Ifjúmunkás, 1977 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-09 / 1. szám

­ Pályázat- felhívás 1977 nagy történelmi, társadalmi, kulturális események esztendeje. Zajlik a Megéneklünk Románia or­szágos fesztivál, az egész művelő­dési életünket átfogó nagyszabású seregszemle, amely júniusig eljut végső szakaszába. Az idén ünne­peljük a függetlenség kivívásának 100. évfordulóját, a Köztársaság 30 éves létét, a KISZ megalakulásá­nak 55. évfordulóját, emlékezünk az 1907-es parasztfelkelés, a ha­ladást szolgáló megmozdulások hő­seire, mártírjaira. 1977 ugyanakkor Ady-év is, születésének századik év­fordulója teszi azzá. Egész népünk szorgosan dolgozik, hogy a műszaki-tudományos forra­dalom ötéves terve teljesüljön, pár­tunk XI. kongresszusának, a politi­kai nevelés és szocialista kultúra kongresszusának valamennyi elő­irányzata, elvárása megvalósuljon. Egész életünk lendülettel teli, ál­l­­andó tudatosodás, eszmény-erősí­tés. Ennek a zajló, mozgalmas életnek nyoma kell hogy maradjon irodal­munkban is. Mi a fiatal írókhoz (hivatásosokhoz és nem hivatáso­sokhoz) fordulunk felhívásunkkal, legyenek azok között, akik hű ké­pet rajzolnak minderről. Pályáza­tunk témái: szülőföld, munka, test­vériség. A téma nagyon bő, bele­érthető szocialista korunk egész va­lósága, s ezen belül az ifjúság sa­játos problémaköre. Elsősorban versre, előadható pró­zára, egyfelvonásos darabra vagy jelenetre gondolunk. Részvételi kor­határ: 35 évig. Évnegyedenként ér­tékeljük a pályázat állását, a nyer­teseket (a szokásos honorárium mellett ez jelentené díjazásukat) meghívjuk az Ifjúmunkás Matinékra, ahol díjazott műveiket előadnák. Elfogadunk fordításokat is a ha­zai román és német nyelvű iroda­lomból. A szerkesztőség ■ . 1 ba——■———ВВЭИИСТВ4 w Teszt George Ciprian Gácsérfej című da­rabjáról állítja ezt a kritika tekintet­be véve megjelenésének évét s azt a profán apostolkodást, ami e műben fo­lyik, színpadra állítva, akár órákon át. 1940-ben szokásos volt bandákba ve­rődni s úton-útfélen háborgatni a be­­rezelt polgárt­ ijesztgetni, ki vallatni politikai és faji hovatartozásáról, név­­változtatást ajánlani, különböző, meg­lehetősen homályos értelmű rítusok­ba beleerőszakolni, néha még meg is lincselni. S ebben az erőszakos, háború felé torlódó világban jelentkezik egy szerző, aki fel meri emelni a kesztyűt, elfogadja a hatalmaskodók által kreált játékszabályokat, és ,.lássuk, mire me­gyünk ketten“ alapon belép a táncba. Titkos társaságot szervez négy Dîmbo­viţa menti kispolgárból, gondosan ü­­gyelve arra, nehogy elüssenek az átlagtól. A titkos társaság egy almafán lakik, onnét hirdetik meg a spontán érzelmek létjogosultságát és a polgári életforma hamis erkölcsi kánonjainak elvetését Azonnali céljuk egy erőszakos, felfu­­valkodott, demagóg politikus lehetet­lenné tétele. Polgártársaikat ők is fel akarják „szabadítani“, ezért új köszö­nésmódot vezetnek be, egy guggológya­korlatot, amely rohamosan terjed, és jó hatással van az egész város közér­zetére. Még a rendőrfőnökről is kide­rül, hogy álruhába öltözött humanista , közeli munkatársaival beáll a gug­goló rendbe. A szatócsnak jobban megy az üzlet, mióta megváltoztatta a ne­vét és versenyt guggol a kedves vevők­kel. Felvirágzik a mosoda. A koldus­nak nem kell szabad idejében zsebmet­széssel foglalkoznia. Még a zord apák is megenyhülnek, többé nem verik sem az asszonyt, sem a gyermekeiket. Az általános nagy felvirágzásban észre sem veszik, hogy a szakállas hordószónok a titkos társaság célpontja, hatalomra kerül. Kivágatja