Igazság, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1948-01-03 / 1. szám
A demokrácia tisztánlátásai Asszj Szó-ból* a 'Y'atw* Havfcere** magyarországi lau _költöttük át az alábbi két cikkrészletet, a demokráciának kellő józansággá való szemlélése végett. i * »Sztálin szavainak mintegy húsz évvel későbbi visszhangjaként, a ki»i»mnnistapártok képviselőinek 1947. évi dekorációjában ez Ül: •Ezek szerint tét tábor alakult ki: az imperialista, demokráciaellenes tábor, melynek főcélja az amerikai imperializmus uralomrajuttatása és a demokrácia szé*. zúzása, a másik pedig a demokratikus tábor melynek főcélja az imperializmus megdöntése, a demokrácia megszilárdítása és a fasizmus maradványainak felszámolása. Kik tartoznak most a Haladás táborához, az imperialistaelleles és demokratikus táborhoz? A szocialista Szovjetunió és a m női népi demokrácia örök ágai, amelyek lerázták magukról az imperializmus jármát , a kapitalizmus útjáról a szocializmus útjára tértek. A Haladás táborában vannak: a felszabadulásukért harroló gyarmati népek, továbbá valamennyi kamon onyság demokratikus erői, az aníllapiszták, kommunisták és a baloldali saoriáldemokraták. Ehhez a táborhoz tartoznak a dolgozók széles rétegei, mindazok, akik arra törekszenek, hogy megszabaduljanak a tőke igájától, fiú kik asok, akik a szembenálló imperialista, demokráciaellenes táborhoz tartoznak? Ebben a táboribán egymásra találnak valamennyi ország reekelés erői: a feudalizmus maradványai, az egyház reakciósai, a fasiszták, az imperialista burzsoázia és a jobboldali szociáldemokraták. E két tábor között most elkeseredett harc dúlt. A reakció élén az imperialista Amerikai Egyesült Államok áll. A szocialkbeis, népi dentokrieta, a tartós demokratikus béke védekezőinek az élén ott látjuk a Szovjetuniót. Harmadik tábor, »liszavadik is — nincs és nem is lehet. S hogy ki melyik táborhoz húz, azt a Szovjetunió iránti magatartása határozza meg. Korunkban, a szocializmus korszakában, a Szovjetunió minden ellenfele reakciós. Manapság az emberiség Haladásának híve egyben a Szovjetunio barátja. Miért vall, hogy minden «kér, «,mely « szocializmus bástyáját, a Szovjetuniót erősíti, ugyanakkor az egész haladó emberiség sikere is.« *Az amerikai Izarengyi -pálcára Egysló Anglia és Franciaország ibule* tőle telhetőt elkövetett, úgy előidézze a KüHigyminiszte■X Tanácsa ülésszakának felrobblását és — a Szovjetuniót váró doljrt, assisi, mintha nem, akama együttműkidnit a nyugati hatalmakkal. Az amerikai háborús uszítók és csatlósaik tervét azonban nem koronázta siker. Molotov, a szovjet delegáció vezetője, végkép leleplezte az angolszász expancionisták terveit, akik már azzal az előre megfontolt szándákkal utaztak az értekezletre, hogy semmiféle határozattal nem kötik meg a kezüket. Az USA reakciós körei az úgynevezett »Európának nyújtandó gyorssegélyes"fel való fecsegéssel akarják leleplezni terjeszkedő politikájukat és az amerikai pénzériparmágnások maroknyi mor portjának ■világuralomra való törekvését. Az angol-amerikai reakciósok ádáz kommunista ellenes és szovjetellenes propagandát folytatnak, hogy igazolják egy újabb háború előkészítésére irányuló cselekedeteiket. Vájjon véletlen-e, hogy az Egyesült Államai olyan buzgón segítenek kiképezni és felszerelni a török, görög és kínai kormányseregeket. Vájjon véletlen-e, hogy egyre nagyobb mennyiségben gyártják az atombombát, amely csalás támadó fegyvert vájjon .Véletlene, hogy Közép- és Közel- Keleten hadfelvonulási területeket szerveznek, Grönlandern, Alaszkán, Izlandon, Japánban és Koreában pedig a technika legújabb vívmányai szerint felszerelt katonai támaszpontokat léterítenek. Az amerikai imperialisták Európában is mindent