Ifjúmunkás, 1973 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-22 / 12. szám

2 Ifjúmunkás 4 ÉS 1/2 VASS KÁROLY mérnök harmincnyolc éves. Nem ez az első igazgatói megbízatása. Mit érez az igazgató, aki ki­nevezésekor egyelőre néhány későbbi alapkádernek és egy puszta földdarabnak — ahol az üzemnek kell felépülnie — a vezetője, egy más válla­lattól kapott kölcsön-irodá­­ban ? — Gondolom, nemcsak a sajtóból értesült arról, hogy a sepsiszentgyörgyi ifjúsági szer­vezet védnökséget vállalt az önök gyára felett. Major László, a városi KISZ-bizott­­ság első titkára lapunkban nemrég nyilvánosan is elkö­telezte magát. Nem lenne ér­dektelen, ha elmondaná, mennyire tekintik önök szük­ségesnek ezt a felajánlko­zást . — Sokat beszélhetnék arról, hogy a gyár most alakuló munkaközösségének milyen bonyolult, nehéz feladatokat kell megoldania. Nem hin­ném, hogy könnyebb lenne a dolgunk, ha beindul a terme­lés. A legnagyobb örömmel fogadtuk a védnökséget, azo­kat a kezdeményezéseket, a­­melyekről Major elvtárs be­szélt. Ha az ifjúsági szervezet segít megoldani az újonnan MIT ÉREZ AZ IGAZGATÓ ? szakképesített munkásaink — mindannyian fiatalok ! •— el­szállásolását, étkeztetését, nagy gondot vesz le rólunk. Mert sajnos, 1973-ban nem épül fel az otthonunk, ahogy eleinte terveztük. A legbosz­­szantóbb az, hogy az ügy itt bukott el. Mert a beruházási alapok a rendelkezésünkre álltak — Mi történt tulajdonkép­pen ? — A helyi tervezőintézet nem készítette el idejében a kivitelezési tervet. —­ Mikor rendelték meg ? — Tavaly augusztusban. Két hónap alatt egy kis jóakarat­tal nyugodtan elkészülhetett volna, egyszerű típustervről volt szó, amit néhány jelen­téktelen változtatással le le­hetett volna másolni. Mi el­küldtük egy mérnökünket Temesvárra, hogy hozza el onnan egy nekünk megfelelő­nek látszó otthon dokumentá­cióját. De a telek kijelölésé­vel is voltak problémák. Ar­ról volt szó, hogy az Olt-híd mögötti területre helyezzük el, ahol szakiskola-központ is épül, s a mi otthonunkat újabb munkásszállások köve­tik, az ezután épülő új válla­latok számára,­­meg aztán kantin-éttermekre is gondol­ni kell. E városrésznek, saj­nos, még nem voltak meg a rendezési tervei, és az elgon­dolásokat még jelen pillana­tig sem véglegesítették... Az otthon terve sem készült el. Július 30-ra szól a szerződé­sünk, de hogy ős­zinte legyek, kétségeim vannak az időpont­tal kapcsolatban is. Pedig képzelje el, 225 helyes szállás, kétágyas szobákkal, s minden két szobának külön mosdófül­­kéje... Ha július 30-ig a ki­vitelezési terv nem készül el, akkor 1974-ben is lemondha­tunk az otthonról. — Major elvtárs úgy mond­ta, hogy a tervezőintézet KISZ-szervezete vállalta a tervek elkészítését. A napok­ban majd felkeressük a terve­zőket — nyilatkozzanak az ügyben a nyilvánosság előtt. Ez év őszén körülbelül hány ember elszállásolásáról kelle­ne gondoskodni . — El kell helyeznünk mint­egy kétszáz fiatal munkásun­kat, akik akkor fejezik be az iskolát. — Meggyőződésünk, hogyha a városban ezt egyáltalán meg lehet oldani, akkor a KISZ megoldja. De, gondo­lom, nemcsak