Igazság, 1945 (2. évfolyam, 1-63. szám)
1945-02-04 / 7. szám
ára: 50 fillér. 2. évfolyam. 7. sz. Vesszen a fasizmus — szabad Magyarországot! DEMOKRATIKUS NÉPLAP Megjelenik szerdán és szombaton délután. Szerkesz- Szerkeszti: Előfizetési díjak: Egy hóra 350, negyedtőség és kiadóhivatal: líceum, fdsz. 3. T: 11 és 176. Dr. KARDOS LÁSZLÓ évre 10- félévre 20- , egész évre 40-- pengő. Eger, 1945 február 4. VASÁRNAP Kossuth Lajos azt szente... írta: dr. Kardes László Kétheti hallgatás után, mint demokratikus néplap térünk vissza olvasóinkhoz. Demokratikus néplap vagyunk, mert nem akarunk szolgálni semmiféle kisebbségi klikket, nem akarjuk a lap hasábjait egy párt szolgálatába sem állítani, hanem ezeken a hasábokon minden egri és minden heves megyei dolgozót és dolgozónak az érdekét akarjuk szolgálni. Ez a lap eddig is a népé volt, de most, a jövőbeni munkánk arra irányul, hogy még szorosabbra fűzzük a dolgozó nép, a paraszt, a munkás és a szellemi dolgozó viszonyát egymáshoz. Most, mikor az utcán ismét megjelenünk, a város falain ott vannak a fegyverszüneti egyezmény pontjai. E fegyverszünetből világosan láthatja minden józaneszű, hogy a hatalmas Szovjetúnió és két nyugati szövetségese nem a magyar nép, hanem annak átkos emlékű, reakciós fasiszta vezetői ellen — kik meghamisították a nép igazi akaratát — indultak harcra és végső leszámolásra. A fasizmus utolsó fellegvára recseg-ropog és talán néhány hét vagy néhány hónap és a fasiszta hordák kiterítve fekszenek a demokráciáért harcoló népek szabadságáért küzdő seregek lábainál. A fegyverszüneti egyezménnyel egyidőben jelent meg Debrecen falain a szabad magyar kormány toborzó felhívása, amely felhívásban harcba hívnak minden becsületes, fegyvert forgatni tudó magyart. Soha nem hívtak szentebb és igazabb harcra magyart, mint most, amikor a náci Németország ellen kell felsorakozni azoknak a férfiaknak, akik le akarnak számolni az évszázadok óta tartó német veszéllyel, mely már annyiszor a magyarság teljes megsemmisítését akarta. Majd száz éve, hogy elhangzottak Debrecenből a nagy magyar demokratának hadseregbe hívó szavai: „Kossuth Lajos azt üzente...“ és megindult a nép, mert tudta, hogy a német ármány ellen a magyarság szabadságáért kell harcba menni. A gaz politika, amelyet a németség már akkor folytatott, a népi erőknek szabadságát vérbe fojtotta és német gyilkosok áldozatai lettek a nép legjobbjai. Ma már a náciknak nincs erejük ahhoz, hogy ármánykodással elveszítsék a magyar szabadságharcot. Kossuth Lajos, a magyar nép holtában is rajongott szabadságvezére, szintén Debrecenben toborozta seregeit. Meg kell érteni minden pártnak, a legkisebb faluban működő Nemzeti Bizottságnak is, hogy egy kötelessége van ma a magyarnak: jelentkezni a Németország elleni szabadságharcra. A diadalmas Vörös Hadsereg kiűzi az ország nagy részéből a németeket és bérenceiket, de minden szabadságszerető népnek tevékenyen kell résztvenni ebben a háborúban, mely a fasizmus teljes megsemmisítésére irányul. Egy győztes Vörös Hadsereg mellett kell majd hadbaszállni a magyar honvédségnek és visszafizetni a nácik aljasságát. Öt éven keresztül, minden emberiességet megcsúfoló érdekekért volt kénytelen harcolni a magyar. Munkások, dolgozók százezrei pusztultak el olyan célkitűzésekért, mely ha győzött volna, a dolgozókat még súlyosabb rabságba igyekezett volna vetni. Most, mikor a népek szabadságáért küzdő fronton szolgálhat a magyar, meg kell hozni azt az áldozatot, hogy részt vegyünk a döntés utolsó perceiben. Az ország romokban hever, gyáraink és műhelyeink kifosztva, falvaink szétrombolva, ezért meg kell fizetnünk. A Vörös Hadsereg felszabadítja a népeket és visszafizet a rabló hadnak az ukrán falvak megsemmisítéséért és az ártatlan aszszonyok és gyermekek kiirtásáért. De nekünk magyaroknak magunknak kell visszafizetni a tönkretett Budapestért, visszafizetni Debrecenért, Szegedért, Egerért, visszafizetni a kifosztott gyárakért és műhelyekért, a felrobbantott kerecsendi templomért, a