Ifjúsági Magazin, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

FILEP TAMÁS Zsoltár Puskák szólnak, s a tél homlokáról peregve hull a hóvakolat. De érzem, hogy lassan kiürül a tár és tárna nyílik a térdem alatt. Nem tudok már sehová sem lépni. Mellettem mindenki elterül. Puskám a föld felé fordul. Testem az űrben megmerül. Pécsett és S Sárvárott DWIfILKOTÓK Pécs és Sárvár idén ismét hézagpótló események színhelye lesz. A fotóművészet és az irodalom önkifejezési lehetőségeivel ismerkedők, s a már oroszlánkörmöket mutató jövendő alkotók seregszemléjét rendezi már hagyományosan e két város. Hogy sem a Diákírók és Diákköltők Országos Találkozója, sem az Országos Diák Fotókiállítás jelentőségében, tekintélyében nem nőtte még ki az Országos Diáknapok kereteit, ez nem a lelkes rendezőkön, s a tehetséges résztvevőkön múlik. Sokat tehetnének a pályázók iskolái, szakkörei, szaktanárai a színvonal emeléséért, ami e rendezvények elismerésének záloga. Összeállításunk képeit a pécsi mezőnyből, majd másfélszáz iskola háromszáznál több alkotójának ezret meghaladó alkotása közül választottuk. A versek a semmivel sem kisebb sárvári anyagot reprezentálják. Állok, hol állok, s maradok, Uram. Te vagy a tanúm, hogy sose vágytam följebb. Kezemben fegyver, harcolni fogok míg ki nem lövik alólam földed. FARKAS FERENC BUCSEK NOÉMI Vissza Visszagörbednek magukba a kinyújtott kezek. Az elfelejtett mozdulatok csonkák, esetlenek. Mégis kitakarva és eloldva keverednék mással mégis inkább takarózom magam árnyékával KORPICS MIRKÓ: STAFÉTA Nagyanyám Nagyanya ölében tartja az éveket, rakosgatja őket ide-oda. Nagyanyán rongyos a ruha, nem azért, mert pénze nincs, hanem, mert így szokta meg. Az udvarán szenny és piszok, alkoholista albérlők szitka száll, s középen rózsák virulnak. Nagyanya rakosgat. Egy emberöltő terheli ölét. Térdén pihenteti bütykös kezét, s őszülő vén fejét mindig felemelve tartja. Nem törte meg a két háború, a nincstelenség konstans himnusza, a géppisztolytűz undok bíbora. Él, és tud még nevetni. Hiába csalták meg, hiába hagyta el a szerelem, s a szeme világa. Hiába világtalan, az egész világ övé. Odatérdepel köré élete vággyal telt összes korszaka. Most is remél. Talán egy ötöst a lottón, vagy, hogy visszajön a férje, mert még most is szereti. Nagyanya ölében tartja az éveket. Mindig elővesz belőlük, mesél nekem, mesél, bár én sokszor elfutnék előlük.

Next