ennyiben szá­mítanak a segítségükre... — A politikai-nevelő mun­ka szerepe lehet jelentős nálunk. A frissen végzett fiatal munkások általában összeforrott, erős közösségbe kerülnek, s ilyenkor a közös­ség hatni tud rájuk, elérheti, hogy alapelveit, fegyelmét, szokásait a fiatalok tisztelet­ben tartsák, átvegyék. De nekünk az üzemet ezekkel a közösséggé még nem szerve­ződött, a gyári munkához, fegyelemhez nem szokott, szakmai tapasztalatokkal nem rendelkező fiatal munkások­kal kell beindítanunk. — A KISZ-nek valóban nem kell sokat töprengenie, hogy mit tegyen a védnökség címén , épp elegendő a tenni­való. Van még más is . — Bízom abban, hogy rend­szeres lesz a gyári vezetőség és a városi KISZ-bizottság közötti kapcsolat, úgyhogy mindig idejében intézkedhe­tünk. De van még egy sür­gős, igen-igen fontos terület, amivel már most törődnünk kell : a negyedik évnegyed­ben újabb fiatalokat — a líceumok és az általános is­kolák végzettjeit — kell be­iskoláznunk. Mintegy 200 fia­talra van szükségünk... — Lehetnek lányok is 7 — Természetesen. A 1.­­szám fele lányokból kellene hogy álljon. — Milyen szakmákról lenne szó ? — Esztergályos, marós, la­katos, préskezelő... — Az ifjúmunkást elég sok diák olvassa. Nem kíván élni az alkalommal, igazgató elv­társ, hogy a lap hasábjain elmondjon egy érvekkel tá­mogatott hivogatót . — Örömmel. Nagyon szép fémipari munkát ígérünk, amelyben az elektronikai rész dominál, s a gyártástechno­lógia sehol sem igényel nehéz testi munkát — a finom munka, a finommechanika uralkodik a gyárban. Lányok kitűnő eredménnyel végezhe­tik ezt ! Fiatalok számára is rendkívül ajánlatos munkate­rület a miénk, hiszen a mű­szaki fejlődés rendkívül gyors, újabb és újabb ismereteket szerezhet meg az itteni dolgo­zó, s ha kedve tartja, tovább tanulhat: mester, technikus, almérnök, akár mérnök is lehet... S mivel fiatal válla­latról van szó, ahol fiatalok dolgoznak, gyorsabbak, aka­dálytalanabbak a fejlődési lehetőségek is. Arról nem beszélve, hogy a legjobb fi­zetési besorolásokat nyújtjuk: biztos, szép keresetet. Az sem utolsó, hogy itthon ma­rad, Háromszéken az, aki hozzánk jön dolgozni. Akik munkából jönnek az isko­lánkba, a három utolsó hónap átlagfizetését kapják meg nálunk ; a diákok járandó­sága 400, de előfordulhat, hogy ősszel 600 lej lesz... A tanfolyam 8 hónapos. Külön­ben megkaptuk az engedélyt, hogy az 1973/1974-es tanév­ben beindítsunk az 1-es szá­mú líceumban egy szaklíceu­­mi osztályt. — Reméljük, sok olvasót bír döntésre az ön felhívása. Jó munkát! Lejegyezte : Matekovics János A védnökség­­ tovább folytatódik. Hiszen olyan gondok merültek fel, amelyek leküzdésére éppen a párt márciusi plenárisa szólított fel minden társadalmi erőt , a KISZ-t is. Mert nem lehet vitás , csakis a pályairányítás sikeressége, az életkörülmények optimális biztosítása lendíthetik előre ipa­runk fontos, új objektumát a gyorsított ötéves terv emelkedő útján... A sepsiszentgyörgyi KISZ-szer­­vezet védnökséget vállalt az épület autóvillamossági gyár fölött. Az ifjúmunkás védnök­ségük pártfogását ígérte. A