Igaz Szó, 1943 (2. évfolyam, 10-57. szám)

1943-01-05 / 10. szám

1943 január 5 137.610 a­ hadifogoly November 19-e óta csak Sztálingrád alatt 137.650 német, román és olasz katona és tiszt ad­ta meg magát. Mivel magyaráz­ható ez? Maguk a hadifoglyok így vála­szolnak erre a kérdésre: „Azt ígérték, hogy újabb téli hadjárat nem lesz és hogy ősszel végetér a háború. Azt mondták, hogy a Vörös Hadseregnek már csak a kegyelemdöfést kell meg­adni, mert komolyan ellenállni már nem tud. Novemberben meg váratlanul megkezdődött a Vörös Hadsereg nagy támadása, össze­omlott minden reményünk. Mind­annak az ellenkezője történt, mint amit nekünk ígértek. Most aztán felismertük: elvesztettük a hábo­rút. Hogyan kerüljünk ki most már ép bőrrel a pokolból­ — erre gondolt mindenki. Nemcsak a ka­tonák, sok tiszt is így gondolko­dott. Mindenki belátta, hogy eb­ben a helyzetben felváltásra ne­vetséges még csak gondolni is. Hiszen a tűzvonalba vetették még a front mögötti segédszolgálatoso­kat is! Most megértettük, hogy az egyetlen menekvés: a Hadifog­ság." Körülbelül ezt mondja minden hadifogoly, aki novemberben-de­­cemberben került fogságba. Sok csapategység megbízottakat kül­dött át a Vörös Hadsereghez, hogy harc és áldozat nélkül jö­hessenek át orosz fogságba. Gyakran tisztek is jelentkeztek megbízottaknak. Mások biztatták a katonákat, hogy küldjenek csak bátran megbízottakat az oroszok­hoz. Voltak olyanok, akik egysze­rűen szemet hunytak és úgy tet­tek, hogy ők ugyan nem részesek a dologban, de semmit nem lát­nak, semmit nem hallanak. Akad­tak persze olyanok is, akik még tovább szajkózták a rémmeséket a fogságról. De­­ ezek egyre kevesebbek és mind csendeseb­bek. Érezték, hogy most saját em­bereik más szemmel nézik őket, mint három—négy héttel ezelőtt. Néhány hepciáskodó életével fi­zetett azért, hogy akkor se nyílt ki a szeme, amikor már a vak is látni kezdett. A magyar csapatok a nagy har­cok közvetlen szomszédságába kerültek. Több mint 13 magyar hadosztály katonájának és tisztjé­nek élete forog kockán. Nem használ már semilyen okoskodás­­ és semilyen legénykedés. Ma már nincs más választás: vagy annak a 137.650 hadifogolynak az útját választja a honvéd, akik nem kés­tek el, akik idejében tették le a fegyvert és a háború után vissza­kerülnek családjukhoz,­­ vagy annak a 175.000-nek, akik elkés­zek fogságba jönni és akiknek holttestét az orosz hó takarja. Igaz Szó Bajtársak! Somogyi-baranyai- tolnai földiek! 6-os, 36-os és 38-as rosseb­­bakok! Emlékezzetek: nagyhangú uraink az­zal búcsúztattak bennünket, amikor a harctérre indultunk, hogy még a tél előtt győztesen hazatérünk. Feleségünk, , anyánk, gyerekünk sírása kísérte sza­vukat. Az otthonmaradt urak hősies­ségre, "vitézségre buzdítottak bennünket, hogy őrizzük meg a rossebbak" jóhírét, ők majd gondját viselik elhagyott csa­ládunknak. A halálba küldtek bennünket ezek a jó urak. Hogy a rosseb egye meg őket Hitlerü­kkel együtt. Fűnek a veszett né­metnek a kedvéért hajtották és hajtják vitéz Tanító Béla parancsnoksága alatt még ma is tízezrével a honvédeket a biztos pusztulásba. Dunántúli polgár­ bajtársuk! Somogy­­baranyai-tolnai 6-os, 36-os és 38-as ros­­sebbakák! A tél itt ért benneteket az orosz hómezőkön! A szörnyű orosz tél alaposan meg fogja ritkítani soraitokat. A család meg otthon szenved, koplal, mert Hitler kedvéért még a zsírt, a húst, de még a vetőmagot is elszedik a falusi embertől. Térjetek már észre bajtársak! Haza máskép nem kerültök, csak ha orosz fogságba jöttök. Itt meleg éleit kapunk háromszor napjában. Messze a front­tól, jól futött faházakban élünk. Hazudtak uraink, nem váltottak le benneteket. Kell a honvéd most Hille­­réknek, hogy a vert német hadak vissza­vonulását a honvéd fedezze.. . Fedezze a rosseb! Várunk benneteket, bajtársak! .Somogyi-bar­anyai-tolnai hadifogoly honvédek Elégedetten várom a háború végét Zsákai Átadóménak, Makó, Bécsi utca 57. Drága Anyus és gyermekeim! Tuda­tom veletek, hogy jó egészségben orosz fogságban vagyok. Mindenem megvan, nincs hiányom semmiben