Igaz Szó, 1946 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1946-01-07 / 1. szám

1946 január 7 SZABAD MAGYAROR­SZÁG 3 A legfelső államhatalom gyakorlásának jelenlegi ideiglenes rendezése A nemzetgyűlésen elfogadott három fe­jezetből álló törvény értelmében az álla­mi szuverénítás kizárólagos képviselője a nemzetgyűlés. A nemzetgyűlés jogosult Magyarország alkotmányának és államfor­májának megállapítására. A Nemzeti Fő­tanács a nemzetgyűlés elnökéből és a nemzetgyűlés által választott további két tagból áll. A rendes tagokon felül két póttagot kell választani. A Nemzeti Főtanács rendelkezései és intézkedései csak akkor érvényesek, ha azokat a miniszterelnök ellenjegyezte. A Nemzeti Főtanács hatáskörébe tartoznak a miniszterelnök kinevezése és felmentése, a nemzetgyűlés politikai bizottságának egy­hangú határozata alapján, vagy ennek hi­ányában a nemzetgyűlés határozata alap­ján, továbbá azok a közhivatali és más tisztségekre való kinevezések, amelyek a fennálló törvények szerint a kormány, vagy a miniszterelnök kinevezési jogát meghaladják. A Nemzeti Főtanács tagjait az alkotmány, vagy a törvények meg­szegése esetében a nemzetgyűlés felelős­ségre vonhatja. A törvény harmadik fejezete a magyar felelős minisztérium működésével és jog­körével foglalkozik. Ez a rész tulajdon­képpen felhatalmazást is tartalmaz a kor­mány számára. A 15. paragrafus ugyanis kimondja, hogy a felelős minisztérium az állam gazdasági, pénzügyi és közigazga­tási rendjének biztosítása érdekében rende­lettel megtehet redkívüli helyzetben szük­séges bármely magánjogi, büntetőjogi, közigazgatási és a törvényhozás hatáskö­rébe tartozó egyéb rendelkezést és evég­­bé­ a fennálló törvényektől eltérő ren­delkezéseket állapíthat meg, kivéve a je­­­len nemzetgyűlés által­ alkotott törvénye­ket. Ennek a felhatalmazásnak érvénye 1946 március 1-én megszűnik, de már előbb is megszűnik esetleges kormány­változás esetén. Budapest élelmezése A főváros közellátási ügyosztálya je­lentésben számolt be Budapest közélelme­zési helyzetéről és a jövő kilátásokról. A más években szokásos téli tartalékolást idén egyáltalán nem lehetett foganatosíta­ni. A jelentés már a bevezetőben meg­állapítja, hogy egyenesen katasztrofális az az élelmezési helyzet, amely elé Nagy- Budapest lakossága a tél folyamán tekint­het. Az elégtelen termés miatt a háború­­előtti fogyasztásnak alig 60 százaléka van fedezve, de ezen mennyiség túlnyomó ré­szét is az őstermelők fogyasztják el. A városi lakosság felé pótolhatatlan hiány mutatkozik, úgy hogy december második felétől kezdve elkerülhetetlen a kukorica felhasználása és január második felétől kezdve túlnyomórészben kukoricaliszttel kell fedezni a kenyérszükségletet is. A várható nehéz téli és tavaszi időszak átvészelése csak akkor lehetséges, ha a lakosság részére minden nehézség ellenére is egy minimális kenyéradagot és napjában lehetőleg egy tál meleg ételt biztosíthatunk. Hasonló a helyzet a burgonyánál, a másik legfontosabb népélelmezési cikknél is. A tervbevett 3000 vagon helyett mind­össze 200 vagon burgonyát tudtak tá­rolni, amely egyheti szükségletet sem fe­dez. Zsiradékellátásról beszélni sem lehet. Azt a kevés készletet, amellyel a köz­­ellátásügyi minisztérium rendelkezik,, túl-­­nyomórészt a bányák és a vállalati kony­hák számára tartják fenn. A budapesti kórházak a legnagyobb olajhiánnyal küz­denek. Most kísérleteznek vidéken olajos­magvak gyűjtésével és siker esetén de­cember második felében a lakosság jegyre 20 dekás fejadag étolajkiosztásban része­sülhet. Ehhez azonban 36 