sepsiszentgyörgyi 4. ■zámú iskola tanulói úgy gondolták, hogy a nép­művészet és a történelem tanulását a helyszínen folytatják. Sok népdalt, népballadát, mondát és helynevet sikerült ki­menteniük az Idő kútjá­­■ból, megismerkedhettek régi használati tárgyak és mesterségek titkaival is. Naplójuk nyomán hátha másoknak is meg­jön a kedvük az ilyen nyári „búvárkodáshoz". A nap magasra emelkedett, mire elindulhattunk Bahána felé. Nehezen vergődtünk át az Ojtoz völ­gyét átszelő sáros úton. A völgy szélén hosszan nyújtózó Marginát érintve kanyarodtunk be a kis oldalvölgybe. A falu a Bahána patak völgyk­atla­­nában húzódik meg, szemközt az Ojtoz völgy má­sik oldalán emelkedő Tisza dombbal. Adám István András házánál a 20 éves Adám Katalint nemsokára népviseletben fényképezhettük le. Aztán összegyűltek a falu asszonyai Estéfán Mári házában és egymásután énekelték szebbnél szebb dalaikat. Most értettük meg a csángó­ éneke­sek sajátos előadási módját. 10—15 szakaszon ke­resztül ismétlik a régies melódiát, különböző népi, de nem ritkán mű dalok szövegeire is. A bahánai lányok gyakran járnak szezonmun­kára Sepsiszentgyörgy határába, a szépmezői állami farm földjeire ott több székely nótát tanultak meg. Estéfán Mári, aki a legtöbbet énekelt, 64 éves. „1908-ban vagyok lével“ válaszolta kérdésünkre. Mi úgy mondanánk , 1908-ban lettem (születtem). Másnap kis emelkedő után kiértünk a vízválasz­tó fennsíkra. Itt épült a gyorsan terjeszkedő Szitás falu. Alsó végén a 8 osztályos iskola már szűknek bizonyult, emelkednek az új épület falai. Ide jár­nak át az 5—8 osztályos babánai gyermekek is ta­nulni. A falut a hagyomány szerint a földesurak elől menekülő erdélyi betyárok alapították. Állattenyésztéssel foglalkoztak, s a juhok meglyug­­gatott bőréből szitákat készítettek. Innen származ­hat a falu neve. A faluban lerajzolták az ott na­gyon elterjedt plattenes, kanyargós füstjáratú, szo­babeli kályhát. Márton Andráséknál az ülőházban fogadtak. Így nevezik a lakószobát, „ahol ülnek". Gyűjtöttünk, fényképeztünk. A kerítések, kapunyílások, szom­szédos fák tele voltak kíváncsiskodó gyermekek­kel, s utánunk is szegődtek: egész nap gyermek­had kísért, bárhova is mentünk. Szalagra vettük a 92 éves Elek György András néhány furulyaszámát. Szitástól egy ugrás Újfalu. A település fordított L betűhöz hasonló alaprajzú. A falu körüli domb­oldalakon szőlők, kukoricások, ezekben köztes mű­veléssel tököt, basocskát (babot) és pityókát ter­mesztenek. A házak közt kiterjedt gyümölcsösök vannak. A déli órákban nagy idő készülődött. A falusiak megkongatták a harangokat, hogy elijesz­­szék a jégfelhőket. Meggyújtották a gyertyákat, s a „szentelt pimpókat“ is tűzbe vetették. Vidáman in­dultunk gyűjtőutunkra. Az alsó faluvégen szívesek voltak az emberek, de a felvégen ellenszenvvel, bizalmatlansággal fogadtak. Éneklésről hallani sem akartak, pedig a falu közismert a vidéken a népdalairól. Bemutatkozáskor az emberek két ne­vet mondanak. Magyarul Mátyás, románul Pírga­­n*. A Mátyás név nagyon elterjedt a faluban. A Egy diákexpedíció naplójából (III.) falu