sem és jó, nyugodt helyen várom a háború végét. El ne adjál semmimet sem, mert mindenre szükségem lesz még. Jó egészséget kívánok nektek és sokszor csókollak benneteket, szerető Aladártok Műhelyben dolgozom (Gógl István cipészmester felesége, Guta, Győri utca 622. sz. ■Jó sorom van, ennivaló van elég és jól bánnak velünk. Ha vége lesz a há­borúnak, azonnal hazabocsátanak ben­nünket. Jól telnek a napok. Műhely­ben dolgozok. Egészséges vagyok. Sok­szor csókollak, szerető apukátok. Gógl István Hadifoglyok a tábor műhelyében Kleinbauer László orv., Budapest, Valéria-telep, I. gk. utász-szd. és Kozjuk Miklós honvéd, Kőrösmező, 11. gy.e. I.zlj. 3. szil. a magyar hadi­foglyok faliújságját, a „Szabad Szó“-t mutatják fogoly társuknak. Villa, miemi Juho finn őrvezetőnek (22 Bat. Kpk. 1. 6292). Üdvözöljük az „Igaz Szó”-t Mi, a 99-es fogolytábor magyar hadi­foglyai, örömmel vettünk tudomást arról a számunkra nagy eseményről, melyet a várva-várt magyar újság meg­jelenése jelent. Mohó érdeklődéssel ol­vastuk sorait és hálával gondoltunk a Szovjetunió vezetőire, akiknek hozzá­járulása itt a szovjet­ hadifogságban le­hetővé tette azt, ami odahaza tilos és lehetetlen volt: nézetünket saját­­újsá­gunkban szabadon kimondani. Itt nem kell elhallgatnunk az IGAZ SZÓT. Az „IGAZ SZÓ“ az a szerv, amely a magyar hadifoglyok tömegeit hazánk ellenségének, a hitler-fasizmusnak tény­leges voltáról és céljairól felvilágosítja. Így egyben fegyver hazánk felszabadí­tására a német megszállók önkénye alól. .­. „IGAZ. SZÓ“ ámulatunk arra­­vonatkozólag, hogyan kell ennek az ál­datlan háborúnak véget vetni. Remél­jük, hogy az „IGAZ SZÓ" következő számai mind több hírt hozhatnak arról az elkeseredett harcról, amely már most odahaza a hittér-fasizmus ellen folyik. Hogy közelebbről megismerhessük a szovjetrendszert, kérjük lapunk szer­kesztőségét, hogy lapunk egy részét ilyen tárgyú kérdések ismertetésére is fordítsa. Részünkről, mi, a 99-es fogolytábor magyar hadifoglyai, ígérjük, hogy köz­reműködünk írásainkkal az „IGAZ SZÓ“ számára, hogy mi is ezúton hoz­zájárulhassunk a közös cél eléréséhez. " Újra együtt leszünk Somner Teremnének. Szombathely, Várai utca 38. Kedves feleségem és gyermekeim! Értesítsek benneteket, hogy 1942 no­vember 6-án orosz fogságba estem és azóta hála az istennek jól vagyok. Kedves feleségem és gyermekeim, vigyázzatok magatokra, mert már nem messze az idő, amikor megint együtt leszünk, egy szebb és boldogabb életet fogunk élni. Sokszor csókollak mindnyájatokat. A klubhelyiség zsúfolt. Különböző sarkokban különböző nyelvcsoportok tömörülnek, vitatkoznak­­ a faliúj­ságjaik előtt. A faliújságot havonta többször adják ki a foglyok. Ők maguk írják, szerkesztik. Közelmúlt élményeik fölött vitáznak a lap hasábjain, vagy mostani életükről mondanak véleményt.­­ És szívós verseny folyik egyes nem­­­zetek között, melyik Allítja ki művé­szibb módon, tarkítja rajzokkal az új­ságját. Festék, toll, tinta, ceruza, papír, rajzszer stb. áll a szerkesztőségek ren­delkezésére. Kis sakkörök alakulnak. Zene és éne­­kescsoportok képződnek. A „művész­­szobá“-ban azok otthonosok, akik a tá­bor szellemi munkájában tevékenyen részt vesznek. A rajzok, cikkek, tábláza­tok, kimutatások, kották stb. .. a mű­vész-szobában készülnek. És itt feküsz­­e­nek különböző rekeszekben a német, magyar, román stb hadifogoly-sajtóter­mékek. Az „Igaz Szó“ a hadifogoly-tábor ked­venc olvasmánya. Hallom egy vasme­gyei honvéd lelkendező kiáltozását a­­ folyosón: I —■ Friggy csak, meggyűlt az „Igaz­­ Szó“ kilencedik száma. . A tábor... este A hadifogolytábor esti óráiban egyet­len nyüzsgés a központi barak élete. Ebben a nagy épületben vannak a tá­bor kultúrintézményei: a könyvtár, a klub, a művész szoba. A tábor soknyelvű népe egyre növek­vő érdeklődéssel olvas. Szépirodalmi könyvek, gazdasági, történelmi és tár­sadalmi kérdéseket boncolgató munkák állnak a foglyok rendelkezésére — ma­gyar, német, román, olasz, finn, spa­nyol, francia, angol stb. nyelven. A könyvtárosok — hadifoglyok. Feri 3

Next