Igaz Szó, 1946 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1946-01-07 / 1. szám
1946 január 7 SZABAD MAGYARORSZÁG 3 A legfelső államhatalom gyakorlásának jelenlegi ideiglenes rendezése A nemzetgyűlésen elfogadott három fejezetből álló törvény értelmében az állami szuverénítás kizárólagos képviselője a nemzetgyűlés. A nemzetgyűlés jogosult Magyarország alkotmányának és államformájának megállapítására. A Nemzeti Főtanács a nemzetgyűlés elnökéből és a nemzetgyűlés által választott további két tagból áll. A rendes tagokon felül két póttagot kell választani. A Nemzeti Főtanács rendelkezései és intézkedései csak akkor érvényesek, ha azokat a miniszterelnök ellenjegyezte. A Nemzeti Főtanács hatáskörébe tartoznak a miniszterelnök kinevezése és felmentése, a nemzetgyűlés politikai bizottságának egyhangú határozata alapján, vagy ennek hiányában a nemzetgyűlés határozata alapján, továbbá azok a közhivatali és más tisztségekre való kinevezések, amelyek a fennálló törvények szerint a kormány, vagy a miniszterelnök kinevezési jogát meghaladják. A Nemzeti Főtanács tagjait az alkotmány, vagy a törvények megszegése esetében a nemzetgyűlés felelősségre vonhatja. A törvény harmadik fejezete a magyar felelős minisztérium működésével és jogkörével foglalkozik. Ez a rész tulajdonképpen felhatalmazást is tartalmaz a kormány számára. A 15. paragrafus ugyanis kimondja, hogy a felelős minisztérium az állam gazdasági, pénzügyi és közigazgatási rendjének biztosítása érdekében rendelettel megtehet redkívüli helyzetben szükséges bármely magánjogi, büntetőjogi, közigazgatási és a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezést és evégbé a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket állapíthat meg, kivéve a jelen nemzetgyűlés által alkotott törvényeket. Ennek a felhatalmazásnak érvénye 1946 március 1-én megszűnik, de már előbb is megszűnik esetleges kormányváltozás esetén. Budapest élelmezése A főváros közellátási ügyosztálya jelentésben számolt be Budapest közélelmezési helyzetéről és a jövő kilátásokról. A más években szokásos téli tartalékolást idén egyáltalán nem lehetett foganatosítani. A jelentés már a bevezetőben megállapítja, hogy egyenesen katasztrofális az az élelmezési helyzet, amely elé Nagy- Budapest lakossága a tél folyamán tekinthet. Az elégtelen termés miatt a háborúelőtti fogyasztásnak alig 60 százaléka van fedezve, de ezen mennyiség túlnyomó részét is az őstermelők fogyasztják el. A városi lakosság felé pótolhatatlan hiány mutatkozik, úgy hogy december második felétől kezdve elkerülhetetlen a kukorica felhasználása és január második felétől kezdve túlnyomórészben kukoricaliszttel kell fedezni a kenyérszükségletet is. A várható nehéz téli és tavaszi időszak átvészelése csak akkor lehetséges, ha a lakosság részére minden nehézség ellenére is egy minimális kenyéradagot és napjában lehetőleg egy tál meleg ételt biztosíthatunk. Hasonló a helyzet a burgonyánál, a másik legfontosabb népélelmezési cikknél is. A tervbevett 3000 vagon helyett mindössze 200 vagon burgonyát tudtak tárolni, amely egyheti szükségletet sem fedez. Zsiradékellátásról beszélni sem lehet. Azt a kevés készletet, amellyel a közellátásügyi minisztérium rendelkezik,, túl-nyomórészt a bányák és a vállalati konyhák számára tartják fenn. A budapesti kórházak a legnagyobb olajhiánnyal küzdenek. Most kísérleteznek vidéken olajosmagvak gyűjtésével és siker esetén december második felében a lakosság jegyre 20 dekás fejadag étolajkiosztásban részesülhet. Ehhez