Igaz Szó, 1945 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1945-01-01 / 1. szám
1945 január 1. Igaz Szó Az ideiglenes nemzetgyűlés felhívása a magyar néphez December 21-én, Debrecenben — a magyar függetlenségieszme ősi várában, — összegyűltek a magyar nép választott képviselői, hogy megalakítsák az ideiglenes nemzetgyűlést. Rendkívüli erőfeszítésre van szükség, hogy megmentsük szörnyű veszedelembe került, ezer sebből vérző hazánkat. Megengedhetetlen, hogy hazánk a szakadékba zuhanjon, amelynek szélére a fasiszta Németországgal kötött, átkozott szövetség juttatott bennünket. Mi nemakarjuk azt, hogy a nemzeti érdekeink ellenére , három és fél év óta folyó bűnös háború miatt megsemmisüljön egész nemzedékek munkája és öszszedüljön a magyar állam ezeréves épülete. Megengedhetetlen, hogy Magyarország a német zsoldos Szálasi-banda árulása következtében elpusztuljon, megengedhetetlen, hogy Magyarország legyen az egyetlen ország, amely nem vetett véget a szabadságszerető népek ellen folytatott esztelen és öngyilkos háborúnak, hogy a magyarok ne vegyék ki részüket a magyar hazát leigázó német banditák megsemmisítésében. Magyarországot romjaiból újból fel kell építenünk. A magyar nép többsége éppen ezt akarja. Ma azonban nincs senki, aki a magyar nemzet nevében, a magyar állam nevében cselekedhetne. Az országnak nincs parlamentje, nincsenek vezetői. Szálasi és csatlósai bitorlók, akiket a németek erőszakkal ültettek a magyar nemzet nyakára. Az ideiglenes nemzetgyűlés azért alakult meg, hogy legyen egy hatalmi szerv, amely cselekszik a magyar nép, a magyar nemzet, a magyar állam nevében. Az ideiglenes nemzetgyűlés küldöttei — a nép választottai. Az ország német járom alól felszabadított körzeteiből gyűltek össze, hogy képviseljék a városok és falvak vezetőségét, a nemzeti bizottságokat, az egyesült hazafias erőket, a szakszervezeteket, az ipartestületeket és más társadalmi szervezeteket. Az ideiglenes nemzetgyűlés, amelyet demokratikus alapon, szabadon választottak, következéskép fel van jogosítva és egyúttal kötelessége is, hogy az egész magyar nép nevében beszéljen. A magyar nép az ideiglenes, nemzetgyűlés megteremtésével végül is kezébe veszi sorsának intézését. Az ideiglenes nemzetgyűlés ünnepélyesen kijelenti, hogy mint a nemzet akaratának kifejezője és a magyar állami szuverénítás birtokosa, kezébe veszi a vezetés nélkül maradt ország intézését. Az ideiglenes nemzetgyűlés azért gyűlt össze, hogy megjelölje az utat, amely kivezethet a hazánkra szakadt szerencsétlenségből. Azért teremtettük meg az ideiglenes nemzetgyűlést, hogy ismét rendelkezzünk központi végrehajtó hatalommal, amely, a nép bizalmára támaszkodva, erélyesen fog hozzá a nemzet előtt álló feladatok megvalósításához. Helyzetünk rendkívül súlyos. De mi erősen hisszük, hogy eljön a magyar újjászületés. Meg vagyunk győződve arról, hogy Magyarország a fellendülés útjára lép. Le akarjuk rakni a jövő erős, boldog Magyarországának alapjait. Függetlennek akarjuk látni Magyarországot. Ezért felszabadító háborút hirdetünk a németek ellen, akik megfosztottak függetlenségünktől és elpusztították hazánkat. Ismételten felhívjuka magyar népet Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos zászlaja alá, fegyverbe hívjuk, hogy a kurucok és az 1848-as honvédek útjára lépjen. Felszabadító harcunk egyesül a demokratikus népeknek a német önkény ellen folyó küzdelmével. Lemossuk magunkról a német zsoldos nevet, hogy újból emelt fővel állhassunk a többi nép előtt. Nemzeti egységet akarunk. Minden hazafias magyar egyesüljön a németek elleni és azok hazaáruló, hungarista zsoldosai ellen. Országunkat nem szabadíthatja fel, hazánkat nem építheti újjá sem egy párt, serm