megtesznek, hogy Nyugat-Németországot a világ reakció bástyájává változtassák, visszaül lésdk hadiipari kapacitását, közben azt a reményt melengetik magukban, hogy a nyug aknámaz országi hadiipart majd saját támadó céljaik érdekében használhatják fel. Az amerikai imperialisták a német támadás következtében sokat szenvedett országok érdekeit semmibe véve, az amerikai terjeszkedés egyik legfontosabb gazdasági támaszpontjául akarják felhasználni, Németország, elsősorban pedig a Ruhrvidék nehéziparát. A nyűgös európai országok blokkját — ideértve Nyugat-Németországot is — akarják szembeállítani Kelet- Európa országaéval, elsősorban a Szovjetunióval. Ezzel magyarázható, hogy Németországnak egységes, demokratikus állammá ■való egyesítése ellen lépnek fel. Természetesen nagyon jól tudják, hogy politikai szempontból igen hátrányos lennne, ha kerekest megmondanák: nem akarnak együttműködni a Szovjetunióval és az új demokrácia országaival. Ezért különböző álarcok alá rejtik imperialista terveiket: hol a rég leleplezett Truman-elv és itarsholl-terv, hol pedig »Európa megsegítésének« hangzatos ürügye alatt akarják behálózni Európát.a k békeszerződés értelmében tartózkodnak még Magyarországon szovjet csapatok . Magyar Távirati Iroda jeleit a Associated Press amerikai hírirnökség cikket közölt budapes tudósítójától a Magyarorszára állomásozó szovjet cslpálól. A fcikkben mit állítja, holt,a szovjet csapatok »a magyskormány meghívására« tartóiknak még mindig az országin. Kvazilitás szemenszedett barnás: Köztudomású, hogy a Szovgsutó a párisi békeszerződés Elmében mindaddig tarthat a pátokat Magyarországon, amíg usatka megszállás alatt éli. a békeszerződést az Egyes Államok ée. vagybri. tanul*« aláírt*. Se ratifikál IPAr. Associated Press állítása tehát alaptalan és rosszindulatú beápítás, amely csak arra alkalmas, hogy a magyar kormányt abban a színben tüntesse fel, mintha csak a jelenlevő szovjet csapatok segítségével tudná magát fenntartani. Ez a cikk része a Magyarország ellen folyó rágalomhadjáratnak, amelyben az Associated Press tudósítója is részt vesz, visszaélve azzal a vendégjoggal, amelyet a magyar demokrácia nyújt neki. Illetékes magyar részről a cikket nemcsak határozottan cáfolják, de felháborodással TtMSS te UtSSKtim. TARLÓ. iki szeret adót fizetni? — «M olyan jó magyarfajta kérdés, a melyet e határokon belül ugyan elkérdezhetnénk bármikor és bárkitől, nem volnánk kétségesek a feleletben. A több évszázados osztrák elnyomás alatt gyökereződött bele a magyar emberbe az a tulajdonság, hogy nem szívesen fizetett a nem-szeretem idegensokre, már csak azért sem, mert mire használta fel az adópénzt? Idegen hivatalnokokat ültetett a nyakára, zsandárokkal, betelepített fináncokkal vegzáltatta, börtönöket rendezett be a számra s fiait elkívánta az idegen hadseregbe. mindezt magyar pénzen. Ki ne sajnálta volna a garast, akár jószerivel, akár végrehajtóval préselték ki belőle ilyen célokra ... A helyzet azóta megváltozott. Az osztrákokat a világháború férgétege lerázta a nyakunkról. S megértünk egy másik, az elsőnél még borzasztóbb háborút, amelynek vihara fölöttünk is átszáguldott, rengeteg áldozatot szedett, tetőket szaggatott és falakat döntött. Kárunknak se szeri, se száma. Ide még mások kárát is meg kell térítenünk vezetőink hibás politikájáért. Ezeket az óriási kiadásokat, szétdúlt otthonunk, lerombolt gazdasági berendezkedésünk helyi realitásának mérhetetlen költségeit a saját erőnkből kell előteremtenünk. Bírálni kell ilyen körülmények között, hogy HV5 októberétől 1947 szeptemberéig az áramháztartásnak nem volt ráfizetése. Vagyis egyensúlyban vett. Ez olyan teljesítmény, amelyért elsősorban az adófizetők érdemelnek