Igen, 1991 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
APRÓSZENTEK EVANGÉLIUMA Első hallásra rémtörténet: gyűlöletről, tömegmészárlásról szól. Miben rejlik és hol sejlik itt föl az evangélium, az örömhír? Amikor a napkeleti bölcsek az újszülött Király iránt érdeklődnek Heródes meghökken. Isten belép a történelembe, és azonnal politikai, érzelmi zavar keletkezik, az érvényben lévő rendet zavarja meg. (Ahogyan minden váratlan újszülött megzavarja.) És a konfliktusban - mint a világ minden konfliktusában - az ártatlanok fizetnek. Micsoda árnyék, sötétség ez Karácsony titkában. Gondoltunk mi arra, hogy az első Karácsony fordítottja volt annak, amit mi most szeretnénk: család, melegség, gyöngédség, szeretet, befogadás, ajándék? A család tagadása volt, gyilkosság, kivetettség, hidegség, az ajándék (Isten ajándékának) visszautasítása. Eleve elrendelt sorsszerűség nincs, a gonoszságnak azonban vannak szükségszerű reakciói. Például, ha konfliktus támad a családban, a közösségben, a társadalomban, akkor a kicsi, a védtelen, a törékeny lesz a bűnbak, és mindig az ártatlan lesz az áldozat. Az ártatlanság a bűnbe keveredett ember számára mindig haszontalannak, sőt gyanúsnak, sőt kicsit idiótának tűnik. A keverék jóságot esetleg el tudja viselni a jóságnak és a gonoszságnak következetlen, tisztázatlan, szürke keverékét. De a tiszta ártatlanság zavarja, így van ez a betlehemi csecsemőkkel, így a világ kicsinyeivel. Ők a karácsonyi érem másik oldala, a sötét oldala. Minden újszülöttben Isten lép be a történelembe! A Krisztustól (aki maga a Törvény és a Törvényhozó) idegen törvények szerint berendezet világrendet ezért minden újszülött megzavarja. Az aprószenteket Krisztus helyett ölték meg. Vagyis a második isteni személy elleni merényletet követtek el. Krisztusban az Isten beletestesült az emberi törzsbe. Ettől kezdve minden ember meggyilkolása Krisztusnak az üldözése, és minden áldozatot Krisztus helyett ölnek meg. Óriási misztérium ez, amelyet tovább kell elmélkedni, elmenni egészen a szakadék szélére és beletekinteni az örvénybe. Krisztusban teremtett mindent az Atya — „Minden általa lett..." —, öröktől fogva minden emberi lény benne áll fönn. Mindenki, aki evilágra születik, megvilágosíttatik az Ige által azon tény erejével is, hogy ugyanazon az úton és minden emberért testesült meg a magzat Krisztus anyja méhében, tehát születésének kegyelméből minden ember részesült, még mielőtt a keresztséget megkapta volna. Az aprószentek vérük ontásával Krisztus keresztjének érdeméből is részesültek. De minden kicsi gyermek, aki megszülethetik e világra, Krisztus születésének kegyelméből már részesül, mert emberként született meg, mert annak a természetnek a birtokosa, amelyet örökre magára vett a második isteni Személy. Szinte már itt halljuk: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek!" Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra... Kezdettől fogva az ember az Isten képe a kozmoszban, jelenléti lehetősége, és minden ilyen képrombolás az Istennek a kiirtása a kozmoszból. A Máté evangélium szerint (Utolsó ítélet) nem szükséges Krisztust kifejezetten ismerni vagy tagadni ahhoz, hogy szolgálhassunk neki, avagy hogy üldözzük és megöljük! „Amit a legkisebbek közül egynek tesztek, azt nekem teszitek." Az aprószentek történetének Szent Máté által való elbeszélése a világ összes tragédiájának, minden ember, elsősorban a legártatlanabbak, a kicsinyek, a magzatok és a kisgyermekek üldöztetésének értelmezése Krisztus keresztjének árnyékában. Jézus mindenkiért meghalt, ezek az ártatlanok viszont Jézusért haltak meg. Isten terve mindennek ellenére, emberekkel vagy emberek nélkül, megvalósul. Az aprószentek áldozata által Krisztus megmenekült, és nem irthatja ki Isten képét a kozmoszból senki és semmi az idők végezetéig. Akiket ártatlan gyermekeknek, aprószenteknek hívunk, azok az Egyetlen Ártatlannak elővételezett szentségi jele. „Kiválasztotta őket az emberek közül, mint zsenge áldozatot Istennek, követik a Bárányt, bármerre megy" — szól az ünnepi liturgia imádsága. A zsenge áldozat jelenti az Úrnak felajánlott első termést, az első kévét a búzából. Az egész emberiségnek ez az első zsenge áldozata, amelyet fölajánl Istennek és a Báránynak. Természetesen nem azzal, hogy elveszi az életüket. Nem Heródes katonái ajánlják fel a zsenge áldozatot az aprószentekben, hanem azok, akik vértanúságnak tekintik e tragédiát, és levonják a következtetést: magzathoz és kicsihez többé nem szabad nyúlni gyilkos kézzel. Azok, akik érett krisztusi hitükben megsiratják őket, és olyan cselekvésre indulnak, ami megálljt parancsol a pusztítás erőinek. Dr. Barsi Balázs O.F.M.