egy osztály, hanem csak az egész magyar nép együttes erőfeszítése. Demokratikus Magyarországot akarunk. Nem szabad többé megismétlődnie, hogy a magyar népet érdeklő kérdéseket nélküle azok döntsék el, akik egy emberöltő folyamán már másodszor vitték katasztrófába az országot. Magyarországnak a magyar nép országává kell lennie. Mi a dolgozó tömegeknek szabadságot, széles politikai jogokat biztosítunk, hogy megvédhessék érdekeiket,, és az egész országot érdeklő kérdések eldöntésénél kifejezhesssék akaratukat. Biztosítjuk a magántulajdon sérthetetlenségét s ez államunk gazdasági és társadalmi felépítésének az alapja. Földreformot akarunk. Földet adunk sok százezer földnélküli és szegényparasztnak, hogy ezzel megsokszorozzuk a magyar nemzeti erőt és mindenkorra biztosítsuk a demokratikus rendet a magyar állam keretén belül. Ez az út vezet az ország megmentéséhez. Erre az útra lép az ideiglenes nemzetgyűlés minden igaz magyar hazafia. Magyarok. Álljatok az ideiglenes nemzetgyűlés mellé, amely a nemzet akaratának kifejezője és jogos birtokosa a legfelsőbb állami és végrehajtó hatalomnak. Támogassátok, segítsetek neki a haza megmentéséért végzett munkájában. A még német megszállás alatt lévő magyar országrész magyarjai! Biztosítunk benneteket, hogy közeledik felszabadulástok órája. Küldötteitek nemsokára elfoglalják helyüket az ideiglenes nemzetgyűlésen. Siettessétek annak a boldog pillanatnak bekövetkezését, amikor egyesülhettek a már felszabadított magyarokkal. Ne vessétek alá magatokat Szálasi bitorló kormányának! Honvédek! Számotokra nem lehet más parancs, mint a nemzet parancsa. Az ideiglenes nemzetgyűlés a magyar nemzet nevében megparancsolja: Fordítsátok fegyvereiteket a német leigázók ellen, támogassátok felszabadítónkat, a Vörös Hadsereget, a megszervezendő, új nemzeti fegyveres erők soraiban egyesüljetek a magyar nép felszabadító harcárai Az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulása új lapot nyitott a magyar történelemben. Megkezdődött a független, szabad és demokratikus Magyarország építése. Éljen az ideiglenes nemzetgyűlés! Éljen az Ideiglenes Nemzeti Kormány! Éljen a független, demokratikus Magyarország! A debreceni nagytemplom Kossuth Lajos szobrával Az új földbirtokreform elé Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormányának egyik első célkitűzése, a legégetőbb magyar probléma, a földkérdés megoldása. A magyar mezőgazdaságban mind a mai napig a középkor uralkodik. A magyar földtulajdon legnagyobb részét még ma is különböző címeken, királyi adományozási jogon, vagy nemesi jogon birtokolják. Ez az egészségtelen földbirtokmegoszlás a kerékkötője minden magyar fejlődésnek, lassú elsorvasztója a szegényparasztság tömegeinek. A magyar földbirtok fele a nagybirtok kezében van, 1600 család rendelkezik egyenként 1000 holdon felüli földtulajdonnal s a középkori csökevények a magyar mezőgazdaságban nemcsak azt jelentik, hogy 1600 földbirtokos kezében van a föld legnagyobb része, hanem azt is, hogy az ország egész közéletére ráült a földesúri uralom, mert annak a földbirtokos családnak, melynek valamely megyében 1000 holdja van, ez nemcsak gazdasági bázis, hanem egyben politikai és társadalmi előjogainak biztosítéka is. A földkérdés megoldása megszünteti a magyar tömegnyomort, azt a lehetetlen állapotot, hogy a magyar dolgozók többségét alkotó mezőgazdasági munkások, törpebirokosok, szegényparasztok nem táplálkoznak,nem laknak, nem ruházkodnak emberhez méltóan és ki vannakkapcsolva a kultúra minden áldásából. Ez a magyar élet legnagyobb problémája, ezt az állapotot kell először megszüntetni, mert egy kilencmillós országban nem lehet három millió koldus, a lakosság egyharmada nem élhet