Ifjúmunkás, 1978 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-08 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) a népeknek ama tendenciája között, hogy szabadon éljenek, minden külső beavatkozástól mentesen biztosítsák független, gazdasági-társadalmi fejlődésüket. Égetőbb, mint bármikor annak a szüksége, hogy az összes haladó, antiimperialista erők összefogjanak és határozottan fellépjenek a földkerekség békéjét és nyugalmát fenyegető súlyos veszélyek kiküszöböléséért, az enyhülés és a biztonság, a nemzetek közötti egyetértés és egyenlő együttműködés irányzatának kihangsúlyozásáért. Románia, ebben a szellemben cselekedve, aktívan hozzájárult és a továbbiakban is aktívan hozzá fog járulni az emberiség nagy, komplex problémáinak megoldásához. Erősítettük és erősíteni fogjuk a barátság, a szolidaritás és az együttműködés kapcsolatait az összes szocialista országokkal, a sokoldalú kapcsolatokat a fejlődő országokkal, az el nem kötelezett országokkal, az önálló gazdasági-társadalmi haladás útjára lépett népekkel; bővítjük az együttműködési és kooperációs kapcsolatokat a fejlett kapitalista országokkal, a világ összes országaival, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. Véleményünk szerint a béke és az együttműködés ügyének parancsoló követelménye, hogy határozottan előmozdítsák és általánosan alkalmazzák a nemzetközi életben a következő elveket: teljes jogegyenlőség, nemzeti függetlenség és szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök, az erőszak és az erőszakkal való fenyegetés mellőzése, mindegyik nemzet joga hogy egymaga, saját belátása szerint rendezze sorsát. Ilyen összefüggésben fokozni kell az erőfeszítéseket a tárgyalások módszerének széles körű érvényesítésére, hiszen az egyetlen ésszerű megoldás az államok közötti viszályokra és vitákra, a világon még fennálló konfliktus- és feszültségi gócok felszámolására. Az egyetemes béke érdekében mindent meg kell tenni, hogy 1918 feltárja a közép-keleti konfliktus rendezésének útját, döntő mozzanatot jelezzen a térség tartós és igazságos békéjének megteremtésében, oly módon, hogy Izrael kivonul az 1967-es háború nyomán megszállt arab területekről, megoldják a Palesztinai problémát, beleértve azt is, hogy független Palesztinai állam alakul meg, tiszteletben tartják a térség öszszes országainak szuverenitását és integritását. A nemzetközi enyhülés erősítése — amint a valóság mutatja — nagy mértékben az európai biztonság megteremtésétől függ. Mindent meg kell tehát tennünk, hogy a belgrádi összejövetel sikerrel záruljon, újabb erőteljes lendületet adjon a helsinki dokumentumok megvalósításának, az államok közötti akadálytalan együttműködés bővítésének, és különösen konkrét katonai készültségcsökkentési intézkedések megkezdésének, ami nélkül el sem lehet képzelni a kontinens, az egész emberiség békéjét és biztonságát. Úgyszintén fokozott erőfeszítéseket kell tennünk a fegyverkezési hajsza csökkentéséért és leszerelési, elsősorban nukleáris leszerelési intézkedések megkezdéséért, hogy az emberiség megszabaduljon a katonai kiadások súlyos terhétől, egy újabb pusztító háború rémképétől. Biztosítsuk az Egyesült Nemzetek Szervezete 1918. évi leszerelési ülésszakának jó előkészítését, tegyünk meg mindent, hogy hozzon jelentős előrelépést napjaink e létfontosságú követelményének megvalósításában. Ugyanakkor határozott akciókat kell indítani a gyengén fejlettség felszámolására, a világ gazdag és szegény országokra tagoltságának megszüntetésére, egy új gazdasági világrend megteremtésére, amely biztosítja különösen az elmaradott államok gyorsabb gazdasági és társadalmi haladását. A nagy nemzetközi problémák építő megoldása érdekében, sokkal inkább mint bármikor, erősödnie kell az összes népek szolidaritásának és együttműködésének, amely népek öntudata szüntelenül növekszik, erősödnie kell a haladó erők szolidaritásának és együttműködésének, amely haladó erők a világ óriási többségét képviselik és megváltoztathatják a nemzetközi fejlődés irányát, biztosíthatják egy jobb és igazabb világ megteremtését a földkerekségen. Teljes bizalommal a munkásosztály, hős és szorgalmas népünk erőiben, lépjünk azzal az elhatározással az új