Ifjusági Testnevelés, 1924-1925 (9. évfolyam, 1-47. szám)

1924-09-16 / 1. szám

2. oldal. Ifjúsági Testnevelés tanár gárdát, reméljük, hogy nemsokára a vi­déki kerületek legjobbjait fogjuk összehasonlítani a budapesti fiúk legjobbjaival. Ez lesz az igazi versenyzés, amikor az egész ország ifjai tömege­sen megjelennek Miskolc, Szeged, Sopron, Deb­recen, Győr stb. városok sporttelepein, hogy egy­mással vetélkedve, összemérjék tudásukat, ere­jüket. Amikor az ifjúság végleg búcsúzik a felnőt­tek sportegyesületeitől, készséggel elismerjük, hogy az ifjúság testi nevelése körül egyesületeink el­ismerésre méltó buzgalommal fáradoztak, fájdal­mukat, melyet az ifjúság távozásával bizonyára éreznek, enyhítse az a tudat, hogy még számta­lan iskolán kivüli sportolót nevelhetnek a hazának és a középfokú iskolák bevégzése után megerő­södve visszatérnek. Addig pedig istápolják őket, pályáik átengedésével a délutáni órákra, amikor úgy­is üresek. Mert be kell látniuk azt, hogy a diáknak az iskolában a helye. Azért mondta a BEAC megalakulásakor a budapesti tankerület főigazgatója : „Mi nem külső egyesületekbe sza­ladó ifjúságot akarunk, hanem olyan spártai jel­lemű új nemzedéket, amelyik odaadással ragasz­kodik iskolája tradíciójához.“ 1924—1. szám­i. Hogy ápoljuk szemünket írta: Csapody István dr. egyetemi magántanár. A helyes testgyakorlás egyúttal szemgya­korlás is , az észrevevés gyorsaságát, a felismerés élességét fokozva, de meg is edzi a szemet külső ártalmak ellen. Elkényeztetett emberek, kik ritkán jutnak szabadba s idejüket nagyobbrészt szobá­ban töltik, szemükkel is megsinylik a hirtelenebb időváltozást, kényezősek lesznek, kivörösödik a szemük, azt mondhatnánk megnáthásodik, azután meg napsütésen könnyen megkápráznak, sőt erős fénytől, pld. ha havas tájakon hosszasan járnak, még erős gyulladást is kaphatnak. A városban élő, főként a füstös levegőben sokat tartózkodó egyének szeme, két szemhéja, főként a szélén, nagyon sokszor kivörösödött, korpádzó, a szem­teke is itt-ott vérágas lehet. Ez a szemhéjszél­­gyulladás elhúzódó, hosszantartó kóros állapot s nemcsak, hogy feltűnő, de sok kellemetlenséget is okozhat. Lassanként a pillák elgörbülnek, egy­­részük összecsapott, másik részük kihullik s újra nem is nő. Pedig a pillákra nagy szükség van. Hibás vagy fogyatékos pillájú szembe por, piszok könnyebben bejut. Tudjuk milyen könnyen jut némely ember szemébe porszem. Az ilyen em­berek, ha csak a szél kissé felkavarja az ucca porát, már csapják a kezüket a szemükhöz, dör­zsölik, hogy megszabaduljanak a bejutott idegen anyag okozta szúró fájdalomtól. Más ember, ki­nek egészséges a szeme héja sokkal ritkábban jut ilyen helyzetbe. Mert a pillák két sora rosta módjára megszűri a levegőt, míg ép. Ha hirtelen szél támad, mindenki hunyorgat, a szem úgy vé­dekezik, hogy héjjait összébb zárja. De a pillák mindig hamarabb találkoznak s nagyon jól fel­fogják a finom porszemeket­. Mikor valami szemünkbe jutott, legrosszabb, ha dörzsölni kezdjük. Pedig ez a szokás. A dör­zsöléssel csak azt érjük el, hogy mélyebbre éke­lődik, ami a szemünkbe jutott. Nem kell azt gon­dolni, hogy evvel talán nagyobb bajt csinálunk, nem, csak legtöbbször megakasztjuk és megnehe­­zítjük a szem természetes tisztító berendezését. A bejutott porszem fájdalmat okoz, ettől a szem­héjak görcsösen záródnak s bőven fakadnak könnyek. A zárt szemhéjak alatt hirtelen meg­gyűlő sok könny való arra, hogy kiáztassa, ami nem odavaló. Ami piszok útján, szélben sze­münkbe röpül, legtöbbször magától is eltávozik, ha nem akadályozzuk ebben a szem dörzsölé­sével. Ha tehát valami szemünkbe jutott,­­ne te­gyünk mást, mint hogy segítsük a szem nyugodt hanyva maradását azzal, hogy kezünket vagy zsebkendőnket egy helyütt szemünkre fektetjük s úgy tartjuk mozdulatlanul. Ez a fájdalmat is csök­kenti, mert a szemhéj mozgásai közben több kar­­colódást éreznénk. Fél- vagy egy perc múlva pró­báljuk kinyitni a szemünket, a kicsorduló sok könny ilyenkor sokszor már magával sodorja a porszemet. Ha még szúrást érzünk, ismételjük a szemünk befogását, így mindig többre megyünk, mint a szokásos dörzsöléssel. Ez ép olyan, mint amilyen fölösleges a szúnyogcsípés helyet foly­ton vakarni. A­­ viszketést a bejutott hangyasav okozza. Ez a dörzsöléstől ki nem jön, csak még mélyebbre kerül, tehát még nagyobb területen okoz fájdalmat. Ha a leírt módon nem szabadulunk a sze­münkbe jutott porszemtől vagy más idegen anyag­tól, még hátra van a szemhéj kifordítása. Pohárba nézetéssel, víz alatt kinyitogatással ne kísérletez­zünk. Hanem a felső szemhéj kifordítását ügyes diák könnyen megtanulja és sokat segíthet, ahol nincs orvos. Nem fájdalmas dolog. Csak meg kell fognunk két ujjunkkal jó szélesen a felső szemhéj pillasorát, lefelé nézetnünk az illetőt és így lefelé kissé megfeszíteni, kiteríteni a szem­héjat. Most aztán valami vékony, tompavégű tár­gyat, például tollszárat támasztunk a szemhéj bőrének közepére és szépen ráborítjuk, ráfordítjuk a pillasoránál fogva két ujjunkkal tartott szemhé­­jat. Akkor aztán meglátjuk a szemhéj bélésén­­a kötőhártyán, feketétleni a bejutott porszemecs­­két. Zsebkendő csücskével töröljük le. Persze kezünk tiszta legyen. Ha a szemtehén magán, az átlátszó és fé­nyes szaruhártyán van valami, az már kényesebb dolog és szemorvos elé tartozik. KERTÉSZ TÓDOR BUDAPESI, Lawn­iennis Qnnkr'é­ IV.. Kristóf-fér. F­o­o­t­b­a­ll-A11­e­t­i­k­a.

Next