elismerést. Igen, minden elismerést megérdemel az az adófizető réteg, amely — hozzáértő becslések szerint — az egész nemzeti jövedelem 40%-ának előteremtését vállalta és teljesítette. Vannak azonban — és éppen a gazdagok között, — akikennek a kötelességnek a vállalása alól kibújnak. A fővárosi adórodomások alapján ugyanis azt állapították meg, hogy Budapesten mindössze 8900 olyan ember van, akinek a jövedelme 1500 forinton felül volna. És ez az, amit nem hiszünk. Ha így volna igaz, akkor a maláták, lokálok, bárok és luxusszórakozóhelyek konganának az iras cégtől. Viszont tömve vannak. Ott, ahol egy csésze feketekávéért 30 forintot kérnek. Jó lenne néhány végrehajtót ezekre a mulató vendégekre is ráereszteni. Hátha több lenne az adóbevétel s megvalósulna a törvény, az adózásban is egyenlők vagyunk. Ha ugyan — emlékezetünk szerint — nem több teher illeti a gazdagokat, mint a szegényt. Szomorú *UBaEWÍ£ffiSjBH» szívvel olvastuk a népi kollégiumok sajtóosztály» vezetőjének nyilatkozatát, mely szerint pénz híján igen nagy nehézségekkel küzdenek. Akárhányszor megtörténik, hogy parasztfióknak, parasztlényoknak abba kell hagyni tanulmányaikat, mert a legalacsonyabb ellátási díjat sem tudják megfizetni, az intézetnek pedig nincs pénze, hogy költségeiket teljes mértékben fedezze. Pécsett egy új gazda tehetséges kisfia havi 10 forint miatt utazott haza a négyholdas törpebirtokra, s ezzel talán örökre elesett a szélévi fölemelkedés lehetőségétől. Ismételjük, szomorú, hogy anyagiak hiányában ilyen esetek előfordulhatnak. Viszont eképzelhetetlennek tartjuk, hogy megfelelő propagandával legalább az ilyen szórványos esetekben ne lehetett volna segíteni. A hiányzó 10 forint a tanulmányi év tíz hónapját alapul véve, mindössze IC0 forintot jelent, s nem hisszük, nem hihetjük, hogy ezt a száz forintot egy tehetséges, paraszt, gyermek egyévi tanulási díjául maguk között a parasztok között is ne lehetett volna összegyűjteni E&n A Mezőgazdasági Kekturézis Szövetkezet működését a háború alatt betiltotta a kormány, mert a szövetkezet vezetőit baloldali beállítottságú személyeknek tartotta. A szövetkezet ez év januárjában kisebb alapszabályú módosíás után újra megkezdi, Bite működését Mezőgazdasági és Háziipari Kulturális Szövetkezet néven. A szövetkezet elnöknője Tarkas Ferencffié született Győrffy Anna, v’Ily István egyetemi professzor leánya, aki főleg háziipari és népművészeti síkon fejti ki áldáson tevékenységét. A szövetkezet ügyvezetője Hetényi Rezső dr., aki a Szlovákiából áttelepült magyar családok és a nógrádiak érdekeit képviseli. A pártokon felül álliszövetkezet vezetőségében ott vannak még Egerváry Tibor, a Szövetkezeti Tanács titkára, továbbá Tasi István, Stelzer Lajos, Popper /d.n.n .* az igazgatóság többi tagjai kizárólag parad, illetve háziipari dolgozó, mint Békás Jánosáé, Dömötör János, Dottyáni Érzőiké és Kugyece István. Az Igazság munkatársa felkereste Hetényi Rezső dr. ügyvezetőt s a szövőtké*«! eddigi mun. Sóssága iránt érdeklődői*. A szövetkezet célja, — kezdte a beszélgetést az ügyvezető , hogy mentégen a pártpolitikáiéi, mind a Szlovákiáké.! áttelepült magyarság, mind pedig az anyarországi tájközpontok eredeti szokásait, hagyományait, népművészeit és háziparát fenntartsa és továbbfejlessze. Még nincs egy éve, hogy a szövetkezet megkörte újból működését, de máris ÍÍ®S az aktív tagok szánta. Legerősebb telepeink vannak: Diósjönőtt Tolmácson, Kocsányban, Szátokon Nógrádban, Tolnában pedig a* esés» Sárközben, De~"n, Vicsényben, Sárpilisen, Alsónyéken és Háta községben. Nagyon képen folgrotraai « Dunnezekeső, Kéty, Véménd, Zengővárko*y, fragypal* és Pécsvárad községekbe telepitett szlovákiai magyarok. A fentieken kívül Pestkörnyékén, SomogybHn, Zal