Igaz Szó, 1945 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1945-01-01 / 1. szám

1945 január 1. Igaz Szó Az ideiglenes nemzetgyűlés felhívása a magyar néphez December 21-én, Debrecenben — a magyar függetlenségi­­eszme ősi várá­ban, — összegyűltek a magyar nép választott képviselői, hogy megalakít­sák az ideiglenes nemzetgyűlést. Rendkívüli erőfeszítésre van szükség, hogy megmentsük szörnyű veszedelem­be került, ezer sebből vérző hazánkat. Megengedhetetlen, hogy hazánk a szakadékba zuhanjon, amelynek szélére a fasiszta Németországgal kötött, át­kozott szövetség juttatott bennünket. Mi nem­­akarjuk azt, hogy a nemzeti érdekeink ellenére , három és fél év óta folyó bűnös háború miatt megsemmisül­jön egész nemzedékek munkája és ösz­­szedüljön a magyar állam ezeréves épü­lete. Megengedhetetlen, hogy Magyaror­szág a német­ zsoldos Szálasi-banda áru­lása következtében elpusztuljon, meg­engedhetetlen, hogy Magyarország le­gyen az egyetlen ország, amely nem vetett véget a szabadságszerető népek ellen folytatott esztelen és öngyilkos háborúnak, hogy a magyarok ne vegyék ki részüket a magyar hazát leigázó né­met banditák megsemmisítésében. Magyarországot romjaiból újból fel kell építenünk. A magyar nép többsé­ge éppen ezt akarja. Ma azonban nincs senki, aki a ma­gyar nemzet nevében,­­ a magyar állam nevében cselekedhetne. Az országnak nincs parlamentje, nincsenek vezetői. Szálasi és csatlósai bitorlók, akiket a németek erőszakkal ültettek a magyar nemzet nyakára. Az ideiglenes nemzetgyűlés azért alakult meg, hogy legyen egy hatal­mi szerv, amely cselekszik a magyar nép, a magyar nemzet, a magyar állam nevében. Az ideiglenes nemzetgyűlés küldöt­tei — a nép választottai. Az ország német járom alól felszabadított körze­teiből gyűltek össze, hogy képviseljék a városok és falvak vezetőségét, a nem­zeti bizottságokat, az egyesült hazafias erőket, a szakszervezeteket, az ipartes­tületeket és más társadalmi szerveze­teket. Az ideiglenes nemzetgyűlés, ame­lyet demokratikus alapon, szabadon vá­lasztottak, következéskép fel van jogo­sítva és egyúttal kötelessége is, hogy az egész magyar nép nevében beszél­jen. A magyar nép az ideiglenes, nem­zetgyűlés megteremtésével végül is ke­zébe veszi sorsának intézését. Az ideiglenes nemzetgyűlés ünnepélye­sen kijelenti, hogy mint a nemzet aka­ratának kifejezője és a­­ magyar állami szuverénítás birtokosa, kezébe veszi a vezetés nélkül maradt ország intézését. Az ideiglenes nemzetgyűlés azért gyűlt össze, hogy megjelölje az utat, amely kivezethet a hazánkra szakadt szeren­csétlenségből. Azért teremtettük meg az ideiglenes nemzetgyűlést, hogy ismét rendelkez­zünk központi végrehajtó hatalommal, amely, a nép bizalmára támaszkodva, erélyesen fog hozzá­ a nemzet előtt álló feladatok megvalósításához. Helyzetünk rendkívül súlyos. De mi erősen hisszük, hogy eljön a magyar új­jászületés. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy Magyarország a fellendülés útjára lép. Le akarjuk rakni a jövő erős, boldog Magyarországának alapjait. Füg­getlennek a­karjuk látni Magyarországot. Ezért felszabadító háborút hirdetünk a németek ellen, akik megfosztottak füg­getlenségünktől és elpusztították hazán­kat. Ismételten felhívjuk­­a magyar népet Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos zászla­ja alá, fegyverbe hívjuk, hogy a kuru­cok és az 1848-as honvédek útjára lép­jen. Felszabadító harcunk egyesül a de­mokratikus népeknek a német önkény ellen folyó küzdelmével. Lemossuk ma­gunkról a német zsoldos nevet, hogy újból emelt fővel állhassunk a többi nép előtt. Nemzeti egységet akarunk. Minden hazafias magyar egyesüljön a németek elleni és azok hazaáruló, hungarista zsoldosai ellen. Országunkat nem sza­badíthatja fel, hazánkat­­ nem építheti újjá sem egy párt, serm­ egy osztály, hanem csak az egész magyar nép együttes erőfeszítése. Demokratikus Magyarországot aka­runk. Nem szabad többé megismétlőd­nie, hogy a magyar népet érdeklő kér­déseket nélküle azok döntsék el, akik egy emberöltő folyamán már másodszor vitték katasztrófába az országot. Magyarországnak a magyar nép orszá­gává kell lennie. Mi a dolgozó tömegeknek szabadsá­got, széles politikai jogokat biztosí­tunk, hogy megvédhessék érdekeiket,, és az egész országot érdeklő kérdések el­döntésénél kifejezhesssék akaratukat. Biztosítjuk a magántulajdon sérthe­tetlenségét s ez államunk gazdasági és társadalmi felépítésének az alapja. Földreformot akarunk. Földet adunk sok százezer földnélküli és szegénypa­rasztnak, hogy ezzel megsokszorozzuk a magyar nemzeti erőt és mindenkorra biztosítsuk­ a demokratikus rendet a magyar állam keretén belül. Ez az út vezet az ország megmen­téséhez. Erre az útra lép az ideiglenes nemzetgyűlés minden igaz magyar ha­­zafia.­­ Magyarok. Álljatok az ideiglenes nemzetgyűlés mellé, amely a nemzet akaratának kifejezője és jogos birtoko­sa a legfelsőbb állami és végrehajtó hatalomnak. Támogassátok, segítsetek neki a haza megmentéséért végzett munkájában. A még német megszállás alatt lévő magyar országrész magyarjai! Biztosí­tunk benneteket, hogy közeledik felsza­badulástok órája. Küldötteitek nemso­kára elfoglalják helyüket az ideiglenes nemzetgyűlésen. Siettessétek annak a boldog pillanatnak bekövetkezését, ami­kor egyesülhettek a már felszabadított magyarokkal. Ne vessétek alá magato­kat Szálasi bitorló kormányának! Honvédek! Számotokra nem lehet más parancs, mint a nemzet parancsa. Az ideiglenes nemzetgyűlés a magyar nem­zet nevében megparancsolja: Fordítsátok fegyvereiteket a német leigázók ellen, támogassátok felszabadítónkat, a Vörös Hadsereget, a megszervezendő, új nem­zeti fegyveres erők soraiban egyesülje­tek a magyar nép felszabadító harcárai Az ideiglenes nemzetgyűlés megalaku­lása új lapot nyitott a magyar történe­lemben. Megkezdődött a független, sza­bad és demokratikus Magyarország épí­tése. Éljen az ideiglenes nemzetgyűlés! Éljen az Ideiglenes Nemzeti Kormány! Éljen a független, demokratikus Ma­gyarország! A debreceni nagytemplom Kossuth Lajos szobrával Az új földbirtokreform elé Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kor­mányának egyik első célkitűzése, a leg­égetőbb magyar probléma, a földkérdés megoldása. A magyar mezőgazdaságban mind a mai napig a középkor uralkodik. A ma­gyar földtulajdon legnagyobb részét még ma is különböző címeken, királyi ado­mányozási jogon, vagy nemesi jogon birtokolják. Ez az egészségtelen földbir­­tokmegoszlás a kerékkötője