Ifjúmunkás, 1974 (18. évfolyam, 1-48. szám)
1974-01-03 / 1. szám
5. Ifjú munkás TILOS JELZÉS A kérdésekre Matei Mihal, a nagyváradi Timföldüzem KISZ-bizottságának titkára válaszol — TILOS JELZÉST A PAZARLÁSNAK-mozgalom a Timföldüzemből, pontosabban annak malomrészlegének KISZ-alapszervezetéből indult el 1972 első felében, és számos gyárban átvették azóta. Kezdetben a kiselejtezésre ítélt alkatrészek felújítására vonatkozott, majd az anyagveszteség, pl. gőzszivárgás elleni fokozott igyekezettel párosult. Akkor az év végére 900 000 lej megtakarítást értek el. Mit mutat a tavalyi mérleg? — Tíz hónap alatt 700 000 lejt nyertünk meg vele, ennek az összegnek 30 százaléka írható a fiatalok számlájára, ennyi az idősebbek,fiatalok aránya nálunk. S mert mindennél időszerűbb, hozzáteszem, hogy 1973-ban több mint 7000 tonna konvencionális fűtőanyagot is megtakarítottunk. Módja: fokozott figyelem a felszerelések hibátlan működésére, kezelésére, az ésszerűtlen üzemeltetés elkerülése. — A fűtőanyag-villamosenergia megtakarítására szólító határozat nyomán hogyan alakult a fogyasztás? — Üzemszerte felére csökkent a világításra használt Villamosenergia. Most derült ki, apróságoknak tűnő intézkedésekkel, mennyi nyerhető. Több kapcsoló beiktatásával például, körzetekre osztottuk a csarnokokat, termeket s így csak azt a kis részt világítjuk meg, ahol közvetlenül az ellenőrzés folyik és csupán addig, amíg szükséges. Ez azért oldható meg így, mert automatizált üzem lévén, a vezérlőtermekből állandóan ellenőrizhető a teljes folyamat. Az eddigi kétszázas körtéket negyven wattos fénycsövekre cseréltük ki, s mert ezeket a lehető legalacsonyabbra engedtük, a fény nem szóródik szét, s megfelelő erősségű. Nyertünk a felszerelések energiaszükségletének és az azokat működtető motorok erejének jobb egybehangolásával; minden felesleges lóerőt „leépítettünk“. A csövek és vezetékek hőszigetelését tökéletesítettük, az ellenőrző és mérőműszerek hibátlan működését is többször ellenőrizzük, hogy csupán a technológiai folyamat által igényelt mennyiségű gőzt használják. Ismert, hogy 1973-ban, amely döntő az ötéves terv határidő előtti teljesítésében, terven felül 4500 tonna alumíniumot termeltek, hogy 5 millió lej jövedelemmel többet valósítottak meg s évi felajánlásaikat is túlteljesítették. Mit mondhatna el a máról, az 1974-es év kezdéséről, termeléséről? — Válaszul üzemünk igazgatójának, Constantin Ştefănoiu mérnöknek nemrég tartott megbeszélésen elhangzott szavait idézem. Nálunk a jövő esztendei termelés 1973 utolsó évnegyedében kezdődött. Biztosítottuk a teljes nyersanyag- és anyagszükségletet, több mint 2000 ilyen irányú szerződést kötöttünk. Javítunk a termelés műszaki szervezésén, biztosított az állandó technikai irányítás azzal, hogy váltásonként is neveztünk ki részlegfelelősöket. Az alumínium rakodó szerkezet tökéletesítésével 1974-ben 150 000 lejt takarítunk meg. Ezekben a napokban fejeződik be egy speciális kemence szerelése, az ifjak vállalták, hogy a villamossági munkát munkaidő után végzik el. Ez is jelent 15 000 lej megtakarítást. Az idén a szakmai továbbképzésnek köszönhetően legalább 9 százalékkal növekszik a munka termelékenysége. Kiszélesítjük a több szakma ismeretének elsajátítását, fejlesztjük a sokoldalúságot. Az érettségizett fiatalok számára szakképesítő tanfolyamokat szervezünk az utánpótlás problémás szakmákban, mint a hegesztőké, fémmegmunkálóké ... A központi műhely fiataljai vállalják, hogy tovább követik az általuk készített cserealkatrészek útját a részlegeken, vigyázzák, hogyan válnak be. S ezzel visszakanyarodtunk a TILOS JELZÉST A PAZARLÁSNAK-mozgalomhoz. A több szakma ismerete, csakúgy, mint a cserealkatrész útjának követése még jobb eredményekhez segíti ezt a mozgalmat. Lejegyezte: Molnár Erzsébet Ünnepi telefonálás Lapzártakor, az új esztendő második napján telefonálom Bukarestbe mondanivalómat