Igazság, 1945 (2. évfolyam, 1-63. szám)

1945-02-04 / 7. szám

ára: 50 fillér. 2. évfolyam. 7. sz. Vesszen a fasizmus — szabad Magyarországot! DEMOKRATIKUS NÉPLAP Megjelenik szerdán és szombaton délután. Szerkesz- Szerkeszti: Előfizetési díjak: Egy hóra 3­50, negyed­tőség és kiadóhivatal: líceum, fdsz. 3. T: 11 és 176. Dr. KARDOS LÁSZLÓ évre 10­-­ félévre 20- , egész évre 40-- pengő. Eger, 1945 február 4. VASÁRNAP Kossuth Lajos azt szente... írta: dr. Kardes László Kétheti hallgatás után, mint de­mokratikus néplap térünk vissza ol­vasóinkhoz. Demokratikus néplap vagyunk, mert nem akarunk szol­gálni semmiféle kisebbségi klikket, nem akarjuk a lap hasábjait egy párt szolgálatába sem állítani, ha­nem ezeken a hasábokon minden egri és minden heves megyei dolgo­zót és dolgozónak az érdekét akar­juk szolgálni. Ez a lap eddig is a népé volt, de most, a jövőbeni munkánk arra irányul, hogy még szorosabbra fűzzük a dolgozó nép, a paraszt, a munkás és a szellemi dolgozó viszonyát egymáshoz. Most, mikor az utcán ismét meg­jelenünk, a város falain ott vannak a fegyverszüneti egyezmény pontjai. E fegyverszünetből világosan lát­hatja minden józaneszű, hogy a ha­talmas Szovjetúnió és két nyugati szövetségese nem a magyar nép, hanem annak átkos emlékű, reak­ciós fasiszta vezetői ellen — kik meghamisították a nép igazi akara­tát — indultak harcra és végső leszámolásra. A fasizmus utolsó fellegvára re­­cseg-ropog és talán néhány hét vagy néhány hónap és a fasiszta hordák kiterítve fekszenek a demokráciáért harcoló népek szabadságáért küzdő seregek lábainál. A fegyverszüneti egyezménnyel egyidőben jelent meg Debrecen fa­lain a szabad magyar kormány to­­borzó felhívása, amely felhívásban harcba hívnak minden becsületes, fegyvert forgatni tudó magyart. Soha nem hívtak szentebb és iga­­zabb harcra magyart, mint most, amikor a náci Németország ellen kell felsorakozni azoknak a férfiak­nak, akik le akarnak számolni az évszázadok óta tartó német veszél­lyel, mely már annyiszor a magyar­ság teljes megsemmisítését akarta. Majd száz éve, hogy elhangzottak Debrecenből a nagy magyar de­mokratának hadseregbe hívó szavai: „Kossuth Lajos azt üzente...“ és megindult a nép, mert tudta, hogy a német ármány ellen a magyar­ság szabadságáért kell harcba menni. A gaz politika, amelyet a németség már akkor folytatott, a népi erők­nek szabadságát vérbe fojtotta és német gyilkosok áldozatai lettek a nép legjobbjai. Ma már a náciknak nincs erejük ahhoz, hogy ármány­kodással elveszítsék a magyar sza­badságharcot. Kossuth Lajos, a magyar nép holtában is rajongott szabadságve­zére, szintén Debrecenben toborozta seregeit. Meg kell érteni minden pártnak, a legkisebb faluban mű­ködő Nemzeti Bizottságnak is, hogy egy kötelessége van ma a magyar­nak: jelentkezni a Németország elleni szabadságharcra. A diadal­mas Vörös Hadsereg kiűzi az or­szág nagy részéből a németeket és bérenceiket, de minden szabadság­szerető népnek tevékenyen kell résztvenni ebben a háborúban, mely a fasizmus teljes megsemmisítésére irányul. Egy győztes Vörös Had­sereg mellett kell majd hadbaszállni a magyar honvédségnek és vissza­fizetni a nácik aljasságát. Öt éven keresztül, minden emberiességet megcsúfoló érdekekért volt kényte­len harcolni a magyar. Munkások, dolgozók százezrei pusztultak el olyan célkitűzésekért, mely ha győ­zött volna, a dolgozókat még sú­lyosabb rabságba igyekezett volna vetni. Most, mikor a népek szabad­ságáért küzdő fronton szolgálhat a magyar, meg kell hozni azt az ál­dozatot, hogy részt vegyünk a döntés utolsó perceiben. Az ország romokban hever, gyá­raink és műhelyeink kifosztva, fal­­vaink szétrombolva, ezért meg kell fizetnünk. A Vörös Hadsereg felsza­badítja a népeket és visszafizet a rabló hadnak az ukrán falvak meg­semmisítéséért és az ártatlan asz­­szonyok és gyermekek kiirtásáért. De nekünk magyaroknak magunk­nak kell visszafizetni a tönkretett Budapestért, visszafizetni Debrece­nért, Szegedért, Egerért, visszafizetni a kifosztott gyárakért és műhelye­kért, a felrobbantott kerecsendi templomért, a