Ifjúmunkás, 1974 (18. évfolyam, 1-48. szám)
1974-01-03 / 1. szám
ARANY, AMI FÉNYLIK Hol maradtak a gyakorlati győztesek Nincs aranyból, mégis így hívják. Az első helyezettnek, a győztesnek ez jár. De mert nem sport, hanem szakmai olimpiászon lehetett elnyerni, nem érem, hanem: esztergapad és marógép. Szimbólum és erkölcsi jutalom. Idén, az esztergályos fiatalok V. és a marósok . Országos Olimpiászán két Suceava megyei fiú, Spiridon Pintilie (Fălticeni) és Adrian Gheorghe (Suceava) halászták el a trófeákat. Utánuk az esztergályosoknál Stefan Popescu (Cimpulung Muscel — Argeş), Petre Mutu (Szecsele — Brassó), Nicolae Mitar (Temesvár), és Ştefla Jie (Constanta), a marosoknál Istrate Ion (Bacău), Perjoiu Gheorghe (Bukarest), Bălan Ion (Temesvár) és Orţan Ion (Zilah) következtek. A döntő, melyet az idén Temesvárt rendeztek meg, Bálint Dénes, a KISZ KB titkára jelenlétében zajlott le. — Nem véletlen, hogy a Bánság fővárosa volt a verseny házigazdája. A temesváriak eddig kétszer nyertek arany-esztergát, tavalyi versenyzőjük dicséretet kapott Az is közrejátszott a választásban, hogy nemrég indult be az Electro-Timis Vállalat melynek gépcsarnoka egyike a legmodernebbeknek. Itt tartottuk a döntő gyakorlati próbáját, hogy tanuljanak, lássanak is, ne csak izguljanak a versenyzők. Az Electro-Timisben egyenlő esélyekkel indulhatott minden versenyző, negyven tökéletesen egyforma új gépen dolgozhattak. Ilyesmit eddig nem tudtunk biztosítani olimpiáink történetében. Bálint Dénes elvtárs szavai megerősítik azt, amit a részvevők mondottak: ez volt idáig a legjobb: szervezésben, színvonalban egyaránt. — Mielőtt a verseny minőségéről szólnánk — folytatta a KISZ KB titkára —, szólnunk kell a temesvári tanácskozásról, mely a gyakorlati és elméleti próba között esett meg. Legtöbben a szakmai képzés és továbbképzés problémáiról beszéltek. Észrevételeika normára dolgozó munkás mellett nehéz szakmát tanulni; a továbbképző tanfolyamok színvonalát nem igazítják a részvevők tudásszintjéhez, kézikönyv-nehézségek stb.) helyesek voltait Csupán arra kellett a figyelmüket külön felhívni, hogy e bajokat nemcsak az olimpiáskon, hanem vállalataiknál is elmondhatják, mert a KISZ titkáraik részt vesznek a vezetésben, s feladatuk éppen a továbbítás, érdekek képviselése. Az egyik fiatal igen szellemesen megjegyezte: egész nyáron napi legalább egyszer emlékeztette nézőit a tévéreklám a Havana Clubra. Eredményesen, a reklám hatását önmagán is tapasztalhatta... Ellenben nem sokat fáradtak kézikönyvek, szakmunkák népszerűsítésével. Igaza volt a fiúnak. — Mindkét első díjat az elméleti próba segítette trófeája birtokába. A gyakorlat győztesei lemaradtak. Nem különös ez? — A 40—40 részvevő, akiket 46 ezer esztergályos és 7 ezer marós közül szűrtek ki a verseny helyi, tömegszakaszában, szakmailag jobbak voltak, mint az előző olimpiászok döntősei. A gyakorlati próbán olyan feladat elé állítottak G- feet, mely V. kategóriás felkészültségnek felel meg — míg a fiatalok III. és IV. kategóriások — és valamennyien időben elkészültek, a minőség is jó volt A jövőben úgy tervezzük, hogy a gyakorlati ellenőrzés ne csak a darab megmunkálása legyen, hanem a szükséges szerszámok előkészítése és beletartozzon pl. kések fenése, amit a munkahelyén amúgy is minden munkás maga végez. A szerszám minőségétől függ a megmunkálás milyensége. Az elméleti próbáról bebizonyosodott, hogy ez a nehezebb dió. Habár az esztergályosok jobban szerepeltek, mint a marósok, pontszámban ők is sokkal