Ifjusági Testnevelés, 1925-1926 (10. évfolyam, 1-41. szám)
1925-09-09 / 1-2. szám
2. oldal. IFJÚSÁGI TESTNEVELÉS 1—2. szám. Emlékeimből s [írta: Dr. LENDL ADOLF. Emlékezés szárnyán visszatérek ifjúságom boldog éveibe, amikor közel ötven éve már a temesvári áll. főreáliskola padjaiból kinőttem és búcsút mondtam sok kedves társamnak, hogy hazatérjek Temesrékasra a szülői házba. Akkoriban még nem sportoltunk az iskolában, ellenkezőleg, tilos volt a nyilvános sportterületen való mutatkozás, vagy télen a veszélyesnek tartott korcsolyázás; labdázni is csak úgy járhattunk nyári délutánokon a nagy vásártérre, ha erre előzőleg engedélyt kértünk és mindenfélét megígértünk áldott emlékű igazgatónknak. A vakációban, otthon, azonban én a gyaloglást kedvvel és sikerrel űztem. Már serdültebb ifjú koromban egymagamban sokfelé jártam kezdő turistaként és ismertem szűkebb hazám zegét-zugát minden nevezetesebb tájékát: Krassó-Szörény megye fenséges erdőkkel borított szép hegyeit, nagyszerű bányavidékeit, a hústermő temesi, torontáli rónát, meg a delibláti pusztaság forró homokterületeit. Másfelé is jártam csak úgy gyalogosan, szerényen. Utaimon többnyire bogarásztam, "ert már ekkor készültem későbbi pályámhoz, neim szívesen látták önálló törekvésemet, turista hvtelésemet. Amikor 1879 május hó első felében elég jó érettségi bizonyítványommal a zsebemben haza érkeztem, édesatyám — aki orvos volt és természetkutató pályára való készülődésemet helyeselte— azt kérdezte tőlem, hogy a sikeresen befejezett középiskolai tanulmányaim közben kifejtett szorgalmam jutalmául mit kérek, mit kívánok ? Rövid gondolkodás nyomán azzal fordultam szüleimhez, engedjék meg, hogy a hosszú vakációt gyaloglással eltölthessem: bejárnám a Nagy-Alföldet! A rákövetkező héten kaptam egypár vastagtalpú bakancsot, új orosz vászon öltözetet, tarisznyát a nyakamba — a hátizsákot akkor még nem ismertük — benne egy kis cipó, meg egy kis rágnivalót, amit jó édesanyám szeretettel nekem szán^ és végül indulás napján 10 forintot utravalónak ^ Ez akkoriban tekintélyes összeg volt, bátran indulhattam. Vasúttal mentem Aradig, ami néhány krajcárba került — onnét aztán nekivágtam a széles síkságnak. Az első falukon áthala dtam ; napszállat előtt magában álló tanyához*^értem, messziről felém rohantak a nagy kutyák, kuvaszok, komondorok, hogy megugassanak, de én már tudtam a módját: leültem a földre, a füves pázsitra és nyugodtan vártam, amíg kiugatták magukat. Mindig közelebb jöttek hozzám, de én nem féltem ; megcsöndesedtek, azonban újból kezdték, mikor felkeltem ; lassankint mégis csak megismerkedtünk egymással; végül indulhattam és beléphettem kutyakisérettel a kis tanyai udvarba. Sportfelszerelés WESZELY Menyasszonyvirágos ákác állott a fehér ház sarkán ; kijött az asszony és kérdően reám nézett; legényfia ott ólálkodott az istálló mellett. A gazda még kinn volt a mezőn, alighanem már várták haza, éreztem a vacsoraszagot a konyhából. Odamentem és elmondtam előbb kigondolt mondókámat; a végén kértem, hogy ott hálhassak. Szívesen láttak, vacsorát is adtak. Éjszakára a nyitott tornácon vetettek nekem ágyat szénából. Amig kicsillagosodott az ég mesélgettem hazulról, a városról, más vidékekről. Majd csönd szállott alá, a rét illata terjedt a légben, béke és álom vonult a tanyai házba, lepihentünk. Én fáradtan, hamar elaludtam. Még csak alig pittymallott, már megint talpon álltam.. Az asszony kiment az istállóba tehenet fejni. Én meg készülődtem, hogy utamat folytatva, a nagy meleg előtt minél messzebb jussak. Előbb megreggeliztünk, a gazdával a küszöbön ülve fekete kenyeret falatoztunk. Mindent illedelmesen megköszöntem, pénzt nem fogadtak el semmiért sem. A kutyák elkísértek a határárokig. Faluhelyen leginkább a tanítóhoz mentem , de szivesebben maradtam a tanyákon. Nem nagyon siettem, néhol 3 napig is vesztegeltem; bogaraztam a környéken Utaimról, sorsomról, ha városba kerültem, levelező lapon hírt küldtem haza szüleimnek. Már bennjártam a Magyar Alföld közepében, Csabán, Gyulán túl, közeledtem Mezőtúr felé és még mind együtt volt a garasom, pedig jól éltem,« megvendégeltek mindenütt és elláttak útra Sok jóval. Akkoriban különben szokásos vali« “ég a diákok vándorlása ; az, hogy a levizolgázottak egyenként, kettesével bejártákyaranta a vidékeket, sőt gyűjtöttek konviktantik, iskolájuk javára. Mindenfelé gemernyedtek már az aratók a nehéz munkában, ki hajnaltól, késő estig, tikkasztó forróságban , ví.beláthatatlan mezőkön; én még mindig be~olyongtam, faluról-falura haladtam. Megismert am, megkedveltem, megszerettem a Magyar Alföldet és örültem mindennek, amit rajta láttam. T berajzoltam jegyzőkönyvembe a gémeskút körül delelő gulyát; kutattam a sáros fenékről felszállott bibic-raj fészkeit; bemerészkedtem a nádasba; egy korty vizért lihegtem órák hosszat a perzselő hőségben és a fasoron végigbandukolva, a poros után izzadva, elszavaltam magamban Arany János szépségesen szép verseit a keldt tájról — Toláy Miklóst láttam, amint egy 1 magasat felemelte a szálfát, hogy utat mute ' Buda felé. A derült ég alatt, a fakó puszta a 30 szintjén, lebegő, színesen csillogó délibáb kisértett sok helyütt. Máskor meg menekülnöm kellett a gyorsan közeledő vihar elől, ha sötét felhők gomolyogtak a jégben. És mire Debrecenbe eljutottam, nagy piactéren garmadába halmozták a kocsikerékgörögdinnyéket. A legkisebbet én vettem meg négy krajcáron , ez is nagyobb volt a fejemnél. Megnéztem Csokonai Vitéz Mihály szobrát, nappal még sportüzletében ISTVÁN IV. BUDAPEST, ACS I UTCA KER VÁCI I UTCA 9.