sem akarózna dolgozni. Elképzelni is rossz, mert az egymillió lej értékbe rengeteg áru fér, aladó hagyományainkra, s jelentős történelmi eseményeinkre emlékeztünk az elmúlt héten. November 19- én múlt 25 éve annak, hogy a Demokratikus Pártok Blokkjának parlamenti győzelmével a román nép a demokráciát, a szocializmust és a függetlenséget választotta. Betöltötte 50. évét a bukaresti I. Cantacuzino mikrobiológiai intézet munkaközösségének Nicolae Ceauşescu elvtárs üzenetben kívánt további jó munkát, sikereket. Csíkszeredán színház-hét kezdődött vasárnap. Az alkalom: 250 évvel ezelőtt született a színjátszás Csíkban. МНВ Alapítási év I. 1922. IV. sor. XV. évf. 1971. november 25. Ara 30 bani Világ proletárjai, egyesüljetek! -e?: Horváth János: HAVAS BARÁZDÁK Hangos közvélemény . . . Pusztai Péter fényképriportja a lap. 1 —2—3—4, é* -iS, oMeMif -j Fogadónap Gyergyószentmiklóson Időről időre újra felgyűlnek adósságaink. Találkoztunk gyári fiatalokkal, falusi fiatalokkal, s közben „elhanyagoltuk“ előfizetőink legnépesebb rétegét , a diákokat. Törleszteni indulunk tehát Gyergyószentmiklósra, hogy meghallgassuk szakiskolások és középiskolások, „kennlakók“ és „bennlakók“ mindennapi problémáit, megoldásra váró gondjait. Fogadónapunkra persze nemcsak diákolvasóinkat várjuk el, mint ahogy Vlahicán sem csak a munkásfiatalokkal találkoztunk. Annyit azonban előrebocsátunk, nekünk is van egy kérdésünk, melyre a gyergyóiak segítségével szeretnénk választ keresni. Mennyire támaszkodik a KISZ a diákbarátságokra ? Ezen szerintünk nagyon sok múlik, s jó lenne, ha a KISZ-vezetők is nagyobb jelentőséget tulajdonítanának neki. Tehát : 1971. december 3-án, csütörtökön délben 2 órától a gyergyószentmiklósi Művelődési Házban várják olvasóikat az Ifjúmunkás szerkesztői: Molnár Erzsébet, Tar Károly, Kovács Nemere és Aradi József.