Igaz Szó, 1980. július-december (25. évfolyam, 13-24. szám)
1980-12-01 / 23. szám
négy esztendeje „druszája”, Ferenc József császár és apostoli király tette meg, amikor az utolsó szegecset (színezüstből) „saját kezűleg” verte be a Fővámház előtt felállított dísztribünről elektromos távirányítású kalapácscsal. Válaszként az őrvezető elvezetett a pesti hídfőhöz, s rábökött a hídlemezen egy ötforintosnyi lyukra, mondván: ez az! Pontosabban itt volt még júniusban is. (A részleteikkel nem akad A forgalom újra a régi rom untatni az olvasót, csupán a tényállást rögzítem: volt szeg, nincs szeg. De azért ne fájjon érte oly nagyon a szívünk, az eredetit ugyanis már 1956-ban ellopták!) * * * Lehet, elkerülte a figyelmünket, lehet, nem bennünk volt a hiba, de a híradásokból megismerhettük a beruházó, a lebonyolító, a generáltervezők és kivitelezők nevét, s azt is, hogy a Szabadság-híd felújításában összesen 22 vállalat működött közbe. A katonák munkájáról azonban sehol sem olvastunk! Ezért talán nem tűnik privatizálásnak, ha ezúttal „magánlevelezésből” idézünk néhány sort. A Szabadság-híd felújításával kapcsolatos anyagokat tartalmazó borítékba ugyanis olyan levél is került, amelynek „feladója” dr. Dalmy Tibor miniszteri biztos: „A Szabadság-híd hídfőiben soronkívüli posta alépítményi munka vált szükségessé. A Posta Központi Kábelüzem honvédségi munkaerőt vont be, akik példás szervezettséggel, lendületes munkával hajtották végre a feladatot. Teljesítményük kiemelkedett a többi vállalat munkája közül, bár azok is átlagon felüli teljesítményt nyújtottak. A három alakulat parancsnokának és Darányi vezérőrnagy elvtársnak köszönetemet fejeztem ki.” A Szabadság-hídon újra a régi a forgalom, katonát errefelé legfeljebb már csak kimenőruhában látni. A gyakorlóruhások odébbálltak. No nem messze. A Margit-híd, Petőfi-híd, a Szabadság-híd után az Árpád-híd következik. S a katonák természetesen majd ott is segítenek — hogy stílusosak legyünk — áthidalni a nehézségieket Kárpáti Tamás *•* *