tiszafüredi hidakért, a szarvaskői alagutakért, visszafizetni minden gaztettért, amelyet a nácik és csatlósaik a magyar nép javai és érdekei ellen vétettek. Sietnünk kell, nehogy nálunk és részvételünk nélkül fejezzék be a szabad nemzetek e küzdelmet. Sietnünk kell, nehogy jöjjön egy kor, mikor unokáinknak szégyenkezniök kell, mert volt egy magyar nemzedék, mely hajlandó volt a nép árulóival együtt menetelni, de nem kívánt bosszút egy ezer éve felépített ország lerombolásáért. Ha él még Dózsa György, Táncsics Mihály, Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szelleme a magyar nép fiaiban, akkor nem hiába üzen a debreceni falragaszokon haló poraiban is a magyar szabadság apja, Kossuth Lajos. Másodszor üzen, mégegyszer üzen és minden magyarnak tudnia kell a régi, a szívekből, ki nem irtható szavakat: ha mégegyszer azt üzeni mindnyájunknak el kell menni! Menekül a német kormány 122 km-re van a Vörös Hadsereg Berlintől Az elmúlt két hét egyetlen témája a világsajtóban a Vörös Hadsereg döntő, diadalmas offenzívája német területen. E támadás ma nemcsak a lengyel front nagy szélességben való áttörését és az Odera széles arcvonalán való átjutást, nem területi nyereséget jelent. Keletporoszországot teljesen elszigetelték, Rokoszovszky csapatai elérték a Keleti tengert és így bekerítették a Keletporoszországban harcoló német erőket és a még mindig menekülő lakosságot és tovább törnek előre Danzig irányába, miután Breslaut északról is átkarolták. Sziléziában a nagy hóviharok ellenére is jól haladnak előre. A breslaui rádió 8 napja néma. Nemcsak a Keletporoszországban álló német haderőt fenyegeti teljes megsemmisítés, hanem a németországi Hitler-uralom végét is jelentik az előnyomulások. Zsukov tábornok seregei más irányban haladva, körülzárták Poznan városát és 20 kilométerre állnak a német határtól. Ugyanebben az időben Malinovszky tábornok csapatai Szlovákiában haladnak feltartóztathatatlanul és a Budán harcoló Vörös Hadsereg újabb részeket tisztít meg a németektől. Ezek a háborús győzelmek a semleges sajtó egyhangú jelentése szerint, fokozzák Németországban a pánik hangulatot. Berlinbe állandóan érkeznek lerongyosodott és kiéhezett menekültek, akiknek az elbeszélései alapján pánikszerű ideges és elkeseredett hangulat vett erőt az amúgy is sokat szenvedett berlini lakosságon. A svéd rádió hírszolgálata szerint különböző cikkekből arra lehet következtetni, hogy a minisztériumokat és kormányhivatalokat Berlinből délebbre helyezik át. Berlinben egyre-másra adják ki a korlátozó rendelkezéseket, legújabban már — Himmler rendelete szerint — letartóztatást, házkutatást és személymotozást hatósági határozat nélkül is lehet foganatosítani. Berlinben már szünetel az autóbuszközlekedés és a város legtöbb részén sem villamos világítás, sem villamos közlekedés nincs. Fritsche propaganda osztályfőnök a német rádióban maga is elismeri, hogy szervezett ellenállást a német haderő nem tud kifejteni és Németország csak ,,rögtönzött“ ellenállást fejt ki az óriási szovjet nyomással szemben. A berlini pánikhangulat alatt az I. ukrán hadsereg elfoglalta Katovicot és a német Sziléziában fekvő Beuthen ipari központot. Mind a két város ép állapotban került a Vörös Hadsereg kezébe. A szovjet győzelmek sorába illeszkedik a nagy litván kikötőnek Memelnek elfoglalása. Ezzel a Vörös Hadsereg befejezte a Litván szovjet köztársaság teljes felszabadítását. A Kárpátok hegyláncának erdős és nehéz terepén a negyedik ukrán hadsereg csapatai nem álltak meg a nehéz viszonyok miatt sem, hanem Csehszlovákia fontos ipari és közlekedési pontjait, amit a német védelmi rendszer elkeseredetten védett, Poprádot, Késmárkot, Lőcsét, Iglót és Eperjes városokat felszabadították. A nyugati fronton az amerikai VII. hadsereg a németek egyik elszászi hídfőjét megsemmisítette, míg az angol II. és az amerikai IX. hadsereg Belgiumból német területen előretörve elérte a Roer folyót. A nyugati fronton ugyan a kemény időjárás akadályozta a hadművelet