Igaz Szó, 1979. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 11. szám
KomolvÁNAMA Sütő Enikő Wagner Tamás honvéd Nagyatádról küldte be a mellékelt karikatúrát. Kérése: mutassuk be neki és rajtársainak lapunk hasábjain az „Év manökenjé”t. De ne a rajzon láthatót, hanem az igazit, örömmel vállalkozzunk e feladatra. Sütő Enikőt tavaly vették fel az Állami Artistaképző Iskola égisze alatt működő manökentanfolyamra, s miután elvégezte, azon melegében elnyerte az Ez a divat pályázatán az „Év manökenje” címet is — az olvasók szavazatai alapján! Vajon hogyan fogadták az új üstökös berobbanását egy olyan pályán, ahol nehezen lehet csapatmunkáról beszélni, ahol mindenki csak saját magára számíthat? Vagy még pontosabban fogalmazva: mit jelent az Év manökenje titulus az erkölcsi elismerésen és a divatlaptól kapott aranyláncon túl Sütő Enikőnek? A kérdezett elmosolyodik, s bizony jól teszi. Ez a mosoly már közönségszavazatokban is szépen kamatozott. Most meg mintha azt sugallná: próbáljam meg kikövetkeztetni. De hát az újságíró fantáziája is véges, ezért kénytelen szóbeszédekre, pletykákra hagyatkozni — no és persze a tényekre. Egy szó mint száz: azt beszélik, bunda volt a dologban. Ennek viszont ellentmond a debreceni és a miskolci verseny, mindkét helyen utcahosszal győzött Sütő Enikő. A pályatársak vagy még inkább vetélytársak közül azért is neheztelnek néhányan, mert szerintük Enikő csupán fotómodell, manökenként alig tucatnyiszor lépett dobogóra. Ezzel persze nagyjából ki is fogytak az ellentábor érvei. Enikő fő „bűne” végül is amatőrségében rejlik, vagyis, hogy számára a divatbemutatók, a fotózás csak kirándulást jelentenek, afféle zsebpénzkiegészítést, amíg elvégzi a jogi egyetemet. Ezért hát a kolléganők irigykedő pillantásai, amelyek oly beszédesek, hogy szinte kiolvasható belőlük a kifordított szólásmondás: Itt okos lehetsz, de szép nem! Csakhogy Enikő ,nehéz” ellenfél. Nemcsak okos, szép is. (Aki nem hiszi, vessen egy pillantást a fotókra ...) —Káté— Látod, ő ert is elinterte a feleségének.