Ifjusági Testnevelés, 1933-1934 (18. évfolyam, 1-39. szám)

1933-09-18 / 1. szám

1. számad 3. oldal­ nn ünnepély sikerében mutatkozott, amen­­­nyiben a tagok március elejétől az iskola év végéig rendszeres tréninget tartottak, melyeken általános izomfejlesztő, valamint ügyességi gyakorlatokat végeztek. Az ered­mény várakozáson felül mutatkozott és részben ennek tulajdonítható, hogy a köri tagok az aránylag komplikált és nehéz gyakorlatokból álló tornaünnepélyen nagy mozgékonyságot és erőt mutattak. Mind­ezeket összegezve megállapíthatjuk, hogy a felszerelés hiányossága és a mostoha gyakorlási lehetőségek el­lenére a sport­kör eredményesen működött.« A leányiskolai Sportkörben a »sportköri órákon, mely hetenként 1 órában tartatott meg, a tanulók szorgalmasan részt vettek és munkájukban intenzív működést fejtet­tek ki. A téli Sportok közül a kedvezőtlen időjárás miatt csupán a korcsolyázást gya­korolhatták, azt is azonban csak néhány alkalommal. A sportkör játék és torna szakosztálya azonban már intenzívebb mun­kát fejtett ki és különös súlyt helyezve a magyar tánc gyakorlatokra, az évvégi tornaünnepélyen bemutatott és szépen si­került magyar körtánc tanúsága volt az eredményes munkának.« A battonyai áll. s. községi polgári fiúiskolában »A testi kiképzés célját szolgálták a rendes testgyakorlási órák, a sportdélutánok és a játéktk­ lutánok. A m­­egf­elelően­ felszólalt turintermünk lehe­tővé tette a testgyakor­­lási óráknak egész éven át való megtar­tását. Bár tanulóink egy része gyenge szervezetű és gyengén táplált, az akarat és az igyekvés mégis szép eredményt biz­tosított. Június hó 11-én tartottuk meg ünnepélyes keretek között a szokásos tor­naünnepélyt. Nagyszámú és lelkes néző­közönség két órán át élvezte a testnevelés és sport minden ágát felölelő mutatványo­kat s lelkesen megtapsolta a szereplőket, önkéntes adományokból beszerzett érmek­kel tüntettük ki az egyéni versenyek győz­teseit.« Testnevelési tanár: vitéz Nagy Sándor. A békéscsabai közs. polg. leányiskola az elmúlt tanévben ünnepelte 25 c­ es f nn­d­­lásiinak jubil­umát. Az iskolai Sportkör — vezetüje Cs.preghy l­óza — 1­ 127. ót.i m­ü­­ködik. Mu­nkaköre a modern test­ nevelésen kivül a sportok gyakorlása és értékes torna­­i­ innepélyek rendezése. »A kör tagjai az iskola 11.—]V. osztályú növendékei. A spor­tkör keretében szer és szabadt­orna, svéd, mozgásos és ritmikus tornagyakorlatok, magas és t­ávugrás, tánc­­gyakorlatok, labda és stafétajátékok s­­e­­rej>elnek. Növendékeink nagy szeretettel és lelkesedéssel buzgón látogatták az össze­jöveteleket. A sportkör tagjai szép sikerrel vett­ek részt a gyulai tornave,­E ©nyen, ahol a harmadik díjat nyerték; a Békéscsabán rendezett nagyszabású sportünnep>élyen is nagy sikerrel szereltettek. Az iskola 25 éves jubileumi ünnepélyén ritmikus gyakorl­at­ iá­val és magyar táncával érdemelte ki a csi­pat a közönség elismerését.« A ceglédi áll. polgári leányiskola Sportköre a tanév végén zmé- tornaünne­­pélyt rendezett az áll. Kossuth reálgim­názium ,az állami polg. fiúiskola részvételé­vel. — »Felejthetetlen szép látvány volt, szi­vet és lelket egyaránt gyönyörködtek­, egy­üttlátni a három intézetnek mintegy 800 növendékét. Látni a testi ügyes­séget s fe­gyelmezettséget kívánó együttes gyakorla­toknak öntudatos vitelét. (Érezni azt, hogy ez a hatalmas sereg egy nagy, az ünneplő, közönség lelkében is végigszántá gondolatit jelképez: egyetlen egy nagy tiborba á­litani minden magyar embert a régi, a Nagyma­­gyarországot visszaszerezni akarók és tudók táborába. Iskolánk a közös együttesbe mél­tóan illeszkedett be Puskásné Bako­­s Klára és Szobonya Ilonka tanárok ügybuzgalma ré­vén. Az ifjúsághoz Nagy László leányiskolai igazgató intézett elismerő s buzdító beszé­det.