Ifjúmunkás, 1979 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-07 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) világ összes államaival, tekintet nélkül társadalmi berendezé­sükre. Akárcsak eddig, továbbra is, nemzetközi kapcsolatainkat a teljes jogegyenlőségre, a nem­zeti függetlenség és szuvereni­tás tiszteletben tartására, vala­mennyi nép ama jogának a tiszteletben tartására építjük, hogy önállóan rendezze sorsát, továbbá a belügyekbe való be nem avatkozásra, a kölcsönös előnyökre, az erőszak és az erő­szakkal való fenyegetés mellő­zésére, és harcolni fogunk ezek­nek az elveknek az általános érvényesüléséért az egész nem­zetközi életben. A többi európai néppel e­­gyütt határozottan munkálkodni fogunk, hogy az új esztendő előrelépést hozzon kontinensünk biztonságának és békéjének a helsinki dokumentumok szelle­mében történő megvalósítása terén. Különlegesen fontos, hogy 1979 folyamán fokozott erőfeszítések történjenek az eu­rópai katonai készültségcsökken­tés irányában — hiszen jelenleg kontinensünkön összpontosítot­ták a legtöbb hadsereget és fegyverzetet, beleértve a nuk­leáris fegyverzetet is —, továb­bá egy olyan légkör megterem­téséért, amelyben egyetlen nem­zetnek sem kell tartania külső beavatkozástól vagy aggresszió­­tól, s valamennyi gazdasági és társadalmi haladásának szentel­heti erőit. A következő esztendőben­­fo­kozni kell az akciókat a világon még fennálló konfliktusok tár­gyalásos rendezéséért — a tár­gyalás az államközi vitás kér­dések helyes és tartós megoldá­sának egyetlen ésszerű módja lévén —, fokozni kell az akció­kat továbbá az összes feszült­­ségi gócok felszámolásáért, az erőszak végérvényes kirekeszté­séért a nemzetközi kapcsolatok­ból. Ilyen keretek között elsősor­ban biztosítani kell a tartós és méltányos közép-keleti béke megteremtését. Az általános haladás és béke érdekei megkövetelik, hogy 1979 az egyre határozottabb akciók éve legyen az emberiség legna­gyobb részét érintő gyengén fej­­lettség felszámolásáért, a régi, imperialista, kolonialista és neo­­kolonialista, ama politika meg­szüntetéséért, amely szegények­re és gazdagokra tagolta a vi­lágot, egy új gazdasági világ­rend megteremtéséért. Ezúton biztosítani lehet ugyanis a való­ban méltányos államközi együtt­működést, az összes nemzetek szabad és független fejlődését, széles körű hozzájutását — különösen az elmaradott nemze­tek széles körű hozzájutását — a korszerű tudomány és techni­ka, a modern civilizáció vívmá­nyaihoz. A jövő évben is a népek leg­forróbb törekvése a fegyver­kezési hajsza megfékezése, a leszerelés, elsősorban a nukleáris leszerelés megkezdése lesz. Ép­pen ezért, szavatolva az egyik fél biztonságát sem veszélyeztető e­­gyensúlyt, mindent meg kell ten­ni az összes országok, és különö­sen a legnagyobb katonai po­tenciállal rendelkezők katonai ki­adásainak rendszeres és lényeges leszorításáért, csapatállományuk és fegyvertáruk csökkentéséért. Az összes nemzetek létérdeke, hogy 1979-ben még határozot­tabban munkálkodjanak a kato­nai költségvetések csökkentésé­ért, az idegen katonai támasz­pontok és a katonai tömbök fel­számolásáért, egy fegyverek és háborúk nélküli világ megterem­téséért. Minden okunk megvan, hogy derűlátással, azzal a meggyőző­déssel tekintsünk a jövőbe, hogy a népek, a haladó erők kihar­colhatják a nemzetek közötti e­­gyenlőség és tisztelet, az összes államok szabad és független fej­lődése, az