lakói őrködtek a török-tatár veszedelem ide­jén a Kasna hegyen. A Pirgaru név őrségre utaló. Valószínű a környék román lakói nevezhették így az őröket — ezért nyerhették ezt a nevet. Mátyás Mária 48 éves, tizenegy gyermek anyja. Két leánya van „kiszállva“, a többiek mind itthon vannak. Otthon sző,­fon. Itt is elterjedt ez a foglal­kozás, de kevés a szövőszék. Így azokat sorra vi­szik házról házra. Gyermekei egy része otthon ma­radt s majd bejár a közeli Gh. Gh. Dej városba dolgozni. Mások szétszóródnak az országban. Kere­kes Györgynek egy leánya Gyímesbükkre ment férj­hez. Hárman dolgoznak Esztelneken, Sósmezőn és Brailán. Öten otthon vannak, Mátyás Máriának egy leánya Kézdivásárhelyen van férjnél. Kerekes Ilo­nának egy gyermeke Nagybányán, egy Govorán dolgozik. Estefelé végre megtört a jég, egy legény dacból elénekelt egy nótát. Miután visszajátszottuk mag­netofonról a hangját, egy-kettő felbátorodtak a környék asszonyai is, egymást valósággal túllici­tálva. Gazda László • Pazarlás ellen • A villanyóra természete Nyilvánosan megfogadtuk, hogy nem vitatko­zunk Bögözi Sándorral, most mégis cikkére hi­vatkoztunk újra, amelyben a megyei lap ere­jével megtámogatja sepsiszentgyörgyi klubszer­ző szándékunkat, és ha ez vitatkozásnak tűnik, akkor, kedves kolléga, vegye úgy, hogy nem vele vitatkozunk, hanem azokkal, akik elültet­ték benne a kételyt — a kelleténél nagyobb ké­telyt — az ifjúsági klub beindulásával kapcso­latban. A kételkedés okai között találjuk cikkében a Dózsa György klub szoros pénzügyi helyzetét, azt, hogy a klubigazgatónak még a villanyszámlá­tól is rettegnie kell, emiatt kiszedett a foglala­tokból néhány fénycsövet. A termekben keve­sebb lett a fény és egy okkal több a klub bírá­latára. Csak az nem derül ki, hogy a fénycsövek szá­mának csökkenése után hogyan alakult a vil­lanyszámla. Laikusan logikus, hogy csökkent, mert 10 (tíz) fénycső az sok, ugye. Sokkal több, mint 1 (egy) villanykályha. Csak egy hibájuk van a villanyóráknak: úgy vannak programoz­va, hogy ne adjanak össze fénycsövet villany­kályhával, gitárerősítőt kávégéppel. A villany­óráknak az a lényeg, hogy az illető eszközökre mi van írva a dupla vé elé. Hát olvassuk­ le mi is. A fénycsőre az van írva: 40 watt, a villany­­kályhára : 1000 watt. Tehát, ha kicsavarunk 25 fénycsövet és bekapcsolunk egy villanykályhát, vagy kávégépet, a jövő hónapban kezdhetjük elölről a létrára mászkálást a fénycsövek után, a végén pedig csodálkozhatunk, hogy még a holdfény is pénzbe kerül. Mi egyelőre azon csodálkozunk, hogy a­ fo­gadónap­ vitáinkon tisztázódott a villanyórák természete, és most Bögözi Sándor cikkéből még­is arra kell rádöbbennünk, hogy a szerény fo­gyasztású fénycsövek nem kerültek vissza méltó helyükre. Sőt, azon még inkább csodálkozunk, hogy a villanyórák természetét ismerő fiatalok, akik fogadónapunk alkalmával fogadkoztak, hogy ők majd megtalálják a takarékosság haté­kony útjait, nem vették át régóta áhított helyü­ket és szerepüket a klubban — de ez külön probléma, amelyre még visszatérünk. Kerekes Árpád • Pazarlás ellen •

Next