Ifjúmunkás, 1974 (18. évfolyam, 1-48. szám)

1974-04-25 / 17. szám

Ifj umunkas A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Alapítási év 1922. ■ IV. sor. XVII. 1974. április 25. Ш Ara 30 bani Ihletforrások „NAGYSZERŰ BENYOMÁ­­SOKKAL TÉREK MAJD HA­­ZA ...“ jelentette ki már hi­vatalos baráti látogatásának első napján José Figueres Fer­rer, Costa Rica Köztársaság el­nöke, aki Nicolae Ceauşescu elnök meghívására hétfőn ér­kezett hazánkba. A Costa Ri­­ca-i elnök megállapítása, ame­lyet a tiszteletére rendezett hi­vatalos vacsorán mondott po­­hárköszöntőjében, nem egyszerű udvariassági formula volt hi­szen az egész köszöntőt átha­totta az az őszinte óhaj, hogy Nicolae Ceauşescu elnök ta­valy szeptemberi történelmi je­lentőségű látogatását, annak eredményeit a kölcsönösség el­ve alapján most tovább bővít­sék, erősítsék. „Amikor beje­lentettük, hogy viszonozni fo­gom Ceauşescu elnök úr láto­gatását, mindkét Amerikában — ott is, ahol angolul beszélnek és ott is, ahol spanyolul­­ sokan felteltették nekem a kérdést: Mit vár ön Romániától? Természe­tesen a kereskedelmi cserék fontosak az összes népek kö­zött, és sok esetben nélkülöz­hetetlenek. Nem hinném azon­ban, hogy a kereskedelem hoz bennünket egymáshoz a legkö­zelebb ... Azoknak, akik meg­kérdezték, hogy miért jövünk Romániába, így válaszoltam: »Románia új társadalmat te­remtett meg, mélyrehatóan megújhodott társadalmat, mi pedig meríteni kívánunk ihlet­forrásaiból, ismereteket aka­runk szerezni, tanulni akarunk.»* A kölcsönös megismerés, a politikai, gazdasági és társa­dalmi kapcsolatok bővítése, a szilárd és következetes külpo­litikai elveinken nyugvó közele­dés szándékai irányítják hazánk külkapcsolatait is. Nicolae Ceauşescu elnök pohárköszön­tőjében e látogatás eredmé­nyeit ezen az értékskálán he­lyezte el, minden szavával azt hangsúlyozva, hogy a világ né­peinek történelmi kötelességük mindent megtenni az általános enyhülés légkörének, egy fegy­verek és erőszak nélküli, sza­bad világ megteremtése ér­dekében. „A háborúk, a fegy­verkezési hajsza csak újabb ter­heket ró az összes népekre. E­­gyébként, ha nem tévedek, ép­pen az ön országa az, amely elsőként lemondott a hadse­regről, és a jelek szerint azóta elég jól él. Az emberiség per­sze nem szabadult meg a há­ború veszélyétől. Éppen ezért a leszerelést úgy képzeljük el, hogy a nagy országok, a leg­számottevőbb hadsereggel és a legfontosabb hadviselési esz­közökkel rendelkező országok kezdjék ... Véleményünk sze­rint a reális leszerelésre kell tö­rekednünk, hogy eljussunk elő­ször is az atomfegyverkezési ifjúmunkás IM 74/4 - lapunk belsejében. Az illusztrációkat a gyimesfelsőloki diákok linóleummetszeteiből válogattuk . (Folytatása a 2. oldalon) • A HAGYOMÁNYOK KÖ­TELEZNEK — gondolták a Hunyad megyei Orăştioara de Sus község pionírjai és iskolásai. S a pionírszervezet negyedszázados fennállásá­nak tiszteletére — amely egy­beesik a májusi ünnepkö­szöntéssel — a nemrég befe­jeződött vakációban naponta segédkeztek az iskolaműhe­lyek és a tornaterem építé­sénél. Volt ott alapásás, be­tonöntés, falrakás, hiszen megígérték, hogy a műhe­lyek és a tornaterem május elsejéig elkészülnek. S ahogy hallatszik, a megyében nem ők az egyedüliek, akik ha­sonló tettekkel fogadják ün­nepeinket. • ÚJ ÉS HAJDANI PIONÍROK ültek szemtől szemben a napokban a Te­­mes megyei Beica de Jos, község iskolájában. Eljöttek a találkozóra a helység első pionírjai, akik azóta felnőt­tek: munkások, tanárok, szö­vetkezeti dolgozók, aktivis­ták lettek. A nemzedékek ta­lálkozása hasznos volt: meg­erősítette a mai száztagú pionírseregben azt a hitet, hogy tevékenyen kivegye ré­szét a község életéből. • IFJÚSÁGI MUNKATELEP: RUNCU — ez a neve a Górj megyei fiatalok egyik kezde­ményezésének, amelynek ke­retében talajt javítanak, ön­tözőrendszert építenek és cse­metéket ültetnek a runcui határban. A szünidőben diákok vették birtokukba a telepet, ám a tanítás újra­kezdésével Tirgu Jiu-i mun­kásfiatalok vállalták, hogy folytatják a megkezdett mun­kát • CSAK JÓ MINŐSÉ­GET — fogadták meg a pi­teşti-i Argeşana vállalat fia­taljai s kezdeményezésüknek van foganatja: egy évvel ezelőtt az elsőrendű minő­ségű szövetek aránya csak 85 százalék volt, az arány ma már 95 százalék. „Csak egy lépés van hátra — mondta az ellenőrző osztály vezetője. — Ha tartjuk magunkat az ed­digi módszerekhez, hogy azonnal megbeszéljük a hi­bákat ahogy felfedeztük őket hamarosan ki lesz • tervezett 97 %!’ • A TAVASZ MUNKATELEPEI - így nevezték el Dolj megyé­ben azokat a craiovai kerü­leteket ahol a Szocialista Egységfront városi tanácsa — amelynek a KISZ is tevé­keny tagszervezete — a május közeledtével hadjáratot indí­tott a tétlenség ellen. „Hadi­­jelentésükből“ tallóztak: az elmúlt hetekben másfélmillió csemetét százezer tő virágot ültettek el, megkezdték 11 sporttelep építését és 25 hek­tárnyi zöldövezettel növelték a város környezetvédelmi vas­tartalékait. • ALÁÍRTÁK ÉVI SZERZŐDÉSEIKET az Argeş megyei mini-téeszek vezető­ségei és tagsága. Annyira komolyan vették a gyakorla­ti oktatás tökéletesítésére vo­natkozó utasítások szellemét, hogy földet béreltek a helyi szövetkezetektől, s akárcsak szüleik, munkálatokat vállal­tak fel a mezőgazdasági re­kord évre. Vállalásaik bár szimbolikusok (egyik he­lyen 25 hektár répa termesz­tését, másutt 6 hektárnyi szilvafatelepítést, megint má­sutt 5 hektárnyi szőlő gon­dozását, s volt, ahol 50 hek­tár kukorica elvetését vala­­mint selyemhernyótenyésztést vállaltak, az eredménye­ket nem reffel — erkölcsiek­ben mérik. 1 ^ T ^ Mondd el neki! A KISZ-titkárt kerestem a dési bútorgyárban. Kopogá­sunkra fiatalember nyitott ajtót. Biztosra vettem, ő lesz az, de Bumb Cornel pirulva mentegetőzött: nem, ő a váll­­alat párttitkára. Meglepődtem. Fiatalsága lepett meg, hiszen 29 éves létére szinte másfélezer, ja­varészt nála idősebb ember politikai vezetője. Életútja egyáltalán nem tartozik a szabványosak közé. Persze, nem középiskolai évei izgat­tak, az is kevésbé érdekes, hogy 19 éves korában — az erdésziskola elvégzése után — fegyverviselésre, lőszertar­­tásra feljogosított erdész lett Hondán, bár katonaéveit még le sem szolgálta. Az sem szen­záció, miként lett bútorgyári dolgozó, majd munkavédelmi felelős a dési kombinátban. Az viszont már érdekes, hogy munkakörében — amelyet tit­kárkodása mellett most is el­lát — büszke lehet eredmé­nyeire: a balesetek száma munkábaállása óta évről évre csökken. Az is sokatmondó, hogy fiatalember létére idő­sebb munkatársai bizalmából szakszervezeti vezető lett már 1966-ban. — Nem ígértem senkinek olyasmit, amit nem tudtam teljesíteni, a legfiatalabb inas­sal is igyekszem úgy beszélni, ahogy velem beszéltek annak­idején idősebb, sokat tapasz­talt munkatársaim, igyekez­ tem mindig a közösség, a gyárban dolgozók érdekeit vé­deni... A fiatalokkal mindig talál a szó. Mikor belépnek a gyárba, első útjuk ide, ebbe az irodába vezet. A munkavé­delmi felelőshöz. Nyolc órát foglalkozom velük — ez tör-, vényes kötelességem — , és m­ilatt párttitkárként is igyek­szem megismerkedni velük. .. Az idősebbek előtt viszont néha feszengek. Ők tanítot­tak, s most hogyan legyek o­­kosabb náluk. Tisztelem őket, na... Közben beállított , várt fia­talember, a párttitkárnak is más feladata került. Nevét csak később, az egyik részle­gen hallottam újra. Kettet» beszélgettek róla — egy ötve­nes forma munkás és tanan*­ca. — Menj fel Comelhes, mondd el neki, s meglátod, segít — biztatta az öreg a fiút. — Bumb elvtárshoz? — cso­dálkozott a gyerek. — De hát ő a párttitkár, ez meg KISZ- ügy... Ne félj, ért­s ahhoz is... Volt ebben a szemléletben valami nagyon rok­onszenves, hogy a gyár dolgozói, veze­tőikkel együtt, az összes prob­lémákat együvétartozóknak látják. Kovács Nemer«» .

Next