Igaz Szó, 1946 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1946-10-22 / 43. szám

N­ 941. október 22 A magyar reakció nemzetközi tükörben A magyar dolgozók ádáz harcot vívnak az ország gazdasági helyreállításáért, kon­szolidálódásáért, külpolitikai helyzetének megjavításáért. De e gigászi feladat meg­valósításában­ csak egy kezüket használ­hatják, mert a másikkal a reakció pergő­tűzként megújuló orvtám­adásait kell visz­­szaverni. E támadások késleltetik az or­­szágépítő Munkát és veszélyeztetik annak eredményeit. Nincs e nagy küzdelemnek oly ága, vagy részlete, melyet a reakció ki nte kezdene, ne gáncsolna. Mint más országokban is, a reakció tényleges moz­gató erői a háttérben maradnak, másokat tárnak maguk elé az események színpa­dára. Magyarországon a reakció a parasztság legnagyobb pártját, a Kisgazdapártot ál­lította szolgálatába. E párt ma már hol pajzsa, hol dárdája a tőkéseknek. Ami ma a kisgazdák érdeke, az ellentétbe kerül a kisgazdapárt gyáros-bankár diktálta érde­keivel. A kisgazdának a szipolyozó mal­mos ellensége. A Kisgazdapárt barátjává fogadta. A kisgazdák tömegei a munkás­sággal együtt be akarják zárni az agrár­ollót. A Kisgazdapárt ennek az egység­nek ahol csak tud árt, mint például a munkaközvetítés kérdésében elfoglalt ál­láspontjával. A jó forint, az értékálló pénz a parasztságnak éppenúgy érdeke, mint a munkásságnak, de a szanálás nem a Kisgazdapárt jobbszárnya, a „Szabadság“ Párt és az árnyékukban meghúzódó tőke segítségével, hanem ellenére ment végbe. Vérvád-gyártás, pogrom­rendezés, a parlament munkájának botrányba fullasz­­tása, kísérlet külpolitikai ellentétek szítá­sára; — mindez a magyar reakció műve. De nemcsak a magyar reakcióé. Számos más­ ország reakciója úgy hasonlít a ma­gyarhoz, mint egyik tojás a másikhoz, Maniu és Bratianu Romániában akar „átnyergelni“, Mikolájcsik Lengyelország­ban, Petkov és Lubcsev Bulgáriában. A finn reakció épúgy spekulált a nemzet­közi ellentétekre, mint magyar édestest­vére. * * * A magyar reakció is nemzeti köntösben jelenik meg, de arzenálja nemzetközi, ha­­zafisága cégér, parasztfogás, korteskedés. De ténykedése hazafiatlan, mert Magyar­­ország szekerét idegen járomba akarja fogni. A „jó béke“ a népnél igaz óhajtás. Náluk: ürügy a felbujtásra, ellentét-szi­tásra, melynek végső célja a fiatal­­demok­­­ ráciát kiebrudalni és más színfestésben­ visszaállítani azt, ami volt a felszabadulás­­ előtt. Ők mindenütt „demokráciát akarnak“, csak „nem olyat, amilyen ma van orszá­gukban“. Ők a népi demokráciát nem akarják, mely senkinek sem a diktatúrája, melyben az állam vezető szerepét a nép túlnyomó többsége, a munkásság, pa­rasztság, értelmiség, kisiparosok stb. együttesen gyakorolják. A „másfajta, de­mokrácia“, amit ők akarnak, az elenyésző kisebbség, kartellek, bankok, tőkések dik­tatúrája, melynek keretein belül a „de­mokrácia“ politikai szemfedőjét teszik a dolgozókra. Ami a magyar Maniuknak és Bratiának­­nak, valamint a román és más nemzeti­ségű Sulyok­oknak és Drózdi­aknak eleve­nükre tapintott, az éppen a demokrácia ténylegesen népies jellege. A román reakciónak fáj, hogy 28.000 földbirtokos egymillió holdnyi földjén ma már félmillió ujigazda szorgoskodik; fáj, hogy az állami és közigazgatási apparátus­ból kiűzik a fasiszta elemeket; megtisztít­ják a hadsereget; erősödnek a munkás­ság és parasztság pártjai és munkás-pa­raszt egység; kihúzzák a gyékényt a volt uralkodó osztályok alól. Romániában valamennyi népellenes, reak­ciós csoport Maniu és Bratianu pártjában gyűlt