« (Folytatjuk) gulatot teremtett. Bajuszos, vagy már bo­rotvált társaink is nagy gyerekekké váltak, a teljes kielégülés maga­ magát felejtő, vi­­háncoló gyermekké tett közülünk nagyon sokat, akik poharakkal és evőeszközökkel csináltak zenebonát s szapora nevetésre csiklandozta az arcokat. Ebéd után szieszta következett. Az első üdvözlő levelek megírása után lehevertem a hűvös, sodronyos ágyra s arra gondol­tam, hogy én is egy jobb tájra szökhettem a fuldokló városból azokkal, akik tehet­ték. És a »tehették« most különösen gör­­gösen harsogott fülembe. S eszembe ju­tott, hogy ezt jóindulatú embereknek kö­szönhetem, akiknek ezért hálával tartozom. A kitűnő uzsona után élvezetes fürdőt vettünk a Balaton üditő vizében s estefelé az öt csónak egyikén elkalandoztunk a móló felé. Itt, e keskeny kőépitménynél a víz királyi uralmának határt szab végre a föld. Csak keskeny résen engedi be ölébe a megszelidült tengert. Szemem egy ideig mohón itta a jólismert k­épet: s a félsziget komor szépségét a vén monostor sziluettjével, József királyi főherceg kas­télyának, a Biológiai Intézet épületeinek s a Sport-Szállónak szép vonalait. Szépek ezek a képek külön-külön, de az összképnek valami varázsos bája van, mely hasonlatos a regebeli királyleány bű­vös-csodás szépségéhez, éppen olyan el­ragadó s éppen annyira ellenállhatatlan. Szemem, mely a meseszép képre tá­gult, könnybe lábbadt a gyönyörűségtől. Itt a fényt, — a hullámok határán se­hol sem lehet a nap pazarabb aranyfeá­­höz —; itta a színeket, — sehol sem j har­­monizál jobban a színekkel a kék ég kü­lönös reflexe — itt a mohón, egyre jobban s egyre többet belőlük, mig a fok — mint a függöny egy mesejáték után — az egészet elfödte előlem... A kitűnő kétfogásos vacsora után so­rakoztunk, s elimádkoztuk minden magyar szív igaz fohászát: a Hiszekegyet... Száz magyar ifjú szive dobbant össze az ima szavaira s egy közös, nagy ér­zésben vált eggyé: és a magyarok Istene velünk van a nagy viharok felett s fogja kezünket, hogy el ne tévedjünk a népek országutján, melyen járnunk rendeltetett- Aztán még egy üditö tusst vettem a­­ fehér csempeburkolatu fürdőben s pihenőre­­ tértem.­­ Ezer gondolat rohant meg, ezer érzés­t fogott el... • Zsongó szívvel, muzsikáló, könnyű lé­lekkel éreztem a sötétséget s olyan kö­zel az Isten világitó lényét e derűs, nyári éjszakán. Sokáig néztem megittasult szemekkel az ablakunk előtt terjeszkedő nagy vizet, mely­nek gyöngycsipkés hullámaiban legcsillo­góbb a hold ezüstje s melynek tükrébe belederengenek a közeli parton kigyult tüzek. És sokáig hallgattam varázsos zenéjét a hangtalan éjszakának. A szabad éjszaka csendjét, melyet milliónyi titokzatos,­­zson­gó nesz parányi mértéke még sokkal mé­lyebbnek mutat. Aztán egyszerre hűs levegőáram höm­­pölygött be az ablakon.’Gyöngéd és illatos szellő, melynek illatában benne volt az egész nyárnak a virágzása, a hegyek s völgyek színe és formája, a soha nem múló szép emlékek, melyek most megro­hantak oly hirtelen, oly messziről és oly álomszerűen, mint ez az illat, amelly most el'ijaszt, elbágyaszt s álomba ringat. .. Horvát Lajos IV. éves növ. bpesti I. kér. áll. tanítóképző.,

Next