Ifjúmunkás, 1977 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-09 / 1. szám
Pályázat- felhívás 1977 nagy történelmi, társadalmi, kulturális események esztendeje. Zajlik a Megéneklünk Románia országos fesztivál, az egész művelődési életünket átfogó nagyszabású seregszemle, amely júniusig eljut végső szakaszába. Az idén ünnepeljük a függetlenség kivívásának 100. évfordulóját, a Köztársaság 30 éves létét, a KISZ megalakulásának 55. évfordulóját, emlékezünk az 1907-es parasztfelkelés, a haladást szolgáló megmozdulások hőseire, mártírjaira. 1977 ugyanakkor Ady-év is, születésének századik évfordulója teszi azzá. Egész népünk szorgosan dolgozik, hogy a műszaki-tudományos forradalom ötéves terve teljesüljön, pártunk XI. kongresszusának, a politikai nevelés és szocialista kultúra kongresszusának valamennyi előirányzata, elvárása megvalósuljon. Egész életünk lendülettel teli, állandó tudatosodás, eszmény-erősítés. Ennek a zajló, mozgalmas életnek nyoma kell hogy maradjon irodalmunkban is. Mi a fiatal írókhoz (hivatásosokhoz és nem hivatásosokhoz) fordulunk felhívásunkkal, legyenek azok között, akik hű képet rajzolnak minderről. Pályázatunk témái: szülőföld, munka, testvériség. A téma nagyon bő, beleérthető szocialista korunk egész valósága, s ezen belül az ifjúság sajátos problémaköre. Elsősorban versre, előadható prózára, egyfelvonásos darabra vagy jelenetre gondolunk. Részvételi korhatár: 35 évig. Évnegyedenként értékeljük a pályázat állását, a nyerteseket (a szokásos honorárium mellett ez jelentené díjazásukat) meghívjuk az Ifjúmunkás Matinékra, ahol díjazott műveiket előadnák. Elfogadunk fordításokat is a hazai román és német nyelvű irodalomból. A szerkesztőség ■ . 1 ba——■———ВВЭИИСТВ4 w Teszt George Ciprian Gácsérfej című darabjáról állítja ezt a kritika tekintetbe véve megjelenésének évét s azt a profán apostolkodást, ami e műben folyik, színpadra állítva, akár órákon át. 1940-ben szokásos volt bandákba verődni s úton-útfélen háborgatni a berezelt polgárt ijesztgetni, ki vallatni politikai és faji hovatartozásáról, névváltoztatást ajánlani, különböző, meglehetősen homályos értelmű rítusokba beleerőszakolni, néha még meg is lincselni. S ebben az erőszakos, háború felé torlódó világban jelentkezik egy szerző, aki fel meri emelni a kesztyűt, elfogadja a hatalmaskodók által kreált játékszabályokat, és ,.lássuk, mire megyünk ketten“ alapon belép a táncba. Titkos társaságot szervez négy Dîmboviţa menti kispolgárból, gondosan ügyelve arra, nehogy elüssenek az átlagtól. A titkos társaság egy almafán lakik, onnét hirdetik meg a spontán érzelmek létjogosultságát és a polgári életforma hamis erkölcsi kánonjainak elvetését Azonnali céljuk egy erőszakos, felfuvalkodott, demagóg politikus lehetetlenné tétele. Polgártársaikat ők is fel akarják „szabadítani“, ezért új köszönésmódot vezetnek be, egy guggológyakorlatot, amely rohamosan terjed, és jó hatással van az egész város közérzetére. Még a rendőrfőnökről is kiderül, hogy álruhába öltözött humanista , közeli munkatársaival beáll a guggoló rendbe. A szatócsnak jobban megy az üzlet, mióta megváltoztatta a nevét és versenyt guggol a kedves vevőkkel. Felvirágzik a mosoda. A koldusnak nem kell szabad idejében zsebmetszéssel foglalkoznia. Még a zord apák is megenyhülnek, többé nem verik sem az asszonyt, sem a gyermekeiket. Az általános nagy felvirágzásban észre sem veszik, hogy a szakállas hordószónok a titkos társaság célpontja, hatalomra kerül. Kivágatja