Ifjusági Testnevelés, 1926-1927 (11. évfolyam, 1-40. szám)

1926-09-15 / 1. szám

XI. évfolyam. ytva 2000 kor­ona, 1926. Szeptember 15.1. szám. Cz*^­/Viági A magyar ifjúság testnevelésével és sportjával foglalkozó hetilap. A Nagym. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter ur az összes állami, községi, felekezeti, társulati, magán középiskolák, polgári fiú- és lányiskolák könyvtárai és sportkörei részére rendeletileg ajánlotta. Budapest Székesfőváros Tanácsa valamennyi közép-, polgári fiú- és leányiskola számára elfogadta. A középfokú iskolák Sportkörei Orsz. Szövetségének, a Magy. Cserkészleány Szövetségnek, a Székesfővárosi Községi Cserkészcsapatoknak hivatalos lap]a szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., KINIZSI­ UTCA 5. SZ. Csekkszámla : 43047, Telefon József 129—64. Felelős szerkesztő : HÁMOS NÁNDOR Telefon­száma József 129—64. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ára: Egész tanévre 80000 K. Fél tanévre 40000 K. Egyes szám 2000 K. Veni Sancte, Fenkölt gondolkodási­ a magyar if­júságot rajongá­sig szerető államfőnk lapunktól,, annak megindításakor három feladatnak a megoldását kivánta: „A lélek ápolását, a jellem fegyelmezését és a testi erő fejleszté­sét.“ Eddigi talajtaposó nehéz munkánkban ezen esz­mék voltak világító fáklyáink. Nemcsak bennünket, de a Középfokú Iskolák Országos Szövetségének vezetőit is ezen eszmék ösztönözték munkájában. E munkát fokozta az önzetlen hazafias lelkesedés, a magyar faj elhivatottságában, a nemzet erejében és a magyar ifjúság akarat­erejében való törhet­len hit. A mi feladataink a KISOSz-éivel azonosak lesznek a jövőben is: a magyar ifjúságot edzettebbé, ellenállóbbá nevelni, küzdelemhez szoktatni. Ma a tanév megnyitásakor sok ezer olvasónkkal együtt e nehéz, de hazafias munkához kérjük a Szent­lélek segedelmét. A középiskolai sport jövő feladatai. írta: Krompaszky Miksa kir. tanker főigazgató, a KISOSz miniszteri biztosa. Az ifjúsági sportnak a világháborút követő át­szervezési munkálatai befejezésükhöz közelednek. Mindaz, amit eddig végeztünk próbálkozás volt a helyes célkitűzés megállapítására, a reánk váró feladatok felismerésére és a magunk erőkataszteré­nek kifürkészésére. Azok akik az iskolába járó magyar ifjúság sportolását megszervezték eddig ismeretlen, járat­­lan utakon haladtak. A testnevelő tanári rend,— a mostani a mai kívánalmakkal tisztában levő — új csapásokat vágott abban a sportdsungelben, mely­ben ifjaink eddig irányító nélkül tévelyegtek. Mert mi is volt a helyzet? A Budapesti Középiskolai Atlétikai Club meg­­szervezése előtt,a tulajdonképeni szabadtéri sportok, a szó ideális értelmében, nemcsak mostohagyermek­ként kezeltetett a középiskolákban, hanem diákjaink egyenesen el voltak tiltva attól. Azok akik BKAC-ot és jogutódját a KISOSz-t még ma sem nézik jó­szemmel, azon könnyen felejtők és tájékozatlanok táborából kerülnek ki, akik csak az álnéven versenyző 15—20 .‘sportoló diákra emlékeznek vissza s szemet hunynak egy-egy KISOSz-i verseny 100-as mezőnyű, 10-es előfutamainak, amerikai arányok­ban kibontakozó tömegsport jelenségei előtt. És szemet hunynak a diákközvélemény megnyilatkozá­saira is, mert az ifjúság nagyon tudja mi a különb­ség a mai és az 1920 iki állapot között. Ma nem­csak nem tilos a sport, hanem az állam, az iskola a legmegértőbb támogatással keresi a lehetőséget a sportolás minél intenzívebbé tételére. Mi, akik vállaltuk az iskolai ifjúság sportolásé- Mester István, Magyarország ifjúsági diszkoszvető rekordere, a KISOSz 1926. évi súlydobó bajnoka, l

Next