minden ma­gyar fejlődésnek, lassú elsorvasztója a szegényparasztság tömegeinek. A ma­gyar földbirtok fele a nagybirtok kezé­ben van, 1600 család rendelkezik egyen­ként 1000 holdon felüli­ földtulajdonnal s a középkori csökevények a magyar mezőgazdaságban nemcsak azt jelentik, hogy 1600 földbirtokos kezében van a föld legnagyobb része, hanem azt is, hogy az ország egész közéletére ráült a földesúri uralom, mert annak a föld­­birtokos családnak, melynek valamely megyében 1000 holdja van, ez nemcsak gazdasági bázis, hanem egyben politi­kai és társadalmi előjogainak biztosíté­ka is. A földkérdés megoldása megszünteti a magyar tömegnyomort, azt a lehetet­len állapotot, hogy a magyar dolgozók többségét alkotó mezőgazdasági munká­sok, törpebirokosok, szegényparasztok nem táplálkoznak,­­nem laknak, nem ru­­házkodnak emberhez méltóan és ki van­nak­­kapcsolva a kultúra minden áldásá­ból. Ez a magyar élet legnagyobb prob­lémája, ezt az állapotot kell először megszüntetni, mert egy kilencmillós or­szágban nem lehet három millió koldus, a lakosság egy­harmada nem élhet olyan életszínvonalon, hogy sorait állandóan ritkítsák azok a betegségek, melyek a szervezet rossz táplálkozásának követ­kezményei. A földbirtokviszonyok megváltoztatá­sáról a magyar uralkodó osztályok mind­eddig hallani sem akartak. Ha az alulról jövő morajlást a terror eszközével még­sem lehetett elhallgattatni, tessék,lássák intézkedésekkel igyekeztek a szelet ki­fogni a vitorlákból. Gondoljunk csak a Horthy-rendszer három ,,földbir­tokre­form“ -j­ára, a Nagyatádi-Szabó féle kis­­parcella-osztásra, a Darányi-Teleki féle ,,földbirtokpolitiká“-ra és a zsidóbirtokok elkobzásával kapcsolatos „földosztásra“. Most, a magyar történelem e forduló­pontján, ismét földeform előtt áll a ma­gyar nép. Ma azonban nem a reakció, hanem a harcos demokrácia kormánya nyúl a kérdéshez és ez a kormány —­­melynek földművelésügyi minisztere Nagy Imre — és a mögötte álló magyar nép a biztosíték arra, hogy ezt a problémát nem fogják többé elsinkófálni a magyar közéletből. KORNIS PÁL hdf. A Kossuth Lajos utján 1944 december 21-én megkondult az ősi, debreceni nagytemplomn Rákóczi ha­rangja. Hívta öreg, nagy időket látott falai közé a magyar nép választott kép­viselőit tanácskozásra. Ehhez hasonló történelmi jelentőségű országgyűlésre ta­lán csak egyszer gyűltek össze a ma­gyar nemzet küldöttei. 1849 április 17- én, amikor ugyanebben a teremben, Kos­suth Lajos vezetésével, trónfosztottnak nyilvánították a Habsburg házat. Az új nemzetgyűlés tehát a magyar történelem legszebb, leghaladóbb hagyo­mányaiból meríthet erőt a jövő felada­taihoz. A tanácskozások helye az 1848— 49-es kor emlékét idézi fel, amikor Eu­rópa szabadság után vágyó népeinek re­ménysége, a demokratikus szabadságjo­goknak előharcosa volt nemzetünk. Hosz­­szú idő után végre újra ott tartunk, hogy új kormányunk célkitűzései, egész nem­zeti ügyünk összhangban áll az európai haladás ügyével. Kossuth Lajos szellemét idézi új, de­mokratikus kormányunk nyilatkozata. Kossuth célkitűzései ma időszerűbbek, mint valaha. A nemzetmentés program­ja volt ez, akár ma az új magyar kor­mányé. A nemzetmentésé, amely a ki­bontakozásnak egyetlen lehetséges útját tartalmazza. Ez