azonban 36 vagonolajra van szükség. A legminimálisabb szükséglethez azonban legalább 300 vagon étolajra van szükség a téli hónapok tartamára. A sertészsír-mennyiség az 1938. évi készletek alig 5 százalékára tehető, de ezt is az őstermelő lakosság használja fel, ilyenformán Nagy-Budapest katasztrofális élelmezési helyzetét a zsiradékhiány még inkább tetézi. A baromfizsír legfeljebb havi 3-4 vagont tesz ki, ami egészen minimális mennyiség. Hüvelyesekből 79 vagon a jelenlegi tartalékkészlet, ami most jegyre kiosztásra kerül és így ez is teljesen kimerül. Remény van azonban arra, hogy hüvelyesből sikerül bizonyos mennyiséget Budapestre szállítani. Havonta legalább 200 vagon hüvelyest kellene felhozni, hogy a lakosság legalább 1 fejadagot kaphasson havonta és az egytálételes konyhák szükségleteit kielégítsék. A hagymafelhozatal teljesen szünetel, a káposzta- és zöldségfelhozatal pedig a szükséglet negyedrészét fedezi, így ezekben az élelmiszerekben is nagy hiány mutatkozik. Cukorkiosztásra csak a gyermekek számíthatnak. A most meginduló cukorgyártási idény sem fog lényegesen javítani a helyzeten. Csak külföldi behozatal javíthatja meg érezhetően a cukorinséget. Sőt fejadagonként decemberben 20 dekát osztanak ki. Ezen a téren a helyzet nem reménytelen. Nagy-Budapest dolgozóinak rendszeres húsellátására a legminimálisabb mértékben sincs lehetőség. A kis mennyiségben felhozott baromfit csak az igen kedvező jövedelmi viszonyok között élők vásárolhatják meg, ugyanez vonatkozik a tojásellátásra. Gyümölcsízjegyre kerül majd kiosztásra, három alkalommal 20—20 dekás fejadag. Megállapítja a beszámoló, hogy a kedvezőtlen helyzetben lévő Olaszországban is 870 kalória az élelmiszeradag, Budapesten csak 556 kalória értékű élelmiszert tudtak hatósági úton biztosítani a lakosságnak. A nehéz testi munkások Olaszországban 2200 kalória élelmiszert kapnak jegyre, Magyarországon csak 1350 kalóriát. Ezzel szemben az életfenntartáshoz szükséges minimális kalóriamennyiséget a győztes hatalmak 1800 kalóriában, a vegyes táplálkozással teljesen kielégítő kalóriamennyiséget pedig 3000 kalóriában állapították meg. Nagy-Budapest lakossága ilyenformán a télen éhínség elé néz. Ebből a helyzetből a kivezető utat a Szakszervezeti Tanács felhívása mutatta meg, mellyel a világ munkásságához fordult. Hinnünk kell egyrészt abban, hogy a világ demokratikus közvéleménye felismeri ennek a világvárosnak kétségbeejtő helyzetét és minden segítséget meg fog adni, hogy Nagy-Budapest a telet és az utána következő nehéz időket úgy ahogy átvészelhesse. De bíznunk kell a hazai demokratikus erők, a Tildy-kormány határozott intézkedéseiben is, hogy végre az infláció megfékezésével letöri a spekulációt és igenis azokat az élelmiszerkészleteket, melyeket eddig a reakcióval szövetkezett spekuláció hozott a budapesti piacokra a „vásárlóképes“ közönség számára, ezután a városi és falusi demokratikus szervezetek együttműködése, a budapesti dolgozóknak, a hidak és gyárak korgó gyomorral dolgozó munkásainak és hivatalnokainak a kezébe juttatja. Jól esne a demokrácia megerősödéséért hősiesen küzdő Budapest dolgozó népének a külföldi demokráciák segítsége, de saját erőnkben bízva kell mindenek előtt a súlyos helyzetből való kiutat megtalálni. Orosz hősök emlékműve a Gellérthegyen Az ideiglenes nemzetgyűlés annak idején törvényt hozott arról, hogy a Budapest felszabadításáért folyt harcokban elesett orosz hősök emlékét méltóképpen megörökíti. Az emlékmű megtervezésével Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművészt