Igaz Szó, 1946. június-december (2. évfolyam, 11-35. szám)

1946-06-19 / 13. szám

O vagyok! Munka után megyek haza a feleségemhez és a gye­rekekhez! Hát persze, hogy szívesen dolgozom. Hívtak so­főrnek egy­­vállalathoz, heti egy dollár fizetést ajánlottak és ellátást. De most a híd­építés a fontosabb. . Hát itt dolgozom. Internáltak a hídnál A pesti oldalon egy szállító­­munkáscsoportra két rendőr ügyel fel. Internáltak dolgoz­nak itt. Harminc internált, akiket a gazdasági rendőrség adott át a »Tolonc«-nak Pa­naszkodnak. Nem a munkára, azt egészen jól végzik, de azért, hogy ide kerültek. Sze­rintük semmi bűnük nem volt. Ebédidő van, a munkások csajkával a kézben mennek a konyha felé. Egy kisebb cso­portot elfogunk, megkérdez­zük, mit szólnak ahhoz, hogy az internáltak itt dolgoznak? — Nagyon helyes! — hang­zik a válasz. — Nem büntetés ez, hiszen mi egész életünkben ezt csináljuk. Csak jó az, ha ide hozzák őket, mellettünk dolgoznak ugyanazon a kosz­ton, amit mi­­ kapunk. Leg­alább megtanulják, mi az élet. Nincs is itt semmi baj ve­lük... Valóban, megszívlelendő le­hetne az, amit a munkások mondanak. Nem is ártana, ha nem büntetésképpen, csak azért, hogy megismerjék az élet nehéz oldalát is,f­elhoznák ide dolgozni a kávéh­­ázak és espressók, a korzók és lóver­senyek könnyen élő lovagjait. Egy-két téglát ők is hozhat­nának a demokrácia épületé­hez és amellett megtanulnák becsülni azt, aki az izzó napon a, hőtől szikrázó vasak között élete és testi­­ épsége állandó veszélyeztetésével építi, erősíti, gyarapítja demokráciánkat, a szebb magyar Holnapot . (A rajsok Schwott Lajostól.) Mikor a korongos, esős koranyári napon ráléptünk a Bidasoa nemzetközi hídjára, mely Spanyolországot Fran­ciaországtól elválasztja, tud­tuk, hogy hosszú időre ma­gunk mögött hagyjuk azt a földet, amelynek szabadságá­ért 1936­ és 1939 között annyi magyar önkéntes is vérét adta. Ahogy átértünk a fo­lyón — már Franciaország­ban voltunk —, teli tüdővel szívtuk magunkba a demo­krácia vérpezsdítően szabad levegőjét. Jelképes módon még a nap is kisütött, mint­ha csak a természet ezzel is azt akarná kihangsúlyozni, hogy itt a napsütésbe, a de­mokráciába léptünk, mögöt­tünk pedig távolodik a fasiz­mus elnyomásának homályba fulladó, nyomasztó hangulatú esős borongása. Hét éve már, hogy ismét el lehet mondani a Spanyolországra vonat­kozó idézetet, amellyel va­laha annak kulturális elma­radottságára céloztak: Európa a Pireneusoknál kezdődik, hhol megáll az idő. Mert Spanyolország felett megállt az idő. A fasizmus utolsó végváraként, a kül­földi nagytőke kámforinjek­cióinak élesztő hatása alatt, a mai Spanyolország még az egyetlen európai állam, ahol a Hitler és Mussolini által diktátori trónra ültetett fa­sizmus tartja elnyomás alatt a népet. Az uralmon lévők szemérmetlen fosztogatása a legnagyobb nyomorba sül­lyesztette a lassú éhhalálra ítélt lakosságot. Hét éve már annak, hogy a királypárti­­akk­al szövetkezett f­alan­­gistáknak, németi és olasz se­gítséggel sikerült igába haj­­taniok a spanyol népet. Hét éve annak, hogy Spanyol­­országban »béke« van. Hét év idejük lett volna, hogy míg a többi népek a második vi­lágháborúban , gazdaságilag kishíján teljesen elvéreztek, talpraállíthassák ezt a sokat szenvedett államot De nem így történt. Mamis jólét Az országba érkező idege­neket — a­kik az elszegénye­dett nyomorba süllyedt Európa képéhez szoktak — paradicsomi jólét mindent elárasztó bőség képe fogadja- De ez csak