Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
A természetet nem lehet és nem is szabad elkeríteni az emberektől. Nemcsak itt, valamennyi délegyházi tónál nagy szükség lenne mentőcsónakos „úszómesterre”, központi orvosi segélyhelyre . A közhiedelem szerint a bányatavak veszélyesebbek, mint a folyóvizek. Gyakran olvastuk az idén is, hogy bányatóban, tiltott helyen fürdött, és életét vesztette . . . — A bányató más, mint a természetes tó, és más, mint a folyóvíz — mondta Szokolai Sándor, a Kavicsbánya Vállalat igazgatója. — Változó a víz mélysége, a part meredek. Két-három lépés és eltűnik a fürdőző lába alól a talaj. Húsz-harminc méter mély vízben úszik az ember, aztán esetleg „zátonyra" fut a tó közepén. Minderre számítania kell annak, aki bányatóban fürdik. S arra is, hogy a mélységtől függően a víz felszíni hőmérséklete is változik. Arra is, hogy néhol hínárba keveredik ... Aki mindezt nem tudja, könnyen megijedhet és elmerül. A másik probléma: még nincs mindenütt rendezve a part, néhol leszakadhat. És ha sátor vagy gépkocsi alatt szakad le ... — Mit tehetnek önök, hogy elhárítsák a veszélyt? — Durva tereprendezést végzünk. Jövőre befejezzük ezt a munkát, hiszen a tanács folytatja a parcellázást. Ami pedig a vizet illeti, meg kell értetni az emberekkel, hogy a bányatóban másként kell fürdeni, mint a Balaton sekélyes déli partján, vagy a sok helyütt örvényes folyókban. Sok bányató van az országban, különösen sok Pest, Borsod, és Győr megyében. A strandok, a Balaton, a Velencei-tó egyre zsúfoltabbak, az emberek tömegei pedig igénylik a napfényt, s ha valahol tiszta és hűs vizet találnak, semmiféle tábla nem állítja meg őket. Tiltás és bírságolás sem. Meggyőződésem: az illetékeseknek az a dolguk, hogy tiltás helyett a megoldás lehetőségeit keressék. És milyen az élet? Az illetékesek is — nagyrészt — így gondolják. A RENDEZÉS TERVEI Rendkívül sok a tennivaló. A tömegmozgalom kereteit meg kell szervezni: szemétgyűjtők, illemhelyek, ivóvíz, némi szolgáltatás, mentő- és egészségügyi ügyelet nélkül tarthatatlan lesz a helyzet. Mindez pénzkérdés. Hosszú távú feladat pedig, hogy az embereknek meg kell tanulniuk viselkedni. A „vadkempingezést” nem azért tiltja a törvény, mert a törvényhozóknak így tetszik. Azért tiltja, mert sok köztünk a kulturálatlan ember, a szemetelő, a tüzet okozó, az ön- és közveszélyes. Több nemzedék elfelejtette vagy nem tanulta meg, hogyan lehet és kell a természettel együtt élni. Ez