Ifjusági Testnevelés, 1930-1931 (15. évfolyam, 1-38. szám)

1930-09-10 / 1. szám

2. oldal IFJÚSÁGI TESTNEVELÉS 1. szám Domine!« Az idők fordulása úgy hozta magával, hogy a lovas nép — földművelő néppé válott. Egyik kezében kardot forgatott, másik kezében az aratásra kész kasza nyele volt. Harcoltak őseink, hogy élhessenek, éltek, hogy küzdhesse­­nek a mindennapi kenyérért. Ennek a harcos, büszke népnek vagytok a fiai, magyar honunk testedző diákjai! A Ti lel­ketek mélyén az uj magyar kalandozók képe ég. Ti valamennyien elkészültök innen, hogy népünk életrevalóságát a sportok, a testi ügyességek terén megmutassátok az egész világnak. Jó idők jeleit láthatják könnyező, a boldog sikerekért könnybe szökő szemeitek. Diadalmas utat járt be a közelmúltban a magyar úszás, vizi]­óló, vívás, ökölvívás, labdarúgás és a többi testvér sportág. Buzdítanak ezek a tettek Titeket még nagyobb cselekedetekre, de azt sohase feledjétek el, hogy az egészséges testnek ép lélek legyen a kísérője! Ezt adja meg néktek az iskola, ahol a két­féle nevelés áldott összhangba kerülve­­ hirdeti egy parányi nép magas kultúráját. Ii a tanév feladatai várakoznak reátok. Legyen ez az elkövetkezendő munkásév a tettek és ne a csillogó beszédek esztendeje. .A jövendő közeli megvalósító­ja lesz az első budapesti diák sport­telepnek, a kézilabdás és kosárlabdás fiúk és leányok ezüstserleg küzdelmeinek. Minél kevesebb legyen a szó, annál több a tett, az egész férfi legékesebb hitvallása arról, hogy élni akarunk és élni fogunk! N­ em­ Sancte Spiritus! — Áldjad meg a ma­gyar diákot Szent Imre liliomos hitével, Szent István törhetetlen tetterejével és bölcs előrelátá­sával! Ez esztendőben pihenjenek el a magyar ajkak, vegyék át szerepüket a karok, az izmok, a dolgozó, mellveregetés nélkül munkálkodó szivek! Főváros A székesfővárosi iskolák kézilabda és kosár­labda örökös vándordíjai A főváros 4 szép vándorserleget adományozó az iskolák kosárlabda és kézilabda verseny részére Az elmúlt év iskolai sportja a kosárlabda és kézi­labda versenyek beállításával hatalmas lendületet nyert s úgy a fiuk, mint a leányok a legnagyobb lelkese­déssel és szeretettel vettek részt a számukra rendezett versenyeken. Dr. Purebl Győző tanácsnok, a közok­tatási ügyosztály vezetője, az iskolai testnevelés és sport lelkes támogatója látva azt a nagy buzgalmat, melyet az iskolák e két kedvelt sportág terén kifej­tettek, a májusban lezajlott középiskolai tornaünnepé­lyek jövedelméből négy impozáns vándordíjat szerzett be, egyet a középiskolai leányversenyek, egyet a pol­gári iskolai leány kosárlabda mérkőzések és egyet­­egyet a közép, illetve polgári iskolai kézilabda mérkő­zések győztes csapatainak jutalmazására. Lapunk részéről a legnagyobb örömmel üdvözöl­jük a testnevelési igazgató előterjesztésére Purebl tanácsnok által történt e nagylelkű intézkedést, mely­ A lepéndi tsirkászok (Ajánlva érkezett,) Tisztett firkász ur! Jába fogadkoztunk az műt héten, hogy soha a­z életbe nem gyüvünk Pestre, mégest fönnjártunk, mivelhogy az főispány ur kév­ánságára az irössignek tsirkászcsapatot köll szervezni, mer az elöljárósághoz levél érkezett az föispányi hivataltul, hogy aszongya: kévánatosnak tartom, hogy mindön kösség derék fijai összeálljanak és azokbul tsirkászcsapatot szer­­vezzenek. Az mestör urral meg is beszétük az dógot, aki mán óvasott valamit az tsirkászatra és aszonra, hogy ü elvádolja az parantsnokságot, de az szervedzőtes­­tület az krösség lévén, az sógor legyen annak a­z elnöke. Mivelhogy azonban nem sokat értettünk a­z egész­­ben, újra fölütünk az masinára és Pestre kerekedtünk. Megtuttuk, hogy az Hajnal uccába vagyon az tsirkászház, ahun fölvilágosittást annak. Az kapuba el is igazítottak bennünket az Faragó urhon, akinek az tisztességes cime országos vezető tiszt. Békopogtatunk a zirószobába. Barátságosan kel föl a­z ang­ol ur, akinek az fejin ollan széles karimáju kalap vót amillent az moziba láttunk a­z amerikai lovasparasztokon. Nagy tsodálkozásunkra magyarul szóllétott meg bennünket. Aszongya­­ a­z országos vezető tiszt. — Jól megtanult a zur magyaru, — szólt az sógor. . — Hát magyar vagyok én! felelt meg az Faragó ur, itt születtem szép Magyarországon. — Hát akkor minek visel amerika­i kalapot ? .— Aszongya ez a módi az cserkészeknél. Ere asztán elmonta, hogy miként kell megszer­­vezni az­ csapatokat. Mi az őrs, meg az raj. Megmagyarázta az tiz parantsolatot is, asztán mindenféle okos könyveket nyomott az markunkba, avval elbocsátott bennünket barátságos kézszoréí­­tással. Hazagyüttünk. Az mester ur átolvasta az könyveket és hozzá­fogott az munkához. Eccő csak összehitt bennünket, hogy meg­­beszéljük az fogadalomtétel dógát. Beülünk az tanátskozó szobába, oszt azt kér­­dezi az mestör ur, mi legyen a neve a tsapatnak ? — Mondok tsakis az biró sógorra nevezhettyük el. Lögyön Göre Gábor tserkésztsapat. Aszongya az mestör ur, hogy nem való ellő embör nevit fővenni. — Hát akkor lögyön Göre Mihál tsapat mondok. KERTÉSZ TÓDOR és WESZELT ISTVÁN B.T. BUDAPEST, IV., VÁGZI­ UTCA 9.

Next