Ifjúmunkás, 1976 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-08 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) nem avatkozásra és a kölcsö­nös előnyökre épülő viszonyo­kat honosítanak meg szerte a világon. Az idén is folytatódó enyhü­lési irányzat bizonyítja, hogy reális lehetőségek vannak újabb sikerek elérésére a né­pek közötti egyetértés és együttműködés útján. Amint a nagy nemzetgyűlési expozém­ban is rámutattam, egy pilla­natra sem szabad megfeled­keznünk arról, hogy még van­nak reakciós erők, amelyek veszélybe sodorhatják az eny­hülés és a béke irányzatát, és következésképpen a leghatáro­zottabban fel kell lépnünk az összes haladó és antiimpe­­rialista erők szolidaritásának és egységének erősítéséért. Románia Szocialista Köztár­saság azzal az elhatározással lép az új esztendőbe, hogy fo­kozza erőfeszítéseit az európai biztonsággal kapcsolatos hel­sinki dokumentumok valóra váltásáért, a balkáni országok széles körű együttműködésé­nek a megvalósításáért és a ciprusi helyzet békés rendezé­séért. Románia eddigi politiká­ja szellemében továbbra is kö­vetkezetesen munkálkodni fog a közép-keleti konfliktus poli­tikai rendezésén, a tartós és igazságos béke megteremtésén a térségben. Újabb lépéseket szorgalmazunk továbbá a gyen­­gén fejlettség felszámolása, az új nemzetközi gazdasági rend megteremtése, az általános és elsősorban a nukleáris leszere­lés megvalósítása irányában. Országunk, sokkal inkább, mint bármikor, szükségesnek tartja, hogy növekedjék az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének és más nemzetközi szer­veknek a szerepe, hogy az ösz­­szes államok, nagyságuktól függetlenül részt vehessenek a világpolitikai élet komplex problémáinak a megoldásában. Következetesen harcolni fo­gunk, hogy tovább bővítsük az együttműködést a szocialista országokkal, a fejlődő orszá­gokkal, a fejlett kapitalista országokkal, a világ összes ál­lamaival, tekintet nélkül tár­sadalmi rendszerükre. Ugyan­akkor kitartóan erősíteni fog­juk a szolidaritást a kommu­nista és munkáspártokkal, a szocialista és szociáldemokrata pártokkal, a nemzeti felszaba­dító mozgalmakkal, más hala­dó, demokratikus pártokkal és szervezetekkel, abból kiindul­va, hogy a béke és az együtt­működés politikájáért, egy jobb és igazabb világ megte­remtéséért vívott küzdelem­ben össze kell fognia minden haladó erőnek. Teljes meggyőződésünk, hogy a jövő esztendőben a népek újabb sikereket érhetnek el a komplex nemzetközi problé­mák megoldásában. Románia Szocialista Köztársaság min­dent megtesz, hogy előmozdít­sa az enyhülés és az együttmű­ködés megszilárdulását és fej­lődését a földkerekségen, mert ezzel egyrészt népünk létérde­keit, másrészt a szocializmus és a béke egyetemes ügyét szolgálja. Kedves elvtársak és bará­taim, a szocialista Románia hon­polgárai! A XI. pártkongresszuson el­fogadott nagyszerű országépítő program, munkánk belső fel­tételei, valamint a nemzetközi események alakulása alapján jogos derűlátással és teljes bi­zalommal tekinthetünk a szo­cialista Románia jövője elé. Az újév alkalmából azt kívá­nom szocializmust építő hős népünknek, teljesüljön min­den jóléti és haladástörekvése, minden ezzel kapcsolatos esz­ménye, arasson újabb sikere­ket a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom építése és a kommunizmus felé haladás útján. Emeljük poharunkat Romá­nia Szocialista Köztársaság felvirágzására és ragyogására! A Román Kommunista Párt­ra — szocialista nemzetünk politikai vezető erejére! A szocialista országok, a kommunista és munkásmozga­lom, az összes szocialista, ha­ladó, demokratikus és antiim­­perialista erők szolidaritásá­nak és egységének erősödésé­re! A világ összes népei közötti békére és együttműködésre! Az új esztendő kezdetén a legmelegebb jókívánságaimat intézem önökhöz, munkások, parasztok, értelmiségiek, fér­fiak és nők, fiatalok és időseb­bek, románok, magyarok, né­metek és más nemzetiségűek, kívánok minden jót, sok örö­met a munkában és az élet­ben, jó egészséget és boldog­ságot valamennyiüknek! Boldog új évet! GYÁR A FALUSZÉLEN Emeletes védőgát és hatal­mas ázlatok között fut a széles út a kenderfeldolgozó kapujá­ig. A kapu a határ. Mögötte városi