Igaz Szó, 1943 (2. évfolyam, 10-57. szám)
1943-01-05 / 10. szám
1943 január 5 137.610 a hadifogoly November 19-e óta csak Sztálingrád alatt 137.650 német, román és olasz katona és tiszt adta meg magát. Mivel magyarázható ez? Maguk a hadifoglyok így válaszolnak erre a kérdésre: „Azt ígérték, hogy újabb téli hadjárat nem lesz és hogy ősszel végetér a háború. Azt mondták, hogy a Vörös Hadseregnek már csak a kegyelemdöfést kell megadni, mert komolyan ellenállni már nem tud. Novemberben meg váratlanul megkezdődött a Vörös Hadsereg nagy támadása, összeomlott minden reményünk. Mindannak az ellenkezője történt, mint amit nekünk ígértek. Most aztán felismertük: elvesztettük a háborút. Hogyan kerüljünk ki most már ép bőrrel a pokolból — erre gondolt mindenki. Nemcsak a katonák, sok tiszt is így gondolkodott. Mindenki belátta, hogy ebben a helyzetben felváltásra nevetséges még csak gondolni is. Hiszen a tűzvonalba vetették még a front mögötti segédszolgálatosokat is! Most megértettük, hogy az egyetlen menekvés: a Hadifogság." Körülbelül ezt mondja minden hadifogoly, aki novemberben-decemberben került fogságba. Sok csapategység megbízottakat küldött át a Vörös Hadsereghez, hogy harc és áldozat nélkül jöhessenek át orosz fogságba. Gyakran tisztek is jelentkeztek megbízottaknak. Mások biztatták a katonákat, hogy küldjenek csak bátran megbízottakat az oroszokhoz. Voltak olyanok, akik egyszerűen szemet hunytak és úgy tettek, hogy ők ugyan nem részesek a dologban, de semmit nem látnak, semmit nem hallanak. Akadtak persze olyanok is, akik még tovább szajkózták a rémmeséket a fogságról. De ezek egyre kevesebbek és mind csendesebbek. Érezték, hogy most saját embereik más szemmel nézik őket, mint három—négy héttel ezelőtt. Néhány hepciáskodó életével fizetett azért, hogy akkor se nyílt ki a szeme, amikor már a vak is látni kezdett. A magyar csapatok a nagy harcok közvetlen szomszédságába kerültek. Több mint 13 magyar hadosztály katonájának és tisztjének élete forog kockán. Nem használ már semilyen okoskodás és semilyen legénykedés. Ma már nincs más választás: vagy annak a 137.650 hadifogolynak az útját választja a honvéd, akik nem késtek el, akik idejében tették le a fegyvert és a háború után visszakerülnek családjukhoz, vagy annak a 175.000-nek, akik elkészek fogságba jönni és akiknek holttestét az orosz hó takarja. Igaz Szó Bajtársak! Somogyi-baranyai- tolnai földiek! 6-os, 36-os és 38-as rossebbakok! Emlékezzetek: nagyhangú uraink azzal búcsúztattak bennünket, amikor a harctérre indultunk, hogy még a tél előtt győztesen hazatérünk. Feleségünk, , anyánk, gyerekünk sírása kísérte szavukat. Az otthonmaradt urak hősiességre, "vitézségre buzdítottak bennünket, hogy őrizzük meg a rossebbak" jóhírét, ők majd gondját viselik elhagyott családunknak. A halálba küldtek bennünket ezek a jó urak. Hogy a rosseb egye meg őket Hitlerükkel együtt. Fűnek a veszett németnek a kedvéért hajtották és hajtják vitéz Tanító Béla parancsnoksága alatt még ma is tízezrével a honvédeket a biztos pusztulásba. Dunántúli polgár bajtársuk! Somogybaranyai-tolnai 6-os, 36-os és 38-as rossebbakák! A tél itt ért benneteket az orosz hómezőkön! A szörnyű orosz tél alaposan meg fogja ritkítani soraitokat. A család meg otthon szenved, koplal, mert Hitler kedvéért még a zsírt, a húst, de még a vetőmagot is elszedik a falusi embertől. Térjetek már észre bajtársak! Haza máskép nem kerültök, csak ha orosz fogságba jöttök. Itt meleg éleit kapunk háromszor napjában. Messze a fronttól, jól futött faházakban élünk. Hazudtak uraink, nem váltottak le benneteket. Kell a honvéd most Hilleréknek, hogy a vert német hadak visszavonulását a honvéd fedezze.. . Fedezze a rosseb! Várunk benneteket, bajtársak! .Somogyi-baranyai-tolnai hadifogoly honvédek Elégedetten várom a háború végét Zsákai Átadóménak, Makó, Bécsi utca 57. Drága Anyus és gyermekeim! Tudatom veletek, hogy jó egészségben orosz fogságban vagyok. Mindenem megvan, nincs hiányom semmiben