Ilsan, Sopron’ kötéenyéléi és Cegléden vannak még nagyobb központjaink. Szorgalma, san wonese, pamutból, kenderből, lenből készítik a Jó vásznat, blúzokat hímeznek, gyensiet ruhákat és pulóvereket kötnek, csipkét vernek, játékokat faragnak, a haziipar és a népművészet minden ágát foglalkoztatjuk. Az érdi hadigondozottak számára most rendez csnk be egy háziipari üzemet. Tagjainkat ellátjuk anyaggal és készáruval, a készáruból pedig sokat szállítunk külföldre. A haszon mind a termelőké,az igazgatóság tagjai nem kapnak fizetést. Ebben is különbözünk más szövetkezektől. Lelkesedés, hol vállaljuk ezt a munkát, hogy megmenthessük és fejlesszük kultúránkat. — És honnan kapják a legtöbb megrendelést? — kérdezzük. — Kanadából, ahonnan félkész átunt. Nylokeelymet küldenek s erre hímeznek tagjaink szép, magyaros molivamokat. Ebből a Nylonból blúzok lesznek. Az év elején 50 taggal indult meg a szövetkezet tevékenysége , azóta rohamosan fejlődik. A mai postával éppen Szebeny baranyai megyei községből érkezett megint egy levél, amely közli, hogy harmincöten beléptek a szövetkezeti tagok sorába. Az egyes tájközpontokban most folyik a kultúrközpontok létesítése s ha ez meglesz, a kulturális szövetkezet maradéktalanul beválthatja a hozzá, fűzött reményeket. ? íra. i.)! A Mezőgazdássé Kulturális S Bajcsi-Zsilinszky Endre 3944 karácsony hajnalán a sopronkőhidai fogház udvarán a náci nyilasok kivégezték Bajcsy-Krdhinszky Endrét. Bajcsy-Zsilinszky Endre a Független Kisgazda Párt harcos vezetőségi tagja volt, aki rengeteget foglalkozott a magyar parasztság sorskérdéseivel és élete legszebb feladatául azt fűzte ki, hogy a legelhagyatottabb magyar dolgozórétegen, a parasztságon segítsen. Mintaképe volt a meg nem alkuvó, büszke, gerinces magyar embernek. Szerette hazáját, népét és ragaszkodott népének, hazájának szabadságához. Az egyetlen ember volt Magyarországon, ahol a német megszállás kezdetén fel merte emelni szavát a magyar szabadságért. De nemcsak beszélt, hanem erejéhez képest cselekedett is. Ő volt az egyetlen ember, aki fegyveresen ellenállt a német megszállás kezdetekor. Antikor német SS tisztek berohantak lakásába, hogy őt elvigyék. Bajcsy-Zsilinszky Endre revolverrel szállt szerbbe a náci gyilkosokkal és közülük lőtt, míg végül maga is megsebesült. A németek és a nyilasok később a sopronkőhidai fogházba vitték, ahol a magyar ellenállási mozgalom felgöngyölítésével kapcsolatban halálra ítélték és nagykarácsony hajnalán fölakasztották. Utolsó szava ez volt: »Legyen a magyar a jövőben is gerinces!« Ezeket a szavakat kell hogy minden magyar a szívébe zárja és éppen ebben az esztendőben, a 48-as szabadságharc százéves ünnepén hitévé tegye, hogy amikor szükség lesz rá, eszerint cselekedjék. " HMrja^aT'r^rGAS'slG 3 Petőfi szülőhelyén kezdődnek a centenáriumi év ünnepségei A cenkssárincai év első nagy eseménye az a látogatás, amelyet Tildy Zoltán köztársasági elnök vezetésével a politikai élet és a magyar irodal«.« képviselői tesznek Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülőhelyén. A költő szülőházánál kegyeletes ünnepségek lesznek és a magyar nép kegyelettel tekint halhatatlan költőjére, Petőfi Sándorra, aki 134 esztendővel ezelőtt egyszerű nádfedetes házban látott napvilágot. Mi is szeretettel emlékezünk meg a magyar nép nagy költőjének, Birós Sásdarzutii ISAletésnapijáról amely egyben a centenáriumi év első ünnepét is jelenti számunkra. Petőfi Sándor a szabadság költője volt. Neve szorosan hozzáfoiklott a szabadságharc nagy eszméjéhez, amelynek nemcsak költője, hanem zászlóhordozója is volt. A kiskőrösi Petőfi-ünnepségekkel egyidőben emlékezzen minden magyar Petőfi Sándorra, aki életét adta a szabadságért.