Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
TANÍTANI A BÉKÉT? — Megvallom őszintén, kissé meglepett, amikor először hallottam, hogy a középiskolákban, úgymond tanítani fogják a békét. Vajon hogyan? — Kezdjük talán azzal, hogy nálunk is elindult a Pedagógusok a békéért mozgalom, amelynek elsődleges programja a békére nevelés — mondja Horváth Éva, az Országos Béketanács titkára. — Ez az UNESCO-val kapcsolatot tartó iskolákban már bevált gyakorlat, de most valamennyi középiskolát szeretnénk bevonni a munkába. Két éve egy pedagógus-fórumon született az ötlet, hogy az iskolai munkában helyet kapjon a békére nevelés is. Az elképzelésből országos mozgalom lett, s a májusi békekonferencián már sokan beszámoltak a megvalósulás formáiról, iskolai és iskolán kívüli módjairól. S ekkor került sor az ezzel összefüggő elméleti kérdések tisztázására is. Szóba került a pacifizmus mibenléte, a hazafiság, a honvédelmi nevelés és a békemozgalom kapcsolata. Minderre az egységes értelmezés miatt volt szükség, s a pedagógusok munkájának segítésére megjelentetjük a konferencia anyagát. A "Célunk az, hogy a diákok tudják, miért fontos számukra a béke megőrzése, a békemozgalmi munka. — Ezek csupán az iskolai békemozgalmi munka alapelvei, de hogyan illeszkedik majd a nevelő és az oktató munkába a béketárgy? Egyáltalán: ez önálló tantárgy lesz? — Az eddigi gyakorlat szerint az osztályfőnöki órák témája volt a békekérdés: kötelezően, s kipipálva, hogy ezen is túlvagyunk. Nos, így nem lehet. Vannak viszont tantárgyak, amelyek kínálják a lehetőséget. A történelem, amelynek tanulságait elemezve kerülne sor a békenevelésre. A földrajz a különböző országok bemutatásával hívhatja fel a figyelmet a népek közötti megértés fontosságára. Az irodalom a népek kultúrájának megismertetésével játszik szerepet a béke tanításában, az idegen nyelvekről nem is beszélve. A pedagógusoknak módszertani kézikönyvet készítünk, ami nem receptgyűjtemény, de iskolatípusok, korosztályok és tantárgyak szerint összefoglalja az eddigi tapasztalatokat, s gondolatébresztőként szolgálhat. Azon kevés országok közé tartozunk, ahol az oktatás rendszerébe illeszthető a béke tanítása, másutt inkább az iskolán kívüli formákkal kísérleteznek. Mindkét esetben az a fontos, hogy vonzó legyen. — Lehet-e vonzóvá tenni a béke tanítását? — Igen. Elsősorban lelkes pedagógusok segítségével, akik mindent elkövetnek, hogy erről a kérdésről érdekesen essék szó, hogy vonzóan tárgyalják, s a diákok maguktól is foglalkozzanak a béke megőrzésének fontosságával. — Eddig a tanárok tennivalóiról beszélgettünk. De menjünk le a katedráról a padok közé: milyen feladatok várnak a diákokra? — Az egyik győri középiskolában felmérés készült arról, hogy a diákoknak mit jelent a béke, s miért kell törődniük a megőrzésével. Szép és határozott válaszok születtek. S a tanulók egy része később létrehozta az iskolai békeklubot. Egyébként az ország sok helyén alakítottak békeklubokat, amelyekben műsoros esteket, politikai fórumokat rendeznek, békedalokat tanulnak, pályázatokat írnak ki. Dunaföldváron, a Duna menti népek nyelveit tanítják az internacionalizmus jegyében, másutt békeparkot építettek. Egyszóval az a fontos, hogy a diákok maguk találják ki, mit szeretnének csinálni, mi az, ami köré békét óvó közösséggé szerveződhetnek. Az a legfontosabb, hogy kézzel foghatóvá tegyék a béke egyébként elvont fogalmát, s e közösségek hatóereje