Ifjúság, 1958 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1958-02-02 / 5. szám
ó stadió Íasít 0ataújből Két napja, hogy a javítóműhelyben dolgozik, máris megszerették a tizenkilenc éves, pirospozsgás arcú fiút. Kedvességével, munkaszeretetével hamar magára hívta a figyelmet. Mihajlov Valerij Nikolais szovjet katonáról van szó, aki itt gyarapítja gépjárműszerelői szakismereteit. — Hogyan került a műhelybe? — kérdezem Ángyási Lajos szerelőt. — A szomszédos szovjet alakulat technikai helyettese, Masinkov hadnagy és a Komszomol-titkár, Patosin főhadnagy kérték, hogy az egyik gépkocsivezetőjüket tanítsák meg a gépkocsi szerelésre. A KISZ-szervezet vállalta, hogy eleget tesz a kérésnek — felel a kérdezett. A párperces tájékozódás után magam is láthattam, hogy miért szerették meg ilyen hamar Valerij l. Tanítómesteréhez, Ángyási elvtárshoz végtelenül udvarias. Hol az egyik, hol a másik szerelőnek segít a munkában. — Tessék megnézni, nem tudok olyan gyorsan szerszám után nyúlni, hogy meg ne előzzön — mondja Ángyási elvtárs, amint a kalapácsért akar lehajolni. Valerij nem érti, mit beszélnek róla és ilyenkor mindig kedvesen mosolyog. Magyar nyelvből a szótári készlete mindössze egy szó: „Szervusz.” Ezt viszont kifogástalanul tudja mondani. — Hogy értik meg egymást munka közben? — kérdezem ismét. — Ilyenkor könnyen boldogulunk. A szerszámok nyelvén jól megértjük egymást. Az elkészített javítások után ítélve jó szerelő válik majd belőle. Első nap az egyik gépkocsi hengerfej pakolását és tömtéscseréjét végezte el. Másnap már komolyabb munkát kapott. — Gyorsan tanul ám — mondják a többi szerelők, akik minden lépésénél tanítják, oktatják. Olyan ő már itt, mint az „ezred fia”, akit mindenki szeret. Különösen a kiszisták büszkék arra, hogy Valerijből jó szerelőt nevelnek. Megígérték, hogy megtanítják, állni akarják hát adott szavukat. Tóth Ferenc Angyási elvtárs a hajtókar illesztését ellenőrzi. 11Hm • A*ginn . a JO ! Munka közben a szerszám tolmácsol. Papp Imre és Valerij a motor beszerelése közben CSAK RÖVIDEN Tudósítónk: óinka $Ma fő&adna#y. jeéettfi Annál az egységnél ahol Babinszki tiszt a KISZ-szervező, a Szovjet Hadsereg születésének 40 évfordulójára színvonalas kultúrműsorral készülnek a kiszisták. Előadják a „Lenin hagyatéka" című színdarabot, az énekkar pedig a „Szovjet Hadsereg Jubileumi Indulóját" mutatja be.A Paksi tiszt elvtárs egységénél a lőkiképzési eredmények javítása érdekében lövéskört alakítanak. A kör vezetésével a párt- és KISZ-szervezet Ludvig Antal tiszt elvtársat bízta meg. A Gyarmati tiszt elvtára alapszervezetéhez tartozó, példamutató kiszisták közül többen, jutalom-színházlátogatáson vettek részt. Nagyon tetszett nekik a „Szentelt víz és kokain" című vígjáték. A kultúrbrigád, melynek Jánosi Vilmos őrvezető elvtárs a vezetője, a Szovjet Hadsereg születésének 40. évfordulóját a „Trislhal erdő" című egyfelvonásos darabbal, s a szavalókör orosz nyelven előadott költeményével ünnepli meg. Tóth tiszt elvtárs egységénél január 26-án járőrversenyt tartottak. A járóverseny érdekessége: karabély ezúttal volt először és géppisztolylövészet is. Markos tiszt elvtára KISZ- szervezete képviselőket küldött az egyik közeli megyei kórház kisztstáinak taggyűlésére. Az egészségügyi dolgozó fiatalok a közeljövőben viszonozzák a látogatást. t »f A GYAKORLÓTEREKRŐL jelentik munkatársaink: Ács Irén, Beregszászi Károly és Ferkis Emil 1. A gyakorlóteret vastag hó borítja. A híradó katona fiatalos lendülettel birkózik meg a tél s a hideg nehézségeiveL 2. Egy másik gyakorlótéren a napsütés eltüntette már a havat, mire Tölgyes Ferenc honvéd, terepkutató, elfoglalta kijelölt állását. Büszkék rá parancsnokai, hiszen — mint a képen is látható — gondosan álcázza magát. S. A tüzelőállás változtatás próbára teszi a tüdőt, s az izmokat. 