az almafát, s most már muszáj — „szemet szemért“ — az erőszakhoz fordulni. A négy bohém szakállat ölt, szerzetes ruhába búvik, elrabolja és halálra rémíti a pöfeteg diktátort. Az bevall mindent, megválik a szakállától — de a régi játék már nem áll össze. Seprődi Kiss Attila rendező pontosan annyira vette komolyan ezt a történetet, amennyire a szerző — a nagy játéklehetőséget érezte meg benne, a színpadi beidegzettségek levetkőzésének lehetőségét. Tornásznak, fára másznak, önfeledten karikíroznak színészei — azon a címen, hogy csak játék az egész. Pedig inkább erkölcsi teszt. Nem árt, ha időnként megállít egy szóra a Visky Árpád—László Károly—Dobos Imre—Szabó Zoltán (Chriviş—Mac Merian—Bălălău—Pentagon) „vonósnégyes“, s az emberi tartás fontosságát húzzák alá. Ez élteti a sepsiszentgyörgyi előadást. Kertész Mihály Ifjúmunkás СЮ 1 I I I I I I I I I I I II1ŐNY I A HÁTRÁNYBAN S 1 Megéneklünk Románia Ш Simon Lászlótól, a marosvásárhelyi építészeti iskolaközpont tanárától, az iskola pártbizottságának titkárától származik a címbe emelt megfogalmazás. Ebben a mammut-tanintézetben (több mint 2000 diák) négy oktatási forma is működik, reggel 7-től a késő esti órákig nonstop-műsorral. Érthető, hogy a művelődési tevékenységben nagyon nehéz, szinte lehetetlen az egyeztetés, olyan időpont megtalálása, amely mindenki számára megfelel. Ezért oszlik föl a tevékenység kisebb csoportokra, mégha „iskola-válogatott“ szintről is van szó. De hát mi ebben az előny? Az, hogy a kényszerhelyzet előmozdítja az osztályközösségek erősítését, a művelődési tevékenység összeforrottabbá teszi az osztályok mikroközösségeit. Nagyon helyesen számolnak azzal, hogy az iskola tanulóinak nagy többsége faluról került be, s azok kulturális nívója erősen különböző, sokak- nál fogyatékos. Elsősorban ezért az esztétikai ízlés kifejlesztését, a látókör bővítését szorgalmazzák. Olyan jellegű előadásokat rendeznek szép klubjukban, amelyek általánosabb érdeklődésre tarthatnak számot, a tanulók tömegeit vonzzák. S ha már bekerültek a kultúra vonzáskörébe, könnyebb közülük kiválasztani a művészcsopor-tok, a különböző körök törzstagságát. Van is itt művészcsoport, kör (például metaloplasztikai, népművészeti-iparmű- vészeti, világirodalmi, román és magyar irodalmi, ateista stb.) szép számmal, mindegyik tevékenysége hasznos és rendszeres. A kultúrtevékenységért felelős Szabadka Smaranda tanárnő sorolta is az egyes csoportok „felállá-s sát“, eddigi eredményeit, terveit, de arra kértem, inkább arról beszéljen, megkezdődött-e náluk az országos művelődési fesztivál tömegszakasza. — Az idén ősszel nehezebben indult be a kultúrtevékenység. Októberben végig vagy a mezőn segédkeztek tanulóink vagy gyakorlati munkán voltak, későn láthattunk csak hozzá De azért novemberben már tartottunk egy előadást, amely tisztázta a hazafiság fogalmát, és négy diákunk hazafias verseket adott elő. November 24-én megemlékeztünk Horváth Imre születésének 70. évfordulójáról. A december 5-i műsorunk pedig már a fesztivál tömegszakaszát jelentette dalárdánk, a szólisták és az agitációs művészbrigád számára. Műsorunkra szülőket is meghívtunk, hadd lássák, mit tudnak gyermekeik. Vakáció előtt még szóhoz jutottak a színjátszók, a zenekarok, a témás tánccsoport, a szavalók. A köztársaság kikiáltásának évfordulója tiszteletére versmondó versenyt is tartottunk. Szóval, kissé megkésve, de beindult a gépezet. Mindenki, tanárok és diákok, tudja a dolgát. És végzi is. Pelea Valér