Ifjúsági Magazin, 1974 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1974-05-01 / 5. szám

Békés megyében akadtak próbál­kozó kedvűek, s hozzá végrehajtók is. A sorozat elkészült, első darabja — amely könnyűszerrel besüllyeszt­hető egy közepes pénztárca reke­szébe — a Viharsarok múlt század­ban jelentős fazekasmesterségének ékes emlékeit másolta a finom, di­ósgyőri bordás papírra, a zöldmá­zas, jókedvre buzdító borosbuté­­liákat. Ugyanitt, a gimnázium tannyom­dájában készülnek a későbbi köte­tek is — a tizenkettőre tervezett sorozatból még idén megjelenik a Békési szőttesek, s később a Békési bútorok című könyv. Dr. Papp Jánostól, a terv „atyjá­tól”, a gimnázium magyartanárá­­­tól hallom, hogy részletesen, gond­dal szeretnék földolgozni a megye néprajzi örökségét. A tenyérbe bú­­vó csöppnyi könyvekben párnákkal felrakott mennyezetes ágyak, ra­gyogó mázú köcsögök, botfejek, ju­hászkampók, kanásztülkök láthatók. A középiskola több korosztályának nyílik lehetősége arra, hogy a ritka vállalkozásban részt vegyen. — Minden évfolyamban van egy osztály, amelyik szakközépiskolai képzést kap. A mi nyomdászaink, akik könyveket bocsátanak ki, a mindenkori negyedikesek. Gyóri Dutka Munkácsy De nem ők az elsők, akiknek a ne­ve bekerült egy valódi, nyomtatott könyv lapjaira. Néhány esztendeje, ugyancsak Papp János indítványára, elhatározták, hogy mindazt az ener­giát, amelyet a szakma elsajátítá­sára fordítanak, látható és hasznos formára váltják át. Megindult a Bib­liotheca Bekesiensis című sorozat. A kis példányszám, a számozott kö­tetek, a szemet gyönyörködtető ki­vitel gyorsan felébresztette a könyv­barátok figyelmét. S nem utolsósorban a témavá­lasztás. Annak idején, néhány esz­tendeje, egy Gyóni Géza kötet ki­adásával kezdték — a költő az is­kola tanulója volt —, majd a Dut­­ka Ákos versek következtek. A foly­tatás azonban talán még izgalma­sabb volt. — Elhatároztuk — mondja Papp János —, hogy kiadványainkat min­dig valamilyen évfordulóhoz köt­jük. A békési vagy a Békéshez kap­csolódó téma előfeltételként szere­pelt, így jelent meg első könyvünk — a régi magyar irodalom egyik gyöngyszeme 1967-ben — az „Emlé­kezzünk Vég­ Gyula váráról”. (A vár elestéről írt verset ez a békési pa­rasztember; a kéziratát is kinyom­tattuk !) Nagy festőművésze — Munkácsy Mihály — mellett van Békéscsabá­nak egy méltatlanul elfeledett nagy tudósa is. Haán Lajos akadémikus, aki megírta és saját illusztrációival ékesítette Békéscsaba történetét, s aki a levéltár mélyén szunnyadó naplójában változatos, izgalmas ké­pet festett a nyugati egyetemekre induló vándordiákok életéről. Vé­letlenül bukkantam rá a Széchényi Könyvtárban, más anyagot keres­vén, mint ahogy a jószerencse adta kezembe Perczel Mór ismeretlen naplóját. Ezzel is jelentkezünk ha­marosan. Feldolgozták Mezőberény és Pe­tőfi kapcsolatát, Justh Zsigmond ne­vezetes pusztaszentetornyai (mai ne­vén Szentetornya) parasztszínházá­nak történetét, válogatást adtak Tessedik Sámuel írásaiból. Sajtó alatt van az 1848—49-es füzesgyar­mati napló, és készülőteiben a Munkácsy-levelezés. KNAP VENDEL: NYOMDAMÉRNÖK LESZEK A JÖVŐ GÉPMESTEREI SZŐTTESEKET ÁBRÁZOLÓ MINIKÖNYV LEVONATAI

Next