üzem képe, hangulata, varázsa. A falu azonban csak látszatra rekedt a kapun kívül. Noha a téesz évről évre előbb­re lép azon az úton, amely a mezőgazdasági munkát az ipar egyik válfajává alakítja (az idén olyan gép takarította be a cukorrépát, amely 8—10 hektá­ron végzett egyetlen nap alatt), a nagy dolog időben még nem győzik magukra. Ilyenkor műszak után a gyárbeliek kö­zül sokan folytatják a munkát — a határban A kapu is inkább jelkép: ha valaki ugyanis lógni akarna, könnyen megtehetné. Mert ke­rítés­e nincs. Luciu Ale­xandru részlegvezető valóság­gal megbotránkozik a feltéte­lezésen: a börvelyiek munka­szerető, fegyelmezett, köteles­ségtudó emberek! És a fiata­lok sem kivételek. Már otthon­ról magukkal hozzák a becsü­letet, s így a gyári munkafe­gyelem már kész „alapokra“ épül. A KISZ-szervezet neve­lőmunkája valójában folytatá­sa az otthoni feltarisnyálásnak. — A kender átvétele a leg­nehezebb munka — mondja Luciu Alexandru. — Nyáron végzik, a legnagyobb meleg­ben, s megszakítás nélkül tart két hónapon át. Ezalatt más­félszáz fiatal — csak fiatal! — végezte az idén is ezt a mun­kát. Lányok, fiúk, vakációzó tanulók, diákok, állandó és idénymunkások. S mikor a nap délben átperzselt kendőn­­kalapon, mindig akadt, aki ira­mot diktáljon... Minálunk nincs vándorlás. S a 130 állan­dó fiatal közül is csak egyet tudok, aki az esztendő során megszegte a munkafegyelmet. Baba Cornel a neve... Egy al­kalommal, borítékosztás utáni napon, nem jött be. Ugyanígy tett a következő hónapokban, majd harmadikban is. Kereset­levonással büntettük, s kértük, adja írásba, hogy megválto­zik. .. A levonás igazságosságát elismerte,­­de az íráshoz nem fült a foga. Mégis megjavult... Az üzemrész, a börvelyi ken­deráztató, a nagykárolyi válla­lat egyik részlege — hetvenöt­ben új turbinarészleggel bő­vült, s vele együtt nőtt az ál­landó alkalmazottak száma. Az új dolgozók a korábbi idény­munkások közül kerültek ki, akik már korábban is bizonyí­tottak. Közülük való a hu­szonegy esztendős Virág Kata­lin. — Nem először gondolok rá, hogy mit jelent nekem és az egész falunak ez az üzem... öt esztendeje halt meg édes­anyám, a háztartás egész gond­ja rám szakadt. Kilencedikes voltam, abba kellett hagynom a tanulást, pedig nagyon sze­rettem a könyvet. Édesapám mellé szegődtem a téeszbe. Szerettem ott is, fiatalok kö­zött voltam, de nem gondol­hattam továbbtanulásra. Az­tán a barátnőm, Sajgó Irma ide jött a férje után, hát csat­lakoztam hozzá. Állandó mun­kára alkalmaztak. Úgy tűnt nekem, hogy az üzemcsarnok­ban városi levegőt szívunk, mintha egy más világba, a hol­napiba léptünk volna a kisuj­­junk mozdítása nélkül. Ipar­ban dolgozunk, s mégis otthon lakhatunk! Nem kell ingázni, szerezhetünk szakképesítést, jól keresünk s az estiben is tanulhatók, akár csak mások az üzemből. Műszak után el­láthatom a háztartást, segíthe­tek édesapámnak is a téesz­­ben... Bonta Vasile, az üzemrész KISZ-bizottságának titkára esztergályos. Szakiskola után városban dolgozott, de több társához hasonlóan visszatért a faluba. — Már csak a neve falu las­sanként, hiszen a városi szint­hez közelítünk. Van fogorvosi rendelőnk, gyógyszertárunk, szélesvásznú mozink, négy ó­­vodánk, a napokban avattunk új, kétemeletes iskolát. Ta­vasszal megkezdjük az első tömbházak építését a gyár dol­gozói számára... Mi ifjúsági klubot szeretnénk létesíteni könyvtárral, diszkotékával. A helyét már kijelölték, építő­anyag került a bontott épüle­tekből, segít az üzem, a téesz, mi meg hazafias munkában „összeütjük“. A hetvenhatos esztendőt már ebben kívánjuk búcsúztatni... Megértjük, hogy a falvaink ezekben az években majd nagyot lépnek előre. És ez a mi hozzájárulásunkon is múlik. Mi nem megyünk el in­nen, még akkor sem, ha köz­ben ki tudja, milyen iskolákat végzünk. Ez a falu a mindnyá­junk otthona... Szépen hangzik e megfogal­mazás. Hajdú Júlia, Börvely szép, fiatal polgármesternője korábbi alkalomkor számos példát említett ennek igazolá­sára. A múlt esztendőben (első ízben az idők során!) értelmi­ségiek, iparosok, postások, tisztviselők vállaltak munkát a téeszben. Közöttük volt Han­ga Gheorghe, községi KISZ- titkárhelyettes felesége is... — Volt, aki furcsállta