az almafát, s most már muszáj — „szemet szemért“ — az erőszakhoz fordulni. A négy bohém sza­kállat ölt, szerzetes ruhába búvik, el­rabolja és halálra rémíti a pöfeteg diktátort. Az bevall mindent, megválik a szakállától — de a régi játék már nem áll össze. Seprődi Kiss Attila rendező ponto­san annyira vette komolyan ezt a történetet, amennyire a szerző — a nagy játéklehetőséget érezte meg ben­ne, a színpadi beidegzettségek levetkő­­zésének lehetőségét. Tornásznak, fára másznak, önfeledten karikíroznak szí­nészei — azon a címen, hogy csak játék az egész. Pedig inkább er­kölcsi teszt. Nem árt, ha időn­ként megállít egy szóra a Visky Ár­pád—László Károly—Dobos Imre—Sza­bó Zoltán (Chriviş—Mac Meri­an—Bălă­­lău—Pentagon) „vonósnégyes“, s az em­beri tartás fontosságát húzzák alá. Ez élteti a sepsiszentgyörgyi előadást. Kertész Mihály Ifjúmunkás СЮ 1 I I I I I I I I I I I II1ŐNY I A HÁTRÁNYBAN S 1 Megéneklünk Románia Ш Simon Lászlótól, a marosvásárhelyi építészeti iskolaközpont tanárától, az iskola pártbizottságának titkárától származik a címbe emelt megfogalma­zás. Ebben a mammut-tanintézetben (több mint 2000 diá­k) négy oktatási forma is működik, reggel 7-től a késő esti órákig nonstop-műsorral. Érthe­tő, hogy a művelődési tevékenységben nagyon nehéz, szinte lehetetlen az egyeztetés, olyan időpont megtalálása, amely mindenki számára megfelel. Ezért oszlik föl a tevékenység kisebb csoportokra, mégha „iskola-válogatott“ szintről is van szó. De hát mi ebben az előny? Az, hogy a kényszerhelyzet elő­mozdítja az osztályközösségek erősíté­sét, a művelődési tevékenység össze­­forrottabbá teszi az osztályok mikrokö­zösségeit. Nagyon helyesen számolnak azzal, hogy az iskola tanulóinak nagy több­sége faluról került be, s azok kultu­rális nívója erősen különböző, sokak-­ nál fogyatékos. Elsősorban ezért az esztétikai ízlés kifejlesztését, a látókör bővítését szorgalmazzák. Olyan jelle­gű előadásokat rendeznek szép klub­jukban, amelyek általánosabb érdek­lődésre tarthatnak számot, a tanulók tömegeit vonzzák. S ha már bekerül­tek a kultúra vonzáskörébe, könnyebb közülük kiválasztani a művészcsopor-t­­ok, a különböző körök törzstagságát. Van is itt művészcsoport, kör (például metaloplasztikai, népművészeti-iparmű-­ vészeti, világirodalmi, román és ma­gyar irodalmi, ateista stb.) szép szám­mal, mindegyik tevékenysége hasznos­ és rendszeres. A kultúrtevékenységért felelős Szabadka Smaranda tanárnő sorolta is az egyes csoportok „felállá-s sát“, eddigi eredményeit, terveit, de arra kértem, inkább arról beszéljen, megkezdődött-e náluk az országos mű­velődési fesztivál tömegszakasza. — Az idén ősszel nehezebben indult be a kultúrtevékenység. Októberben végig vagy a mezőn segédkeztek tanu­lóink vagy gyakorlati munkán voltak, későn láthattunk csak hozzá De azért novemberben már tartottunk egy elő­adást, amely tisztázta a hazafiság fo­galmát, és négy diákunk hazafias ver­seket adott elő. November 24-én meg­emlékeztünk Horváth Imre születésé­nek 70. évfordulójáról. A december 5-i műsorunk pedig már a fesztivál tö­megszakaszát jelentette dalárdánk, a szólisták és az agitációs művészbrigád számára. Műsorunkra szülőket is meg­hívtunk, hadd lássák, mit tudnak gyer­mekeik. Vakáció előtt még szóhoz ju­tottak a színjátszók, a zenekarok, a té­­más tánccsoport, a szavalók. A köztár­saság kikiáltásának évfordulója tiszte­letére versmondó versenyt is tartottunk. Szóval, kissé megkésve, de beindult a gépezet. Mindenki, tanárok és diá­kok, tudja a dolgát. És végzi is. Pelea