olyan életszínvonalon, hogy sorait állandóan ritkítsák azok a betegségek, melyek a szervezet rossz táplálkozásának következményei. A földbirtokviszonyok megváltoztatásáról a magyar uralkodó osztályok mindeddig hallani sem akartak. Ha az alulról jövő morajlást a terror eszközével mégsem lehetett elhallgattatni, tessék,lássák intézkedésekkel igyekeztek a szelet kifogni a vitorlákból. Gondoljunk csak a Horthy-rendszer három ,,földbirtokreform“ -jára, a Nagyatádi-Szabó féle kisparcella-osztásra, a Darányi-Teleki féle ,,földbirtokpolitiká“-ra és a zsidóbirtokok elkobzásával kapcsolatos „földosztásra“. Most, a magyar történelem e fordulópontján, ismét földeform előtt áll a magyar nép. Ma azonban nem a reakció, hanem a harcos demokrácia kormánya nyúl a kérdéshez és ez a kormány —melynek földművelésügyi minisztere Nagy Imre — és a mögötte álló magyar nép a biztosíték arra, hogy ezt a problémát nem fogják többé elsinkófálni a magyar közéletből. KORNIS PÁL hdf. A Kossuth Lajos utján 1944 december 21-én megkondult az ősi, debreceni nagytemplomn Rákóczi harangja. Hívta öreg, nagy időket látott falai közé a magyar nép választott képviselőit tanácskozásra. Ehhez hasonló történelmi jelentőségű országgyűlésre talán csak egyszer gyűltek össze a magyar nemzet küldöttei. 1849 április 17- én, amikor ugyanebben a teremben, Kossuth Lajos vezetésével, trónfosztottnak nyilvánították a Habsburg házat. Az új nemzetgyűlés tehát a magyar történelem legszebb, leghaladóbb hagyományaiból meríthet erőt a jövő feladataihoz. A tanácskozások helye az 1848— 49-es kor emlékét idézi fel, amikor Európa szabadság után vágyó népeinek reménysége, a demokratikus szabadságjogoknak előharcosa volt nemzetünk. Hoszszú idő után végre újra ott tartunk, hogy új kormányunk célkitűzései, egész nemzeti ügyünk összhangban áll az európai haladás ügyével. Kossuth Lajos szellemét idézi új, demokratikus kormányunk nyilatkozata. Kossuth célkitűzései ma időszerűbbek, mint valaha. A nemzetmentés programja volt ez, akár ma az új magyar kormányé. A nemzetmentésé, amely a kibontakozásnak egyetlen lehetséges útját tartalmazza. Ez az út pedig a demokrácia kivívásának nehéz, küzdelmes útja. A magyar demokráciának harca ma éppen úgy, mint Kossuth korában, elválaszthatatlanul összekapcsolódik a német elleni harccal. A Habsburg ház reakciója elleni küzdelem az ő korában éppen úgy az egyetlen lehetősége volt nemzetünknek, mint ma a Hitler-fasizmus elleni. Ma éppen úgy, mint 1849- ben, az ősellenség a német és hazai cinkosai akadályozták meg függetlenségünket, gátlói a haladásnak. Csak a kérlelhetetlen harc szerezheti vissza alaposan megtépázott becsületünket Európa népeivel szemben. És a német cinkosok, a hazaárulók gyökeres kiirtása, előfeltétele a demokrácia megszilárdulásának az országon belül. Ezt az életfontosságú tényt ismerte fel a magyar kormány. Ennek érdekében mozgósítja az ország erejét. Ebben a mozgósításban megint Kossuth programjához tértek vissza az ország új vezetői. Egyesíteni mindazoknak az osztályoknak és rétegeknek érdekeit, melyek készek résztvenni a magyarság új, nemzeti harcában s akik készek támogatni az orrszág demokratikus irányban való átalakításának erőfeszítéseit. A nemzeti egységfrontot sikerült annak idején Kossuthnak kialakítani. Ennek alapján tudta megszervezni jóformán a semmiből a magyar honvédhadsereget, amely sikeresen, győzelmesen tudott fellépni a Habsburg reakció fegyverei ellen. Ilyen nemzeti egységfront kialakítását mutathatja fel már ma is az új nemzeti kormány. Ez nyilvánult meg a nemzetgyűlés öszszetételében, ahol tényleg a magyar nép minden hazaszerető osztálya, rétege, egyesülete, közülete stb. képviselte magát. A nemzet egységes