bízták meg, aki a tervet elkészítette és művészi elgondolását mind az illetékes bizottság, mind Vorosilov tábornagy elfogadta. A monumentális emlékművet a Citadella déli oldalán állítják fel. Balogh István miniszterelnökségi államtitkár előterjesztést tett az emlékmű felállításával, illetve a költségekkel kapcsolatban, amelyhez a kormány tagjai hozzájárultak. Az illetékes minisztériumokból alakult bizottság fölkereste Balogh István miniszterelnökségi államtitkárt, akivel megbeszélték az emlékmű kivitelezésének részleteit. Határozott időpontot a monumentális emlékmű felállítását illetően még nem lehet mondani, de az a szándék, hogy ez minél hamarabb elkészüljön és hirdesse a főváros népének háláját a Vörös Hadsereg iránt. A budapesti orosz parancsnokság a maga részéről is hozzájárul az emlékmű felállításához s megadja azt a segítséget, ami csak módjában áll, így például elvállalta, hogy a szükséges anyag egyrészét Erdélyből felhozza és Kisfalusi Strobl Zsigmond szobrászművész rendelkezésére bocsátja. Néhány hónap múlva tehát egy művészileg is értékes alkotás hirdeti majd örök emlékét azoknak az orosz katonáknak, akik a szabadságért és Budapest népének felszabadulásáért áldozták életüket. Beszakadt a bányafa, életveszélyben dolgoznak a bányahősök Igaz Szó Másodszor szabadult fel a bányák népe Kommunista bányászképviselők az államosításról — Végre megkapják jussukat a bá- , nyászok! — mondja Zgyerka János képviselő, a Bányászszakszervezet főtitkára. — A bányászok számára az államosítás végrehajtása ugyanazt jelenti, mint a földreform megvalósulása a nincstelen parasztok számára. A tulajdonosok rablógazdálkodása miatt nem a legjobb állapotban kerülnek a bányák az állam kezébe. De a bányászok minden erővel azon lesznek, hogy minél előbb kiküszöböljék elnyomóik garázdálkodásának nyomait. Jelszavunk: teljes odaadással munkára fel! Még a kivándorolt bányászok is visszajönnek majd, mert most azután értelme lesz a verejtékes munkának: saját magukért, az ország mielőbbi talpraállításáért dolgozhatnak. A salgótarjáni medence képviselője, Dömötör Ferenc azt mondja: — A kiszipolyozó tulajdonosok nem gondoskodtak ellátásunkról. — Gépesítésről, légkalapácsokról, mindarról, ami könnyebbé és kiadósabbá teszi a munkát, hallani sem akartak a bányafejedelmek, mert hiszen előnyösebb volt számukra az olcsó munkaerő kiaknázása. Az államtól, mint tulajdonostól azt várjuk, hogy megteremti a többtermelés feltételeit Hermann Ferenc, a másik salgótarjáni képviselő beszél: — Évtizedes óhajunk megvalósulását, betegeink gondozását, gyerekeink biztosítását, a tisztességes családfenntartás lehetőségének beteljesedését látjuk az államosításban. Most a munkás magáénak érzi majd a bányát, otthon érzi magát a tárnában. Oczel János, a salgótarjániak harmadik küldöttje: — Miközben az igazgatók csak a pénzt szedték fel Pesten, mi rohambrigádokat szerveztünk. Most kézzelfogható dolgot viszünk haza, ami nagymértékben hozzájárul a termelés emelkedéséhez. Leniczky Gyula, pzd képviselője: — Most nem a feketézők és sikerek kezébe kerül a szén, hanem oda, ahol arra szükség van. Tervszerűbb lesz a termelés, vége a bányahűbérurak hatalmának, a rettegésnek! — A pécsi DGT-bányák az ország leghirhedtebb bányái voltak. A bányászok német-osztrák nagytőkések uralma alatt nyögtek, akik magyar csendőrséggel és katonasággal tartották sakkban a nyomorgó munkásokat. Ki ne emlékeznék az 1934—35. évi sztrájkokra, az 1937-es véres éhségsztrájkra, amikor a bányavezetőség