vagon­­olajra van szükség. A legminimálisabb szükség­lethez azonban legalább 300 vagon ét­olajra van szükség a téli hónapok tarta­mára. A sertészsír-mennyiség az 1938. évi készletek alig 5 százalékára tehető, de ezt is az őstermelő lakosság használja fel, ilyenformán Nagy-Budapest katasztrofális élelmezési helyzetét a zsiradékhiány még inkább tetézi. A baromfizsír legfeljebb havi 3-4 vagont tesz ki, ami egészen minimális mennyiség. Hüvelyesekből 79 vagon a jelenlegi tar­talék­készlet, ami most jegyre kiosztásra kerül és így ez is teljesen kimerül. Re­mény van azonban arra, hogy hüvelyes­ből sikerül bizonyos mennyiséget Buda­pestre szállítani. Havonta legalább 200 vagon hüvelyest kellene felhozni, hogy a lakosság legalább 1 fejadagot kaphasson havonta és az egytálételes konyhák szük­ségleteit kielégítsék. A hagymafelhozatal teljesen szünetel, a káposzta- és zöldségfelhozatal pedig a szükséglet negyedrészét fedezi, így ezek­ben az élelmiszerekben is nagy hiány mutatkozik. Cukorkiosztásra csak a gyer­mekek számíthatnak. A most meginduló cukorgyártási idény sem fog lényegesen javítani a helyzeten. Csak külföldi beho­zatal javíthatja meg érezhetően a cukor­­inséget. Sőt fejadagonként decemberben 20 dekát osztanak ki. Ezen a téren a helyzet nem reménytelen. Nagy-Budapest dolgozóinak rendszeres húsellátására a legminimálisabb mértékben sincs lehető­ség. A kis mennyiségben felhozott barom­fit csak az igen kedvező jövedelmi viszo­nyok között élők vásárolhatják meg, ugyanez vonatkozik a toj­ásellátásra. Gyü­mölcsíz­jegyre kerül majd kiosztásra, három alkalommal 20—20 dekás fejadag. Megállapítja a beszámoló, hogy a ked­vezőtlen helyzetben lévő Olaszországban is 870 kalória az élelmiszeradag, Buda­pesten csak 556 kalória értékű élelmi­szert tudtak hatósági úton biztosítani a lakosságnak. A nehéz testi munkások Olaszországban 2200 kalória élelmiszert kapnak jegyre, Magyarországon csak 1350 kalóriát. Ezzel szemben az életfenntartás­hoz szükséges minimális kalóriamennyi­séget a győztes hatalmak 1800 kalóriában, a vegyes táplálkozással teljesen kielégítő kalóriamennyiséget pedig 3000 kalóriában állapították meg. Nagy-Budapest lakossága ilyenformán a télen éhínség elé néz. Ebből a helyzet­ből a kivezető utat a Szakszervezeti Ta­nács felhívása mutatta meg, mellyel a világ munkásságához fordult. Hinnünk kell egyrészt abban, hogy a világ de­mokratikus közvéleménye felismeri ennek a világvárosnak kétségbeejtő helyzetét és minden segítséget meg fog adni, hogy Nagy-Budapest a telet és az utána kö­vetkező nehéz időket úgy ahogy átvé­szelhesse. De bíznunk kell a hazai demo­kratikus erők, a Tildy-kormány határozott intézkedéseiben is, hogy végre az inflá­ció megfékezésével letöri a spekulációt és igenis azokat az élelmiszerkészleteket, me­lyeket eddig a reakcióval szövetkezett spekuláció hozott a budapesti piacokra a „vásárlóképes“ közönség számára, ezután a városi és falusi demokratikus szervezetek együttműködése, a buda­pesti dolgozóknak, a hidak és gyárak korgó gyomorral dolgozó munkásainak és hivatalnokainak a kezébe juttatja. Jól esne a demokrácia megerősödéséért hősie­sen küzdő Budapest dolgozó népének a külföldi demokráciák segítsége, de saját erőnkben bízva kell mindenek előtt a sú­lyos helyzetből való kiutat megtalálni. Orosz hősök emlékműve a Gellérthegyen Az ideiglenes nemzetgyűlés annak idején törvényt hozott arról, hogy a Budapest felszabadításáért folyt harcokban elesett orosz hősök emlékét méltóképpen meg­örökíti. Az emlékmű megtervezésével Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászmű­vészt