tömörülése a kormány mögött adja az erőt az új nemzeti hadsereg megszervezéséhez. Erejének, ■ igazságának tudatában hívja fel a demokratikus hadseregbe való átlépésre a még Hitler-zsoldban harcoló katonákat. Mindenkinek baráti kezet nyújt, aki a fasizmus ellen fordul. Mindenki hazaáruló, aki még ma is kiszolgálja a német rablókat és gyalázatos magyar cinkosait. Rákóczi és Kossuth. Ennek a két névnek jegyében adott programot az új magyar kormány. De ez a két név kötelez is. Kötelez elsősorban harcra a német ellen az ő nagy hagyományaikhoz híven. Rákóczi harangja megkondult a debreceni nagytemplomban. És a nagytemplom előtti téren, talán még a kőbe vésett Kossuth szíve is megdobbant. Igen, most folytatódik végre a magyar történelem. Ott, ahol ő kezdte meg száz évvel ezelőtt. Elégedetten néz le késői utódaira, akik az ő útjára léptek hogy valóra váltsák a nagy célt, a demokratikus, független Magyarországot. NEMES JÁNOS hdf. A táborok gyűlései a németekkel való azonnali szakítást és a fasizmus teljes megsemmisítéséig a honvéd haderőnek a Vörös Hadsereggel való együttes harcát követeli. Nagy lelkesedéssel mondták ki a gyűlések, hogy a hadifoglyok készek szilárd eltökéltséggel, egész erejük latbavetésével a németek elleni fegyveres harcban résztvenni. Ilyen határozatot hoztak: a 82. számú, a 101/1. számú, a 1014. számú, a 1011/5. számú, a 160. számú és a 193. számú táborban. A 62. számú tábor hadifegetunió területének teljes fóval kapcsolatos gyűlésükön elfogat, határozatukban annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy a Vörös Hadsereggel együtt részt akarnak venni Magyarország területének mielőbbi felszabadításában. A 75. számú tábor magyar hadifoglyai a Szovjetunió alkotmányának ünnepén tartott gyűlésükön elhatározták, hogy egy szálig beállnak a hadseregbe, mely Magyarország részére is a szabadságot és demokráciát vívja ki. RÉVAI JÓZSEF Harcos demokráciát! A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szegeden megjelenő lapjának, a „Délmagyarország“-nak 6. számából közöljük az alábbi cikket. Mióta felvetettük, hogy a nyilasok hazaáruló bandája ellen kérlelhetetlen harcot kell indítani, egyre-másra merülnek fel az aggodalmak. Hogyan élelmezzük a munkaszázadba beosztott nyilasokat? Mi lesz a családjukkal? Célszerű-e internálni őket? Fizessünk-e munkabért nekik? Ezek az aggodalmaskodók lehet, hogy igen lelkiismeretes emberek, csak az a baj, hogy a fáktól nem látják az erdőt. Azt felejtik el, hogy a nyilasok elleni harrc elsősorban nem szervezeti, nem városigazgatási, nem pénzügyi probléma, hanempolitikai kérdés, a nemzeti önvédelem és a demokratikus újjászületés kérdése. • Ugyan mit csinálnának velünk a nyilas banditák, ha Szegeden ők lennének a mi, és mi az ő helyzetükben? Gyilkolnának bennünket mindenféle szervezeti, városigazgatási, pénzügyi és emberbaráti aggodalmaskodás nélkül. Ők nem azon törnék a fejüket, hogy a munkaszázadba beosztott demokratákat és hazafiakat esténként hazaengedjék-e a családjaikhoz, vagy gyűjtőtáborba zárják őket? Vannak olyanok is, akiknek „jogi“ aggodalmaik vannak a nyilasok elleni harccal kapcsolatban. Nem szabad bolygatni a fennálló jogrendet, mindennek a régi törvények alapján kell történnie! Semmit sem szabad csinálni, ami tételes törvényeknek akár egyetlen betűjével is ellenkezik! Ha ezeknek az aggodalmaskodóknak az érveit szó szerint vennénk, akkor odajutnánk, hogy a nyilasok és cimboráik fognák el a hazafiakat és demokratákat, nem pedig a hazafiak és demokraták ,a nyilas banditákat. Idézzük ezekkel a jogi aggodalmaskodókkal szemben Kossuth Lajost, aki 1848 szeptemberében azt mondotta, hogy a haza megmentésének eszközeit nem a Corpus Jurisból, hanem a hazát fenyegető