egyetemes együttmű­ködés és béke jegyében fogant új politika érvényesülését szerte a világon. Románia szilárd elha­tározása a jövő esztendőben is intenzíven és szoros szolidaritás­ban az összes antiimperialista erőkkel, az összes népekkel küz­deni az egész emberiség legszen­tebb haladás- és béketörekvé­seinek diadaláért. Kedves elvtársak, barátaink! Azt kívánom, hogy az új esz­tendő hozzon újabb nagy sike­reket a szocialista Románia fel­virágoztatásában, az egész né­pünk legmagasztosabb haladás törekvéseinek megfelelő párt­program teljesítésében! Azt kívánom, hogy 1979 hoz­zon újabb diadalokat valameny­nyi nép számára a szabad és független fejlődésben, a béké­ért, egy jobb és igazabb világ megteremtéséért folytatott küz­delemben! Kívánok, valamennyiüknek, ked­ves honfitársaim, további sok si­kert a haza haladása szolgála­tában, kívánom jobbra-szebbre törekvéseik és kívánságaik ma­radéktalan teljesülését, jó egész­séget és boldogságot! Tiszta szívből intézem minden­kihez a hagyományos jókívánsá­got: Boldog új esztendőt! Hajnali kézfogás A Sodronyipar-művek hosszú kerítése fölött szil­veszter éjszakáján is ra­gyogtak a fények, az acél­mű Siemens-Martin ke­mencéjében izzott a folyé­kony tűz, s a hengermű hatalmas csarnokaiban épp úgy robajlott a formát vál­tó fém, mint az esztendő bármely éjszakáján. Kik szelídítik odabenn az acélt? A nevek közül egyik megragad a fülemben. Maglaş Vasilet, az idei ko­hász-olimpia győztesét is­merem, most az éjszakai váltás egyik kulcsembere­ként munkával köszönti az új esztendőt. Fél kilométerrel odébb, a gyár kantin-vendéglőjé­­ben 220 gyári fiatal tölti közösen a szilveszteri mu­latságot, legtöbben kö­zülük a Sodronyipar­ művek KISZ-alapaktívájának tag­jai. Călugăr loan lakatos a karbantartó részlegen. Most, a gyári KISZ-bizottság Szilveszteri maradék • 1978-as évbúcsúztatónk az egész országban szin­te kivétel nélkül az utóbbi 80 év egyik legmelegebb szilvesztere volt : a hegyvi­dék kivételével a hőmérő higanyszála mindenütt pozi­tív hőmérsékleti értékeket mutatott. Január elsején Ca­­lafaton 17°C-ra, míg a fővá­rosban 13°C-ra melegedett az idő. • A fővárosi milícia és az Északi Pályaudvar „talált tárgyak osztályai“ szilveszte­ri gyorslistája szerint az ó­­év utolsó napján a bukares­tiek a következő holmikat hagyták el : 3 demizsont, 52 balkezes kesztyűt, 64 jobb­kezes kesztyűt, 2 élő pulykát, 3 nyakkendőt, 2 kalapot, egy hegedűt, rengeteg kalácsot, 18 kulcscsomót, 2 esernyőt, 5 tagjaként a szilveszteri mulatság hangulatfelelőse. Az ő kezében futott össze a rendezvény minden szá­la, kezdve a helyek elosz­tásától egész a zene, vagy a tombola biztosításáig. A gyárban, részlegén alap­embernek számít — 1970 óta dolgozik egyazon mun­kahelyen , neki is része van abban, hogy az önfel­szerelés keretei között ta­valy bonyolult, gépgyári szakembereknek is becsü­letére váló, saját készítésű és tervezésű görgős pályát szereltek föl az épülő IV- es hengerműben, a KISZ- bizottságban is a kezdemé­nyezők között van. Most szervezésből vizsgázik. Ez az éjszaka az itt szórakozó 220 fiatalnak most táncot, éneklést, koccintást jelent. Meg egy-egy hajnali kéz­fogást azokkal a munka­társakkal, akik a tűz­től fénylő ablakok mögött 1979-ben először csapolták az izzó acélt, a gyár min­den dolgozója, közöttük a fiatalok nevében is. (ács) tömött bőröndöt, játékokat, 3 kézi szatyort, egy felhúzható babát, 4 üveg