Ifjúsági Szemle, 1986 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 6. szám

hogy együtt tüntettünk a marxista munkásokkal, elárultuk a nemzeti gondolatot. Ez az agitáció a két front között ingadozókat megzavarta és legalábbis részben ellenünk fordította. Ma úgy látom, hogy akkor, 1941 végén a Turulon belüli győzelemre kellett volna minden erőnket össz­pontosítanunk. A Turul két irányzatának összecsapására 1941. decemberében ke­rült sor a debreceni „követtáboron” (küldöttgyűlésen). Erről a nagy je­lentőségű eseményről így írt a választások után: 1942. januárjában Kris­tó Nagy István, a Turul-ellenzék egyik kiemelkedő tagja a MEFHOSZ lapjában, a Fiatalokban. „A jelenlegi fővezérséget a sikeresen alkalma­zott választási taktika folytán 482-368 szavazattöbbség választotta meg. A sikeres választási taktikához tartozott, hogy Budapest helyett a nehezebben megközelíthető Debrecenben rendezték meg a tábort, a leg­fontosabb egyetemi kollokviumok idején, amikor az értékes tanuló­ele­mek tanulmányaikkal voltak elfoglalva, és az is, hogy »nagyon jól­« ál­lították össze az élet-halál fölött uralkodó mandátumvizsgáló bizottsá­g fi­got. Kristó Nagy finoman fejezi ki magát. A mandátumvizsgáló bizott­ság különféle machinációkkal meghamisította a szavazás végeredmé­nyét. Közrejátszott a számunkra kedvezőtlen eredményben az is, hogy akkor már sokkal többen voltak a Turulban a végzettek, az ún. „domi­­nusok”, mint a tényleges egyetemi és főiskolai hallgatók (hiszen 20 év telt el a Turul Szövetség megalakulása óta), és az „öregek” nagyobb ré­sze a jobboldali Turul-szárnyhoz tartozott. Az új fővezérségben egyetlen ellenzéki turulista sem kapott szerepet. Más szóval, a korábbi „koalíciós jellegű” fővezérség helyett egy határozottan jobboldali, reakciós, német­barát fővezérség vette át a Turul vezetését. A debreceni követtáborra Kristó Nagy István elhozta Nyikos Gyu­lának, a szegedi diákegység-szervezet (SZEI) akkori elnökének levelét, amely felveti az együttműködés, illetőleg — vezetésemmel — a diákegy­­ség-mozgalom országossá szélesítésének gondolatát. Szent-Györgyi pro­fesszor is minden segítséget megígért ehhez. Nyikos Gyula levele csak nekem szólt, azt nem ismertettem a követtábor ülésén, legfeljebb né­hány „ellenzéki” turulistával beszéltem annak új perspektívát nyitó tar­talmáról. A Turul-ellenzék a debreceni „vereség” után sem adta meg magát. A harc tovább folyt. A Bolyai Kollégium kivált a Turulból és a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség helyiségében Györffy Kollégium né­ven önállósult. 1942 elején a Turul-ellenzék kezdeményezésére született memorandumban az egyetemi és főiskolai szervezetek fiatal vezetői kér­ték, hogy rendeleti úton vezessék be a 30 éves korhatárt az egyetemi és főiskolai diákszervezetekben annak érdekében, hogy a mindenképpen szükséges átszervezés időszakában is már fiatalok, csak jelenlegi vagy nemrég végzett hallgatók képviseljék az ifjúságot. Az aláírók között ott találjuk a Turul ifjúsági egyesületei mellett a MEFHOSZ-t és tagegyesü­leteit, az Emericana-t, az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszö­vetséget, az Országos Magyar Protestáns Diákszövetséget, a KMDSZ-t (Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége), a SZEI-t, valamint a diákegy­

Next