esztendőbe, hogy a párt vezetése alatt további, egyre nagyobb sikereket érjünk el a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom és a kommunizmus építésében Románia földjén! Azt kívánjuk, hogy a következő esztendő hozzon egyre jelentősebb győzelmeket az összes népek, a haladó, antiimperialista erők harcában a nemzetek közötti tisztelet és egyenlőség jegyében fogant új politikáért, az egész világ prosperitásáért, az egyetemes béke, enyhülés és együttműködés diadaláért! Ezekben az ünnepi pillanatokban egyre több örömet és megelégedést kívánok önöknek, kedves elvtársak, barátaink, a munkában és a mindennapi életben ,legjobb kívánságaik teljesülését, jó egészséget és boldogságot! Tiszta szívből kívánom mindenkinek a hagyományos Boldog újévet! (Riporthőseink vallomásainak folytatása az 1. oldalról) év mindenképpen jelentős számomra. Ékszerész vagyok és büszke arra, hogy nem akármilyen. Az, akinek szakmai tudásom javát köszönhetem, az idén megy nyugdíjba. Mezei Miksa bácsiról, a kolozsvár-napocai Metalurgia szövetkezet kitűnő szakemberéről van szó. Eltávozása, úgy érzem, személy szerint énrám is még nagyobb felelősséget ró a munkában, hiszen nálunk a kiváló minőséget úgy hívják, hogy szép, ragyogó vagy pazar. Tudom, hogy az én sikerem — és általában a fiatalok helytállása — elsősorban Mezei bácsinak, mesterünknek szerez majd megérdemelt elégtételt: embert, embereket nevelt a maga helyére. Ebben az évben új lakásba költözöm, már befizettem az előleget. És talán házasságot is kötök, matinéink nézői talán már tudják, hogy az a lány, aki olyan szépen táncolt dalomra, hozzám tartozik... Boldogságot mindnyájunknak ebben az évben is! Crişan Viktor Járni, beszélni, tanulni, cselekedni! Meggyőződésem, hogy a velünk egyidősek és az utánunk születettek eleget tudunk tenni korunk műszaki-technikai követelményeinek. Figyelemmel kísértem a pártunk Országos Konferenciáján elhangzottakat, valóban fontos kérdés a termékek minősége, ennek az állandó magasabb szintre emelése. Ezt akartuk elérni mi is Papp János István kollégámmal az általunk gyártott szövőgépeken, ezért dolgoztunk a gyárban is, otthon is, munkaidő után is, ezért törtük a fejünket éjjel-nappal — hiszen a szövőgépek automata adagolója a gyártás megkezdése óta sosem működött. Erről 1977 júliusában megjelent egy riport az Ifjúmunkásban (26. szám, Azt mondtuk, nem kell érte semmi... — szerk. megj.), s abból kiderült, hogy találmányunkat — bár többször és több helyen is működő állapotban bemutattuk, és annak ellenére, hogy az új automata adagoló sokkal olcsóbban előállítható, mint a régi — még a születésétől számított másfél év után sem alkalmazzák, hogy még '77 júliusában is a régi, nem működő „automatákkal" kerülnek piacra a szövőgépek. Sajnos, 1977 második félévében sem alakult másként a helyzet. Igaz, a segesvári gyapotszövödében is felszereltünk két automatát november 17-én, azóta három váltásban működik felügyelet alatt — tehát bevált! —, az ottani igazgató, Pop Pavel elvtárs elismerően nyilatkozott. De sorozatgyártás, a jóváhagyás hiánya miatt, ma sincs, és nem úgy néz ki, hogy rövidesen megindulna. Világos, hogy nekünk, fiataloknak, még rengeteget kell tanulnunk, mert a 2000. év műszaki problémáit is mi oldjuk majd meg. Tudom, sok múlik az egyénen, de ugyanakkor több biztatást, segítséget várunk a vállalat vezetőségének részéről. Az említett találmányon kívül, Papp kollégámmal együtt még két újítást adtunk be 1977-ben (szeptemberben és novemberben), ugyanis meghirdettek nálunk egy versenyt: ki tudná a vállalatunkban gyártott termékek minőségét javítani? Mi tehát megpróbáltuk, a két javaslat közül az egyik jelentős energiaspórláshoz vezetne (évente többezer kilowattóra), mivel minden szövőgépen kiiktatnánk egy villanymotort egy lendkerék fölös energiáját felhasználva. Eddig a gyár vezetősége még annyit sem közölt velünk, hogy elolvasták-e javaslatainkat. Most az új, 1978-as esztendőtől várom, hogy gyártásba vegyék végre az új elektromos automatát, és az új gépterveink prototípusa is elkészüljön. Ez nemcsak a mi kettőnk érdeke, és még nem is csak az IMATEX vállalaté, hanem a szövőgyáraink, az ország érdeke. Még azt várom az új évtől, hogy a fiam ügyesen