az út pedig a demokrá­cia kivívásának nehéz, küzdelmes útja. A magyar demokráciának harca ma éppen úgy, mint Kossuth korában, el­választhatatlanul összekapcsolódik a né­met elleni harccal. A Habsburg ház reakciója elleni küzdelem az ő korában éppen úgy az egyetlen lehetősége volt nemzetünknek, mint ma a Hitler-fasiz­­mus elleni. Ma éppen úgy, mint 1849- ben, az ősellenség a német és hazai cin­kosai akadályozták meg függetlenségün­ket, gátlói a haladásnak. Csak a kérlel­hetetlen harc szerezheti vissza alaposan megtépázott becsületünket Európa népei­vel szemben. És a német cinkosok, a hazaárulók gyökeres kiirtása, előfeltéte­le a demokrácia megszilárdulásának az országon belül. Ezt az életfontosságú tényt ismerte fel a magyar kormány. Ennek érdekében mozgósítja az ország erejét. Ebben a mozgósításban megint Kossuth program­jához tértek vissza az ország új vezetői. Egyesíteni mindazoknak az osztályoknak és rétegeknek érdekeit, melyek készek résztvenni a magyarság új, nemzeti har­cában s akik készek támogatni az or­­rszág demokratikus irányban való átala­kításának erőfeszítéseit. A nemzeti egy­ségfrontot sikerült annak idején Kossuth­nak kialakítani. Ennek alapján tudta megszervezni jóformán a semmiből a magyar honvédhadsereget, amely sikere­sen, győzelmesen tudott fellépni a Habs­burg reakció fegyverei ellen. Ilyen nem­zeti egységfront kialakítását mutathatja fel már ma is az új nemzeti kormány. Ez nyilvánult meg a nemzetgyűlés ösz­­szetételében, ahol tényleg a magyar nép minden hazaszerető osztálya, rétege, egyesülete, közülete stb. képviselte ma­gát. A nemzet egységes tömörülése a kor­mány mögött adja az erőt az új nem­zeti hadsereg megszervezéséhez. Erejé­nek, ■­ igazságának tudatában hívja fel a demokratikus hadseregbe való átlépésre a még Hitler-zsoldban harcoló katoná­kat. Mindenkinek baráti kezet nyújt, aki a fasizmus ellen fordul. Mindenki ha­zaáruló, aki még ma is kiszolgálja a német rablókat és gyalázatos magyar cinkosait. Rákóczi és Kossuth. Ennek a két név­nek jegyében adott programot az új magyar kormány. De ez a két név kö­telez is. Kötelez elsősorban harcra a né­met ellen az ő nagy hagyományaikhoz híven. Rákóczi harangja megkondult a debreceni nagytemplomban. És a nagy­templom előtti téren, talán még a kőbe vésett Kossuth szíve is megdob­bant. Igen, most folytatódik végre a magyar történelem. Ott, ahol ő kezdte meg száz évvel ezelőtt. Elégedetten néz le késői utódaira, akik az ő útjára lép­tek hogy valóra váltsák a nagy célt, a demokratikus, független Magyarorszá­got. NEMES JÁNOS hdf. A táborok gyűlései a németekkel­ való azonnali szakítást és a fasizmus teljes megsemmisítéséig a honvéd haderőnek a Vörös Hadsereggel való együttes harcát követeli. Nagy lelkesedéssel mondták ki a gyűlések, hogy a hadifoglyok készek szilárd eltökéltséggel, egész erejük lat­­bavetésével a németek elleni fegyveres harcban résztvenni. Ilyen határozatot hoztak: a 82. számú, a 101/1. számú, a 101­4. számú, a 1011/5. számú, a 160. számú és a 193. számú táborban. A 62. számú tábor hadifeg­­etunió területének teljes fó­val kapcsolatos gyűlésükön elfogat, határozatukban annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy a Vörös Hadse­reggel együtt