bízták meg, aki a tervet elkészítet­te és művészi elgondolását mind az ille­tékes bizottság, mind Vorosilov tábornagy elfogadta. A monumentális emlékművet a Citad­ella déli oldalán állítják fel. Balogh István miniszterelnökségi államtitkár elő­terjesztést tett az emlékmű felállításá­val, illetve a költségekkel kapcsolatban, amelyhez a kormány tagjai hozzájárul­tak. Az illetékes minisztériumokból alakult bizottság fölkereste Balogh István minisz­terelnökségi államtitkárt, akivel megbe­szélték az emlékmű kivitelezésének rész­leteit. Határozott időpontot a monumen­tális emlékmű felállítását illetően még nem lehet mondani, de az a szándék, hogy ez minél hamarabb elkészüljön és hir­desse a főváros népének háláját a Vö­rös Hadsereg iránt. A budapesti orosz parancsnokság a maga részéről is hozzájárul az emlékmű felállításához s megadja azt a segítséget, ami csak módjában áll, így például el­vállalta, hogy a szükséges anyag egy­­részét Erdélyből felhozza és Kisfalusi Strobl Zsigmond szobrászművész rendel­kezésére bocsátja. Néhány hónap múlva tehát egy művészileg is értékes alkotás hirdeti majd örök emlékét azoknak az orosz katonáknak, akik a szabadságért és Budapest népének felszabadulásáért ál­dozták életüket. Beszakadt a bányafa, életveszélyben dolgoznak a bányahősök Igaz Szó Másodszor szabadult fel a bányák népe Kommunista bányászképviselők az államosításról — Végre megkapják jussukat a bá- , nyászok! — mondja Zgyerka János kép­viselő, a Bányászszakszervezet főtitkára. — A bányászok számára az államosí­tás végrehajtása ugyanazt jelenti, mint a földreform megvalósulása a nincstelen parasztok számára. A tulajdonosok rab­lógazdálkodása miatt nem a legjobb állapotban kerülnek a bányák az állam kezébe. De a bányászok minden erővel azon lesznek, hogy minél előbb kikü­szöböljék elnyomóik garázdálkodásának nyomait. Jelszavunk: teljes odaadással munkára fel! Még a kivándorolt bányá­szok is visszajönnek majd, mert most azután értelme lesz a verejtékes mun­kának: saját magukért, az ország mi­előbbi talpraállításáért dolgozhatnak. A salgótarjáni medence képviselője, Dömötör Ferenc azt mondja: —­ A kiszipolyozó tulajdonosok nem gondoskodtak ellátásunkról. — Gépesí­tésről, légkalapácsokról, mindarról, ami könnyebbé és kiadósabbá teszi a mun­kát, hallani sem akartak a bányafe­jedelmek, mert hiszen előnyösebb volt számukra az olcsó munkaerő kiaknázá­sa. Az államtól, mint tulajdonostól azt várjuk, hogy megteremti a többterme­lés feltételeit Hermann Ferenc, a másik salgótarjáni képviselő beszél: — Évtizedes óhajunk megvalósulását, betegeink gondozását, gyerekeink biz­tosítását, a tisztességes családfenntartás lehetőségének beteljesedését látjuk az államosításban. Most a munkás magáé­nak érzi majd a bányát, otthon érzi ma­gát a tárnában. Oczel János, a salgótarjániak harmadik küldöttje: — Miközben az igazgatók csak a pénzt szedték fel Pesten, mi rohambri­gádokat szerveztünk. Most kézzelfogha­tó dolgot viszünk haza, ami nagymér­tékben hozzájárul a termelés emelke­déséhez. Leniczky Gyula, pzd képviselője: — Most nem a feketézők és sikerek kezébe kerül a szén, hanem oda, ahol arra szükség van. Tervszerűbb lesz a termelés, vége a bányahűbérurak hatal­mának, a rettegésnek! — A pécsi DGT-bányák az ország leghirhedtebb bányái voltak. A bányá­szok német-osztrák nagytőkések uralma alatt nyögtek, akik magyar csendőrség­gel és katonasággal tartották sakkban a nyomorgó munkásokat. Ki ne emlékez­nék az 1934—­35. évi sztrájkokra, az 1937-es véres éhségsztrájkra, amikor a bányavezetőség a csendőrséggel