kevesebbet szereztek, mint amennyit a munkadarabért kaptak, pedig mindkét szakaszban 100—100 volt a lehetséges. Nagyobb figyelemmel kell követnünk a jövőben a tömegszakaszt. Sőt: a szervezési módosításra is sor kerülhet Az elméleti felkészültséget már a tömegfázisban komolyan kell venni. Eddig három havi termelési eredmény és kis háziverseny — ahol bizony „megfeledkeztek“ néha az elméletről — döntötte el, ki jut tovább a megyei szakaszra. — A 4. elméleti kérdés nemzetgazdasági vonatkozású volt és — kemény diónak bizonyult. .. — Ez számunkra meggondolkoztató. Máskülönben a kérdések nehézségi sorrendjébe is hiba csúszott. A kiírt pontérték sok esetben nem felelt meg a kérdés bonyolultságának. Ez a szakminisztérium hibája, képviselői állították össze a kérdéseket. Az említett kérdés, amely olyan teszthelyzet elé kellene állítsa a versenyzőt, hogy lemérhető legyen pártunk gazdaságpolitikájával kapcsolatos tájékozottsága, jelen esetben néhány mutatószám ismeretét feltételezte. Az elkövetkezendőkben úgy kell kérdeznünk, hogy ezáltal is hozzájáruljunk gazdaságpolitikánk jobb megismeréséhez, az általános feladatok tudatosításához. Hiszen lényegében magának az olimpiásznak is ez a célja : hozzásegíteni a fiatalokat a minél nagyobb fokú szakmai fejlődéshez, lehetővé tenni a jobb termelési eredmények elérését Bodó Barna Ifjak a legjobb mezőgazdászok között Ioaniţescu Elena, az Ilros megyei brazil mtsz tagja az első, aki a mezőgazdászok 1973. évi országos vetélkedőjén elnyerte a KISZ különdíját. Most adott először ifjúsági szervezetünk ilyen díjat, abban az évben, amikor a fiatalok, termelési gyakorlatuk rövidsége ellenére, nagy sikerrel szerepeltek a versenyen. Több mint 200 000 mezőgazdász nevezett be a tömegszakaszba és a maratoni kérdéssorozat után lett első Dobrică Andrei az állattenyésztők között, Virtor Oniţa a gyümölcstermesztők között, Muşa Petre pedig második a legjobb zöldségtermesztők között Hasonló sikert a mindennapokban is ! Nem kérdeztem meg Minzai Ioantól, miért lett illattenyésztő is miként érte el a technikusi beosztást. Fogadjuk el a legvalószínűbbet: hivatástudatból, megfontolt akarattal választotta pályáját. Tulajdonképpen ezért nem kérdeztem meg tőle, miért vállalja az állattenyésztést. Az, aki úgy beszél erről a fontos mezőgazdasági ágról, mint ő, az szakmaszeretetét messziről hozza. Mint az Ioan kackói születésű fiatalember, a dési állami gazdaság juhfarmjának vezetője, ő is olyan ember, aki a szavai helyett inkább a tetteit mutatja. Rajta kívül ugyan még rengeteg az olyan fiatal, akit a munka így vagy úgy hőssé avat itt a Szamos mentén. Na, de Minzat ban nincs több. Szőkébb értelemben vett szakmája messze környéken ritkaságszámba megy. Mutasson nekem valaki fiatal juhtenyésztőt! Messze a környéken nincsen párja. Nemcsak az állami gazdaságokban, hanem a termelőszövetkezet háza táján, de még a háztájiból kikerülő juhnyák terelgetésében is alig jeleskedik néhány Szeben-környéki juhász. Kalotaszeg környékén — ahol pedig hagyománya van a juhtenyésztésnek — mind messzi vidékről felfogadott emberek gondozzák a gyapjasokat. Azok, akiknél még apáról fiúra száll ez a fontos mesterség is olyan megbízhatóan bánnak a jószággal, annyira kisujjukban van a sajtkészítés módja, hogy őértük a mezőségi ember a legfontosabb szakmák közé sorolja a juhászatot. Jön a havasi ember, néha vele a családja, — szamara, kutyája mindig — és akkor a nagyobb gyermekek segítenek neki. De amikor „felszabadulhatnának“ s lépnének