felszín. Meg sem kell kaparni a felső mázat, a kirakatok minden jóval teli zsúfoltságát és máris számot adhatunk magunknak arról, hogy mennyire hamis, meny­nyire talmi ez a »paradicso­mi állapot«. A mindenütt lát­ható áruk csak olyan horri­bilis árakon vásárolhatók meg, amelyet a dolgozók képtelenek megfizetni. Hiába lehet, vajat, csokoládét, cuk­rászsüteményt a kirakatokban látni, hiába van gyümölcs, hús, tej és olaj, azt a lakos­ságnak csak egy egészen kis töredéke tudja megvásárolni. És Spanyolország mai beren­dezkedése éppen ezt a kis­számú réteget szolgálja a vé­res verejtékkel éhbérért dol­gozó nép hatalmas tömegével szemben. A feketepiac és a szabad­kereskedelem határai össze­mosódnak. A legfontosabb közszükségleti cikkek (olaj, cukor, szárazfőzelékek, do­hány) még ma is­— 7 év után! — csak jegyre kaphatók, de e sorok írójának pl. (azt hit­ték, hogy valami nagypénzű külföldivel­­ állnak szemben) hivatalos Helyről ajánlottak fel 4 tonna cukrot, a törvé­nyes ár tízszereséért. Ame­rikai cigarettát szabadon le­het vásárolni, de egy csomag ára, egy munkás napi fizeté­sével egyenlő. A­ nagyon kis mennyiségben jegyre adott dohányt pedig minden utca­sarkon meg lehet venni — feketén — szintén az ere­deti ár sokszorosáért. És mikor ezt halljuk, sohasem szabad, elfelejtenünk, hogy Spanyolországban 7 éve már, hogy vége a háborúnak és például a Kanári-szigetek do­hánytermése nemcsak, hogy Spanyolorsz­ág dohányszük­ségletét fedezné, bőven, de még kivitelre, is maradna ele­gendő. Ezen a módon foszt­ják ki az uralmon lévők a legszemérmetlenebbül az or­szág dolgozó lakosságát. Újtö­tm — népautitás Természetesen a »gazdasági szabadságnak« nevezett sza­badrablás védelmére az egész államgépezetet mozgósítot­ták. Rendőrség, csendőrség és katonaság »tartja fenn a ren­det«, hogy senkinek még csak eszébe se juthasson szavát az uralmon lévők ellen felemel­ni. Három olyan fegyver van a kezükben, amely megfelelő módon szolgálja a jelenleg hatalmon lévőket A börtönök és a templomok túltengő bő­sége és a közoktatás majdnem teljes hiánya. A börtönök zsúfolásig tele vannak. E sorok írója a mad­ridi börtönben egy 25 lépés hosszú, 10 lépés széles terem­ben háromszázad magával volt bezárva 1942-ben. Ha ehhez hozzávesszük azt hogy a börtönben legalább 15 ilyen terem volt és hogy csak­ ma­gában Madridban legalább 10—12 börtön szolgálta ily­­módon a fennálló rendet, ak­kor fogalmat alkothatunk magunknak a spanyolországi fasiszta terrorról. A templomok szószékéről is az uralmon lévő államren­det védelmezik. Ha figyelem­be vesszük azt, hogy a papság a legvilágibb módon, mind társadalmilag, mind politi­kailag, mind pedig gazdasá­gilag (!!) belefolyik a spanyol államgépezet működésébe, ezen egyáltalában nem is csodálkozhatunk. A közoktatás majdnem tel­jes hiányával pedig igyekez­nek a népet teljes tudatlan­ságban tartani. Itt kivételt talán csak Katalunya és a­ Baszk­föld képez, ahol a fel­­világosodottabb ipari mun­kásság még a jelenlegi kö­rülmények között is lehetősé­géhez mérten harcol az okta­tásügyek bizonyos színvona­lon való tartásáért. Ez a szomorú kép szembe­szökő módon mutatja milyen eszközökkel harcol a fasizmus és az azt támogató tőke az el­nyomás utolsó nagy menedé­ke, a Franco-rezsim védel­mében. CL partizdnoá Viszont a spanyol népi erők, a belső ellenállás, a partizá­nok félelmet, fáradtságot, és életáldozatot semmibevevő, önfeláldozó harca az elnyo­más alatt egy pillanatra sem csökkent, sőt, különösen­­ a második világháború befeje­zése óta egyre erősbödött. Franco rendőrei és katonái egyre tehetetlenebbek a belső és külső ellenállás nehéz kö­rülmények között folytatott, súlyos áldozatokkal járó, de eredményes harcával szem­ben. Jellemző a partizánoktól­ való félelemre az a­ legenda, amelyet Barcelonában mesél­nek. E szerint az egyik legnagyobb falangista étte­rem tulajdonosa levelet ka­pott a partizánoktól, amely­ben felszólítják arra, hogy három nap leforgása alatt fizessen­­ a belső ellenállás pénztára számára ötszázezer pezetát. Ellenkező esetben maguk fognak a pénzért el­jönni harmadnap este 10-kor. Az étterem tulajdonosa ro­hant a rendőrségre és a há­rom nap elteltével az étterem elegáns helyiségének minden második asztalánál civilbe öltözött, vacsorázó detektívek várták a partizánokat. Az idegesen fel-alá járkáló tu­la­­jdo­nos tizenegy óra felé már kezdett megnyugodni, hogy semmi nem fog történ­ni. Kitörő örömmel fogadta azt a négy magasrangú rend­őrtisztet, akik kijöttek ellen­őrizni a terepet. Ragaszkod­tak ahhoz, hogy az irodát is felülvizsgálják, vájjon ott nem történt-e valami betörés. Az irodában azután revolve­rek kerültek elő a »rendőr­tisztek« zsebéből és a tulaj­donosnak mosolygó arccal kellett kikísérnie az előcsar­nokban lézengő detektívek között a magasrangú »rendőr­tiszt urakat«, akiknek a zse­bében már ott húzódott meg az ötszázezer pezeta. Termé­szetesen sohasem akadtak többé nyomukra. Egy alkalomkírnál a leoni gyorsvonatot állították meg nyílt pályán a partizánok. Végig kutatták az egész vo­natot falangista tisztek után. Az első vagonokból elvitték a falangistákat, majd a teher­autóval, úgy ahogy jöttek el is tűntek. A második és a har­madik osztályú fülkékhez hozzá sem nyúltak­ A pilla­natok alatt mozgósított a rend­őrség a környék minden kis zugát tűvé tette utánuk, de sehol semmi gyanúsat, felfe­dezni nem tudtak. . . A spanyol nép hősi küzdel­me az elnyomás ellen, immár 10 éve, hogy szünet nélkül folytatódik. Jól tudják, hogy a szabad, demokratikus Spa­nyol Köztársaság ügye nem­csak az övéké, hanem­­ az egész demokratikusan érző és gon­dolkodó világ próbaköve is. Nem lehet egy demokratikus­nak készülő világrendben fa­siszta gócpontokat megtűrni, mert amíg Spanyolországban Franco van uralmon, addig ezen a földön tartós békére számítani nem lehet.­­A spa­nyol nép szabadságharca az egész demokratikus világ harca is, és éppen ezért biz­tosak lehetünk abban, hogy ez a tíz éve folyó küzdelem végre is a demokratikus Sa­­nyol Köztársaság győzelmé­vel fog végződni. _■ András Lászlo SIMMorfírszági (lépeőlap Érdekes ipari és mezőgazdasági kiállítás. A JOINT Munka- és Üzemszervező­­ csoportja július I6-ától a Fürst Sándor-n. 211b alatt­ kiállítás keretében mutatja be a felszabadulás óta a zsidóság produktivizálása terén végzett munkáját. A kiállításon számos kollektíva, ipari és mezőgazda­sági munkaközösség vesz részt. Kamillát, anyarozsot, mirtűenlélő ' *f6gBil8v£B9( BiriAii'i'aSSffi) Gyógynövény Nagykereskedés Budapest, IX., Erke 3~u. 17* Ballon. Esőkabát SÉMN­É 1 9M sas­aScd 23. T€lelÖSl§2 dm: I2®-22§. j­gaz julius 19 d s­zmjetünnepe Minden évben, a nyár egyik vasárnapján »sportok napját« tartanak a Szovjetunióban. Ez az ünnep az idén július 21-én lesz, amikor is a 120 ezres nézőterű, gyönyörű Dinamo­­stad­ionban mutatják be a szovjet sportolók egyévi mun­kájuk gyümölcseit. (A m­ult­­évi ünnepségre, amely a moszkvai Vörös-téren zajlott le — úgy