sem és jó, nyugodt helyen várom a háború végét. El ne adjál semmimet sem, mert mindenre szükségem lesz még. Jó egészséget kívánok nektek és sokszor csókollak benneteket, szerető Aladártok Műhelyben dolgozom (Gógl István cipészmester felesége, Guta, Győri utca 622. sz. ■Jó sorom van, ennivaló van elég és jól bánnak velünk. Ha vége lesz a háborúnak, azonnal hazabocsátanak bennünket. Jól telnek a napok. Műhelyben dolgozok. Egészséges vagyok. Sokszor csókollak, szerető apukátok. Gógl István Hadifoglyok a tábor műhelyében Kleinbauer László orv., Budapest, Valéria-telep, I. gk. utász-szd. és Kozjuk Miklós honvéd, Kőrösmező, 11. gy.e. I.zlj. 3. szil. a magyar hadifoglyok faliújságját, a „Szabad Szó“-t mutatják fogoly társuknak. Villa, miemi Juho finn őrvezetőnek (22 Bat. Kpk. 1. 6292). Üdvözöljük az „Igaz Szó”-t Mi, a 99-es fogolytábor magyar hadifoglyai, örömmel vettünk tudomást arról a számunkra nagy eseményről, melyet a várva-várt magyar újság megjelenése jelent. Mohó érdeklődéssel olvastuk sorait és hálával gondoltunk a Szovjetunió vezetőire, akiknek hozzájárulása itt a szovjet hadifogságban lehetővé tette azt, ami odahaza tilos és lehetetlen volt: nézetünket sajátújságunkban szabadon kimondani. Itt nem kell elhallgatnunk az IGAZ SZÓT. Az „IGAZ SZÓ“ az a szerv, amely a magyar hadifoglyok tömegeit hazánk ellenségének, a hitler-fasizmusnak tényleges voltáról és céljairól felvilágosítja. Így egyben fegyver hazánk felszabadítására a német megszállók önkénye alól. .. „IGAZ. SZÓ“ ámulatunk arravonatkozólag, hogyan kell ennek az áldatlan háborúnak véget vetni. Reméljük, hogy az „IGAZ SZÓ" következő számai mind több hírt hozhatnak arról az elkeseredett harcról, amely már most odahaza a hittér-fasizmus ellen folyik. Hogy közelebbről megismerhessük a szovjetrendszert, kérjük lapunk szerkesztőségét, hogy lapunk egy részét ilyen tárgyú kérdések ismertetésére is fordítsa. Részünkről, mi, a 99-es fogolytábor magyar hadifoglyai, ígérjük, hogy közreműködünk írásainkkal az „IGAZ SZÓ“ számára, hogy mi is ezúton hozzájárulhassunk a közös cél eléréséhez. " Újra együtt leszünk Somner Teremnének. Szombathely, Várai utca 38. Kedves feleségem és gyermekeim! Értesítsek benneteket, hogy 1942 november 6-án orosz fogságba estem és azóta hála az istennek jól vagyok. Kedves feleségem és gyermekeim, vigyázzatok magatokra, mert már nem messze az idő, amikor megint együtt leszünk, egy szebb és boldogabb életet fogunk élni. Sokszor csókollak mindnyájatokat. A klubhelyiség zsúfolt. Különböző sarkokban különböző nyelvcsoportok tömörülnek, vitatkoznak a faliújságjaik előtt. A faliújságot havonta többször adják ki a foglyok. Ők maguk írják, szerkesztik. Közelmúlt élményeik fölött vitáznak a lap hasábjain, vagy mostani életükről mondanak véleményt. És szívós verseny folyik egyes nemzetek között, melyik Allítja ki művészibb módon, tarkítja rajzokkal az újságját. Festék, toll, tinta, ceruza, papír, rajzszer stb. áll a szerkesztőségek rendelkezésére. Kis sakkörök alakulnak. Zene és énekescsoportok képződnek. A „művészszobá“-ban azok otthonosok, akik a tábor szellemi munkájában tevékenyen részt vesznek. A rajzok, cikkek, táblázatok, kimutatások, kották stb. .. a művész-szobában készülnek. És itt feküszenek különböző rekeszekben a német, magyar, román stb hadifogoly-sajtótermékek. Az „Igaz Szó“ a hadifogoly-tábor kedvenc olvasmánya. Hallom egy vasmegyei honvéd lelkendező kiáltozását a folyosón: I —■ Friggy csak, meggyűlt az „Igaz Szó“ kilencedik száma. . A tábor... este A hadifogolytábor esti óráiban egyetlen nyüzsgés a központi barak élete. Ebben a nagy épületben vannak a tábor kultúrintézményei: a könyvtár, a klub, a művész szoba. A tábor soknyelvű népe egyre növekvő érdeklődéssel olvas. Szépirodalmi könyvek, gazdasági, történelmi és társadalmi kérdéseket boncolgató munkák állnak a foglyok rendelkezésére — magyar, német, román, olasz, finn, spanyol, francia, angol stb. nyelven. A könyvtárosok — hadifoglyok. Feri 3