szódavizet, egy fagyasztott nyalat, egy fo­gast, 9 sálat, 5 sapkát, egy döble­cet, 3 méter szövetet, 2 zsák cementet és egy ... pótkereket. Lehet, hogy az utóbbi nem is volt pótkerék és most valahol valakinek nagyon hiányzik, csak még nem vette észre ! • A sina­­iai hegyi­ mentő alakulat szilveszter tájékán nem ke­vesebb mint öt alkalommal vágott neki a zord havasi utaknak, hogy emberéletet mentsen. Az utolsó esetben expedíciójuk hiábavaló volt: az eltűnt ONT-turista nem került elő. Csak jóval ké­sőbb derítették ki egy tele­fonhívással : az illető meg­unta a túrát, és hazautazott Bukarestbe az első alkalmi­val. • Az óév utolsó órái­ban a telefonközpontok mintegy 22 000 sürgős hívást jegyeztek — mindegyik elő­fizető pontban éjfélkor sze­rette volna üdvözölni távoli szeretteit. Természetesen, ez műszakilag lehetetlen volt. Mint ahogy az is nagy ne- Mit mondhatnék? — Milyen is ez a mulat­ság ? Megtisztel, hogy pont engem kérdez, de mit mond­hatnék ? Kérdezze meg ta­lán a kapust. Fél tízkor be kellett reteszelni a kaput, azóta talán ötvenszer magya­rázta el, hogy a terem nincs gumiból. A kinnrekedtek vá­laszából a kapus is nagyon jól tudhatja, miért kíván­koznak annyian közénk. Javasolnám, kérdezze meg a tavalyi Miss Szilvesztertől, de ő kinnrekedt. Nem gon­doskodott idejében jegyről. Nem hittem volna, hogy ek­kora lesz az érdeklődés, nem, mert bevallom, ez az első diák­szilveszterem. Harmad­éves vagyok az informati­kán, tavaly és azelőtt ott­hon, Óbesenyőn maradtam, a megszokott társaságban. Most is maradtam volna, de a di­ákszövetség kulturális fele­lőse lettem és megbíztak a szervezéssel. Nem bántam meg, remélem, mások sem, de erről érdeklődjön inkább másoktól.. Például Rodica Holteától. Ö vezeti a műsort. Ö bizonyára szép tervekről, személyes célokról is beszá­molhat, mert negyedéves, közelebb van a kihelyezés­hez, mint én. Vagy nézze azt a szudáni fiút, Abdullah Ashrafot, aki úgy tud szórakozni, hogy a kétségeket okozott a postá­nak, hogy az óév utolsó napjaiban kb. 5 millió leve­let — nagyrészt szilveszteri üdvözleteket — kellett továb­bítania • 1. 1. a búskomorságból is a neve­tésbe ragadja az embert. Egy kortyot sem ivott egész éj­jel, ez amolyan személyes fogadalom nála. Egyesek murizni tudnak, de a fejük­re vigyázni már kevésbé, e­­gyik legény például jól meg­rázta a pezsgős üveget, hogy jót durranjon, csakhogy az utolsó mozdulatot­ elügyet­­lenkedte, a dugó a nedűvel a homlokának csapódott. A­­mikor lementünk, hogy meg­mosakodjon, a többiek éppen koccintottak az új évre, így késéssel itta meg a pezsgőt. Én akkor sem. . . .Vagy megkérdezheti az idei Miss Szilvesztert, azt a kedves medikát, hogy mit jelent számára a mai nap. A nevét nem tudom, mert amikor az eredményt ki­hirdették, a nagy tolongás­ban valaki meghúzta a ká­belt és a mikrofon elnémult. Vagy menjen ahhoz a lányhoz, ott a szélső asztal­nál. Két éve végzett, a szá­mítástechnikai­­ kutatóköz­pontban dolgozik és mégis közénk jött szilveszterezni. Mert az itteni szilveszternek varázsa van, amellett, hogy a zene nagyon kellemes, a vacsorára sem volt panasz. Ennél többet mit mondhat­nék én, Zsifkov Miklós, kez­dő temesvári diák-szilvesz­ter rendező ? Bodó Barna felszereléseket gyártó válla­lat KISZ-titkárát nem kell nógatni a beszédre. Arról nyilatkozik, milyen eredmé­nyekkel zárta a tagság a ’78-as évet és milyen tervek­kel indulnak az új esztendő­nek. — Nem szeretném, ha