részt akarnak venni Magyarország területének mielőbbi fel­szabadításában. A 75. számú tábor magyar hadifoglyai a Szovjetunió alkotmányának ünnepén tartott gyűlésükön elhatározták, hogy egy szálig beállnak a hadseregbe, mely Magyarország részére is a szabadságot és demokráciát vívja ki. ­ RÉVAI JÓZSEF Harcos demokráciát! A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szegeden megjelenő lapjának, a „Délmagyarország“-nak 6. számából közöljük az alábbi cikket. Mióta felvetettük, hogy a nyilasok ha­zaáruló bandája ellen kérlelhetetlen har­cot kell indítani, egyre-másra merülnek fel az aggodalmak. Hogyan élelmezzük a munkaszázadba beosztott nyilasokat? Mi lesz a családjukkal? Célszerű-e in­ternálni őket? Fizessünk-e munkabért nekik? Ezek az aggodalmaskodók lehet, hogy igen lelkiismeretes emberek, csak az a baj, hogy a fáktól nem látják az erdőt. Azt felejtik el, hogy a nyilasok elleni harrc elsősorban nem szervezeti, nem vá­rosigazgatási, nem pénzügyi probléma, hanem­­politikai kérdés, a nemzeti önvé­delem és a demokratikus újjászületés kérdése. • Ugyan mit csinálnának velünk a nyilas banditák, ha Szegeden ők lennének a mi, és mi az ő helyzetükben? Gyilkolná­nak bennünket mindenféle szervezeti, városigazgatási, pénzügyi és emberba­ráti aggodalmaskodás nélkül. Ők nem azon törnék a fejüket, hogy a munka­századba beosztott demokratákat és ha­zafiakat esténként hazaengedjék-e a csa­ládjaikhoz, vagy gyűjtőtáborba zárják őket? Vannak olyanok is, akiknek „jogi“ aggodalmaik vannak a nyilasok elleni harccal kapcsolatban. Nem szabad boly­gatni a fennálló jogrendet, mindennek a régi törvények alapján kell történnie! Semmit sem szabad csinálni, ami tételes törvényeknek akár egyetlen betűjével is ellenkezik! Ha ezeknek az aggodalmaskodóknak az érveit szó szerint vennénk, akkor oda­jutnánk, hogy a nyilasok és cimboráik fognák el a hazafiakat és demokratákat, nem pedig a hazafiak és demokraták ,a nyilas banditákat. Idézzük ezekkel a jo­gi aggodalmaskodókkal szemben Kossuth Lajost, aki 1848 szeptemberében azt mondotta, hogy a haza megmentésének eszközeit nem a Corpus Jurisból, hanem a hazát fenyegető veszélyből kell merí­teni? Idézzük a római demokrácia elvét, amely szerint a­­legfőbb törvény a közjó? Nem idézzük. Amikor az orosz hadsereg magyar te­rületre lépett, akkor az orosz hadsereg­parancsnokság ünnepélyesen kijelentette, hogy nem a magyar államrend, a ma­gyar jogrend megváltoztatása a célja. Ezt a kijelentést minden magyar meg­könnyebbüléssel és megnyugvással vette tudomásul. De abból, hogy az oroszok nem akarnak változtatni a magyar tör­vényes renden, azt a következtetést le­vonni, hogy most már nekünk magya­roknak sem szabad változtatnunk az ed­dig érvényben volt törvények egyetlen betűjén sem, furcsa és önkényes követ­keztetés. Ma természetesen nincs itt az ideje annak, hogy a régi reakciós tör­vényeket azonnal felcseréljük új, demok­ratikus törvényekkel. Majd ha lesz kor­mányunk, lesz törvényhozásunk. Mert ki vitathatná el a magyar népnek, az új, demokratikus önkormáyzati szervek­nek azt a jogát, hogy a haza megmen­tésére szükséges intézkedéseket ne csak a régi törvényekből, hanem a fennálló rendkívüli helyzetből, a hazát fenyegető veszélyből