a marosvásárhelyi szilveszterről. Ezt a telefonálást csak azért említem meg, mert ezen a szilveszteri ünnepen tulajdonképpen el is felejtettem mulatni, annyi telefonálnivalóm volt. Valósággal feladatomnak tartottam, felhívni azokat, akikről biztosan tudtam, hogy az én csöngetéseim nem zavarják őket a mutatásban, ugyanis, éppen megszokott munkájukat végzik. Fölhívtam a vasúti menetjegyirodát és nem érdeklődtem a vonatok járása felől, hanem boldog új esztendőt kívántam. Telefonáltam a taxisofőröknek és nem hívtam őket; a mentőkhöz is csengettem, és nem jelentettem be semmiféle balesetet, egy gyógyszertárt is fölhívtam és az antineuralgikát meg sem említettem, bár erre okom lett volna. Tárcsáztam a tűzoltók számát és nem volt szavamban rémület, hívtam a vízszerelőket, akiknek nem szóltam, hogy kiégett a biztosi ék, a sürgősségi szolgálatot is kerestem, és azt mondtam, legyenek nyugodtak, ilyenkor ez a legfontosabb, és szintén boldog újévet kívántam — halkan és emberségesen. Bevallom, ma már szégyelltem is tovább telefonálgatni, mert amint látom, már nem megy hősiességszámba az én magamra vállalt szolgálatosságom, az autóbuszok mind megindultak, s az emberek is mennek szépen a munkahelyeik felé, vége a vigalmi időszaknak, le is teszem immár a kagylót, csak annyit mondok még a szerkesztőségnek, hogy boldog új esztendőt, fiúk s nektek is, kedves, fiatal olvasók. Elekes Ferenc Általános vidámság Az biztos, hogy ez az év is jól kezdődött. Főleg azoknak, akik a kolozsvári Diákváros étkezdéjében kezdték az esztendőt, mert itt a vidámságot méretlenül osztogatták, és ez olyan sokféle volt, mint amilyen sokféle lehet hétszáz munkás- és diákfiatal társasága. A vendéglátók a diákok voltak, zenekaruk, a Clepsidra, állandóan mozgásra biztatta a táncolni mindig is hajlandó fiatalokat Közben pedig, valami tavalyról maradt étvágygyal, hatalmas pusztítást végzett a társaság a finomabbnál finomabb ételrengetegben, sűrűn és a mór ÚJÉVI VÁLTÁS ilyenkor megszokott hangos kodással húzta ki borosüvegruhájából a dugót, vaskalapjukat pedig igen hirtelen elhányták a különben habozáshoz szokott söröspalackok. .. A sokféle és egyre általánosodó vidámságban az egyik matematikus hallgatóra kiszámítottuk, hogy az új esztendőt köszöntő körökben országszerte megközelítőleg 20 millió liter folyadékkal öblögettük le a jó falatokat és a jókívánságokat, amik erre az évre szólnak. De emlékezetünk frissítésére is használtuk a pohárcsendítéseket És az is kitűnt, hogy van mire visszaemlékeznünk. Most sajnos, nincs hely arra, hogy felsoroljam, mi mindenre emlékezett egy étkezőteremnyi ifjúság. Különben is, ezt elvégezte mindnyájukat kisegítve a tévé többórás ünnepműsorai Éppen csak azt említem meg, amit Brad Traiantól, a Kolozs megyei KISZ-bizottság titkárától hallottam: összesen 36, hasonló körülmények között lezajló szilveszteri összejövetelt rendeztek városon és falun, ifjúsági klubokban és iskolákban, ahol a szervezet nemcsak a vidámság-felelősség posztján vállalta a teendőket, hanem anyagi támogatást is nyújtott az óévbúcsúztatás sikeréhez. Reggel felé az eredmények felméréséhez a diákétkezde közössége lelkesen fogott hozzá. Volt zsebkendős tánc meg minden más. Egyesek szerint a vidámságot nemcsak dalban és mulatozásban lehet mérni, kell hogy legyen ennek valami mindenki által elfogadható mértékegysége. Ezen aztán szépen elvitatkoztunk. Csak a tánccal, a mosolygással s a bizakodással nem lehetett felhagyni percre sem ebben a vidám társaságban. Tar Károly Új váltás (Grigore Prepelija fotója) Többet érő a cifra szónál Nem olyan egyszerű dicsérni, mint sokan gondolnák. Vagy, mint bírálni. Arra megvan minden lehetőség, széles a skála s ha jól odabeszélünk a sajtóban valamilyen közönségszolgálatnak vagy hivatalos közegnek, nemigen jut eszébe az olvasótábornak a tollunkat szidni... De ha dicsérni illik, akkor megváltozik a helyzet. Mert