Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
fl PITŐFI TUTOK ban is — a boszniai okkupációtól kezdve (ahol a hegyekben élő ősz remeteként látták) a második világháborúig — mindig jelentkezett valaki újabb és újabb történetekkel. Az egyik legfontosabb „szemtanú” Baráton Lénárt Lajos, aki az Ázsia-kutató Geek-expedíció tagjaként jutott el Csitába, ahol 1909-ben azt hallotta, hogy a Bajkál-tó mellett van egy Kerezs (Körös) nevű falu, amelyet egy Petrovics nevű volt magyar őrnagy alapított. Barátosi odautazott és „megbizonyosodott”, hogy ez a Petrovics azonos Petőfivel, aki Damjanics (!) parlamenter tisztjeként esett cári fogságba, ahol falut építtetett, verseket írt és Urgában véres őrnagyi zubbonya és kardja is látható volt. „Lázálmok" Az első világháborút követően ugyancsak számos volt hadifogoly tért haza azzal a hírrel, hogy megtalálták Petőfi sírját Szibériában. Közülük Svigel Ferenc és Sándor József „sztorija” keltette a legnagyobb feltűnést. Svigel beszámolója szerint egy Iliszunszk nevű faluban olyan sírt fedezett fel, amelynek felirata a következő: „Alexandr Petrovics, magyar őrnagy és költő, meghalt Iliszunszkban (Ázsia) 1856. év május havában.” A sírt lefényképezte és a fényképet közzétette Nem sokkal később Sándor József könyvben számolt be (Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született és Szibériában halt el) saját meseváltozatáról, ő is megtalálta Petőfi sírját, de nem Iliszunkszban, mert ilyen falu nem létezik, hanem Iljiszunszkajában. Sándor a könyvében azt is leírta, mint is kereste fel őt korábban Svigel és árulta neki dokumentumait állásért, majd 35 pengőért. „Leleplezése” után viszont Svigel perelte be Sándort, mert — úgymond — jogtalanul tette közzé azt a fényképet, amelyet a sírról a rendelkezésére bocsátott. A nem mindennapos, de jellemző pereskedésben végül a Petőfi Társaságnak is állást kellett foglalnia, amely főtitkári jelentésben számolt be arról, hogy a Svngel-féle fénykép nem Petőfi sírját ábrázolja, mert a sírkereszt nem származhatik 1856-ból, nincs rajta korhadásnak nyoma, s a névtábla anyaga is elütő a kereszt anyagától, stb. Megállapították, hogy a szöveg az orosz helyesírást nem ismerő személytől származik. Ugyanakkor lélektani képtelenség is látható a feliraton, ahol a helységnév után a világrészt nevezik meg. A második világháború idejére ez a terméketlen vita elült, de — Dienes András meséli el egyik könyvében — addigra ter- Az utolsó kilencven perc Magyar-román akadémiai munkaközösség vizsgálta 1956. augusztusában a költő életének utolsó másfél óráját A segesvári csata helyszínén készült felvételeken a különböző személyeket jelölik a táblás betűk. (Forrás: Dienes András — Az utolsó év. Móra Kiadó, Budapest, 1962.) Petőfi álláspontja (P) a segesvári csatatéren, a sárpataki hídnál, délután fél öt tájban Petőfi és Lengyel József (P és L) álláspontja délután ötkor, a segesvári országútnál Petőfi és Gyalóky Lajos (P és GY) utolsó találkozásának színhelye a csatatéren, a Sárpatak töltése mellett A találkozás öt óra után néhány perccel történt: a fehér vonalak elágazó menekülési irányukat jelzik Petőfi álláspontja (P) a héjjasfalvi országút szélén, ahol Pap Lajos alezredes látta „gyalog és fegyver nélkül", délután fél hat tájban Lengyel József álláspontja (L) a héjjasfalvi országút kaptatójánál, délután háromnegyed hat fele. A lovasok mögött az úthajlat, ahol Lengyel utoljára látta a költőt Petőfi halálhelyének |-|- „letörése" az Ispánkútnál, Heydte adatai szerint, aki itt már holtan találta a költőt Délután hat óra tájban halt meg