egyet a bojtárság felé vezető „szakmai létrán“, már nincsenek sehol, juhászbotot, mezőt és bús szamarat maguk mögött hagyva építőtelepen, gyárban, traktorállomáson próbálják napjaink bőkezű szerencséjét. Mit lát Minzatlan maga körül, munkájában? Erre a kérdésre a fiatalember a szükséget emlegeti és a fontosságot hangsúlyozza. Csakis ezekre figyelve lehet vállalni ezt a munkát. Olykor bemegy ez a fiatalember a dési húsüzletbe és látja, hogy sokféle részét kínálják ott a levesbe valóknak és jövendőbeli sülteknek. De mert nyitott szemmel jár és mesterségénél fogva sem lehet feledékeny, azt is tudja, hogy a húsellátás helyenként döcög és ingadozik. Belenéz a fiatal állattenyésztő a statisztikába és látja, mérlegeli a tervszámokat, amelyek az állatállomány növelését írják elő és ugyanakkor a lakosság egyre jobb étvágyának megfelelően több, vágott állatot, kevesebb disznófejet és több karajt követelnek. Meg azt, hogy a juh ne legyen sovány és a marha húsban se számítson gorombaságnak. Ilyenkor elgondolkozik és igazat ad azoknak, akik azt a szakmát tartják a legszebbnek, amely előtt nagy feladatok állnak. Úgy látja, hogy ehhez mérten javulnak majd azok a körülmények is, amelyek miatt egyelőre a fiatalok nem szívesen vállalják mindenütt ezt a munkát. Mintat Joan keze alatt harminc juhász dolgozik, harminc évnél mindenki idősebb, de a német istállókban vagy a gazdaság mas farmján egyetlen fiatal állattenyésztő sincs. KISZ-szervezeti titkárMit lát egy fiatal állattenyésztő ? helyettesként tudja, hogy ez nem kis gondot okozott például a KISZ-verseny megszervezésekor. Az állattenyésztőktől egyszerűen nem volt kit versenybe szólítani. Szervezetük 28 tagja közül 21 traktoros. Hatan a takarmányrészlegen dolgoznak, amelyet szintén Minzatloan vezet. Jó munkájuktól sokban függ az állattenyésztés eredményessége. Ezt tették meg a verseny fő céljának és így társat is úgy választhattak, hogy a közeli farmok nevét kalapból húzták ki, a délaknaiakkal kerültek párba. Nem vallottak szégyent, (most a kiértékelés után elmondhatják), mert olyan traktoristáik vannak, mint a megyei versenygyőztes Cimpian Cipra. Mit lát még a fiatal állattenyésztő? Visszatérve a juhainkhoz látja, hogy mostanában 5—6 bárány „sebességgel“ szaporodnak, kétszáz körül a bárányok száma. Nő tehát a juhászok munkája, nő a felelősségük. Éjjel-nappal vigyázzák a több nyájra osztott hatezernyi állatsereget. Az új munkanormák szerint egy juhászra 185 anyajuh jut. Télen etetni, naponta háromszor fejni kell őket. A fiatal technikus hajnalban kel, együtt lakik a juhászokkal, a kemény télben nincs kedve tíz kilométerre eső otthonából ingázni. Kiadja a takarmányt. Kilenc óra után elnézi, miként piszmognak juhászai az ételkészítéssel, amely a hagyományos puliszkafőzéssel kezdődik. Jól látja, rengeteget veszítenek ezzel szabad idejükből, hiszen a juhász szabad ideje a három fejér közötti néhány óra, és elképzeli, hogy valamikor lehetséges lesz itt is elválasztani a hagyományt, akár a babot, a visszahúzót félre, külön a jótól. Elvégzi aztán a nyilvántartással járó teendőket. Naponta tíz órákat dolgozik, jelenlegi legnagyobb gondja a takarmányszállítás, a széna befuvarozása, távoli helyekről. Estefelé bemegy a városi ifjúsági klubba, hetenként edzésre siet, mert a város kézilabda-csapatában is küzd. Nemsokára talán még a juhászai is asztaliteniszezni fognak, mert összegyűlt az asztalravaló, s vasbegyűjtési vállalásukat is jóval túlteljesítették. Az ősszel farmok közötti labdarúgó-bajnokságot