veszélyből kell meríteni? Idézzük a római demokrácia elvét, amely szerint alegfőbb törvény a közjó? Nem idézzük. Amikor az orosz hadsereg magyar területre lépett, akkor az orosz hadseregparancsnokság ünnepélyesen kijelentette, hogy nem a magyar államrend, a magyar jogrend megváltoztatása a célja. Ezt a kijelentést minden magyar megkönnyebbüléssel és megnyugvással vette tudomásul. De abból, hogy az oroszok nem akarnak változtatni a magyar törvényes renden, azt a következtetést levonni, hogy most már nekünk magyaroknak sem szabad változtatnunk az eddig érvényben volt törvények egyetlen betűjén sem, furcsa és önkényes következtetés. Ma természetesen nincs itt az ideje annak, hogy a régi reakciós törvényeket azonnal felcseréljük új, demokratikus törvényekkel. Majd ha lesz kormányunk, lesz törvényhozásunk. Mert ki vitathatná el a magyar népnek, az új, demokratikus önkormáyzati szerveknek azt a jogát, hogy a haza megmentésére szükséges intézkedéseket ne csak a régi törvényekből, hanem a fennálló rendkívüli helyzetből, a hazát fenyegető veszélyből merítsék? Ki vitatná el azt a jogunkat, hogy ezen a kereten belül, ha a közjó követeli, eltérjünk a régi törvényektől? Állítjuk azonban, hogy a nyilas banditák elleni harcot a régi törvények alapján is lehet teljes eréllyel folytatni, csak akarni kell. A nyilas pártokat a régi kormány tiltotta be. Az internálási eljárást a régi rendszer alkalmazta. A különbség csak az, hogy most nem a hazaárulók fogják alkalmazni a hazafiak ellen, hanem a hazafiak a hazaárulók ellen. Ami pedig azt illeti, hogy nincs paragrafus, aminek az alapján bíróság elítélhetné a nyilasokat, kérdjük: nincs a magyar büntetőtörvénykönyvben rendelkezés a hazaárulásra, kémkedésre, az ellenséggel való összejátszásra? És kikre alkalmazhatók ezek a rendelkezések, ha nem a hazaáruló, kémkedő, az ellenséggel összejátszó nyilasokra és cimboráikra? Aki jogi, városigazgatási, pénzügyi aggodalmaskodással hátráltatjaa nemzet ádáz ellenségei elleni kérlelhetetlen harcot, az akarva-akaratlan fedezi a banditákat! A jószándék nem számít. A pokoliba ,vezető út is tudvalévően jószándékokkal van kikövezve. Meg kell érteni: a nyilasok ártalmatlannátétele politikai kérdés, az országnak a német uralom alól felszabadított részén ez ma a központi kérdés és minden egyéb kérdés — a közrendtől a forgalom megindításáig — azon múlik, hogy ezt a kérdést, a nyilasok ártalmatlanná tételét, megoldjuk-e? A különböző gazdasági, igazgatási, pénzügyi nehézségeket a városi tanácsok, az önkormányzati testületek, a hatóságok tisztán önerejükből leküzdeni nem tudják. Ha a néptömegeket nem sikerül mozgósítani, ha az ezer bajjal küzdödő hatóságok számára nem tudunk népi hátvédet teremteni, ha nem tudjuk elérni azt, hogy a néptömegek teljes erővel, lelkesedéssel és áldozatvállalással segítsék a hatóságokat, egyszóval, ha nem tudjuk elérni, hogy a nép a közügyeket a maga ügyének tekintse és nekilásson, hogy segítsen önmagán, akkor a hatóságok minden küzködése hiábavaló lesz, nem fognak megbirkózni se a pénzügyi, se a forgalmi, se a gazdasági nehézségekkel. De ahhoz, hogy a népet talpraállítuk és bevonjuk a bajok megoldásába, az kell, hogy megmutassuk, megmagyarázzuk a ránk zúdult mindennapi nehézségek és a nagy nemzeti katasztrófa közötti összefüggéseket. A németbérenc bitangok a bűnösek abban, hogy nincs pénz, hogy a föld egy része parlagon hever, hogy az ország széthullóban van, hogy Szegednek nincs kenyere. A hitlerista kutyák felelősek azért, hogy az ország október 15-én nem jutott fegyverszünethez, hogy az oroszok még ma is kénytelenek újjákezelni Magyarországot, mint ellenséges országot is.A nyilas haramiák a felelősek nemcsak azért, hogy a