tiszafüredi hidakért, a szarvaskői alagutakért, vissza­fizetni minden gaztettért, amelyet a nácik és csatlósaik a magyar nép javai és érdekei ellen vétettek. Siet­nünk kell, nehogy nálunk és rész­­vételünk­ nélkü­l fejezzék be a szabad nemzetek e küzdelmet. Sietnünk kell, nehogy jöjjön egy kor, mikor unokáinknak szégyenkezniök kell, mert volt egy magyar nemzedék, mely hajlandó volt a nép árulóival együtt menetelni, de nem kívánt bosszút egy ezer éve felépített ország lerombolásáért. Ha él még Dózsa György, Táncsics Mihály, Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szelleme a magyar nép fiaiban, akkor nem hiába üzen a debreceni falragaszo­kon haló poraiban is a magyar szabadság apja, Kossuth Lajos. Má­sodszor üzen, mégegyszer üzen és minden magyarnak tudnia kell a régi, a szívekből, ki nem irtható sza­vakat: ha mégegyszer azt üzeni mindnyájunknak el kell menni! Menekül a német kormány 122 km-re van a Vörös Hadsereg Berlintől Az elmúlt két hét egyetlen té­mája a világ­sajtóban a Vörös Had­sereg döntő, diadalmas offenzívája német területen. E támadás ma nemcsak a lengyel front nagy szé­lességben való áttörését és az Odera széles arcvonalán való átjutást, nem területi nyereséget jelent. Kelet­­poroszországot teljesen elszigetelték, Rokoszovszky csapatai elérték a Keleti tengert és így bekerítették a Keletporoszországban harcoló német erőket és a még mindig menekülő lakosságot és tovább tör­nek előre Danzig irányába, miután Breslaut északról is átkarolták. Sziléziában a nagy hóviharok elle­nére is jól haladnak előre. A bres­­laui rádió 8 napja néma. Nemcsak a Keletporoszországban álló német had­erőt fenyegeti teljes megsemmisítés, hanem a németországi Hitler-ura­­lom végét is jelentik az előnyo­mulások. Zsukov tábornok seregei más irányban haladva, körülzár­ták Poz­nan városát és 20 kilométerre áll­­nak a német határtól. Ugyanebben az időben Malinov­­szky tábornok csapatai Szlovákiá­ban haladnak feltartóztathatatlanul és a Budán harcoló Vörös Had­sereg újabb részeket tisztít meg a németektől. Ezek a háborús győzelmek a sem­leges sajtó egyhangú jelentése sze­rint, fokozzák Németországban a pánik hangulatot. Berlinbe állan­dóan érkeznek lerongyosodott és kiéhezett menekültek, akiknek az elbeszélései alapján pánikszerű ide­ges és elkeseredett hangulat vett erőt az amúgy is sokat szenvedett berlini lakosságon. A svéd rádió hírszolgálata szerint különböző cik­kekből arra lehet következtetni, hogy a minisztériumokat és kor­mányhivatalokat Berlinből dél­­ebbre helyezik át. Berlinben egyre-másra adják ki a korlátozó rendelkezéseket, legújabban már — Himmler rendelete szerint — le­tartóztatást, házkutatást és személy­motozást hatósági határozat nélkül is lehet foganatosítani. Berlinben már szünetel az autóbuszközlekedés és a város legtöbb részén sem vil­lamos világítás, sem villamos köz­lekedés nincs. Fritsche propaganda osztályfőnök a német rádióban maga is elismeri, hogy szervezett ellen­állást a német haderő nem tud kifejteni és Németország csak ,,rögtönzött“ ellenállást fejt ki az óriási szovjet nyomással szemben. A berlini pánikhangulat alatt az I. ukrán hadsereg elfoglalta Kato­­vicot és a német Sziléziában fekvő Beuthen ipari központot. Mind a két város ép állapotban került a Vörös Hadsereg kezébe. A szovjet győzelmek sorába illesz­kedik a nagy litván kikötőnek Me­melnek elfoglalása. Ezzel a Vörös Hadsereg befejezte a Litván szov­jet köztársaság teljes felszabadítását. A Kárpátok hegyláncának erdős és nehéz terepén a negyedik ukrán hadsereg csapatai nem álltak meg a nehéz viszonyok miatt sem, hanem Csehszlovákia fontos ipari és köz­lekedési pontjait, amit a német vé­delmi rendszer elkeseredetten védett, Poprádot, Késmárkot, Lőcsét, Iglót és Eperjes városokat fel­szabadították. A nyugati fronton az amerikai VII. hadsereg a németek egyik el­­szászi hídfőjét megsemmisítette, míg az angol II. és az amerikai IX. hadsereg Belgiumból német terüle­ten előretörve elérte a Roer folyót. A nyugati fronton ugyan a kemény időjárás akadályozta a hadművelet

Next