indítottak a fiatalok készítette pályán és minden tevékenységben lépést tartanak a gyári fiatalokkal. — Most, télen mindenre kell időnk legyen — erősíti a titkárhelyettes és azt reméli, hogy amikor meghívásának eleget téve nyáron, a Délakna felé húzódó völgyben újra felkeresem, nemcsak az állatállomány további növekedéséről győződhetem meg, hanem talán még olvasgató juhászokat is mutat nekem. És ez a juhászok egyféle fiatalodását jelenti majd, mert e fontos szakma minden furcsasága mellett is jövős. Ez a fiatalember együtt lakik a juhászokkal. Szállásuk ugyanolyan, mint bármilyen más legényszállás. Életüket úgy figyeli, hogy a szakmáról mindent eltanuljon tőlük, de a maga életét a város követelményei szerint igazítja, s erre biztat mindenkit. Sikerétől függ, hogy kibékülnek-e jövőre ezzel a szakmával a fiatalok. Hazafele Hj. Veress Ferenc fotója Ifjúmunkás 3. Fordítsuk meg az átalvetőt Néhány esztendővel ezelőtt riportot írtam Réti Jánosról, a kibédi asztalosmesterről, aki nem tudott hallgatag szemlélője lenni annak a csöndnek, annak a várakozó semmittevésnek, ami annak idején a falu művelődési életét jellemezte. Igazat is adtam akkor Réti Jánosnak, azt bizonygatván, hogy Kibéden valami nincs rendben, elmennek innen a fiatalok, de aki itthon marad, az is csak ténfereg a hoszszú, téli estékben, helyét nem leli, mert sem a tanárok, sem az ifjúsági szervezet nem sokat törődik a fiatalok nevelésével. Réti Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy ez az általvetőfordítás nem azért történt, mert Réti János sürgette, hanem inkább azért, mert azóta több kibédi értelmiségi rájött arra, mi az ő feladata, hivatása. Ráduly János tanár kitartó népmesegyűjtő szenvedélyéről nem kell sokat beszélnem, legszebben könyve beszél erről, a Nagyapó mesefája. Azt sem kell most bizonygatnom, hogy Ráduly Jánosnak nagy szerepe van abban, hogy Kibéden változott a helyzet. Tavaly ebben a faluban kórustalálkozó volt, itt gyűltek össze Dicsőtől János szép és találó hasonlatot talált az akkori állapotokra. Azt mondta: úgy tesznek a falu értelmiségi emberei, mint a vándor, aki általvetőjének csak a hátsó részét töltötte meg cipelni valóval s nem veszi észre, ezért halad nehezen előre, nem veszi észre, hogy a teher hátrafelé húzza. Meg kell fordítani azt az állalvetőt — mondta Réti János, vagyis a bajokat, nehézségeket, gondokat rakjuk mind magunk elé, hogy lássuk őket, hogy előre vigyenek. Valaki azt mondta erre, ezt könnyű mondani, de ha meg is tesszük, arra kell ügyelnünk, nehogy arra bukjunk ... Nos, néhány év után — most — Kibéden jártam, azt tapasztaltam, hogy azt a bizonyos áltatvetőt meg is fordították azóta, sorra sem buktak tőle a falu értelmiségi emberei. Szovátáig a Kisküküllő mentéről az együttesek, Ferenczi Ernő tanár ma is minden hétfőn odaáll pálcájával a hatvan tagú kórus elé. Fölépült közben a milliós értékű művelődési ház, csütörtökönként nyitva az Ifjúság klubja, esténként az iskolában színdarabot próbálnak a fiatalok. Az olvasó föltehetné a kérdést: akkor mi van, ha Kibéden megfordították az állatvetőt... Erre csak azt mondhatom, hogy sok, nagyon sok Kibédhez hasonló faluban is meg kellene fordítani. Vagyis ezekben a hosszú téli napokban elgondolkozhatnának az értelmiségiek s az ifjúság vezetői is, hogy mi az ő feladatuk a falu életében. Mert nincs jobb alkalom a művelődésre, a nevelésre falun, mint a tél. Kár ezt az évszakot elszalasztani. Elekes Ferenc Téli akol (Veress Albert fotója) Koppány Károly !