Ifjúsági Szemle, 1986 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 6. szám

Több ifjúsági folyóirat szolgálta az új magyar szellem terjesztését. Ezekben a népi írók szinte minden művéről jelentek meg könyvismerte­tések, cikkek, és maguk a népi írók is gyakran írtak e lapokba. A diák­­egység-mozgalom megindulása előtt ilyen volt a MEFHOSZ lapja, az Egyetemi Híradó (1940-től Fiatalok), és a Turul debreceni kerületének lapja, az Új vetés. (Ebben jelent meg például először Németh László Debreceni Kátéja.) A legnagyobb hatással az ifjúság e rétegére mégis a Magyar Élet és a Magyar Út (korábban a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség lapja) című folyóiratok voltak. A negyvenes évek elején a Magyar Élet már tízezres példányszámban jelent meg. Sokan olvasták korábban Németh László Tanú című folyóiratát, azután a Választ, és ké­sőbb a Kelet Népét, különösen miután 1939 végén Móricz Zsigmond vette át a lap szerkesztését. Hatott még az egyetemi és főiskolai ifjúságra a Teleki Pál köré csoportosult öregcserkészek lapja, a Fiatal Magyarság (szerkesztette Sík Sándor, Boldizsár Iván és Fodor Ferenc). A diákegység-mozgalom megindulása után, illetve kibontakozása folyamán az alábbi diákfolyóiratok sorakoztak fel az új magyar szellemi­ség szolgálatára: Kolozsvárott a Március (szerkesztette az első szakasz­ban Derzsi Sándor, Kolosy Márton és Lőrinczi László, a 4. számtól Kál­­lay Ernő, a Márciusi Kör vezetője), Szegeden a Szegedi Híd (szerkesztet­te: Szabolcsi Gábor és Kristó Nagy István) és a Sorsforduló (szerkesz­tette: Élés Lajos, majd Gordos István, illetve Kenderesi Tibor), Debre­cenben a Debreceni Egység (szerkesztette: Giday Kálmán), Pécsett a Parázs (szerkesztette: Záhonyi Aladár, Csütörtök László), Sopronban a Bástyánk (szerkesztette: Kardos Árpád), Kassán az Élni akarunk, és Budapesten, az állatorvosi karon a Lehel (szerkesztette: Simon József). A Turul-ellenzéknek nagy szerepe volt a Márciusi Front megszer­vezésében. És nemcsak Debrecenben, hanem Budapesten is. Béki Ernő és Porga Lajos a Turul-ellenzékhez tartoztak, nem is szólva Kovács Im­réről. A Turul-ellenzék tagjai között voltak olyanok is, akiket a kommu­nista párt, közelebbről Rajk László küldött a harmincas évek elején a Turulba. Név szerint is megemlítem közülük Béki Ernőt és Zöld Sán­dort. Béki Ernő bölcsész volt Budapesten és így a budapesti bölcsészek Árpád Bajtársi Egyesületének tagja lett. Zöld Sándor orvostanhallgató volt Debrecenben. Ő a debreceni orvostanhallgatók Csaba Bajtársi Egyesületének lett tagja és később vezére is. (De lásd még Sipos Péter: Kommunista mozgalom az egyetemeken a 30-as évek elején c. írását a Budapest folyóirat 1971. júliusi számában.) A Turul-ellenzék nagy érdeme az első egyetemi parasztdiák kollégi­um, a Bolyai Kollégium létrehozása 1939 végén. A harmincas évek má­sodik felében valamivel megnövekedett az egyetemeken és főiskolákon a szegényparaszt gyerekek száma és — érdekes módon — ezek a pa­rasztgyerekek nagy százalékban éppen a Turul kari tagegyesületeibe léptek be. A Turul-ellenzék így a révükön jelentősen megerősödött és rájuk biztosan számíthatott. A Turul-ellenzék 1941. november elsején nagy létszámban vett részt Táncsics, Kossuth és Teleki Pál sírjainak megkoszorúzásán. A Tu­rul reakciós jobbszárnya erősen támadott minket ezért. Azt mondották,

Next