tanár az irodalmi montázstól vár sikert, s nem is alaptalanul, hiszen már nemegyszer tűntek ki szavalóestjeikkel megyei szinten is. Chiorean Éva és Kesztenbaum Judit, az agitációs művészbrigádokkal, Marian Ioan és Hancu Doina a román nyelvű színjátszókkal, Incze Mária és Tőkés Rozália a dalárdával és általában a csoportok zenei felkészítésével, Nagy Éva és Nagy Pál a magyar nyelvű színjátszókkal foglalkozik, és fogadkozik, akárcsak a többi csoport irányítója, a fesztivál keretében nemcsak az irodalmi montázsról fognak hallani. A tanulók fogékonyak, szívesen énekelnek, táncolnak, játszanak jeleneteket. Sokan szeretnék azt, hogy rájuk is emlékezzenek az utánuk jövők, mint Pintea Gavrilra például, aki KISZ-titkár létére „nem átallotta“ végigtáncolni az öt iskolai évet, vagy a mostani ötödéves, nagyon aktív „kultúrmunkásra“, Nikca Ioanra. Lelkesedésében nem marad mögöttük a mai gárda sem: Asztalos Emil, Szentgyörgyi Mária, Viorel Cimpean, Csegezi Lőrincz, Pop Cornel, Pop Nicolae, Babă Doinița... és még sokan mások. Az irányítás jó, hozzáértő, van kiket irányítani — a siker nem maradhat el. Lázár László I I I I I I I I I I I I Filmdkről — röviden A BÜNTETÉS Sergiu Nicolaescu megy tovább a maga útján. Erőszak, végletesség, sarkított helyzetek. .. Ez a filmje különösen egyenetlen: szép, kifejező, drámai jelenetek váltakoznak sallanggal, naivitásokkal, képre „feszített* jelképekkel — lásd a film hősét, amint hatalmas keresztet cipel a hegyre, vagy amint szitává lőve kapaszkodik fel szerelme isírjához... A Nicolaescu-hősök mindig ugyanazok a „halhatatlanok". Golgotát megjáró parasztja és vizsgálóbírója ezúttal mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, mi ezeknek a filmeknek a legfőbb gyengéjük. A TÚLHEROSZÁLAS, A CIGÁNYTÁBOR AZ ÉGBE MEGY A fővárosi közönség hosszú hetek óta nem engedi le a vászonról Emil Loteanu szovjet-moldovai rendező filmjét. Miben rejlik a siker titka? Annyi álromantikus filmecske után végre igazi romantikus filmet látunk. Rövid két órára visszatérünk a természethez, az ősi, egyszerű dolgok világához. „A sok tudás nagy teher. Aki sokat tud, sokat kételkedik" — mondja a film öreg cigánya. Nem gondolati film. De érdekes módon azért meditációra késztet — szabadságról, szerelemről, életről és halálról. S teszi ezt látványos, megragadó panoramikus képekkel, gazdag cigányfolklórral, a romantikus történet varázsával. NAGYAPÓ ÉS KÉT FIATALKORÚ TETTES A gyermek a legeredetibb lény a világon — vajon a gyermekfilm miért nem tud szabadulni a sablonoktól? Jó ideje nézem ezeket a filmeket: keresem bennük, ami nincs. Mi van? Próbáljuk variálni. A vakáció vége című lengyel filmben: a szülők elváltak. Az Ikarosz című keletnémet filmben: elváltak a szülők. A Sürgősségi állapot című lengyel és a Vasárnapi apa című román filmben: a szülők külön élnek. Maria Callas Dinescu Nagyapó-filmjében: a szülők el akarnak válni... Ebben a lassan csordogáló, inkább pedagógiai, mint bűnügyi történetben természetesen minden várakozásainknak megfelelően történik: a tettesek ártatlanoknak bizonyulnak, a közömbösek feltöltődnek emberséggel, a szülők kibékülnek stb. Az alkotók megmaradnak a felszínen, a tanmesénél. Szerencsére, akad néhány groteszk, ironikus fordulat és humoros jelenet, Jean Constantinnal, Draga Olteanuval, Octavian Cotescuval. A film jóval izgalmasabb és hatásosabb lehetne, ha többet bíznának a gyermeki fantáziára, ha a szerzők tudnának a fiatal korosztály nyelvén beszélni, s főleg ne