Valér tanár az irodalmi montázstól vár sikert, s nem is alaptalanul, hiszen már nemegyszer tűntek ki szavalóest­jeikkel megyei szinten is. Chiorean Éva és Kesztenbaum Judit, az agitációs művészbrigádokkal, Marian Ioan és Hancu Doina a román nyelvű színját­szókkal, Incze Mária és Tőkés Rozália a dalárdával és általában a csoportok zenei felkészítésével, Nagy Éva és Nagy Pál a magyar nyelvű színjátszók­kal foglalkozik, és fogadkozik, akár­csak a többi csoport irányítója, a fesz­tivál keretében nemcsak az irodalmi montázsról fognak hallani. A tanulók fogékonyak, szívesen énekelnek, tán­colnak, játszanak jeleneteket. Sokan szeretnék azt, hogy rájuk is emlékez­zenek az utánuk jövők, mint Pintea Gavrilra például, aki KISZ-titkár lé­tére „nem átallotta“ végigtáncolni az öt iskolai évet, vagy a mostani ötöd­éves, nagyon aktív „kultúrmunkásra“, Nikca Ioanra. Lelkesedésében nem ma­rad mögöttük a mai gárda sem: Aszta­los Emil, Szentgyörgyi Mária, Viorel Cimpean, Csegezi Lőrincz, Pop Cornel, Pop Nicolae, Babă Doinița... és még so­kan mások. Az irányítás jó, hozzáértő, van kiket irányítani — a siker nem maradhat el. Lázár László I I I I I I I I I I I I Filmdkről — röviden A BÜNTETÉS Sergiu Nicolaescu megy tovább a maga útján. Erőszak, végletesség, sarkított hely­zetek. .. Ez a filmje különösen egyenet­len: szép, kifejező, drámai jelenetek vál­takoznak sallanggal, naivitásokkal, kép­re „feszített* jelképekkel — lásd a film hősét, amint hatalmas keresztet cipel a hegyre, vagy amint szitává lőve kapaszko­dik fel szerelme isírjához... A Nicolaescu-hősök mindig ugyanazok a „halhatatlanok". Golgotát megjáró pa­rasztja és vizsgálóbírója ezúttal mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, mi ezeknek a filmeknek a legfőbb gyengéjük. A TÚL­­HEROSZÁLAS, A CIGÁNYTÁBOR AZ ÉGBE MEGY A fővárosi közönség hosszú hetek óta nem engedi le a vászonról Emil Loteanu szovjet-moldovai rendező filmjét. Miben rejlik a siker titka? Annyi álromantikus filmecske után­­ végre igazi romantikus filmet látunk. Rö­vid két órára visszatérünk a természethez, az ősi, egyszerű dolgok világához. „A sok tudás nagy teher. Aki sokat tud, sokat kételkedik" — mondja a film öreg ci­gánya. Nem gondolati film. De érdekes módon azért meditációra késztet — sza­­badságról, szerelemről, életről és halál­ról. S teszi ezt látványos, megragadó pa­­noramikus képekkel, gazdag cigány­folklórral, a romantikus történet varázsá­val. NAGYAPÓ ÉS KÉT FIATALKORÚ TETTES A­ gyermek a legeredetibb lény a vilá­gon — vajon a gyermekfilm miért nem tud szabadulni a sablonoktól? Jó ideje nézem ezeket a filmeket: ke­resem bennük, ami nincs. Mi van? Próbáljuk variálni. A vakáció vége című lengyel filmben: a szülők elváltak. Az Ikarosz című keletnémet filmben: elvál­tak a szülők. A Sürgősségi állapot című lengyel és a Vasárnapi apa című román filmben: a szülők külön élnek. Maria Cal­las Dinescu Nagyapó-filmjében: a szülők el akarnak válni... Ebben a lassan csordogáló, inkább pe­dagógiai, mint bűnügyi történetben ter­mészetesen minden várakozásainknak megfelelően történik: a tettesek ártatla­noknak bizonyulnak, a közömbösek feltöl­tődnek emberséggel, a szülők kibékülnek stb. Az alkotók megmaradnak a felszínen, a tanmesénél. Szerencsére, akad néhány groteszk, ironikus fordulat és humoros je­lenet, Jean Constantinnal, Draga Ol­­teanuval, Octavian Cotescuval. A film jóval izgalmasabb és hatáso­sabb lehetne, ha többet bíznának a gyer­meki fantáziára, ha a szerzők tudnának a fiatal korosztály nyelvén beszélni, s főleg ne