Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-25 / 47. szám

Honvágy — ügyben ! Rendben van az —­­­ mondom magamban —, hogy elszármazott hazánk­­:fia elérzékenyül szülőhe­­lye láttán, könnyekig meg­­­­hatja az öreg diója, s mu­­s­zsikál a szíve a gyönyö­­­­rűségtől. Nem vetek sem­­­­mit a szemére, s tőle még­­ csak azt sem kérdem meg: ha ennyire szereti szülő­városát, miért nem jön haza? Az már viszont ha­tározott ellenérzéseket vált ki belőlem, hogy nem el­származott hazánkfia az egyik vidéki lapban róla írván ugyancsak megha­tódik, s ilyesmikkel akar mindannyiunkat meghatni: „Végigsétál a főtéren, el-­ is­­gyönyörködik a Szalaván­­­ hegy őszi színeiben, lefut I a Tiszához megkeresni t) éveit a folyó tükrében, 1 .belép a szülőház kapuján !­ s leül a vén diófa alá fel­­ц idézni lelkében Márama- I­ros mu­­zsiká­ját.. Különben sem szeretem azokat az embereket, akik is távolról rajonganak hazd'­­jakért, ped­ig a haza nem I­­űzte el őket. Azokat, akik valahogy így gondolkoz­nak: a haza ott van, ahol Ij, pénz is van, így parafra­­­zálva a nagy negyven­­, ínyolcas igazságot (igényt!) amely a haza kapcsán íj jj j jogról beszél. Egészen pon­­­­­nosait arról beszél Petőfi, hogy a nép számára haza csak ott van, ahol jogokkal ■ rendelkezik. Gyanús számomra a­­ lőtovalon túli honfibúr ! Mert nem olyanok érzi-i j kenyü­lnek el, akiket haj­­­­danán az éhínség kerge-, j’tett túl az óceánon, mert azok, ha csak tehették,j i visszajöttek, s nem a véni idiótát keresték, hanem a­ szögöt, a szerszámokat, ж ,tették, amit tenniük ren- Î dellele.lt. Különben semmi bajom ,hogy nagy művész, elis-­­ mert alkotó világunkban.­­De engedtessék meg ne­­kem, hogy ne higgyek honfibúrában, beteges hon-i vágyában. És engedtessék meg nekem kételkedni­ abban, hogy tapasztal-j tabb, sok mindent megérti s kollégám egy deka jó szolgálatot is tett rolna szirupos írásával annak­ az ügynek, melyért egyéb­­­ként fennhangon, amikor kell, szónokol. Egyáltalán: mindig ide■ i­gén volt, s az is lesz szá­­momra az olyan ember, akinek honvágya van, s nem tesz róla. De ez az ő dolga. Mi viszont, akik itt­, ithon vagyunk, ne sírjuk el is­ az ő honvágyát.­­ Lázár László ! T­emesvár dolgozóinak tíz­ezrei lelkes örömmel kö­szöntötték kedden délben a hazánkba érkező Joszip Broz Tito elvtársat, Jugoszlávia és a Jugoszláviai Kommunis­ták Szövetségének elnökét, aki Nicolae Ceauşescu elvtárs meg­hívásának eleget téve, baráti látogatásra érkezett hazánkba. Az RKP Te­mes megyei bizott­ságának székházában még az­nap délután megkezdődtek a román—jugoszláv hivatalos megbeszélések. A felek rend­kívüli elégedettségüket fejezték ki a román és jugoszláv párt, ország és nép közötti szoros barátsági és elvtársi együttmű­ködési kapcsolatok nagyszerű fejlődése fölött, s kifejezték óhajukat, hogy ezeket a kap­csolatokat politikai, gazdasági, műszaki-technikai és művelődé­si téren tovább kell mélyíteni. A meleg, baráti légkörben le­zajlott megbeszéléseket köve­tően Nicolae Ceauşescu elv­­társ vacsorát adott Joszíp Broz Tito elvtárs tiszteletére, amelyen az együttműködés, a barátság és a testvéri szoli­daritás mellett hitet téve — a két