merítsék? Ki vitatná el azt a jogunkat, hogy ezen a kereten belül, ha a közjó követeli, eltérjünk a régi törvényektől? Állítjuk azonban, hogy a nyilas bandi­ták elleni harcot a régi törvények alap­ján is lehet teljes eréllyel folytatni, csak akarni kell. A nyilas pártokat a régi kormány tiltotta be. Az internálási eljá­rást a régi rendszer alkalmazta. A kü­lönbség csak az, hogy most nem a ha­­zaárulók fogják alkalmazni a hazafiak ellen, hanem a hazafiak a hazaárulók el­len. Ami pedig azt illeti, hogy nincs paragrafus, aminek az alapján bíróság elítélhetné a nyilasokat, kérdjük: nincs a magyar büntetőtörvénykönyvben ren­delkezés a hazaárulásra, kémkedésre, az ellenséggel való összejátszásra? És kikre alkalmazhatók ezek a rendelkezések, ha nem a hazaáruló, kémkedő, az ellenség­gel összejátszó nyilasokra és cimbo­ráikra?­­ Aki jogi, városigazgatási, pénzügyi aggodalmaskodással hátráltatja­­a nem­zet ádáz ellenségei elleni kérlelhetetlen harcot, az akarva-akaratlan fedezi a ban­ditákat! A jószándék nem számít. A po­koliba ,vezető út is tudvalévően jószán­dékokkal van kikövezve. Meg kell érteni: a nyilasok ártalmat­lanná­­tétele politikai kérdés, az ország­nak a német uralom alól felszabadított részén ez ma a központi kérdés és min­­­­den egyéb kérdés — a közrendtől a for­­­­galom megindításáig — azon múlik, hogy ezt a kérdést, a nyilasok ártalmat­lanná tételét, megoldjuk-e? A különböző gazdasági, igazgatási, pénzügyi nehézségeket a városi taná­csok, az önkormányzati testületek, a ha­tóságok tisztán önerejükből leküzdeni nem tudják. Ha a néptömegeket nem sikerül mozgósítani, ha az ezer bajjal küzdödő hatóságok számára nem tudunk népi hátvédet teremteni, ha nem tudjuk elérni azt, hogy a néptömegek teljes erővel, lelkesedéssel és áldozatvállalással segítsék a hatóságokat, egyszóval, ha nem tudjuk elérni, hogy a nép a köz­ügyeket a maga ügyének tekintse és nekilásson, hogy segítsen önmagán, ak­kor a hatóságok minden küzködése hiá­bavaló lesz, nem fognak megbirkózni se a pénzügyi, se a forgalmi, se a gazda­sági nehézségekkel. De ahhoz, hogy a népet talpraállítuk és bevonjuk a bajok megoldásába, az kell, hogy megmutas­suk, megmagyarázzuk a ránk zúdult min­­dennapi nehézségek és a nagy nemzeti katasztrófa közötti összefüggéseket. A németbérenc bitangok a bűnösek abban, hogy nincs pénz, hogy a föld egy része parlagon hever, hogy az ország széthul­­lóban van, hogy Szegednek nincs ke­nyere. A hitlerista kutyák felelősek azért, hogy az ország október 15-én nem jutott fegyverszünethez, hogy az oroszok még ma is kénytelenek újjá­­kezelni Magyarországot, mint ellenséges országot is.A nyilas­ haramiák a felelősek nemcsak azért, hogy a német háború még mindig pusztítja Magyarországot, hanem azért is, hogy Szegednek nincs szene, hogy a lisztet, szírt, húst, amiben Szeged népe hiányt szenved — Makó­ról, Hódmezővásárhelyről, Orosházáról, amely bővében van, nem lehet ideszállí­tani. Lakoiljanak ,a bűnösök, akik a nem­zeti szerencsétlenségért és alföldi váro­saink nyomorúságáért egyként felelősek. Ha a bűnösöknek hajszála sem görbül meg, akkor a népet nem lehet rávenni arra, hogy segítsen megoldani a nehéz­ségeket. A nép akkor fog segíteni ma­gán és az országon, ha látja, hogy