Ifjúmunkás, 1973 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-04 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! t­rgu-Min ICé­úmunkás A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETNAPJA PULZUS Esztendőfordulónk, mellyel egy igen komoly, döntő és jelen­tős évbe léptünk, függetlenül attól, hogy olvasztókemence, jelzőberendezés vagy pezsgőspohár mellett vártuk az óév le­köszönését, olyan sajátos körülmények között következett be, amelyek most, január első napjaiban komoly önvizsgálatra és mindeneken túl a tettekre serkentenek. Kezdődött azzal, hogy a Nagy Nemzetgyűlés jubiláris ülés­szakán, amely a huszonöt esztendős köztársaságról emlékezett meg, NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs nagyszabású beszédében olyan feladatokat jelölt ki a román nép, az egész ország la­kossága számára, amelyek teljes összhangban állnak pártunk célkitűzéseivel és elvárásaival — nemcsak a 73-as évre, ha­nem egész ötéves tervünkre vonatkozóan. A 25 éves köztár­saság, amely megfelelő állami kerete legszárnyalóbb álmaink­nak, nehéz és századokon át tartó társadalmi harcok és elvá­rások eredménye. Népünkben mindig is megvolt a törekvés arra, hogy saját uraként igazgassa hazáját, minden külső be­avatkozás nélkül, békében és a társadalmi haladás felé ve­zető mindennapi tevékenységben... E szándékok jegyében született népi államformánk szerencsésen egyesíti az országos erőfeszítéseket annak érdekében, hogy gyors haladással le­győzzük az elmaradottság, a kizsákmányolásból eredő nehéz­ségek hátrányait. Pártunk főtitkára végigtekintve az eredmé­nyeken többek között megállapította, hogy azokat csakis a legmagasabb rendű egység jegyében, a társadalmi osztályok jelentős átalakulása és fejlődése folytán érhettük el. Az csak természetes, hogy beszéde középpontjában az ezutáni tenni­valók állnak — legyen szó akár gazdasági tevékenységről, akár a demokrácia fejlesztéséről, oktatásról vagy kultúráról.­­De külpolitikánk sorozatos, az elvek tisztaságán és következe­tességén nyugvó sikerei is mind egyazon törekvésről valla­nak. És az eddigi ténykedés, a jelen olyan eredményekkel kecsegtet, amelyekre méltán lehetünk büszkék. Az ENSZ-ben, a helsinki békekonferenciát előkészítő tanácskozáson többek között olyan tekintélyt vívtunk ki ország-világ előtt, amelyre az egyetlen lehető válasz­­ a jövendő világ békéje és bizton­sága. Ezt valósítjuk most meg magasabb szinten a 73-as esz­tendőben, egyre kedvezőbb körülmények között. Az ország ifjúsága, amely elkötelezett a szocialista építés ügyének, nagy lendülettel lépett az új esztendőbe. A pár nap­pal az évzárás előtt megjelent versenyfelhívásában a KISZ KB olyan újszerű mozgósítási formát talált a fiatalság alkotó erőinek hasznosítására, amelynek visszhangja még csak ez­után fogja igazán éreztetni hatását az ifjúsági munkában. Az esztendőforduló felszabadult ünnepségei pedig olyan lényegi megújhodásról hoztak hírt a legtöbb KISZ-szervezetben, amely teljes összhangban áll Nicolae Ceauşescu elvtárs figyelmezte­­tésével az egyetemi évnyitó alkalmával elhangzott kolozsvári beszédéből : legyen a KISZ a fiatalok ösztönzője, emberi prob­lémáinak megértője és támogatója, foglalkozzék mindennel, ami az ifjúság életével kapcsolatos és támogassa teljes erejé­vel az országépítés, a gyorsított ötéves terv lendületének ügyét. E gondolatok jegyében köszöntünk minden fiatalt 1973 haj­nalán, mikor lapunk első számát bocsátjuk útra. Kívánunk minden olvasónknak erőt-egészséget az elénk tűzött történelmi feladatokhoz, s fogadjuk, hogy a magunk módján mi is min­dent megteszünk azért, hogy a fiatalok hetente ható szellemi tápláléka, buzdító, lelkesítő és valóságot tükröző harci esz­köze legyünk — 1973 hullámhosszán. Ifjúmunkás NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS újévi rádió- és televíziós beszéde Kedves elvtársak és bará­taink, Románia Szocialista Köztársaság honpolgárai! Néhány perc múlva zárjuk az 1972-es esztendőt, azzal a meggyőződéssel, hogy egy újabb és jelentős szakaszt tet­tünk meg a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom é­­pítése útján Romániában. A dolgozók ebben az évben is ki­emelkedő sikereket értek el minden tevékenységi területen. Az iparban a tervezett ter­melést túlteljesítettük, a me­zőgazdaságban pedig a legna­gyobb termést értük el az ország történetében. Nagy len­dülettel indult be az ötéves terv határidő előtti teljesíté­séért folyó verseny. Tovább fejlődött az oktatás, a tudo­mány, a művészet, a kultúra, javult az életszínvonal, szocia­lista nemzetünk a civilizáció magasabb fokára lépett. Ebben az évben a párt or­szágos konferenciája nagy je­lentőségű