érvényesüljön az iskolában és a városban. Ha valamelyik iskolában a diákok békeklubot terveznek, forduljanak hozzánk, mi segítjük őket plakátokkal, kiadványokkal, sőt videokazetták kölcsönzésével. — Remélhetően befutnak az Országos Béketanács címére ilyesfajta kérések. S vajon az is elképzelhető, hogy tanárképző intézményekben tanítanak majd a béke tanítására? — Szeretnénk annyit elérni, hogy a felsőoktatási intézményekben a békével kapcsolatos kérdések is lehessenek szakdolgozati témák, s a pedagógusok továbbképzésében is adunk módszertani segítséget. Persze, nem biztos, hogy vonzóerőt jelent a béke tanítása. Ez és a Pedagógusok a békéért mozgalom is csupán elnevezése valaminek, amivel a céljainkat emlegetjük. Ezúttal is a tartalom az, ami igazán fontos. Ezért is tervezzük országos bizottság életrehívását e munka segítésére. — Milyen tennivalókkal? — A különböző iskolatípusok és a tömegszervezetek képviselőiből szerveződő bizottság javaslatokat tesz majd arra, hogy a fentebb említett tantárgyakba hogyan illeszthető a béke tanítása, a békére nevelés. Ez vonatkozik tantervekre, tankönyvekre is. Hiszen a tankönyvek például sokszor nem tartanak lépést a jelenkor változásaival. Talán e helyzet megváltoztatásában segít majd az országos bizottság, amely regionális bizottságokat szervez, találkozókat, tapasztalatcseréket, ahol megismerhetik egymás módszereit a kérdéssel foglalkozó pedagógusok, szakemberek. A fiataloknak pedig továbbra is megrendezzük a hagyományos nyári béketábort. LÉGY HÁZIGAZDA! LEGYÉL TE IS HÁZIGAZDA! Ezzel a nem hétköznapi figyelemfelkeltő címmel invitál a jászberényi Diákcentrum műsorfüzete és plakátja. Már ez a mondat is arról árulkodik, hogy ebben a városban igazán demokratikusan, a fiatalok bevonásával készülnek a programok. Ha pedig az erre vetődő csodálkozó idegen körül is néz a Hűtőgépgyár munkás- és ifjúsági házában, bizonyára nem lesz szüksége további győzködésre. Itt szó szerint lehet értelmezni az elnevezést: DIÁKCENTRUM — KÖZPONTBAN AZ IFJÚSÁG. Három esztendő nagy idő egy újszülött életében, sok múlhat a kezdeti időszakon. Ezért is pátyolgatta oly körültekintéssel a városi KISZ-bizottság és a művelődési ház az DC első, bizonytalan lépéseit. Hogy jól bábáskodtak, arról a megszaporodott sikeres és közkedvelt programok árulkodnak leginkább. Lássuk csak, mit is tartogatnak a szervezők a jászberényiek számára. Munkaközvetítés, üdülési, turisztikai szaktanácsadás, könyvárusítás, videózás és szabás-varrás tanfolyam szerepel a rendszeres események között. De van diákdiszkó, ahol bárkiből lehet lemezlovas, s az amatőregyüttesek bemutatóját is gyakran megrendezik. No és tini-butikot nyitottak a ház emeletén. Olcsó itt a portéka, ami érthető: iskolások varrták a divatos ruhákat. Az árusítással sincs baj, a csinos alkalmi manökenek láttán még a legtakarékosabb pénztárcák is hamar kinyílnak ... Mindig van hely az emeleti teaházban, bár mind többen állítják, ez az igazi szórakozás. Egy pohár gőzölgő tea, egy vekni zsíroskenyér mellett egyetlen óra leforgása alatt bárki „megtanulhat’* eszperantóul. Meglehet, felsőfokú nyelvvizsgához kevés a gyorstalpaló tanfolyam, kedvcsinálónak azonban elegendő. Egy ízléses, ügyesen megtervezett művelődési ház, néhány lelkes szervező elegendő volt eddig ahhoz, hogy rendszeressé váljanak az említett programok. De hogy mi lesz tovább, az már a fiatalokon, rajtatok is múlik. TEHÁT RAJTA, LEGYÉL TE IS HÁZIGAZDA!