egybe, épúgy, mint Magyarorszá­gon a jobb sorsra érdemes Kisgazdapárt­ban. Amint Balogh páter a­ békekonferen­cia menete alatt ellentéteket szító cikkek­kel igyekezett ártani a magyar demok­rácia ügyének. Ugyanúgy járt el Maniu is. Legutóbb pedig a „New­ York Times“ képviselője előtt tett nyilatkozatában rá­galmakat terjeszt a közelgő romániai vá­lasztásokról és külföldi imperialista körök beavatkozását kéri a választások „ellen­őrzésére“. Bulgáriában Petkovék és­­ Lubcsevék blokkot szerveztek a népköztársaság ellen, de a túlságosan kompromittált koburgi „Demokratikus Párttal“ csak titokban mű­ködnek együtt. De ugyanakkor velük egyöntetűen követelnek amnesztiát a po­litikai foglyok, vagyis a fasiszták részére. Mily remekül hasonlít ez az egész a ma­gyar reakció idilljére. Lengyelországban a reakció földalatti és legális részei egyaránt Mikolai Csikék párt­jába, va­gy aköré csoportosulnak. Ha eltekintünk a helyi adottságok okoz­ta különbségektől, úgy rájövünk, hogy a lengyel, magyar, román és több más ország reakciósai ugyanazt. Ugyanúgy és ugyanazért teszik. #Joszy a reakció­ Számos országban oly egy töntetűert nyilatkozik meg, annak egyik magyarázata abban rejlik, hogy a német Igaz Szó Tolbuhin marsall Tildy Zoltánnál Budapesti távirat hírül adja, hogy Tol­buhin marsall és Zamercev vezérőrnagy, Budapest katonai parancsnoka, látogatást tettek Tildy Zoltán köztársasági elnöknél, kitől ünnepélyes keretek között átvették a magyar „Szabadság“ érdemrendet, mellyel a köztársaság jutalmazta a fel­szabadító harc hőseit. A Szovjetunió jóakaratának újabb tanúbizonysága A Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet részlege, a csehszlovák és a jugoszláv delegáció, a magyar kormány iránti előzékenységből a stabilizáció ér­dekében igényeit erősen csökkentette s lemondott arról, hogy szükségleteinek fedezésére természetben élelmiszereket és egyéb szolgáltatásokat kapjon a ma­gyar kormánytól. Lukács György előadása Genfben Lukács György nagysikerű előadást tar­tott a genfi egyetem aulájában az európai szellemről. Az előadást követő napokon vitákat rendeztek Lukács György és a többi meghívott előadó között. Lukács Györgynek nagy sikere volt. A francia kiadók és folyóiratok szerkesztői minden könyvét lekötötték. Magyar-Szovjet Művelődési Társaság alakult Cegléden Cegléden megalakult a Magyar-Szov­jet Művelődési Társaság. Elnökévé Szelep­­csényi Imre polgármestert, főtitkárává pedig Tepper István dr. városi főjegyzőt választották meg. Új földműves szövetkezetek A Magyar Távirati Iroda jelentése sze­rint az újbirtokosok és tele­pesek Tolna megye tizenkét községében földmíves­­szövetkezetet létesítettek, és olasz fasizmus veresége és egy eg je­lentősebb országok viszonylagos legyen­­gülése után, ma már csak egyfelé lehet reakciósan „átnyergelni“, orientálódni. A reakciós csoportok kívülről való támoga­tása is csak egy dupla, de lényegében egynek számítható forrásból ered. Ezért a korcsikrek hasonlatossága. A reakcióval szemben elfoglalt állás­pont — minden országban megtalálható né­mi eltérések dacára is — kell hogy egy kö­zös jellegzetességgel bírjon: a reakció elleni harcot annak megsemmisítéséig kell folytatni. A Magyar—Szovjet Művelődési Társaság debreceni ünnepsége A napokban rendezte a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság debreceni csoportja hajdúmegyei kongresszusát, amelynek so­rán vasárnap délelőtt a Csokonay Szín­házban nagygyűlést tartottak. A gyűlésen megjelent és beszédet mondott Kereszt­­ury Dezső vallás- és közoktatásügyi