a csendőrséggel lövetett bele a somogyvasvári bányászokba — hat halottjukat siratták a dolgozók. Krancz Pál — Pécs kommunista képviselője: — Az utóbbi időkben ismét feltűntek Bécsből a volt vezérigaztók és tárgyalásokat folytattak a bányák újbóli átvételéről. A veszély elhárult. Ujjongva, fellélegezve fogadják bányászaink a jó hírt! Még azok is visszajönnek télre az aknákba dolgozni, akik a földosztásnál birtokhoz jutottak. Sulyán György heves megyei képviselő: — Állami alkalmazottak lesznek a bányászok, olyanok, mint a vasutasok. A bányatulajdonosok ügyet sem vetettek a bányászok egészségére, orvosi ellátására és élelmezésére. A heves megyei bányászok között valóságos járvány keletkezett. ,, Vitaminhiány! Reméljük, most gyorsan enyhítik ínségüket. Osztrovszki István, a tatabányaiak képviselője zárja be a sort: — A tatabányaiak annál is nagyobb örömmel fogadják a jó hírt, mert Rákosi Mátyás első ízben Tatabányán jelentette be a bányák államosítását. A bányászok örömmel látják, hogy a Magyar Kommunista Párt mint mindig, most is beváltotta ígéretét, látják, nem hiába küzdöttek, nem hiába tartottak ki hűséggel a párt mellett! —? Nagy jelentőségű az is, hogy a bányák értelmisége ezentúl nyugodtan, félelem nélkül állhat a munkásság és a magyar demokrácia mellé. A bányász munkájától függ a magyar gazdasági élet talpraállítása Magyar bányász 60 iparvállalat az elsőrendű fontosságú üzemek soraiban Az újjáépítési miniszter egyik legújabb intézkedésében 60 mezőgazdasgi és ipari nagyvállalatot jelölt ki, mint elsőrendű fontosságú üzemet. Ezen üzemek részére a szükséges munkaerőt közérdekű munkára való igénybevétel útján lehet biztosítani. Igen érdekes, hogy a jegyzékben szerepel hat nagy magtisztítótelep, az ipari üzemek közül a Magyar Nemzeti Bank pénzjegynyomdája, az Egyesült Izzó RT, az Eternit Művek, a Rimamurányi összes telepei, az Aluminium Ércbánya RT. üzemei, továbbá a nagy hídépítő vállalatok. Szerepel még az elsőrendűen fontos üzemek sorában a Magyar Légiforgalmi RT és a Nemzeti Szabadkikötő. A közalkalmazottak szakszervezete részt vesz a B-lista megállapításában A közalkalmazottak szakszervezetének képviselői megjelentek Tildy Zoltán miniszterelnöknél, akit arra kértek, hogy a készülő B-lista feltételeinek megállapításánál tegyék lehetővé a közalkalmazottak szempontjainak érvényesülését is, valamint, hogy a B-listára vonatkozó előterjesztéseket a hivatali főnökök mellett a szakszervezet képviselői is ellenjegyezzék. Tildy miniszterelnök megígérte, gondoskodik arról, hogya Közalkalmazottak Szabad Szakszervezetének álláspontja is érvényesüljön a B-listára vonatkozó rendelkezésekben. Hangsúlyozta, hogy az ország teherbíróképességét feltétlenül szem előtt kell tartani. Államapparátusunk ma több személyt foglalkoztat, mint 1938-ban. A kormány elhatározott szándéka, hogy a közhivatalokban csak olyan személyeket tart vissza, akiknek demokratikus beállítottságukhoz kétség nem fér. „Ellenforradalom az irodalomban" ■Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára, a kitűnő író és publicista fentit címmel igen érdekes vezércikket írt a Szabad Szóban. A cikk nyílt, határozott állásfoglalás a parlamenti viták során is felmerült kínos kérdésben, a múltban jobb felé hajladozó, szóval nem egészen kifogástalan, politikai magatartást tanyásító magyar írók ügyében. Másfél évtizeddel ezelőtt egy nagyszerű szellemi szabadságharc kezdődött, amely legjobb íróinkat csatasorba álította a nép mellé. Sajnos, ezeknek az íróknak egy része a Horthy-reakció, a