Ifjúság, 1945 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1945-08-13 / 1. szám

2 remtsünk, amelybe csak a legfejlet­tebbek és csak a legjobbak kerülhet­nek be. Evvel elzárnánk az ifjúság széles rétegei elől annak, a lehetősé­gét, hogy megváltozzanak, hogy má­sok legyenek... Mi igenis azt akarjuk, hogy szer­vezeteink tömegszervezetek legyenek, a magyar ifjúság tömegszervezetei. Erre vettük az irányt, és a jövőben is e felé fogunk haladni. Természe­tes, hogy sok olyan kerül közénk, akinek talán nem lenne közöttünk a helye, és hogy sok olyan van közöt­tünk, aki gondolkodásánál és maga­tartásánál fogva ma még zavart okoz. De ha egyáltalában vádolha­tunk valakit azért, hogy egyes MADISZ szervezetekben nem meg­felelő a szellem és nem megfelelő az ottlévő fiatalok magatartása, akkor elsősorban azokat okolhatjuk, akik így nevelték a magyar fiatalokat, s akik olyan válságba sodorták, mint az elmúlt háború. Bűnösök azok, akik ilyenné tették a magyar ifjúságot. A mi célunk az, hogy akit csak le­het, demokratikus szelleművé nevel­jünk; még azokat is, akik zavart és bajt okoznak szervezeteinknek. Mert ezek között nem egy van, akit rövi­­debb vagy hosszabb idő alatt ügyünk jó harcosává lehet tenni. Szívós és ki­tartó munkával lehet és kell lépés­­ről-lépésre előrehaladnunk. Ne felejt­sük el, hogy avval az ifjúsággal ál­lunk szemben, amelynek százezreit példyk és hasonlók nevelték s amely most tanácstalanul áll a világban, nem találja a helyét, hiszen egész máskép történt minden, mint aho­gyan azt lefestették előtte. Tudjuk azt, hogy sokan jóindula­túan és nem ellenségesen bírálnak bennünket, de meg kell állapítanunk, hogy a jóindulatú kritika mögött is sokszor tapasztalunk türelmetlensé­get, türelmetlenséget a MADISZ hibái és munkája iránt. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ez a türelmetlenség egyben az egész ma­gyar ifjúsággal szemben is türelmet­lenség. Hiszen a MADISZ, mint már megállapítottuk, nem néhány ember szövetsége, hanem sok-sok fiatalé, széles ifjúsági tömegeké, ezért szer­vezésében és vezetésében is gyakran olyanok vesznek részt, akiket az el­múlt években több-kevesebb ered­ménnyel nevelt a letűnt rendszer. Azt is egyre gyakrabban kell lát­nunk, hogyha valahol egy fiatal gye­rek, aki történetesen MADISZ-tag, elkövet valamit, úgy bűne azonnal átszáll a MADISZ-ra. Értsék meg végre ezek a vádaszkodók, akik ké­szek azonnal általánosítani, s egye­sek hibájából rögtön helytelen irány­vonalra következtetnek, hogy nyolc hónap alatt nem lehet hosszú évek átkos munkáját kellőképpen ellen­súlyozni. Értsék ezt meg és próbál­janak inkább segítségünkre lenni. Nézzenek egy kicsit körül, tanulmá­nyozzák az üzemek, műhelyek, isko­lák, üzletek, falvak és városok ifjú­ságának a helyzetét, és bizonyára olyan eredményekre jutnak, ame­lyek nagy segítségünkre volnának feladataink megoldásában.. Legfőbb ideje, hogy a sok céltalan vádasko­dás után végre támogassanak ben­nünket. A kritika elhallgattatása távolról sem célunk, sőt várjuk a jószándékú és építő kritikát. De szeretnénk, hogy ha a jövőben a vak ledorongo­­lás helyett kézzelfoghatóan mutatná­nak rá a hibákra és egyúttal azt is közölnék, hogyan lehetne a bajokon változtatni, segíteni. Nem úgy mint ma, amikor lépten-nyomon ott lesel­kednek ellenségeink s akárcsak sö­tétben a ragadozók, várják az alkal­mat, mikor csaphatnak le, mikor kiálthatják ismét kárörvendő, vi­­gyorgó képpel: „íme, ez a MADISZ!“ De tudjuk azt is, hogy akik így tesz­nek, azoknak rendszerint részük volt az ifjúság megrontásában, mert ma­guk is részesei voltak az elmúlt 25 évben a hatalomnak. Most persze ré­mülten látják, hogyan kezd befolyá­suk alól az ifjúság egyre jobban ki­­csúszni, mindent megtesznek, hogy a demokráciának ne sikerüljön az ifjú­ságot meghódítania, vádolnak és rá­galmaznak. Hivatkoznak elmúlt ese­ményekre, megtagadják azt az ifjú­ságot, amelyet ők neveltek, azokat, akikkel most baj van és akiket ők tettek olyanná, amilyenek. Mi azonban nem tagadjuk meg ezeket sem. S tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az eltévelyedett ifjú­ság hibáiból