miért dicsérjük mondjuk Maliţa Ştefant, a temesvári Tehnometal legényszállásának gondnokát? Talán, mert példás a rend az épületben, nincsenek fegyelmi esetek, mert e szállásra nemcsak hálni, hanem hazajárnak a fiatalok? Vegyük fontolóra: egyáltalán nem érdemelt ki semmilyen külön elismerést, csak a kötelességét teljesítette. Jól. Lelkiismeretesen. Amiért hiánytalanul megkapta a fizetését, így még azt a látszatot kelthetem, hogy dicsérni nem kell — minek ilyesmivel fáradozni —, míg a bírálat, az igen, az létszükségleti Pedig csak azt szeretném érzékeltetni, valahogy jobban kifejlesztettük a bírálat eszköztárát, míg a dicséret talán a kisebb mérvű használat okán visszamaradt egy előbbi fokon, mondhatni elcsökevényesedett. Vajon ez lenne a helyzet? Mert — állítólag —, sem megfelelő dicsérő szókészletünk, árnyalási lehetőségeink nincsenek, sem odaadó, ilyesmire különösen érzékeny hallgatóságunk, olvasóink. Akárhogyan is állnának egyesek a dicsérettel, mi nem fogunk róla lemondani. Mafifát is megdicsérték s nemcsak a szállás lakói, hanem a vállalat KISZ- bizottsága, melynek egyik tagja állandóan figyelemmel követi a szállás életét, tagja az otthon-bizottságnak. Tudnak Malita munkájáról, a megyei KISZ-nél is. Ha jó példa kellett, elsőnek említették — nemcsak őt, a legényszállás egész közösségét. Azt mondták, „ha van ideje, nézzen el feléjük, szóljon a fiúkkal, ha nem, még dicsekvésnek veszi szavunkat“. E dicséret egyszerű, de a legigazabb fajtából való volt: őszinte megmutatkozás az ilyen. Többet érő a cifra szónál. Bodó Barna Szívből szóló köszöntések Az óévből már csak egy óra van hátra ... Ismerőst kísérek ki a vonathoz, 1973 utolsó kolozsvári gyorsvonatához. —Jószántukból utaznak? — kérdem egy fiatal pártól. A fiú, Kovács Ferenc brassói munkás válaszol: — Igen. Annát viszem bemutatni édesanyámnak. Februárban esküszünk. — A szilvesztert vonaton töltik? — Miért ne? Kolozsváron kezdtük, a vonaton folytatjuk, hajnal felé otthon, Brassóban, anyámékkal fejezzük be. Bán Emil vasutas szabad napját töltötte Kolozsváron. — Katonapajtásom hívott meg — mondja —, a kedvéért előre hoztam a szilvesztert. Most viszont utasom, mert frissen szeretnék szolgálatba lépni holnap... A 09-en friss női hang kapcsolja a kért vidéki számot. Tíz perccel azelőtt hívhattam őket. A beszélgetés után a felügyelőnőt kérem vonalba. Egy kattanás: — A hetes felügyelő vagyok — szól egy hang. Megköszönöm a gyors kiszolgálást. — De kérem, ez természetes, elvégre szilveszter van... — És a telefonosok nem szilvesztereznek? — Köszönjük, munkával, megerősített szolgálatot tartunk. — A koccintások, a jókívánságok? — Koccintani majd jövőre fogunk. Váltás után. Jókívánságokkal viszont ellátnak bennünket az ügyfelek. Mindenki boldog új évet kíván nekünk is. — Sok beszélgetés van ebben az órában? — Közepes a forgalom, de éjfél után még növekedni fog. — Megtudhatnám, kivel beszéltem? — A hetes felügyelővel. — A nevét nem mondhatná meg? — Sajnos, ez még szilveszterkor is tilos. — És az életkorát megmondhatja? Nevetés a válasz és barátságos újévi jókívánság. A diétás étteremben szilveszter van. A teremben tizenéves felszolgáló lányok cikáznak, megszólítani őket lehetetlen. Gagyi Margit üzletfelelős tízegynéhány beosztottjával együtt munkával ünnepli az újévet. És mi lesz elsején? — Jön a másik váltás. Mi pedig behozzuk a mulasztottakat, megünnepeljük 1974-et. Most csak az a fontos, hogy jól érezze magát a kedves vendég. — És jól érzi magát? — Hát nem? Valóban, poharak csengenek, evőeszközök csörömpölnek, felköszöntők harsannak az évi átlagnál sokkal hangosabban. Hogy aztán valaki a személyzetre is emelje poharát. Azokra is, akik munkával ünnepelnek. És valamennyiükre, akik ezen az éjszakán otthon, vendéglőben, vonaton vagy munkahelyükön az újévet várják. Kívánsága pedig mindannyiunk szívéből szól: sikeres, boldog 1974-es esztendőt mindnyájunknak!