lövetett bele a somogyvasvári bányászokba — hat halottjukat siratták a dolgozók. Krancz Pál — Pécs kommunista képvi­selője: —­ Az utóbbi időkben ismét feltűn­tek Bécsből a volt vezérigaztók és tár­gyalásokat folytattak a bányák újbóli átvételéről. A veszély elhárult. Ujjong­va, fellélegezve fogadják bányászaink a jó hírt! Még azok is visszajönnek télre az aknákba dolgozni, akik a föld­osztásnál birtokhoz jutottak. Sulyán György heves megyei képviselő: — Állami alkalmazottak lesznek a bá­nyászok, olyanok, mint a vasutasok. A bányatulajdonosok ügyet sem vetettek a bányászok egészségére, orvosi ellá­tására és élelmezésére. A heves me­gyei bányászok között valóságos járvány keletkezett. ,, Vitaminhiány! Remél­jük, most gyorsan enyhítik ínségüket. Osztrovszki István, a tatabányaiak kép­viselője zárja be a sort: —­ A tatabányaiak annál is nagyobb örömmel fogadják a jó hírt, mert­ Rá­kosi Mátyás első ízben Tatabányán je­lentette be a bányák államosítását. A bányászok örömmel látják, hogy a Magyar Kommunista Párt mint mindig, most is beváltotta ígéretét, látják, nem hiába küzdöttek, nem hiába tartottak ki hűséggel a párt mellett! —? Nagy jelentőségű az is, hogy a bányák értelmisége ezentúl nyugodtan, félelem nélkül állhat a munkásság és a magyar demokrácia mellé. A bányász munkájától függ a magyar gazdasági élet talpraállítása Magyar bányász 60 iparvállalat az elsőrendű fontosságú üzemek soraiban Az újjáépítési miniszter egyik legújabb intézkedésében 60 mezőgazdasgi és ipari nagyvállalatot jelölt ki, mint elsőrendű fontosságú üzemet. Ezen üzemek részére a szükséges munkaerőt közérdekű mun­kára való igénybevétel útján lehet biz­tosítani. Igen érdekes, hogy a jegyzékben szerepel hat nagy magtisztítótelep, az ipari üzemek közül a Magyar Nemzeti Bank pénzjegynyomdája, az Egyesült Izzó RT, az Eternit Művek, a Rimamurányi összes telepei, az Aluminium Ércbánya RT. üzemei, továbbá a nagy hídépítő vál­lalatok. Szerepel még az elsőrendűen fon­tos üzemek sorában a Magyar Légifor­galmi RT és a Nemzeti Szabadkikötő. A közalkalmazottak szakszervezete részt vesz a B-lista megállapításában A közalkalmazottak szakszervezetének képviselői megjelentek Tildy Zoltán mi­niszterelnöknél, akit arra kértek, hogy a készülő B-lista feltételeinek megállapításá­nál tegyék lehetővé a közalkalmazottak szempontjainak érvényesülését is, vala­mint, hogy a B-listára vonatkozó előter­jesztéseket a hivatali főnökök mellett a szakszervezet képviselői is ellenjegyez­­zék. Tildy miniszterelnök megígérte, gon­doskodik arról, hogy­­a Közalkalmazottak Szabad Szakszervezetének álláspontja is érvényesüljön a B-listára vonatkozó rendel­kezésekben. Hangsúlyozta, hogy az or­szág teherbíróképességét feltétlenül szem előtt kell tartani. Államapparátusunk ma több személyt foglalkoztat, mint 1938-ban. A kormány elhatározott szándéka, hogy a közhivatalokban csak olyan személyeket tart vissza, akiknek demokratikus beál­lítottságukhoz kétség nem fér. „Ellenforradalom az irodalomban"­­ ■Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt­­ főtitkára, a kitűnő író és publicista fentit címmel igen érdekes vezércikket írt a Szabad Szó­ban. A cikk nyílt, határozott állásfoglalás a parlamenti viták során is felmerült kínos kérdésben, a múltban jobb felé hajladozó, szóval nem egészen kifo­gástalan, politikai magatartást tanyásító magyar írók ügyében. Másfél évtizeddel ezelőtt egy nagy­szerű szellemi szabadságharc kezdődött, amely legjobb íróinkat csatasorba álítot­ta a nép mellé. Sajnos, ezeknek az íróknak egy része a Horthy-reakció, a fasizmus