ellenünk kovácsolhat­nak fegyvert: mindaz, amit ilyen cél­zattal felhoznak, csakis az ő bűnös­ségüket bizonyítja napnál világosab­ban, a jogtalanul vádaskodókét. Mi fölvesszük és vállaljuk a harcot elle­nük, mint minden reakciós és fasiszta törekvés ellen. Vállaljuk a harcot azok ellen, akik alattomos működé­sükkel megpróbálják a MADISZ és a többi demokratikus ifjúsági szerve­zetek munkáját hátráltatni. Vállaljuk a harcot azért, hogy a magyar ifjúk megtanuljanak szabad emberi életet élni és örülni fiatalon az életnek. Hollós Ervin. IFJÚSÁG 1945 augusztus 13. Mit kíván a MMDISz az új magyar közneveléssel kapcsolatban? Tekintve, hogy az új magyar köz­nevelés a magyar demokrácia jö­vendő alapjait rakja le, nem­ csodál­kozhatunk azon, hogy minden párt és szervezet, minden szülő és ifjú figyelme a közoktatási reform felé fordul. Az ifjúság is hallatni akarja hangját ebben a kérdésben. A külön­böző terveket és javaslatokat nagy­részt ismerjük, azért most csak azo­kat a kívánságainkat soroljuk föl, amelyeket az általunk ismert tervek nem tartalmaznak. 1. Kívánjuk, hogy az ifjúságot érintő kérdésekről ne határozzanak az ifjúság komoly elemeinek és megbízott vezetőinek bevonása és megkérdezése nélkül. A Közoktatási Minisztérium és a Köznevelési Tanács munkájába az ifjúság nevelésével foglalkozó ifjúsági szerveket, többek között a MADISz-t is vonják be. 2. Kívánjuk, hogy az ifjúságnak a demokrácia szellemében adják meg a szervezkedési szabadságot. 3. Azt kívánjuk, hogy az ingyenes oktatás megvalósításának érdekében iskolaadót vezessenek be, amely vál­tozó kulcs alapján az iskola terheit az egész nemzet vállára helyezi. 4. Javasoljuk, hogy ideiglenesen felállított esti tanfolyamok által nyújtsanak módot a középiskolai végzettség megszerzésére azoknak­ a tehetségeknek, akiket az elmúlt rend­szer igazságtalansága ettől a lehető­ségtől elzárt. 5. Az új testneveléssel kapcsolat­ban azt kívánjuk, hogy kövessük az angol példát, amelynek gyakorlatban megvalósított jelszava a MADISz kimondott jelszava és egyben test­­nevelési célja is : „minden ifjú sport­ember legyen, anélkül, hogy ver­senyző volna“. Ezek általában azok a kívánságok, amelyeket a magyar ifjúság párton­­kívüli és legnagyobb szövetsége az iskolareformmal kapcsolatban elérni szeretne, a részletekhez majd még hozzászólunk. Általában helyeseljük az Ortutay Gyula által kidolgozott alapelveket, örülünk a reformnak és reméljük, hogy nemcsak foltoz­­gatás lesz, hanem új rendszer, amely­nek eredménye a jövőben fog meg­mutatkozni. Kell, hogy ez az ered­mény egy jobb, okosabb, erkölcsö­­­ sebb, demokratikus ifjúság legyen. SIÓI KRÓNIKA EZT OLVASTUK A HÉTEN Új Szó, július 29. . A munkásifjúság esti iskolái az uráli gépipari üzemekben c. cikkében írja Muzrukov, az uráli gépgyár igazgatója : „. . . Az igazgatóság segítségével meg­felelő helyiséget rendeztünk be az iskola számára ... Az üzem vezetősége nagyon jól megértette az üzem dolgozói általá­nos műveltsége és technikai szakképzett­sége emelésének komolyságát és azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy lehetővé tegye az üzem összes ifjú dolgozói számára legalább a középiskola elvégzését . . . Az 1945—46-os tanévben az üzem összes ifjúmunkásai tanulni fognak !“ A Szabad Nép július­ 29-i vasárnapi képes mellékletében fényképet közöl a tatai medencében lévő Oroszlán bánya­telepről, ahol 1200 mázsa szabadban tárolt szenet mentett meg a begyulladás­­tól a MADISz rohammunkás csapata. Uj Szó, aug. 4. „Az albániai görög fiatalság Delvin városában gyűlést tartott ... A Tiraná­ba érkezett albániai görög ifjúsági kül­döttség kijelentette az albán miniszter­­­elnök előtt, hogy . . . meg akarja erősí­teni a görög kisebbség és az albán nép közötti barátságot, mely a fasiszta hódítók elleni harcban született.“ A Szabadság aug. 1-i száma írja „így is lehet“ c. cikkében : „Vasárnap délután a Kisgazdapárt ifjúsági csoportja ankétot rendezett, amelyen az összes ifjúsági szervezetek képviselői részvételével tárgyalták meg az egység vagy nem egység kérdését. . . A MADISz, a különböző pártifjúságok és egyéb ifjúsági szervezetek részéről ki­küldött képviselők megmutatták, hogy a legvitásabb kérdésekben is megoldásra lehet jutni, ha az agyonemlegetett de­mokrácia legelemibb szabályait tartjuk szem előtt.