di­csekvésnek tűnne, amit mon­dok. Városi szinten elsők lettünk a KISZ-munkaver­­senyben. A fiatalok lelkesen dolgoztak az új vállalati le­gényszállás építésénél és se­gítségükkel idejében elké­szült az új lakatos- és szer­számműhelyünk. Az 1978­. év legnagyobb sikerének azt tartom, hogy a vállalatunknál megnőtt a KISZ-szervezet tekintélye és hitele, elmé­lyült a bizalom és az együtt akarás a KISZ-bizottság és a tagság között. Bizakodva nézek az új esztendő elé, mert tudom, hogy megnöve­kedett feladataink teljesíté­sében nem leszek egyedül. Minden téren helyt fogunk állani a tagsággal, a gépek mellett éppúgy, mint a tár­sadalmi munkában. Mirk Lu­ue A Scínteia téri kiállítási csarnokban bemutatásra ke­rült az ifjúság életkedve... Akár az előző években, itt mulatott a főváros 7000 fiatalja, munkások, egyetemis­ták, diákok. A szervező, a KISZ KB aktívája, az idén is (helyesebben: tavaly?) jelesre vizsgázott szervezés­ből, hangulatteremtésből. A kiállítási komplexum most újra csendes, türelme­sen várja a melegebb napokat, amikor rendeltetésének megfelelően nagy megvalósítások bemutatására hasz­nálják. Amelyekben azoknak a fiataloknak is részük lesz, akik a legnagyobb szilveszteri mulatság rész­vevői voltak. 7000 Ifjúmunkás 2 Megnövekedett bizalommal A Csíkszeredai ifjúsági klubban 100 fiatal ünnepelt, találkát adva az új esztendő­nek. Amikor az óramutatók „összeölelkeztek“, a terem­ben felcsendült az immár hagyományos újévi köszön­tő : La mulţi ani ! Bort, bú­zát, békességet, sok örömet, egészséget mindnyájunknak ! A talp alá valót az ország­szerte ismert együttes, a Vox- T-77 adja. Tagjai nem hiába gyakorolták napokig, hogyan kell csárdást, hórát és peri­­nitát húzni a szóló- és basszusgitárokkal, dobkísé­rettel. Ragyogó szereplésük­kel még a népi zenészeken is túltettek. Talán egy órán át is tartott a perinita, a­ BOLDOG ÚJÉVET! melyben kivétel nélkül min­denki részt vett. Amikor a zenekar elfáradt, Aschicioase Constantin, a fafeldolgozó vállalat fiatalja tangóharmo­nikájával folytatta a nonstop muzsikát. Példájára mások­nak is kedve támadt a sze­replésre. Kézről kézre járt a hangszer, amelyen a legszebb magyar és román népdalok csendültek fel. A táncban az ifjúsági klub népi táncosai vitték a prímet, akiken túl­tenni bizony nem mindenki­nek sikerült ezen az estén. De nem is ez volt a célja annak a vidám táncverseny­nek, amely közel egy órán át tartott. A tombola-sorsolás következett. A részvevők közül sokakra mosolygott a szerencse : könyvet, emlék­tárgyakat és ilyenkor elma­radhatatlan­ pezsgőt nyertek. Dobos Sándort, a vasúti U MULTI ANI! A 100. percben Kovács Tibor, Nagyvárad villanyhálózata irányító köz­pontjának szolgálatosa, meg­előz a BOLDOG ÚJ ÉVET-tel. Műszakja különben ab­ban tér el a megszokottól, hogy ő nyújtott. Mégpedig önkéntesen. Egy órával ko­rábban kezdett, egy órával későbben végez, hogy váltó­társai nyugodtan szórakoz­hassanak. Az itt dolgozók — irányítók, szerelők — test­vériesen összeadták a Vé­nusz árát, s a tévékészülék hangja ellenére, „csendes“ társ, elűzi az esti órák mun­kahelyi magányát. Kovács Tibor feladata a hibabejelentések iktatása és a középfeszültségű hálózat javítását végző csoportok irányítása. Négyen váltják egymást ebben a beosztás­ban. Négyévenként kerül sor tehát egy-egy szilvesz­teri szolgálatra — számolja Kovács Tibor. Éppen négy esztendeje, hogy munkával búcsúztatta az óesztendőt. Még