kísérjene lépten-nyomon a moralizá­­lás, a felnőttek „gyermekbetegsége”. Müller Ferenc I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I ISZEREPELNI I AKARNAK Alig három hónappal ezelőtt mintegy húszan — főiskolai hallgatók —, ültünk a fővárosi Petőfi Sándor művelődési ház „bagózójában", hallgatva Vass Ernő diák-­­­­gazgató fejtegetéseit, miszerint nem len­ne még késő valami rendkívülit produ­kálni: olyasvalamit, ami a rendszeresen idelátogató főiskolások egy-két órai sza­bad idejét nemcsak „kitölti“, hanem ér­tékekkel is megtölti. A kerekasztal meg-s beszélések, író-olvasó találkozók, szimpo­­zionok mellett — mint ezt akkor megálla­pították — lenne még is oly­as parlagon­­ heverő energia mindannyiunkban), hogy a már tevékenykedő modern tánc- és szín­játszó csoport mellett népi tánccsoportot Próbaterem, ötlet, akarat már megvolt, de kellett egy „mester“. Ekkor jött szóba Demeter József főiskolai hallgató, aki a marosvásárhelyi népi művészeti iskolában elvégezte a hároméves tánctanfolyamot...! _ — Hetente kétszer tartottunk késő es­tékbe nyúló próbákat — emlékszik vissza Demeter József. — Magunk s mások előtt is bizonyítani akartuk, hogy nemsokára képesek leszünk a fellépésre. Újdellői va­gyok (Maros megye), és már évek óta ter­­rezgetem, hogy összegyűjtöm a környék­beli táncokat, nótákat, lejegyzem a far­sangi szokásokat. Csak azt nem tudtam, hogy mit kezdhetnék mindezzel? Amikor elmeséltem újdonsült tánccsoportunknak, hogy miben állna az újdellői farsangi té-s más tánc, tapsoltak a lelkesedéstől. — és december másodikén, már a Petőfi Sándor művelődési ház közönsége tapsolt benneteket Ha jól emlékszem, öt­ször kellett megismételnetek a tánc be­fejező részét — Sokat dolgoztunk ezért, de ennyit mégsem reméltünk ! A csoportot olyan lázba hozta a siker, hogy azóta egyre csak szerepelni akarnak. Bánnám is, ha abba­hagynák, mert vannak közöttük igen te­hetséges táncosok, mint: Sata Rozália, Barabás Margit, Téglás Sándor, Józsa Albert, Vass Ernő, de sorolhatnám mind a tizennyolcukat, akik nem sajnálták egy próbán sem a cipősarkat Mellettük ze­nészeink is sokat adtak a műsorba. Hegyi József (brácsa), Kocsis Csaba (zongora, gitár), vagy Mészáros Sándor (cselló) olyan eredetien húzták az újdellői nótá­kat, hogy néha egészen otthon éreztem magam... — önmagadról nem beszéltél, pedig a mikrofon előtt bebizonyítottad, hogy nem­csak jól képzett táncos, hanem jó énekes is vagy. Sajnos, kevesen tudhatták, hogy kinek „címzik* a vastapsot szép hang­jáért, s ki „furulyázik* a ceruzán, vagy ki „trombitál“ trombita nélkül, mert arcodat eltakarta a farsangi maszk, ami az elő­adás külön érdekessége volt . Nem panaszkodhatunk, mert mind­ezért dicséretet, elismerést kaptunk. Na­pokon belül számtalan meghívást közve­tített számunkra Antal Miklós elvtárs, a művelődési ház igazgatója. Legfrissebb tervünk egy Maros megyei kiszállás (Bu­­zásbesenyő, Andrástelep, Szentpál, Rad­­nót és Dellő). Hogy miért e helyekre lá­togatunk, nem véletlen: táncfiguráink, da­laink innen erednek. — Mi lesz a csoport további sorsa? — Táncolunk tovább, képezzük magun­kat Szeretnénk kétórás önálló műsort összeállítani a művelődési ház román-, és modern tánccsoportjával együtt A cso­port tevékenysége és célja megmarad annak, ami miatt életre kelt: tánctanulás, a népi táncaink iránti megbecsülés ápo­lása. Egyik közeli tervünk az, hogy műso­runkat jobban kicsiszolva, versenyképessé tegyük és sikerrel vegyünk részt a Meg­éneklünk Románia fesztiválon. Fehér József I I I I alakítsunk. I I I I

Next