mi­niszter is. A miniszter beszéde elején hangoztat­ta, hogy a magyar demokráciát végre igazi arculatában kell megmutatni a vi­lágnak és ebben a munkában az egyik legnagyobb feladat éppen a Magyar- Szovjet Művelődési Társaságra hárul. A magyarságnak sok tanulnivalója van Ke­leten, már azért is, mert a magyar törté­nelem előkorszakának századai az orosz síkságon játszódtak le. — Meg kell ismernünk a világtörté­nelem egyik legnagyobb államalapító vál­lalkozásának, a szociális állam megvaló­sításának nagy eredményeit — mondotta a továbbiakban a miniszter. — Kötelessé­günk azonban az is, hogy magunkat a Szovjetunió előtt igazi mivoltun­kban meg­ismertessük. A miniszter nagy tetszéssel fogadott szavai után Jegorov szovjet alezredes, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság debrece­ni képviselője mondott beszédet. — A magyar népnek most megnyílt minden lehetősége, hogy a Társaságon keresztül megismerje a szovjet népet és elért eredményeit. — A Szovjetunió hozta a legnagyobb áldozatot Európa minden nemzetének fel­szabadításáért. Népünk 1950-ig nemcsak a háború pusztításait fogja eltüntetni, ha­nem a háború előtti állapotokat is, min­denben túl fogja haladni és képes lesz arra, hogy őrködjön a világ szabadsága és békéje fölött. Jegorov alezredes beszéde után a kö­zönség percekig­ ünnepelte a Szovjetuniót és a Vörös Hadsereget, majd Darvas József, a Társaság országos elnöke és Juhász Géza, az MSzMT debreceni cso­portjának ügyvezető elnöke mutattak rá a Társaság feladataira. A nagygyűlés után a Déry-múzeumban ünnepélyesen megnyitották a szovjet mezőgazdasági kiállítást. Magyarországi hírek = Budapesten ,a­ legutolsó népszámlá­lás szerint 1.034.695 ember él. · Közmunkaváltlság címén húszmillió forint gyűlt össze szeptemberben Buda­pesten. — A Közgazdasági Egyetemen meg­nyitották az esti munkástanfolyamot. · Békebeli marha- és lóvásár volt Deb­recenben. A felhajtás csaknem a­ béke­beli arányokat érte el. · Négyszázezer forintot kérnek az ál­lamtól a debreceni nagytemplom újjáépí­tésére. — Szegeden megnyílt a dolgozók jogi tanfolyama. Az előadásokra 137 hallgató jelentkezett. · Megalakult a Magyar-Szovjet Mű­velődési Társaság népjóléti minisztériu­mi csoportja. · A Magyar Bor ünnepén, október 13- án kiállítás és vásár volt Tokajban. = Szentesen a Nemzeti Bizottság fel­álltja a munka szobrát. = Ezer munkanélkülit foglalkoztatnak a szegedi közmunkáknál. = Pécsen­­is megkezdték a közmunká­kat. Egyelőre 500 munkást foglalkoztat­nak. • = Kiemelik a győri dunai híd roncsait. = Hálókocsi-járat indul meg a Buda­­pest-Nyíregyháza vasútvonalon. · Megkezdték a rizs aratását Karcag határában. = Jermolenkó szovjet alezredes lett Sopron város parancsnoka. Segítenek a kisgazdáknak A kőszegi kommunista kovácsok a kongresszusi verseny során kínt jártak a járásban. Perenyén, Veteméri, Pésen és más községekben megpatkolták azoknak a gazdáknak a lovait, akik nem tudták megfizetni a helyi kovácsok magasra sza­­bott árait. A „konkurrencia" arra késztette­­a kőszegi járás kovácsmestereit, hogy a parkolás árát 6 forintról 3,50 forintra szállítsák le. 3 A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusának kiáltványa a magyar néphez! Hatszázötvenezer kommunista képvise­letében ült össze a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa,­­hogy megtárgyal­ja az ország dolgait és megtalálja a ki­vezető utat a magyar demokrácia válsá­gos helyzetéből. Kongresszusunk tanácskozásait ugyan­az a mély felelősségérzet hatotta át, amelyet népünk sorsáért éreztünk akkor, amikor