német háború még mindig pusztítja Magyarországot, hanem azért is, hogy Szegednek nincs szene, hogy a lisztet, szírt, húst, amiben Szeged népe hiányt szenved — Makóról, Hódmezővásárhelyről, Orosházáról, amely bővében van, nem lehet ideszállítani. Lakoiljanak ,a bűnösök, akik a nemzeti szerencsétlenségért és alföldi városaink nyomorúságáért egyként felelősek. Ha a bűnösöknek hajszála sem görbül meg, akkor a népet nem lehet rávenni arra, hogy segítsen megoldani a nehézségeket. A nép akkor fog segíteni magán és az országon, ha látja, hogy a bűnösök lakóinak! A nyilasok elleni harc célja: felrázni, mozgósítani a néptömegeket, bevonni égető kérdéseink megoldásába. A nyilasok elleni kérlelhetetlen harc tehát nemcsak az országmentés előfeltétele, hanem mindennapi, gyakorlati nehézségeink megoldásáé is. A nyilasok elleni kérlelhetetlen harc nélkül nem tudunk egységes, nemzeti közvéleményt teremteni. Enélkül pedig nincs demokratikus újjászületés. A demokratikus újjászületést meg lehet *s*,meg kell azonnal kezdeni, nem kell *s nem lehet várni addig, amíg teljesen kialakul kormányunk, új törvényhozásunk. A kérdés csak az, milyen legyen az a demokrácia, amelynek jegyében az összeomlott országnak újjá kell születnie? Gyenge, vérszegény demokráciát akarunk-e, mely engedi magát letaglózni, vagy harcos, népi demokráciát-e, mely könyörtelenül leszámol a nemzet ellenségeivel? Demokráciát akarunk-e mindenki számára, tehát a demokrácia esküdt ellenségei számára is, vagy demokráciát a demokraták, a hazafiak, a tisztességes magyarok számára? Olyan demokráciát akarunk-e, mely egyedül törvényekre, rendőrségre, bíróságokra támaszkodik, vagy olyant, mely a tömegek segítségére, a nép erős karjára támaszkodik? Menlevél legyen-e a demokrácia hazaárulók számára, vagy pallos, mely lesújt a fasisztákra? Mi azt akarjuk, hogy pallos legyen, ne menlevél. Harcos demokráciát akarunk. Tudjuk, hogy vannak nálunk demokraták, akik a demokráciát nem ilyennek akarják. Demokrácián valami elvont, általános jogegyenlőséget értenek, nem pedig egy olyan állami rendet, mely a népet szolgálja, és üldözi a nép ellenségeit. Az ő számukra a demokrácia törvényekből, hatóságokból, állami intézményekből áll és nem a saját érdekein és az ország érdekein éberen őrködő, az ország belső ellenségeire lesújtani tudó népből. Nyilván ilyen fogatlan, vértelen, hústalan demokráciát akarnak azok is, akik a nyilasok elleni harc közben jogi, pénzügyi és egyéb aggodalmakat hangoztatnak. De ne felejtsük el, hogy mai nemzeti szerencsétlenségünknek nem utolsó sorban az az oka, hogy a magyar demokraták, sajnos, túlnyomórészt ilyen fogatlan, vértelen, hústalan demokrácia hívei voltak, akik az áldást felülről várták, nem alulról, nem a népre építettek, hanem a kormányhatalomra, Horthyra, Kállayra, Lakatosra bízták a nyilasok ártalmatlanná tételét, épúgy, mint a Hitlerrel valószakítást. És miközben felülről várták a sült galambot, bekövetkezett március 19-e és október 15-e. Ha magyar újjászületést akarunk, tanulnunk kell a magyar demokraták március 19-i és október 15-i kudarcából is. A háború három és féléve alatt az volt a baj, hogy a nyilas hazaárulók elleni harcban a magyar demokraták lényegében csak asszisztáltak, de önállóan nem cselekedtek. A nemzet issza meg most ennek a levét. Itt az ideje, hogy ebből is levonjuk a tanulságokat. Nemcsak Magyarországnak, hanem a magyar demokratáknak is újjá kell születniük! Nem asszisztáló hanem cselekvő demokratákra van szüksége a nemzetnek! A magyar demokrácia vagy harcos demokrácia lesz, vagy nem lesz! A nyilasok elleni harc — többek között — azért is kell, hogy a magyar demokraták újjánevelődjenek és végre megtanulják, mi a harcos népi demokrácia!