fasizmus idején elvesztette helyes politikai tájékozódóképességét s mikor dönteni kellett volna demokrácia és fasiszta jobboldal és baloldal között , kibúvót keresett egy fiktív harmadik „külön magyar utón“. Ezen eltévelyedett írók közül többen, pl. Kodolányi, az utóbbi időben megszólaltak, mégpedig a demokráciát fölényesen kritizáló, szinte ellenforradalmi hangnemben. Kovács Imre határozottsággal vétót emel ezek ellen: „Mi nem emlegetnünk börtönt vagy bitófát..., nem kívánjuk az ismételten elbukott írók fejét... de megmondjuk, hogy azokkal az írókkal szemben, akik a demokrácia ellen sorakoznak fel, akik hovatovább már ellenforradalmi tevékenységet fejtenek ki, nem ismerünk megbocsátást, nem tekintjük őket többé a magyar nép fiainak, íróinak. Árulók ők, megvetjük őket.“ Kötelező a cukorrépa-termelés Az ipari növények kötelező termesztéséről szóló rendelet elsősorban az ország érdekeit tartja szem előtt, amikor a cukorrépa termelését kötelezővé tette. A cukorrépa szántási és szerződéskötési határidejét december 15-ig hoszszabbították meg. A cukorrépa alá szükséges mélyszántás előmozdítására a földművelésügyi minisztérium úgy rendelkezett, hogy a traktorok az őszi vetőszántás bejelentése utánelsősorban a répa alá kötelesek szántani, ami az újonnan földhözjuttatottak részére jelent segítséget. A Cukorrépatermelők Szövetségének jelentése szerint éppen az új juttatottak, köztük elsősorban a volt gazdasági cselédek, mutatnak nagyobb érdeklődést a cukorrépatermelés iránt. Gazdasági küldöttség megy Svájcba Január első napjaiban magyar gazdasági küldöttség utazik Bán Antal iparügyi miniszter vezetése alatt Svájcba, Svájcból Magyarország olyan nyersanyagokat akar kivinni, amelyeket még a háború előtt vagy alatt megfizetett. A megyék élelemmel segítik Budapestet Kővágó József, Budapest polgármestere felkérte Bárányos Károly iparügyi minisztert, hogy a Budapestnek nyújtandó élelmezési segítség kérdésében sürgősen hivassa össze tanácskozásra az ország főispánjait. A polgármester Gerő Ernő közlekedésügyi miniszterrel is tárgyalt az élelmiszerek felszállítása érdekében. Szabolcs vármegyében már eddig is gyűjtöttek a szükséget szenvedő városoknak élelmiszert, amelynek 25°/6r-át a főváros fogja kapni. Budapest számára eddig 69 vágón búzát, 180 vágón rozst, 26 vágón árpát és nagymennyiségű kukoricát gyűjtöttek. Megszűnik a királyosdi játék A magyar kormány elhatározta, hogy megszünteti a főudvarnagyi hivatalt. Így dolgozik a reakció Az Ajkai Erőműtelep november 20-án váratlanul leállt. Eltűnt az erőműtelep iszapos vizének megtisztításához használt és erre a célra tárolt konyhasó. A turbina tengelye az iszapos víz miatt a nagy súrlódástól felmelegedett és végül eltört. Elképzelhető a magyar gazdasági életben okozott kár, ha meggondoljuk, hogy az ajkai erőműtelep látta el Győr városát és Győr megyét, továbbá Veszprém egyes jelentékeny részét árammal és most az üzemszüneteltetés miatt leállt többek között az Ajkai Aluminiumgyár, 50 malom és sok dunántúli gyárüzem. A kárt csak növeli az, hogy az erőműtelep eltört hengerének a pótlása hónapokat vehet igénybe, mivel Magyarországon nem lehet előállítani és Svájcból kell beszerezni. Mit érdemelnek azok, akik azáltal, hogy az Ajkai Erőműtelep sóját elfeketézték, mert minden jel szerint a sót elfeketézték, ilyen óriási kárt okoztak az országnak? A nógrád megyei Ludány községben teljesen leégett az ottani nagy gőzmalom. A malmot valószínűleg felgyújtották. A környéken már több malom lett lángok áldozata