idején el­vesztette helyes politikai tájékozódóké­pességét s mikor dönteni kellett volna demokrácia és fasiszta jobboldal és balol­dal között , kibúvót keresett egy fiktív harmadik „külön magyar utón“. Ezen eltévelyedett írók közül többen, pl. Kodolányi, az utóbbi időben megszó­laltak, mégpedig a d­emokráciát fölénye­sen kritizáló, szinte ellenforradalmi hang­nemben. Kovács Imre határozottsággal vétót emel ezek ellen: „Mi nem emlegetnünk börtönt vagy bitófát..., nem kívánjuk az ismételten elbukott írók fejét... de megmondjuk, hogy azokkal az írókkal szemben, akik a demokrácia ellen sora­koznak fel, akik hovatovább már ellen­­forradalmi tevékenységet fejtenek ki, nem ismerünk megbocsátást, nem tekintjük őket többé a magyar nép fiainak, írói­nak. Árulók ők, megvetjük őket.“ Kötelező a cukorrépa-termelés Az ipari növények kötelező termeszté­séről szóló rendelet elsősorban az or­szág érdekeit tartja szem előtt, amikor a cukorrépa termelését kötelezővé tet­te. A cukorrépa szántási és szerződés­­kötési határidejét december 15-ig hosz­­szabbították meg. A cukorrépa alá szükséges mélyszán­tás előmozdítására a földművelésügyi minisztérium úgy rendelkezett, hogy a traktorok az őszi vetőszántás bejelenté­se után­­elsősorban a répa alá kötele­sek szántani, ami az újonnan földhöz­­juttatottak részére jelent segítséget. A Cukorrépatermelők Szövetségének jelentése szerint éppen az új juttatot­­tak, köztük elsősorban a volt gazda­sági cselédek, mutatnak nagyobb érdek­lődést a cukorrépatermelés iránt. Gazdasági küldöttség megy Svájcba Január első napjaiban magyar gaz­dasági küldöttség utazik Bán Antal ipar­ügyi miniszter vezetése alatt Svájcba, Svájcból Magyarország olyan nyers­anyagokat akar kivinni, amelyeket még a háború előtt vagy alatt megfizetett. A megyék élelemmel segítik Budapestet Kővágó József, Budapest polgármes­tere felkérte Bárányos Károly iparügyi minisztert, hogy a Budapestnek nyúj­tandó élelmezési segítség kérdésében sürgősen hivassa össze tanácskozásra az ország főispánjait. A polgármester Gerő Ernő közlekedésügyi miniszterrel is tárgyalt az élelmiszerek felszállítása érdekében. Szabolcs vármegyében már eddig is gyűjtöttek a szükséget szenvedő váro­soknak élelmiszert, amelynek 25°/6r-át a főváros fogja kapni. Budapest számára eddig 69 vágón búzát, 180 vágón rozst, 26 vágón árpát és nagymennyiségű kukoricát gyűjtöttek. Megszűnik a királyosdi játék A magyar kormány elhatározta, hogy megszünteti a főudvarnagyi hivatalt. Így dolgozik a reakció Az Ajkai Erőműtelep november 20-án váratlanul leállt. Eltűnt az erőműtelep iszapos vizének megtisztításához hasz­nált és erre a célra tárolt konyhasó. A turbina tengelye az iszapos víz miatt a nagy súrlódástól felmelegedett és vé­gül eltört. Elképzelhető a magyar gaz­dasági életben okozott kár, ha meggon­doljuk, hogy az ajkai erőműtelep látta el Győr városát és Győr megyét, to­vábbá Veszprém egyes jelentékeny ré­szét árammal és most az üzemszünetel­tetés miatt­­ leállt többek között az Ajkai Aluminiumgyár, 50 malom és sok dunántúli gyárüzem. A kárt csak növe­li az, hogy az erőműtelep eltört hen­gerének a pótlása hónapokat vehet igény­be, mivel Magyarországon nem lehet előállítani és Svájcból kell beszerezni. Mit érdemelnek azok, akik azáltal, hogy az Ajkai Erőműtelep sóját elfeketézték, mert minden jel szerint a sót elfeke­tézték, ilyen óriási kárt okoztak az országnak? A nógrád megyei Ludány községben teljesen leégett az ottani nagy gőzma­lom. A­­ malmot valószínűleg felgyújtot­ták. A környéken már több malom lett lángok áldozata

Next