Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
próbáltuk a szerződés összes lehetőségeit. Az ő disco nagylemezük már az új elképzelések jegyében, nagyobb stúdióbeli igényességgel készült. — Rajtuk kívül kikben lát a vállalat fantáziát? Kikkel kötöttek ilyen szerződéseket? — A bevált nevek közül az Omegával, a Fonográffal, a Piramissal, Koncz Zsuzsával, Kovács Katival. Most kötünk a V’ Motorockkal, Katona Klárival és Szűcs Judittal. — Hiányzik a sorból a Skorpió és az LGT. — Az előbbi a lengyel érdekeltségei miatt nem kötött velünk szerződést, de talán már bánják. Az LGT- vel pedig egy-két pontban még van tárgyalnivalónk. — Az előbb említette, hogy a Pepita a világpiacra akar betörni. Kikkel és hová? — Két nagy piacban gondolkodunk: az egyik, ahol a dolog már fut, a szocialista piac. Lengyelországban, NDK-ban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban. A másik a nyugati piac, ami a devizabevétel miatt is fontos és amit a múltban nagyon elhanyagoltunk. Ennek oka a hitetlenség volt, most az élet kényszerítette ránk, hogy higgyünk mert keményvaluta-termelési kötelezettségeink egyre nagyobbak. — Felmérték a piacot, hol vehetjük fel a versenyt sikerrel? — A tárgyalások már folynak. A Fonográf iránt például angolszász érdeklődés mutatkozik. Az United Artist Country lehetőséget lát bennük. Katona Klári és a Neoton Olaszországban lehet most sikeres, az NSZK- ban pedig az Omega „oldalvizén” törhetünk be a rock vagy disco vonalon. — Van remény a sikerre? — Eget verő megrendelésünk még nincs és ezért a vélemények ma még megoszlanak. Én képviselem a muszáj!, mások kételkednek. 3 év múlva meglátjuk, kinek volt igaza. A lehetőségek megvannak, csak egy példát: Angliába egy country-fesztiválra a Fonográf csak akkor mehet ki, ha ezzel egy időben egy angol banda nálunk lép fel, mert az ottani szakszervezet csak így engedélyezi az üzletet. Amikor a magyar szervek Suzy Quatrót, vagy a Boney M-et meghívták, nem kértek viszonosságot, nyugati partnereink gyakran maguk sem értik, miért vagyunk ennyire balekok. Mi most rá akarjuk venni a világcégeket, hogy a lemezeikért cserébe ők is forgalmazzanak magyar lemezeket. Olyan számokat, mint a Baccaráé volt, csak tudunk csinálni és ha 10 lemezből egy bejön, annak nyomán már be lehet nyomulni a piacra. — Az előbb szó esett a kiválasztottakról. Úgy tűnik, hogy a vállalat a disco vonalat részesíti előnyben. Azt hiszem érthető a felvetődő kérdés: miért a Neoton? — Mi nem őket választottuk, hanem két évvel ezelőtt felismertük az ABBA-jelenséget. — Vagyis a zenében is, megjelenésben is a közönség konzervativizmusára építenek. Ez a zene, a kedves megjelenés éppúgy népszerű a tinik, mint a nagymamák körében. Tehát üzletileg sem elhanyagolható tényező. — Nekünk az az elvünk, hogy a divatnak a hátára kell ugrani és arra vezetni, amerre mi akarjuk. Mi nem a Neotont támogatjuk, hanem Neotont mint jelenséget. Bár jönnének többen hasonló image-zsal. Mi azt szeretnénk, hogy az ABBA—Neoton ízlésvonulattal valamennyire korszerűsítsük azoknak az ízlését, akiket nem a Piramistól, hanem a másik oldaltól, tehát a sokszor giccses, hagyományos tánczenétől kell elhódítani. Ez a mi szórakoztatási politikánk egyik fontos vonása. — Azért a mai divatáramlatokon kívül csak gondolnak a jövőre is. Kik a titkos reménységek? — Ács Enikő például, akinek minden adottsága megvan, hogy új Koncz Zsuzsa legyen, vagy nekem például nagyon tetszik a Rádió nevelte Juhász Mária, de ezek tényleg majdnem titkos tippek. Az én tippjeim. Most jön a Color-nagylemez ... — Hol kíséri figyelemmel őket? — Koncertekre járok, klubokba, figyelem a szakmában keringő híreket. Nem hiszek abban, hogy elkallódhat valaki. A tehetség, ha igazi, áttör. Persze, azért jobb lenne, ha Presser vagy Szörényi már foglalkozna a fiatalokkal is. — Ön tehát elégedett a jelenlegi helyzettel, a zenészek viszont azt nyilatkozták, hogy a szakmában zűrzavar uralkodik, az intézmények rablógazdálkodást folytatnak a műfajjal és a riválisok között macska-egér harc folyik, klikkek alakultak. — Ez a „zűrzavar” a korszakváltásból van, s abból, hogy sok mindent nem látnak tisztán. Én klikkek helyett inkább alkotóműhelyekről beszélnék, harc helyett a már említett irányzatok versenyéről. — Ugyancsak a szakmán belül keringenek azok az álhírek, miszerint — a jugoszláv lemezgyártáshoz hasonlóan — mi is licenceket vásárolunk. — Mivel a dollárkészletünk nem lesz több, mint eddig, ez nem valószínű. Próbálkozunk a jelenlegi kínálatunk bővítésével, de az ország gazdasági helyzete, devizapolitikánk ezt nem nagyon engedi meg. Egyik reményünk, hogy a külföldön eladott lemezekért cserébe licenceket tudunk vásárolni. Addig továbbra is évente 8—10 kislemezt adhatunk ki korlátozott példányszámban, valamint 2—3 LP-t. Az indiai lehetőség továbbra is fennáll. — Végezetül az eddig közölt interjúkról szeretném kérni a véleményét, segítették-e tisztázni a korszakváltásból adódó problémákat? — Szörényi Levente nyilatkozatából — összegezve — én azt tudtam meg, hogy ő zseniális, és utána már nem jöhet senki. Som Lajos nyilatkozatából kiderült, hogy a Piramis zseniális és előttük nem volt semmi. A magyar popsztároknak sajnos nincs sajtófőnöke, ezért azt mondják, amit gondolnak. Jobb lenne azonban, ha színvonalasabb, civilizáltabb gondolatokat érlelnének, ahogyan azt a művészi munkájukban egyébként megteszik. Igaz, őszintén beszéltek. Ha azonban valaki ennyire énközpontú, akkor legalább ne legyen őszinte. Hangsúlyozom, mindkét fiú sokkal színvonalasabb teljesítményre képes, mint ezek a nyilatkozatok. — Ebből a nyilatkozatból Ön szerint mi derült ki? — Az semmi esetre sem, hogy a Hanglemezgyártó Vállalat zseniális lenne. Legfeljebb annyi, hogy mi a popműfajt az ifjúsági rétegkultúra szerves részének tartjuk és igyekszünk minél többet tenni, hogy fejlődjön és gazdagodjék. És kiderült töretlen optimizmusunk iS... SEBŐK JÁNOS