pártunk, áldozatot és legjobbjaink életét nem kímélve küzdött az ország­­vesztők nemzetellenes háborúja ellen, a haza megmentéséért, nemzeti független­ségünkért, a magyar újjászületésért. Pártunk tett a legtöbbet a súlyos béke elhárításáért. Ezzel a felelősségérzettel álltunk az első sorokba, amikor minden becsületes,, építőszándékú magyar össze­fogásán kellett munkálkodni, amikor az ország testén ütött sebek gyógyításához kellett fogni: élenjártunk a termelő mun­ka megindításánál, a bányákban és a gyá­rakban, városaink megmentésében az éh­haláltól, a széthulló ország már-már elha­­ló vérkeringésének felélesztésénél, köz­lekedésünk, hidaink újjáteremtésénél. Pártunk vette ki legtevékenyebben a részét a földreform nagy történelmi mű­véből, amelynek köszönheti a paraszt, hogy megkapta ezeréves jussát, a földesúri föl­det,­az ország pedig, hogy kenyere van. Pártunk küzdött legerélyesebben a pénz­romlás ellen, amely korbács volt a nép­nek, aranyeső az üzérkedőknek. Mi kez­deményeztük és küzdöttük végig a har­cot a jó forintért. Ha okosan fogunk élni szabadságunk­kal, ha bátran szembeszállunk a nehézsé­gekkel, ha a köz érdekében gazdaságosan használjuk amink van, ha szorgalommal dolgozunk és fogunkhoz verjük az ország garasát, akkor rövid néhány év alatt talp­­­raállunk. De a magyar nép tudni akarja és joga van tudni, kinek vesződik és ve­rejtékezik, kinek építi az országot? A magyar nép magának akar országot építeni, népi demokráciát akar! A népi demokrácia, a nemzeti közös­ség érdekeinek érvényesítése, a profithaj­­hászó nagytőke önző érdekeivel szemben! A népi demokrácia: a közösséget ki­uzsorázó mammutvállalatok államosítása, a bankok és a külkereskedelem állami ellen­őrzése! A népi demokrácia: a dolgozó paraszt­ság megsegítése, szövetkezeteinek állami támogatása! A népi demokrácia: a dolgozók mai alacsony életszínvonalának fokozatos eme­lése! A népi demokrácia: a művelődés ka­puinak megnyitása a nép előtt! A népi demokrácia: a munkásság, a parasztság és haladó értelmiség megbont­hatatlan szövetsége és döntő szava az államéletben! Továbbküzdve a termelés növeléséért, értékálló forint biztosításáért, a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa a dolgozók életszínvonalának emelése érde­kében követeli: az iparcikkek és közszolgáltatások árai­nak leszállítását, a munkásság legrosszabbul díjazott ré­tege és az alsó fizetési osztályokba tarto­zó köztisztviselők fizetésének felemelé­sét, a munkások számára a családi pótlék bevezetését, a termelést fölöslegesen drágító igaz­gatók és egyéb vezető tisztviselők fize­tésének csökkentését, létszámuk apasz­­tását, erélyes és tervszerű állami rendszabá­lyokat a munkanélküliség leküzdésére. Munkát minden dolgozónak! A parasztság megsegítésére követeljük. A földreform befejezését, a telekkönyve­­zés végrehajtását 1947 júniusáig, termelési hitelt a mezőgazdaság szá­mára, a malomuzsora megszüntetését, a mal­mok községesítését, a földreform során ki nem elégített igényjogosultak a lakosságcsere kap­csán hazatérő magyar földművesek elhe­lyezésére a telepítés folytatását és terv­szerű megszervezését. Nemzetgazdaságunk fejlesztésére, ipa­runk, közlekedésünk és mezőgazdaságunk újjáépítésére követeljük hároméves állami gazdasági terv kidolgozását és végrehaj­tását! Az államszervezet további demokrati­zálása érdekében követeljük­ feudális szerkezetű közigazgatásunk de­mokratikus reformját, erőteljes helyi ön­­kormányzatok kiépítését és a központi kormányhatalom tekintélyének további erősítését, a közigazgatás