hisszük, mindenki emlékszik még a »Szépség ünnepe»» című filmcsodából.) A szovjet dolgozók milliós tömegsportjára támaszkodó szovjet minőségi sport az utolsó évben szédületes ered­ményeket ért el. — Csak futtában említjük meg a moszkvai Dinamó angliai diadalútját (és ez a Dinamo most csak harmadik a bajnok­ságban ...), a 4X100-as úszó­staféta pár nappal ezelőtt elért hihetetlenül nagyszerű világ­rekordját, a súlyemelők világ­rekord-sorozatát, a korcsolyá­zók győzelmeit a legjobb északiak ellen, Szevrjukova, Anokina, Dumbadze, Vaszil­­jeva atlétanők világrekordjait, a birkózók sorozatos nemzet­közi győzelmeit, vagy akár­­ a­­ szovjet sakkozók világra­szóló eredményeit... A szovjet sport­ünnepen csak irigykedve nézhetünk a csatamezőn, a­­ tudományos életben, az újjáépítésben és a sportpályákon egyaránt ki­váló eredményeket elérő szov­jet ifjúságra, arra a szovjet rendszerre, amely a sportban majdnem­ a legelmaradottabb ország ifjúságából a mait ne­velte és bámulattal tekintünk azokra a férfiakra, akik böl­­cseségének mindez köszönhető. A m­agyar sport példaképé­nek tekintheti a Szovjetunó ünneplő sportját! L. B. 152 ipari és 27 mezőgazdasági kollektív üzem nagysikerű kiállítása Múlt számunkban hírt ad­tunk arról, hogy a Joint munka- és üzemszervező cso­port kollektív üzemei — ame­lyek 8 hónap óta a legkülön­bözőbb ipari és mezőgazda­­sági kollektívákban foglal­koztatják azt a zsidó ifjúsá­got, amelyet a termelő mun­kára akarnak átnevelni — jú­lius 18-án kiállításon mutat­ják be a nagyközönségnek ed­digi munkájuk eredményét. A kiállítás nemcsak az ipari és mezőgazdasági üzemek tö­kéletesen megszervezett és nagyszerű eredményeket fel­mutató munkájának termé­keit zárta a közönség elé, de arra is példát mutatott, hogy a csoport céljául kitűzött át­­rétegeződés milyen nagy si­kerrel folyik. Több mint 6500 — javarészt értelmiségi fog­lalkozású — embert állítottak itt ezekben a kollektívákban kétkezi munkára és a kiállí­tott termékek bizonyítéka sze­rint elsőrendű minőségű mun­kássá is képezték át őket. A kiállítás megnyitásán, amelyen részt vett Rónai Sán­dor kereskedelem- és szövet­keze­tügyi miniszter, Balogh István miniszterelnökségi ál­lamtitkár, Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtit­kára és még sokan mások. Grossmann Sándor, a csoport elnöke rámutatott arra, hogy a Joint, amikor 8 hónappal ezelőtt megalakította ezeket kollektívában dolgozó üzem­­ét, azzal a céllal tette m­eg részt, hogy a produktív ma­gára nevelje át a megmarai zsidóság munkaképes része másrészt pedig, hogy a seg­­yezést így a legjobb formá­ban oldja meg. Mindkét­­ sikerült, sőt ezen túlmenőé olyan eredmények is vannak hogy például a mezőgazdasá­gi üzemekben dolgozó zsii fiatalság a legjobb és leg­megértőbb viszonyban van mezőgazdasági üzem körny­kén lakó földműves néppé Közöttük nyoma sincs ellen­téteknek és semmiféle faj vagy felekezeti kérdés fe nem vetődik. A közönség ezután végig­nézte a kiállított ipari cikk két, valamint a mezőgazda­sági termékek beszámoló táb­lázatokat és grafikonok, amelyek egytől-egyig a remi Idil megszervezett és kitűnő, véghezvitt munka bizonyít­kai. Egyébként a kiállításon ki­mutatott , nagyszerű eredmé­nyeket jó lenne, ha figyelemr­be vennék azok, akik a C­B-lis­tá­zások során kenyörtelenn váló közalkalmazottak jöv sorsának megkönnyítésért kell, hogy­­ gondoskodjata. Hasonló átképzések és szer­vezetek rendkívül sokat tud fiának ebben a kérdésben­­ segíteni.

Next