4. Ökrös Sándor honvéd géppuskairányzó a cél leküzdésére készül. S. A legutóbbi lövészeten Vargek Ferenc honvéd karabéllyal, Lakics József honvéd pedig géppisztollyal ért el „kiváló" eredményt. Az ütegparancsnok megdicséri őket. — Misi! — Mi tetszik? — veti oda, de nem néz fel. — Holnap szombat lesz... — Olvasok. — Hagyd abba egy kicsit. Beszélni akarok veled. — Ja? Az más. Ne haragudj. Már azt hittem, azzal akarod folytatni, hogy tegnap csütörtök, tegnapelőtt szerda volt. Hálás téma. Sokat lehet róla beszélni, de vigyázz, mert 1562 október 15-től visszafelé már a Julián-naptár érvényes. Azonban kötelességemnek érzem felhívni nagybecsű figyelmedet arra, miszerint becslésem szerint maximum a szatmári békéig tudom hallgatni rendkívül lebilincselőnek naptár-ismertetésedet, ígérkező mert szeptemberben szabadulok . .. Mint tűzhányóból a láva, úgy dőlt belőle a szó, míg kikászálódott a magasra rakott szalmazsákok tetejéről, ahol ilyenkor , zárás után — sötétedésig olvasni szokott Fekete, élénkszemű fiú volt. Nem lehetett több 18 évesnél. Egyike azoknak, akiknek arcáról soha nem fogyott le a huncutkodó mosoly. — Gyere csak, gyere. De ha ebbe a naptárismertetésbe belefognék, úgy látom, még a boszniai okkupációig sem juthatnék el közbeszólásaid miatt. Misit ezúttal nem lehetett hallgatásra bírni. Hogy is lehetett volna, amikor a zárkába csempészett legfrissebb „Függetlenség'-ben az imént olvasta saját szemével, hogy „a németek Debrecennél heves tankcsatában verték vissza a szövőjét támadást, felmérhetetlen veszteséget okozva nekik”. A földre huppanva gondosan , összehajtogatta a lapot, bedugta a szalmazsákok közé s míg egy kissé rendbeszedte magát, tovább folytatta a monológot. — Hát jól megverték megint az oroszokat. Debrecennél. Mert igen tisztelt uram, ez a vereség ismét egy láncszeme annak a veszteségsorozatnak, amely Sztálingrád óta a Vörös Hadsereget követi, mint Kossuth Lajost az „éljen!“ Hát csak gyorsan mondd el, mit akarsz közölni velem — fordul Lali felé . —„.mert ha, ez így megy, holnap Pest, holnapután Bécs alatt, azután meg Berlinben mérnek rájuk olyan halálos csapást, hogy beledöglik végre ez az egész náci banda ... Lali elnevette magát. Egészséges fogai villogtak a zárka homályában. — Jó, jó. Hagyd már abba. Holnapután Berlinben . . . Most azonban a holnapról szeretnék veled beszélni. A kommunista zárka lakói kisebb-nagyobb csoportokban vitatták meg a nap legújabb fronteseményeit. Lali a fiú vállára tette a kezét s kissé távolabb, az ablak alá vonta őt. A többiek ezt látva, kissé messzebb húzódtak az ablaktól, a zárka belső fala felé. Misi ismerte Lalit. Tekintetéből, viselkedéséből tudta, hogy most valami fontos dologról lesz szó. Tán — mint könyvtárosnak, akinek szabad járása van a ,,ház"-ban — megint levelet, vagy üzenetet kell eljuttatni valamelyik magánzárkába? Vagy kívülről behozott dolgokat kell átvennie? Eset (Visszaemlékezés ...) leg szökés? ... Szökés előkészítésében bíznak rá valamilyen feladatot? És már látta magát, amint a leütött őr fegyverével fedezi az elvtársak szökését... Mindez pillanatok alatt villant át agyán, míg Lalival az ablakhoz értek. Szíve az izgalomtól hevesen vert. Szerette és végtelenül tisztelte Lalit. Tudta, hogy Lali nem kérhetne tőle olyat, aminek teljesítésére ne vállalkoznék. — Misi — szólt Lali. — Holnap reggel kérj engedélyt, hogy délután felsikálhasd a könyvtárat. Első pillanatban nem tudta, hogy Lali tréfát űz-e vele, vagy komolyan gondolja, amit mond. Veszélyes feladat! Fegyver. Kockázat. Szökés... és padlósúrolás. De mégis. Ez nem lehet ugratás, mert akkor nem ilyen Lali arca. Már-már ajkára tolul, hogy „miért sikáljak, hisz enni lehet a padlóról“, de nem mondta ki. Ilyenkor Laltul nem illik kérdezni. Úgysem felelne rá. Lassan megbarátkozott a gondolattal, azután lassan visszalopakodik szeme sarkába a huncutság, halkan összecsapja meztelen bokáját, kihúzza magát. — Értettem. Ezenkívül óhajt még valamit az elvtárs? — Igen. Egy lepedőt is moss ki. Misi nagyot nyelt. Kamaszos ádámcsutkája, mint egy lift járt föl s alá. Sikálás. . . Mosás ... és úgy alulról fölnézve megkérdi: — A biblivel kapcsolatban nincs valami elképzelésed? Lali hangosan elneveti magát, megveregeti a fiú vállát s a zárka homályában elvegyülnek a többiek között. (Folytatása következik) A KIMSZ HARCAIBÓL ZwíMatiifi 3tt fápíMaf