tisztviselői ka­rának felfrissítését a parasztság és a munkásság soraiból. Közoktatásunk demokratizálása érdeké­ben követeljük: az általános iskola kiépítésének meggyor­sítását, egységes állami tankönyvek kö­telező használatát az összes iskolákban, az értelmiség megújítását a parasztság és munkásság soraiból, egész kultúránk és művelődésünk átformálását demokra­tikus, népi szellemben. A népi demokrácia hazánk felvirágzá­sának, nemzetünk boldogulásának útja. Biztosítja a belső békét, rendet és nyu­galmat. Biztosítja Magyarország helyét a világban, nemzeti jogaink, igazságos törekvéseink érvényesítését. Hazánk felemelkedésének áll útjában, aki a népi demokrácia útjában áll. A népi demokrácia ellenségei azt szeretnék, ha az ország újra a nagytőke szabad vadász­­területe lenne, ha a bankuzsora megint a paraszt nyakát fojtogatná, ha a munkás a munkáltatónak lenne kiszolgáltatva kény­re-kedvre, ha a karhatalom az urak eszkö­ze lenne a nép fékentartására. A Kisgazdapárt reakciós jobboldala a népi demokrácia ellenségeinek szolgálatá­ba szegődött, bomlasztja a kormányzat egységét, bénítja a törvényhozás munká­ját, megmérgezi a közéletet. A paraszt­ságot el akarja szakítani leghűbb szövet­ségesétől, a munkásosztálytól, éket akar verni a két munkáspárt közé; a szabad szakszervezetek kivívott jogait akarja csorbítani a nagytőke érdekében! A paraszt­ságot a munkásság ellen akarja kijátszani, hogy kisemmizze mindkettőt. A dolgo­zók sorainak megbontásával akarja alá­aknázni a demokráciát, nyeregbe ültetni a nép ellenségeit. A Magyar Kommunista Párt III. kong­resszusa harcba szólítja a magyar népet, munkásokat, parasztokat, haladó értelmi­séget, a reakció sötét tervei ellen. Le a belső béke megbontóival! Pusztul­janak a nemzeti egység árulói! Ki a nép ellenségeivel a koalícióból! A Magyar Kommunista Párt III. kong­resszusa hitet tesz a megbonthatatlan harcos munkásegység mellett. A szikla­szilárd munkásegységen megtörik a de­mokrácia ellenségeinek minden fondorlata! A reakciónak azt üzenjük: El a kezekkel a szakszervezetektől! A Magyar Kommunista Párt III. kong­resszusa hitet tesz a munkásság és pa­rasztság testvéri szövetsége mellett. Üzen­jük a Kisgazdapárt demokratikus pa­rasztjainak: ne hallgassanak azokra, akik el akarják hitetni velük, hogy a munkások ellenségeik! Ne adják oda magukat esz­közül a munkáspártok ellen! Emlékezze­nek Nagyatádi elrettentő példájára! Fog­janak össze a munkásság szervezeteivel, a Baloldali Blokkal! A Magyar Kommu­nista Párt azt akarja, hogy a parasztság jelentőségének és számarányának megfe­lelően érvényesüljön a köz- és államélet minden területén. A népi demokráciában erős paraszt­demokráciát! A magyar dolgozók eddig sem kíméltek erőt és fáradságot, hogy előbbre vigyék az ország ügyét. Ezután is készek mun­kára és áldozatra. De a nép nem a nagytő­kének, magának akarja építeni az orszá­got! Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Álljatok készen hivó szavunkra! Sora­kozzatok fel a Magyar Kommunista Párt mögé a demokrácia vívmányainak védel­mére, a reakció letörésére, a népi demok­rácia győzelmének kivívására! Budapest, 1946 október 1. A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT III. KONGRESSZUSA A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusát megnyitó tömeggyűlés a Hősök­ terén. 250 ezer ember vett részt a gyűlésen Rákosi Mátyás, a Párt főtitkára beszédet intéz a néphez Marcell Cachin, a Francia Kommunista Párt küldötte üdvözli Szakasits Árpádot, a Szociáldemokrata Párt képviselőjét

Next