kísérjene lépten-nyomon a moralizálás, a felnőttek „gyermekbetegsége”. Müller Ferenc I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I ISZEREPELNI I AKARNAK Alig három hónappal ezelőtt mintegy húszan — főiskolai hallgatók —, ültünk a fővárosi Petőfi Sándor művelődési ház „bagózójában", hallgatva Vass Ernő diák-gazgató fejtegetéseit, miszerint nem lenne még késő valami rendkívülit produkálni: olyasvalamit, ami a rendszeresen idelátogató főiskolások egy-két órai szabad idejét nemcsak „kitölti“, hanem értékekkel is megtölti. A kerekasztal meg-s beszélések, író-olvasó találkozók, szimpozionok mellett — mint ezt akkor megállapították — lenne még is olyas parlagon heverő energia mindannyiunkban), hogy a már tevékenykedő modern tánc- és színjátszó csoport mellett népi tánccsoportot Próbaterem, ötlet, akarat már megvolt, de kellett egy „mester“. Ekkor jött szóba Demeter József főiskolai hallgató, aki a marosvásárhelyi népi művészeti iskolában elvégezte a hároméves tánctanfolyamot...! _ — Hetente kétszer tartottunk késő estékbe nyúló próbákat — emlékszik vissza Demeter József. — Magunk s mások előtt is bizonyítani akartuk, hogy nemsokára képesek leszünk a fellépésre. Újdellői vagyok (Maros megye), és már évek óta terrezgetem, hogy összegyűjtöm a környékbeli táncokat, nótákat, lejegyzem a farsangi szokásokat. Csak azt nem tudtam, hogy mit kezdhetnék mindezzel? Amikor elmeséltem újdonsült tánccsoportunknak, hogy miben állna az újdellői farsangi té-s más tánc, tapsoltak a lelkesedéstől. — és december másodikén, már a Petőfi Sándor művelődési ház közönsége tapsolt benneteket Ha jól emlékszem, ötször kellett megismételnetek a tánc befejező részét — Sokat dolgoztunk ezért, de ennyit mégsem reméltünk ! A csoportot olyan lázba hozta a siker, hogy azóta egyre csak szerepelni akarnak. Bánnám is, ha abbahagynák, mert vannak közöttük igen tehetséges táncosok, mint: Sata Rozália, Barabás Margit, Téglás Sándor, Józsa Albert, Vass Ernő, de sorolhatnám mind a tizennyolcukat, akik nem sajnálták egy próbán sem a cipősarkat Mellettük zenészeink is sokat adtak a műsorba. Hegyi József (brácsa), Kocsis Csaba (zongora, gitár), vagy Mészáros Sándor (cselló) olyan eredetien húzták az újdellői nótákat, hogy néha egészen otthon éreztem magam... — önmagadról nem beszéltél, pedig a mikrofon előtt bebizonyítottad, hogy nemcsak jól képzett táncos, hanem jó énekes is vagy. Sajnos, kevesen tudhatták, hogy kinek „címzik* a vastapsot szép hangjáért, s ki „furulyázik* a ceruzán, vagy ki „trombitál“ trombita nélkül, mert arcodat eltakarta a farsangi maszk, ami az előadás külön érdekessége volt . Nem panaszkodhatunk, mert mindezért dicséretet, elismerést kaptunk. Napokon belül számtalan meghívást közvetített számunkra Antal Miklós elvtárs, a művelődési ház igazgatója. Legfrissebb tervünk egy Maros megyei kiszállás (Buzásbesenyő, Andrástelep, Szentpál, Radnót és Dellő). Hogy miért e helyekre látogatunk, nem véletlen: táncfiguráink, dalaink innen erednek. — Mi lesz a csoport további sorsa? — Táncolunk tovább, képezzük magunkat Szeretnénk kétórás önálló műsort összeállítani a művelődési ház román-, és modern tánccsoportjával együtt A csoport tevékenysége és célja megmarad annak, ami miatt életre kelt: tánctanulás, a népi táncaink iránti megbecsülés ápolása. Egyik közeli tervünk az, hogy műsorunkat jobban kicsiszolva, versenyképessé tegyük és sikerrel vegyünk részt a Megéneklünk Románia fesztiválon. Fehér József I I I I alakítsunk. I I I I