párt és állam vezetője po­­hárköszöntőt mondott. Szerdán, lapzártakor, még izódtak a megbeszélések,­ártszervezetek, munka­­közösségek az elmúlt hét folyamán is számos táviratot küldtek az RKP Köz­ponti Bizottságához, Nicolae Ceauşescu elvtárs címére. A táviratok azt bizonyítják, hogy a szocialista tudat for­málásának programja az egész lépőnkben egyöntetű helyes­lésre talált. A iaşi-i egyetemi folytató központ kommunistái — tan­ügyi dolgozói és diákjai — pél­dául megelégedéssel tanulmá­nyozták a november 3—5-i ple­náris ülés dokumentumait. Kife­jezve teljes egyetértésüket a program nagy jelentőségű gya­korlati célkitűzéseivel, az egye­temi­ központ kommunistái leg­felsőbb kötelességüknek érzik, hogy teljes határozottságukkal, minden erejükkel részt vállal­janak a szocialista ember­formálás megvalósításából — olvashatjuk egy táviratban. Így m mindennap egy milliárd Ц lej érték születik orszá­gunkban. Ezt könnyű ki­számítani, hiszen nem egészen negyven nap van még hátra az évből és ez alatt az idő alatt több mint 40 milliárd lej értékű termelést kell meg­valósítani. Egy-egy ilyen adat hallatán döbben rá az ember a percek, órák, napok értékére dinamikus gazdaságunkban. Talán meg sem gondoljuk, a­­mikor egy napot elhiányoz­­nánk, mi lenne, ha aznap másnak sem akarózna dolgoz­ni. Elképzelni is rossz, mert az egymillió­ lej értékbe renge­teg áru fér, aladó hagyományainkra, s jelentős történelmi ese­ményeinkre emlékeztünk az elmúlt héten. November 19- én múlt 25 éve annak, hogy a Demokratikus Pártok Blokk­jának parlamenti győzelmé­vel a román nép a demok­ráciát, a szocializmust és a függetlenséget választot­ta. Betöltötte 50. évét a bu­karesti I. Cantacuzino mikro­biológiai intézet­ munkakö­zösségének Nicolae Ceauşescu elvtárs üzenetben kívánt to­vábbi jó munkát, sikereket. Csíkszeredán színház-hét kez­dődött vasárnap. Az alkalom: 250 évvel ezelőtt született a színjátszás Csíkban. МНВ Alapítási év I. 1922. IV. sor. XV. évf. 1971. november 25. Ara 30 bani Világ proletárjai, egyesüljetek! -e?:­ Horváth János: HAVAS BARÁZDÁK Hangos közvélemény . . . Pusztai Péter fényképriportja a lap. 1 —2—3—­4, é* -iS, oMeMif -j Fogadónap Gyergyószentmiklóson Időről időre újra felgyűlnek adósságaink. Találkoztunk gyári fiatalokkal, falusi fiatalokkal, s közben „elhanyagoltuk“ előfizetőink legnépesebb rétegét , a diákokat. Törleszteni indulunk tehát Gyergyószentmik­lósra, hogy meghallgassuk szakiskolások és középiskolások, „kennlakók“ és „bennla­kók“ mindennapi problémáit, megoldásra váró gondjait. Fogadónapunkra persze nemcsak diákolvasóinkat várjuk el, mint ahogy Vlahicán sem csak a munkásfiatalokkal ta­lálkoztunk. Annyit azonban előrebocsátunk, nekünk is van egy kérdésünk, melyre a gyergyóiak segítségével szeretnénk választ keresni. Mennyire támaszkodik a KISZ a diák­­barátságokra ? Ezen szerintünk nagyon sok múlik, s jó lenne, ha a KISZ-vezetők is nagyobb jelentőséget tulajdo­nítanának neki. Tehát : 1971. december 3-án, csütörtökön délben 2 órától a gyergyószentmiklósi Művelődési Házban várják olvasóikat az Ifjúmunkás szerkesztői: Molnár Erzsébet, Tar Károly, Kovács Nemere és Aradi József.

Next