az elején, hogy ejnye, tanárem­ber létemre... — emlékszik Hanga Gheorghe. — Utóbb mégis gratuláltak. Most azt mondom: az idén magamnak is vállalok, mert a téesz is jól jár, s én is. Börvely község az új ötéves terv során huszonhat millió lejt fordít községfejlesztésre, nagyrészt az üzemnek köszön­hetően. Ugyanakkor gazdasági egységeinek össztermelése — így becsült — eléri az évi száz­millió lejt. Először hihetetlen­nek tűnt, de az emberekkel beszélgetve, eddigi eredmé­nyeiket látva úgy éreztem, hogy ez természetes. Molnár Erzsébet Ifjú munkása A vársáncban az autóbu­szok tömegét embertömeg vette körül. A forgalmista a hangszórókon keresztül va­lami fontos tudnivalót akart közölni, de hangja elveszett a cseppet sem bábeli, hanem nagyon is ütemes hangorkán­ban. Negyedik napja tartó újév­­köszöntőtől búcsúztak a Vá­radra látogató környékbeliek. Az évszázados vár tövében folytatódott a december 31-én megkezdett szórakozás. Egy csoport fiatal nem vegyült a dalosok közé. Ezt a néhány fiút az alkalmi tánc is hide­gen hagyta. Vitatkoztak. Egyik szenvedélyesen, a má­sik higgadtan beszélt Brecht Koldusoperájáról. — Furcsán idegen! Galacon régi hagyománya van a termelésben élen járó if­júmunkások újévi mulatságá­nak. Az idén is több mint 400-an ünnepeltek közösen: vasöntők, gépészek, hajóépí­tők, lakatosok, technikusok és mérnökök a csodásan feldí­szített egyetemi étkezdében. Közöttük volt Ion Paraipan is, a hajógépeket gyártó vál­lalat fiatal csoportvezetője. Büszkén mesélte, hogy mun­katársaival határidő előtt 13 hajórakodó gépsort gyártottak 1975-ben. Vasile Baran mester szintén a termelésben elért kiváló munkasikereket ünne­pelte csoportjával. Az elmúlt év minden hónapjában terven felül száz óriás-hajószelepet gyártottak. Újévi színház — Nagyon is emberi és kö­telez, hogy odafigyelj! Magam is odafigyeltem... Jártam a napokban az óévtől búcsúzó városban, tarka lam­pionok világában, az ifjúsági klubban, ahol nonstop tánc­cal ünnepelték 1976-ot, jár­tam a csodálatos művelődési házban ahol nem volt talp­­alattnyi üres hely, bizonyítva, hogy a bihari fiatalság nem­csak a munkában, hanem a szórakozásban is fáradhatat­lan. S akkor ez a csoport tizen­éves felrúgja a megszokott Argeş megyében több mint 10 000 KISZ-tag töltötte kö­zösen az ifjúsági újévet. Pi­teşti, Câmpulung, Curtea de Argeş ifjúsági klubjai, kul­­túrotthonok, menedékházak egytől egyig tele volt fiata­lokkal. Nagy készülődés előz­te meg mindenütt az óévi bú­csúztatót. A kultúrások szín­pompás műsoraikkal tettek ki magukért. Maria Dobre hob­bija a tánc meg az éneklés, de a tanulás is. Magánúton 75-ben fejezte be a gépgyártó szaklíceumot. Akaratereje, tu­dásszomja azóta sem csap­pant. Az újév első napjaitól komolyan nekilát a felvételi tantárgyaknak. Minden vágya, hogy gépészmérnök lehessen. Addig is azon lesz, hogy a Dacia autógyár élmunkásai között maradhasson­ képet, e fiúk furcsán csende­sek, Brechtről vitatkoznak és a Koldusoperáról, amely szá­mukra több egyszerű szín­házi előadásnál. Tizenketten voltak. Újlaki tanító, tisztviselő, traktoros, baromfigondozó, diák. Akik hetekkel előtte elhatározták, hogy Nagyváradon töltik az ünnep két napját. Programot készítettek, amelyben szere­pelt városnézés, mozi, tánc, múzeum. A színházplakát megpillantása felborította az eredeti műsort, de egyikük sem bánta meg. Tamás József, az újlaki kis csoport „szó­vivője", azt mondta: — Ez lett a kirándulás fénypontja. Bihari Katalin Az ,,Eftimiu­ Croitoru“-ról elnevezett hadtestnél a kato­nák hagyományos plugasorok­­kal ünnepelték a szilvesztert. A ’75-ös év számukra is a hősiesség, a helytállás ragyogó esztendeje volt Mint hidá­szok példásan teljesítették honvédelmi feladataikat el­méleti és gyakorlati ismeretei­ket szüntelenül gazdagították, ott voltak az ország népével együtt az első vonalban a nyári nagy árvizek idején. Hősnél többek, győztesek vol­tak ebben a küzdelemben is többek között Petre Petera és Agapescu Gheorghe szakasz­vezetők, Daniel Popa és Flo­­rea Ene élkatonák. Nekik és a hozzájuk hasonló társaiknak köszönhető, hogy 1975-ben el­nyerték az „Élen járó katonai egység“ kitüntető címet. 1976 átvette a fonalat és munkához látott

Next