“ Szabad Nép, aug. 2. • ,A nevelés“ c. cikkében : „.. . az első és legsürgősebb feladat: az iskola falai között megbúvó reakció gyökeres kiirtása ... Az iskolák meg­tisztításának másik legfontosabb alap­­feltétele a tankönyvek alapos revíziója és a nevelők demokratikus szellemű át­képzése ... A kultuszminiszter tervezte tanfolyam nem találkozott a demokra­tikus pártok helyeslésével. Nem meg­nyugtató : Budapesten egyetlen tanfo­lyam kéthetes időtartammal és az sem, hogy a tervezett előadók jegyzékéből csak a négy demokratikus párt tiltako­zására távolították el a reakciósokat. . . A demokratikus nevelést alapvetően biz­tosítani azonban csak a tanárképzés és az egész iskolarendszer gyökeres reform­jával lehet . . . Egyik leglényegesebb kérdéshez tartozik a munkás-paraszt származású fiatalság számára a főiskolai képzettség lehetőségét biztosítani. ..“ A Szabadság írja augusztus 8-i számá­ban a „Tősgyökeresen magyar és mélyen krisztusi KÁLÓT” c. cikkében . .. A Magyar Ifjúság legutóbbi száma közli a levente egyesületek és a KÁLÓT 1941 október 18-án kelt megegyezésének szövegét. Az aláírások ékesen bizonyít­ják, hogy kik egyeztek meg egymás között a magyar ifjúság bőrén.“ (Az alá­írások között Béldy neve mellett ott ta­láljuk a KÁLÓT mai vezetőinek nevét is !) Majd idézeteket közöl a KÁLÓT „Magyar Vetés“ c. lapjának 1941 június 28-i számából, melyben háborúra uszító fasiszta cikkeket találhatunk. „. . .A szó szerint közölt két cikkbe is mindenki megállapíthatja, hogy milyen „tősgyökeresen magyar és mélyen krisz­tusi“­volt a KÁLÓT.“ Népszava, aug. 4. A MADISz diákközpontja aug. 8-tól 12-ig tartja diákkonferenciáját Balaton­lellén, a Szociáldemokrata Párt, a Kis­gazdapárt és a magyar egyetemi ifjúsági szervezetek képviselőinek részvételével. A konferencia célja az időszerű diákkér­dések megvitatása lesz . ..“ Szabad Nép, július 28. ,,.. . Mikor Tito marsall fogadta a belgrádi antifasiszta ifjúsági kongresszus magyar delegációját, Koós Béla pohár­­köszöntőjét tolmács fordította szerbre. Tito mosolyogva szakította félbe : „Én tudok magyarul­­“ mondotta. A magyar fiúk számára felejthetetlen élmény volt ez ...“ Bél­dynek köte­lez!­­ Béldy ! Könny, gyász, gyűlölet, nyomorú­ság tapad ehhez a névhez. És sok szenny ! A hazaárulás, az eladtatás, a tuda­tosan megszervezett tömeg­gyilkosság ! Ha ezt a nevet halljuk, az ágyú­tölteléknek odadobott leventék száz­ezrei, az országutakon Németországba hurcolt ifjak tömege, a vér, a galádság jut eszünkbe. Béldy ! Nem érzed, mennyi keserű düh, mennyi bosszúvágy fér ebbe a névbe? Ott voltunk a tárgyaláson. Te is, én is. Mikor láttad a gyilkos lehanyatló fejét, magába roskadt testét, te ezt mondtad : szegény . . . Akkor felforrt bennem valami. Hogyan ? Szegény ? Ez ? ! Ez az „ember”, aki az ifjúság élén állva felelős volt érte, aki ahelyett, hogy védte volna, hogy érdekeit szol­gálta volna, védtelenül kiszolgáltatta a fasiszta hóhéroknak, tudva, hogy milyen sors vár rájuk? A tárgyalóteremben felhördült a hallgatóság : Bél­dynek köte­let ! Bél­dynek köte­let ! így kiáltottak azok, akiknek férjét, öccsét, gyermekét hurcoltatta el Béldy. így kiáltottak azok, akik már évek óta hasztalanul várják elhurcolt szeret­teiket. A többszörös gyilkosokat, kínzókat, a vadállatokat halálra ítélik. De mire lehet akkor ítélni Béldyt, a parancsok kiadóját, aki százezrek pusztulásáért felelős? Az egyszerű halál túl kevés lenne számára. Béldyt halálra ítélték. A demokrácia nem, kínoz. Lesújt és igazságosan sújt le mindazokra, akik bűnösök voltak. De az ítélet körül még sok a huzavona. Sokkal-sokkal több, mint ameny­­nyit Béldy csinált, amikor egy toll­vonással szolgáltatta ki az egész ma­gyar ifjúságot a náciknak. De a magyar anyák, a magyar ifjúság itt van és őrködik a felett, hogy Béldyn, a gyilkoson végre is hajtsák az őt megillető ítéletet! Halál Béldyre ! Halál mindazokra, akik országun­kat a pusztulásba kergették !

Next