Ifjusági Testnevelés, 1933-1934 (18. évfolyam, 1-39. szám)

1934-02-19 / 22. szám

22. sz­ám­i fespoet^is: 8. oldal kapuvédő hivatását is tudományos alapon kell felfognunk, ha sikert akarunk elérni. Gyors és helyes megítélést csak éles meg­figyelés alapján eszközölhetünk. A kap­us­­nak nemcsak a saját csapata gyengéit kell megfigyelnie, hanem az ellenfél erőssé­gét kell kikutatnia, hogy alkalmazott véde­kezést állítson vele szemben Sok emberből jó kapus lett volna, ha nem hiányzott volna nála a bátorság Kétségtelen, hogy éles lövések nem tar­­toznak a kapus­ élet gyönyörűségéhez, aki azonban dicsőségre akar szert tenni, an­nak vállalnia is kell a kockázatot. A ka­­puvédő tevékenysége sok veszedelemmel jár. Akinek az esze folyton ezeken jár az minden bizonnyal több kellemetlenséget fog megérni, mint amennyire számított, a akkor tudniillik mindig ideges, ami csak játékának a rovására megy. Minden kis­hitűség nélkül kell belemenni a játékba. Igaz ugyan, hogy néha betörik a fejét olyannak is, aki ártatlanul keveredett bele a verekedésbe: az első pillanatban teljes tanácstalanul áll az ember, de csak az el­ső ütést kell megkapnia és máris eltűnik az elfogódottság, így van ez a kapussal is.­­A játék elején mindjárt egy tisztességes tumultus a kapu előtt, ez a legjobb fel­­buzdítás a jó munkára. Ez feléleszti a harci kedvet és minél nagyobb a tülekedés annál részegítőbb a harci mámor. Bátor­ságot nem nehéz szerezni. Hiszen minden­kiben van sportszellem és bátorság, csak mert esetleg, nincs mindig alkalom ezek­nek a tulajdonságoknak a kifejtésére, meg­történik, hogy az illető egyáltalán nem tudja, mennyire vannak meg benne ezek a tulajdonságok. Ha tehát valakiben egyéb­ként megvannak a jó kapus tulajdonsá­­gai, bátorság iránt nem kell aggódnia. Mi­helyt szükség lesz rá, jelentkezni fog. kosárlabda Budapest kerület 1934. évi kosárlabda bajnoka: a IX Szt. István fk, iskola A múlt évi bajnokcsapat megvédte baj­noki címét. A további döntő mérkőzé­sek során biztosan győzte le ellenfeleit és így az összes résztvevő iskolák közül a legjobbnak bizonyult. Jó összjáték, nagy labdatechnika, villámgyors akciók, a hely­zetek okos felismerése jellemzik a baj­nokcsapatot. A játékosok teljesítményei magán viselik tanárjuk, Molnár Zoltán tör­hetetlen akaraterejét, a végső győzelem­hez való szívós ragaszkodást, mely a­ csa­patot úgyszólván fanatizálta a mérkőzés­­ről-mérkőzésre. Ebből az iskolából került ki az idei gól­rekorder is, Velkey személyében, kit már az elmúlt tanévben megismertünk. Idén még nagyobb tudással járult hozzá csapa­ta sikeres szerepléséhez, ebben nagyban segítette őt az a körülmény, hogy a tavalyi bajnoki év végén részt vehetett a M.­Sz. szenior bajnokság bajnoki mérkőzé­sein, ahol nagy állóképességre tehetett szert. Az utolsó helyen végzett Kossuth fk. igen nagyon megérezte az eltiltott Poser hiányát. Ennek a játékosnak a kiesése a gól­erőtől fosztotta meg a csapatot. A csapat szerep­lése mindenesetre intő példa lesz a jövőben minden iskolai sportkörnek, mely elfelejtkezne a Központ intézkedései­ről. -Az utolsó bajnoki döntőről más he­lyen számolunk be, itt a szombatig leját­szott mérkőzéseket ismertetjük. Szt. István fk.—Rákóczi fk. 32 : 22 Erős iramú, érdekes mérkőzés a jobb csa­pat megérdemelt győzelmével. Zrínyi rg.—Kossuth fk. 30 : 20 Bizto­s győzelmével a döntő utolsó he­lyére utasította a rg. szépen feljavult csa­pata a fk. széteső játékot mutató együ­­­tesét. Szt. István fk.—Zrínyi rg, 43 : 14 A bajnokcsapat ellen is igen jól állotta meg helyét a rg. lelkesen küzdő csapata, pala. A döntő legszebb m­érkőzését láthat­ták az érdeklődök. Villámgyors akciók, nagy iram, melyből a gólbiztosabb fk. került ki győztesként. Az újpesti Könyves Kálmán rg. sportköre a napokban fejezte be nagy érdeklődés mellett házi kosárlabda bajnokságát az alábbi eredménnyel: Felsőosztályosok bajnokságában: 1. Vili. o. A) csapata 90—43 gólaránnyal. 