a bűnösök lakóinak! A nyilasok elleni harc célja: felrázni, mozgósítani a nép­tömegeket, bevonni égető kérdéseink megoldásába. A nyilasok elleni kérlelhe­tetlen harc tehát nemcsak az ország­mentés előfeltétele, hanem mindennapi, gyakorlati nehézségeink megoldásáé is. A nyilasok elleni kérlelhetetlen harc nél­kül nem tudunk egységes, nemzeti köz­véleményt teremteni. Enélkül pedig nincs demokratikus újjászületés. A demokratikus újjászületést meg le­het *s*­,meg kell azonnal kezdeni, nem kell *s­ nem lehet várni addig, amíg tel­jesen kialakul kormányunk, új törvény­­hozásunk. A kérdés csak az, milyen le­gyen az a demokrácia, amelynek jegyé­ben az összeomlott országnak újjá k­ell születnie? Gyenge, vérszegény demokrá­ciát akarunk-e, mely engedi magát le­taglózni, vagy harcos, népi demokrá­­ciát-e, mely könyörtelenül leszámol a nemzet ellenségeivel? Demokráciát aka­runk-e mindenki számára, tehát a demo­krácia esküdt ellenségei számára is, vagy demokráciát a demokraták, a haza­fiak, a tisztességes magyarok számára? Olyan demokráciát akarunk-e, mely egyedül törvényekre, rendőrségre, bíró­ságokra támaszkodik, vagy olyant, mely a tömegek segítségére, a nép erős kar­jára támaszkodik? Menlevél legyen-e a demokrácia hazaárulók számára, vagy pallos, mely lesújt a fasisztákra? Mi azt akarjuk, hogy pallos legyen, ne menle­vél. Harcos demokráciát akarunk. Tudjuk, hogy vannak nálunk demokra­ták, akik a demokráciát nem ilyennek akarják. Demokrácián valami elvont, ál­talános jogegyenlőséget értenek, nem pedig egy olyan állami rendet, mely a népet szolgálja, és üldözi a nép ellensé­geit. Az ő számukra a demokrácia tör­vényekből, hatóságokból, állami intézmé­nyekből áll és nem a saját érdekein és az ország érdekein éberen őrködő, az ország belső ellenségeire lesújtani tudó népből. Nyilván ilyen fogatlan, vértelen, hústalan demokráciát akarnak azok is, akik a nyilasok elleni harc közben jogi, pénzügyi és egyéb aggodalmakat han­goztatnak. De ne felejtsük el, hogy mai nemzeti szerencsétlenségünknek nem utolsó sor­ban az az oka, hogy a magyar demok­raták, sajnos, túlnyomórészt ilyen fogat­lan, vértelen, hústalan demokrácia hívei voltak, akik az áldást felülről várták, nem alulról, nem a népre építettek, hanem a kormányhatalomra, Horthyra, Kállayra, Lakatosra bízták a nyilasok ártalmatlan­­ná tételét, épúgy, mint a Hitlerrel való­­szakítást. És miközben felülről várták a sült galambot, bekövetkezett március 19-e és október 15-e. Ha magyar újjászületést akarunk, ta­nulnunk kell a magyar demokraták már­cius 19-i és október 15-i kudarcából is. A háború három és fél­­éve alatt az volt a baj, hogy a nyilas hazaárulók el­leni harcban a magyar demokraták lé­nyegében csak asszisztáltak, de önállóan nem cselekedtek. A nemzet issza meg most ennek a levét. Itt az ideje, hogy ebből is levonjuk a tanulságokat. Nemcsak Magyarország­nak, hanem a magyar demokratáknak is újjá kell születniük! Nem asszisztáló hanem cselekvő demokratákra van szük­sége a nemzetnek! A magyar demokrá­cia vagy harcos demokrácia lesz, vagy nem lesz! A­ nyilasok elleni harc — töb­bek között — azért is kell, hogy a ma­gyar demokraták újjánevelődjenek és végre megtanulják, mi a harcos népi demokrácia!

Next