az utcára is emlékszik, ahol akkor a villanyszerelő csoport tagjaként, vissza­adta a fényt s vele a szóra­kozás örömét az áramtól megfosztott ház lakóinak. A tévé előtt vele ülnek a soros készenléti csoport tagjai is: Tóth Imre, Matei Aurel és Szilágyi György — „beve­tésre“ készen. Délután rend­ .,Senki sem botorkált. . Marosvásárhelyen a muni­­cípiumi és megyei KISZ-bi­­zottság szervezésében két he­lyen is rendeztek a fiatalok­nak szilveszteri mulatságot. E rendezvények népszerűségét és rangját legjobban az bizo­nyítja: december elején már foglaltak voltak az asztalok. Aki későn kelt, nemcsak, hogy aranyat nem lelt , székhez sem jutott. A Grand Hotel önkiszolgá­ló étteremben 160-an, a ke­reskedelmi igazgatóság kan­tinjában, azaz az Alimentara klubban 100-an gyűltek össze, hogy együtt búcsúztassák az óévet, köszöntsék az új esz­tendőt. Jobbára munkásfiata­lok a Metalotel­nicából, a kombinátból, az Electromu­­resből, a bútorgyárból. Pedig e vállalatok saját kantinjaik­ban is rendeztek mulatságot. Csakhogy a KISZ, rendezvé­nyein kizárólag fiatalok vol­tak. És ez meghatározta a hangulatot is.­ Mindkét he­lyen. A Grand Hotel ugyan hangosabb hely, de jó kedv­ben, tréfában, mókában nem volt hiány az Alimentara klubban sem. Szegény malac. Igen. 5 ál­dozat volt. Tombolán nyerte az IRDGN egyik fiatal dolgo­kívüli csoport is működött (ez a szilveszter az ifjak szolgálata volt) három fia­talemberrel: Pescaru Leon­­tinnal, Pintyák Jánossal és Gligor Gheorgheval. Segít­ségükkel a délután folyamán bejegyzett tíz hibát műszak lejárta előtt kijavították. A rendkívüli csoport beállí­tásának célja éppen az volt, hogy mire az ünnep bele­­szönt, minden lakásban, min­den szórakozóhelyen ragyog­jon a fény. A villanytelepen — a vá­­radiak csak ezen a néven tartják számon — 1978-ban 1 666 000 KWh áramot taka­rítottak meg, s 1979-ben to­vábbi megtakarításra törek­szenek. Kovács Tibor azt mondja, az éjféli harangszó zó­lalásakor a családjai­, gon­dolt, mire megcsörrent a te­lefon. Kislánya, Adelina kö­szöntötte. Majd egymás után hívták fel a kollégák, disz­pécserek, villanyszerelők, szolgálatosok és szolgálaton kívüliek. Mindenki megkér­dezte: mi újság odabent? A válasz ugyanaz volt, melyet magam is kaptam az új esztendő századik percé­ben: a város áramszolgálta­tása zavartalan... Molnár Erzsébet rója, s bár vitte volna azon­­nyomban haza, Szegényt ki­tette annak, hogy mindenki kedvére huzigálja a farkát, s a csöppet sem jámbor négy­lábú úgy visítozott, mint akit nyúznak.­­Jó volt a talpaláva­­ló, a jelenlevők derültek Kárp György és N­­agy László színművészek román és ma­gyar nyelven előadott vidám jelenetein, azokon a lányo­kon, akik papírba, akarták be­­fáslizni párjaikat a pezsgő reményében. A győztes pár nagy árat fizetett a pezsgőért: zsebre kellett vágnia a gúny­­kacajt. .. Mindenki jól érezte magát. S az sem mellékes, amit Fü­­löp János, a KISZ municípiu­­mi bizottságának első titkára mondott: — A jókedv, a fia­talos hangulat már-már a plafont verte, de senki sem botorkált be az új esztendőbe. Egyenes léptekkel tért reggel haza, miután gondolatban koccintott azokkal a társai­val, akik a vegyipari kombi­nátban munkahelyükön kö­szöntötték 1979-et. Azt az esztendőt, amely­nek búcsúztatását, a nagy ér­deklődésre való tekintettel, nem egészen egy év múlva az egyetemi étkezdében szándé­koznak megtartani, 700—800 fiatal részvételével. (Jokob)

Next