2. Vil. o. A) csapata 72- 62 gólaránnyal 3. Vl. o. B) csapata 38—41 gólaránnyal. Alsóosztályosok bajnokságában: 1. IV. o. A) csapata 84- 15 gólaránnyal, 2. IV. b. o. B) csapata 29 -28 gólaránnyal, 3. a V.­­a B) csapata 23—51 gólaránnyal. Vigaszverseny győztese: Vll. B) csapa­ta 5"­ 39 gólaránnyal, 2. a V­. o. A) csa­pata 56- 42 gólaránnyal. tapasztalatainkat a d­élutáni, u. n. «Obungs­­fahrt­<-okon hasznosítottuk. A napok eközben boszorkányosi gyorsaság­­gal roh­an­tak. Az új eszltendő m­­ár a küszöbön volt és mi a régitől egy nagyon kedélyes Szilveszter est keretében búcsúztunk. Mi, ma­gyarok népdalainkkal, népies szokásokkal és láncokkal ism­ertettük meg osztrák barátain­kat, ők ezt az övéikkel viszonozták. Olyan lendületes, szívből jövő cs­árdást, mii­­t ott a hótól körülvett, közel ezer imiéter magasság­ban levő alpesi men­edékházban, magyar ruha h­iányában síöltüzekben, Salgó G­ibor barátom­­mal, sem azelőtt, sem­­ azóta nem táncoltam­. Az utolsó négy napot nagy túrákkal töltöt­­tük el. Ezek közül a legveszélyesebb, de a legszebb is a »Studmb-nek a megmászása volt. Ezen az 1800 m­. magas hegyen t. i. állandó lavinaveszedelem' fenyeget. Mi közel 6 órás ut­­ után, bár a 8 fokos hidegben is ve­rejtékező homlokkal, de minden különösebb baj­­ nélkül értünk fel a hegy csúcsára. A lá­t­­vi­án­y amely itt elénk tánik­, valóban »isteni« volt. Az látláthatatlan ködrétegen, keresztül a nap sugarai aranyhidet építettek, és a szem­­közt fekvő Gemeindealpe csúcsát sápadt dics­fénnyel övezték. i I­efelé, a sürü fenyőerdők között egy magá­nyos fehér vonal kanyargott. Az ut, mely elöttünk állott és amelyen minden izmunkat és idegünket meg kellett feszítenünk, hogy lé­ceinken uralkodni tudjunk. Egy félrenézés ele­gendő lett volna ahhoz, hogy a fagyott hóré­tegen száguldva az uta­t szegélyező fák vala­melyikének fussunk. Semmi baj nem történt, szerencsésen leértünk. Az utolsó napon slajom és si­ma versenyt i­nteztek a tanfolyam rész­vevői. Aindenben a magyar fiúk győztek. Ez az itt eltöltött tíz nap feledhetetlenül kellemes volt. Ez az alpesi vidék döbbenete­sen pompás. Talán éppen ezért ébredt fel bennünk valami kurucos nyakass­ág, amikor ko­ra hajna­lban Máriazellből elindulva, a hegyi­­vasút kerekeinek monoton kattogá­sára­­ énekel­ni kezdtük: »Szép vagy', gyönyörű vagy Ma­gyarország. .. « SIEGER OTT I­ rodalom Megjelent a Testnevelési Tanárok Közlönyének 193|. évi februári száma. Bevezetőben a lap­­iismerteti a TTOE. közgyűlésének elha­lasztását. Düppong Mihály és Szőke Ele­mér igen értékes és érdekes cikkeket irt, a múlt havi »Előmenetel és sport« cím­mel megindított eszmecseréhez. A jeles tollforgatók szakvéleménye mindenesetre különös figyelmet érdemel. — Meg kell említeni Dückstein Zoltán kiváló gond­dal és élvezetes stílussal megírt, »Barren­streit« c. cikkét, amelynek nyomán a tor­nasport múltjának egyik legérdekesebb korszakával ismerkedik meg az olvasó. Kovács Ferenc, Szűcs Árpád, dr. Kesselyák­­né, és Somorjay László gazdagítják még cikkeikkel a februári közlönyt. Téli tréningutasítások címmel jelent meg a M­ASz. kiadványai sorozatában Kerezsy Endre munkája tet­szetős kiállításban, 46 oldalon. A ran elő­szavát Misángyi Ottó főiskolai tanár írta. Kerezsy Endre szakavatott tollával meg­írta a téli tréningek jól ismert célját, be­osztását, közli a futók, ugrók és dobók tréningmódszereit. Kitér a mezei futásra és­­ a segítő sportokra is. Végül az utolsó három oldalon szemléltető ábrákat közöl. A munka az eddigi tapasztalatokat öleli fel, tekintettel a legújabb szempontokra. Az­­ atlétika hívei mindenesetre hálásak lehetnek a Szövetségnek, hogy lehetővé tette e kis füzet megjelenését,

Next