kezdje az iskolát, és hogy a lányom megtanuljon járni s beszélni. Tóth Zoltán, a marosvásárhelyi IMATEX vállalat dolgozója Munkával 1977 első munkanapján én fordultam az Ifjúmunkás szerkesztőségéhez, az utolsón a szerkesztőség keresett meg engem. Én, többek között, azt kértem: segítsenek kideríteni, kik és milyen érdemek alapján esnek sorozatosan a szilveszter éji „vidám műszakba“ ? Tőlem pedig azt kérdik: hogyan búcsúztatom az óévet, miként köszöntöm az újat? Először is: munkával. Elvállaltam ezt a szilvesztert, újból felszolgálok. Remélem, jó lesz, bízom abban, hogy a vendégeink jól fognak szórakozni. Nálunk, a szatmári Tabacban különben is jó szokott lenni a hangulat, ritka az a vendég, aki nem érzi jól magát ... Ami a magánéletemet illeti, jelentősnek érzem a '78-as esztendőt. Hároméves lesz a gyermekem, magam is csodálkozom, milyen rohamosan nő. S hogy legyen hova nőjön, lakást is kapunk, megígérte a vállalat. Ha megkapjuk, révbe jutunk. Kellemes munka, jó munkahely, ragaszkodó gyermek, otthonos lakás, érdekvédelmet vállaló lap — kívánhatnék-e ennél többet? Vörös Irén IV -------- ~ —Sincs térségem címere Ha ma születne a ballada, akkor a szorgos, áldozatot hozó építőt nem Kőműves Kelemennek hívnák, hanem Betonozó Benedeknek — állítják a betonszerelők. A szekercés emberek Ács Ábrahámra esküsznek. Persze, a kőművesek nem értenek egyet mindezzel. Elismerik, hogy az építkezéseknél egyre több a beton és vasbeton elem, de a házgyárakban készült, szobafal nagyságú, teljesen kész, beüvegezett ablakokkal ellátott, lemázolt panelek mellett nem válik feleslegessé a kőműves, a szerelésben is fontos szerepe van. Falazni, vakolni, simítani pedig még a tömbházak építésénél is kell, hát még az ipari-, kulturális-, egészségügyi - vagy sportlétesítményeknél, ahol az előregyártott falak ritkábban vagy egyáltalán nem fordulnak elő. A kőművesek munkája — akárcsak az ácsoké — az épületek sokféle szerkezetéhez kapcsolódik, szinte valamennyi munkafolyamatban (az alapozástól a befejező munkálatokig) részt vesz. Ezért a kőműves az építőiparnak még mindig az egyik legfontosabb, legsokoldalúbb szakmunkása — érvelnek a téglák rendezői. — Mesterségem címerébe egy téglát, egy kőműves kalapácsot és egy vakolókanalat rajzolnék — mondja a szőke, tizennégy éves, építőipari szaklíceumba járó Ionel, aki kőműves szeretne lenni. Jól szétnézhetett az építőtelepen végzett gyakorlati órák alatt, az idősebb, tapasztaltabb szakmabeliek sem tudnak mást kiválogatni, ők is ezeket tartják a leglényegesebb elemeknek. Csak egyikük véli másként, ő egy olyan képet tartana kifejezőbbnek, amelyen az ember A védősisak alatt elfér a kendő. .. s egy mosoly éppen rakja a téglákat a készülő falra. Egy hasonló jelenetet szemlélek a marosvásárhelyi sportcsarnok építőtelepén. Egy sor malter, egy sor tégla, megint malter, megint tégla ... Közben méricskélés egy vonalzónak kinevezett deszkával, vízszintmérővel, függősúllyal — a A fal nem lehet görbe falnak egyenesnek, pontosnak kell lennie. Nem tudom, hány olyan szakma van, amely hasonló élményre ad lehetőséget: az ember látja, ahogy keze nyomán, viszonylag rövid idő alatt, nagy méretű, fontos, maradandó alkotás jött létre. Itt említsük meg a „szívügyeket“ ! — Ezt a munkát nem lehet érdektelenül, szeretet nélkül végezni — mondja nem a legnyugodtabb hangján Bereczki Mihály főmester. — Az érzéstelen embereket nem tudom kőművesekként elfogadni... Látom a múltkor, hogy vonalaznak a kőműveseim. Odamegyek, hát az minden volt, csak vonal nem. Ilyen hullámos, görbe valami. Kérem, szívtelenül húzták a vonalat! Érzéstelenül!... összeszidtam őket, Pap bácsi, a csoportvezetőjük csak mosta a kezeit... Ez bizony baj, mert a kőműves tevékenysége rendkívül felelősségteljes, a hibás munka nagy anyagi károkat okozhat. A szakmai tudás mellett itt nélkülözhetetlen a komolyság, a fegyelmezettség, a felelősségérzet. És a szeretet. A tégla, a malter, a szerszámok szeretete. Az emelkedés, a magasságok szeretete. A falak és az emberek szeretete. Az áldozathozatalé... Mindez talán már benne van a fonelék mosolyában is. Molnár H. Lajos Kőmüves testem Megint malter, megint tégla... Ezt már nem kell gyakorolni, csak megszokni ifjúmunkást