Igaz Szó, 1980. július-december (25. évfolyam, 13-24. szám)

1980-12-01 / 23. szám

»SK­MUJSESt« WESEL. Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret — tépkedik a katonák a leveleket s közben gyer­mekkorunk mondókáját mormolják. A helyszín a Siófoki Állami Gazda­ság alsótekeresi faisko­lája, évi egymillió négy­­százezer oltvány ottho­na. Közel kétszáz hek­táron cuppog a sár a katonák — vagy aho­gyan munkájukból adó­dóan önmagukat neve­zik : faiskolai levelező hallgatók — bakancsa alatt. Panasz nem lehet rájuk, ritka osztály az ilyen: szinte csupa emi­nensből áll. A jók közül is csak a legjobbakat említjük: Orsós Lajos honvédet, Nagy Attila őrvezetőt és Kiss Attila sorállományú őrmestert. Aligha kétséges, hogy a szocialista versenymoz­galom értékelése után munkahelyeik hasonló tartalmú leveleket kap­nak majd, mint amilye­neket az állami gazda­ság központjában lát­hattunk. Még­hozzá a faliújság „díszhelyén”: „Tisztelt Igazgató Elv­társi örömmel értesít­jük, hogy az ön által vezetett gazdaságtól hoz­zánk katonai szolgálat­ra bevonult Farkas Fe­renc honvéd jó munká­ja eredményeként el­nyerte a Magyar Nép­hadsereg kiváló katoná­ja megtisztelő címet.” Dátum, az alakulat pe­csétje és a parancsnok aláírása. Hasonló érte­sítés érkezett a határ­szélről is, tudatván: Fe­kete István határőr az egység élenjáró katoná­ja címet érte el. Mél­, tán büszkék hát ezen a vidéken a katonákra. Sebestyén Sándor ter­melési igazgatóhelyettes azonban a most itt dol­gozó katonák dicséreté­vel kezdi. Már a nyá­ron is nagyon sokat se­gítettek a kombájnosok, a faiskolában tevékeny­kedőkkel pedig öt év alatt — gyümölcsoltvá­nyokról lévén szó — igazán „gyümölcsöző” kapcsolat alakult ki. Az egymondatos minősítés így hangzik: „tudnak, akarnak, jól dolgoznak a katonák, ez nem csupán az igazgatóhe­lyettes véleménye, ezt mondják a gazdaság szakemberei s a kato­nák elöljárói is. S mit mondanak ma­guk az érintettek? Elöl­járóban már idéztük: „szeret, nem szeret, sze­ret ...” A rigmushoz azonban enyhe morgoló­­dás is társult. A sok di­csérő jelző után igazán nem akarunk ünnepron­­tók lenni, de kötelessé­günknek tartjuk leírni a .

Next