határozatokat ho­zott az ország gazdasági-tár­sadalmi fejlődésének meggyor­sítására, a Nagy Nemzetgyű­lés pedig számos törvényt ha­gyott jóvá, melyeknek céljuk tovább tökéletesíteni a terme­lési viszonyokat, szocialista társadalmunk megszervezését. A napokban ünnepeltük a köztársaság kikiáltásának ne­gyedszázados évfordulóját, mely korszakalkotó győzelmet jelent, betetőzését a Román Kommunista Párt vezette né­pünk forradalmi harcának a nemzeti és társadalmi felsza­badulásért, a haladásért és jobb életért. Nagyra értékelve a dolgo­zók odaadását és lelkesedését, a szocializmus építésében el­ért összes megvalósításait, a legmelegebben gratulálok eb­ben az ünnepi pillanatban új életünk hős megteremtőinek — a munkásosztály­nak, a parasztságnak, az értelmiségieknek, nemzetiségre való te­kintet nélkül, az ösz­­szes dolgozóknak, sorsát a saját maga uraként irányító sza­bad népünknek. Az 1973-as terv ha­talmas fejlődést irá­nyoz elő az iparban­­ és a mezőgazdaság­ban, a minőség jav­­vítását, az egész gaz­dasági tevékenység­­ hatékonyságának fo­kozását a nemzeti vagyon gyarapítása és a nép jólétének­­ növelése érdekében.­­ Valamennyien ké­pesek vagyunk arra,­­ hogy a legjobb kö-­­rü­lmények között va­­­­lósítsuk meg a jövői évi tervet. Abban a meggyőződésemben, hogy saját munkahe­lyén minden hon­polgár maradéktalanul ele­­­­get tesz kötelességének, tisz­ta szívemből kívánok mind­­annyiuknak, kedves honfitár­­­­saim, minél nagyobb sikere­ket a haza felvirágoztatásáért­ kifejtett tevékenységükben, a párt X. kongresszusa által, megszabott nagyszerű prog­­­ram életbe ültetésében. Kedves elvtársak! Az elmúlt esztendőben Ro­mánia széles körű nemzetközi tevékenységet fejtett ki az enyhülés, a béke és az együtt­működés szolgálatában. Meg­erősödtek és fejlődtek a ba­ráti és együttműködési kap­csolataink az összes szocialis­ta országokkal, bővültek kap­csolataink a fiatal független államokkal, bővült sokoldalú együttműködésünk a többi ér­(Folytatása a 2. oldalon) Húszéves város tizenéves szemmel Egyetlen útravalóval látlak el : ne fedezzem fel a vegy­ipar alapvető folyamatát, mármint azt, hogy a kombi­nát egyik végén befolyik a földgáz, a sóoldat és a kő­olaj, s a másik végén zsákol­ják a műanyagport. Bár egy újszülött számára minden új — ezt már sokan felfedezték előttem. A várost azonban, a húszéves várost, Gheorghe Gheorghiu-Dej municípiumot viszont felfedezhetem, még ha sokadik is ez a felfede­zés. S az alkalom — a város megalapításának 20. évfor­dulóját ünnepelte — egyene­sen csábított arra, hogy a Trotuş szálló magasából te­kintsem át a környéket, kó­száljak a parkokban, baran­goljam be a művelődési pa­lota zugait és sétáljak a neonfényes sugárúton. A Vegyipari Kombinátban — aznap kezdte meg 1973-as termelését, amikor végigka­lauzoltak benne — óriásszer­kezetek, precíziós műszerek, gépek, csarnoknyi elektro­mágneses tér (zsebemben táncolt az aprópénz), szerel­­vénynyi tartályok — és em­ber csak mutatóban. A sci-fi irodalomból ilyennek — csak egy kicsit tisztábbnak — kép­zeltem a korszerű gyárat. Aztán mini-szerkezetek, precí­ziós műszerek, gépek, apró tartályok — a vegyipari is­kolaközpont laboratóriumá­ban. Ugyanaz, mint maga a kombinát, csak laboratóriumi méretekben. És ember itt sincs — a szakiskola, szaklí­­ceum diákjai, az almérnöki hallgatói éppúgy vakációz­nak, mint én. És más tájakon fedezik fel a csodákat, úgy, mint én itt. Itt lehet vegyészetet tanul­ni. És van kitől. A városnak 520 mérnöke van. Leginkább az érdekeit, hogy milyen lehet egy húsz­éves város, egy serdülő vá­ros, ahogy magukat nevezik, amelynek legöregebb itt szü­letett fiai velem egyidősek. És hogy érezhetik itt magu­kat a velem egykorúak. Az volt az érzésem, hogy kevés a gyermek, a serdülő. Aztán ámulattal hallottam, hogy a születési arány iz országos átlag fölött van, tehát van gyermek bőven. És felfedeztem őket — a két mo­zi előcsarnokában, a tömb­házak közötti kis sportpályá­kon, a korcsolyapályán, a tornatermekben. Sehol sem voltak sokan, mert annyi a szabadtéri ping-pong asztal és kosárlabda-pálya, a torna­terem, hogy sehol sem kell tülekedniük, sorukra várniuk. A tornacsarnok különben egyedülálló az országban , a tornalíceum használja. És a válogatott keret. De hát a kettő lassan azonos lesz, az ország legjobb tornászai in­nen kerülnek ki. Már Mün­chent is megjárták, a jövő pedig teljesen az övék. A város vezetőségéről any­­nyi jót hallottam, hogy vala­mennyinek a felsorolása nem férne ide. Valerian Ghinea polgármester rendszeresen (Folytatása a 3. oldalon) . . ­­ Lapok egy Kalendáriumból Pusztai Georgeta metszetei az 1. 2, 3. 5, 6. és 7. oldalon

Next