Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 1. szám
✓ X * ii* i* DECEMBER 21. lapzártánk nyomdai okokból előrehozott időpontja: Joszif Visszarionovics Sztárn, született Dzsugasinn születésnapja. Ha igaz. Mindenesetre ezen a napon ünnepeltük gyerekkoromban az iskolában, hiszen apánk volt ő, első apánk. Apából annak idején több is volt a kelleténél meg kevesebb is. Ugyanis Rákosi pajtás is az apánk volt, így Sztálinnal együtt ketten voltak, hanem az igazi, az édes, az fogságban sínylődött, az első kettő rabjaként. Más gyerekeké börtönben, internálótáborban, esetleg ideiglenesen szabadlábon. A hivatalos adatok szerint a „klasszikus" ötvenes években negyedmillió embert csuktak le, nem számítva a málenkij robotra hurcoltak, a törvénytelenül visszatartottak, a kitelepítettek, a bírói ítélet nélkül internáltak, lakóhelyükről rövid úton elkergetettek százezreit. Sztálin születésnapját állítólag a kommunista valláscsinálók tették erre a napra, az év legsötétebb napjára, amely után egyre világosabb lesz... Szóval fényhozónak tervezték őt az új mitológiában, s az is volt: Lucifer, Sztálin kultusza végetért. Mauzóleumából kihajították kitömött tetemét, vége a birodalmának is, az egész béketábornak, melynek jelzőire az idősebb Olvasók bizonyára jól emlékeznek: örök, megbonthatatlan, legyőzhetetlen... Nos, ennyi a földi örök, ha jól számolom, az 1922-es alapítástól, hetven év csupán, még ha Lucifer legelszántabb ötleteire is épül, mérhetetlenül sok vérre, szenvedésre, hazugságra, fegyverre, profi hazugságtechnikára... Éppen december 21-én mondták ki Alma Atában a Szovjetunió végét. A problémák persze ezzel nem oldódnak meg. Háborúk sötét árnya lebeg a kérdőjelek fölött: mi lesz az atomfegyverekkel? Mi lesz a világ legnagyobb hadseregével? A milliónyi hivatásos tiszttel, akik a hadakozáson kívül máshoz aligha értenek? Az összeomlott gazdaságban elhelyezkedni nem tudván, szakmájukban próbálnak szerencsét? Mi lesz az eddig elnyomott népek közti feszültségekkel? Az ellátatlan tömegekkel? A gyönge Szovjetuniót társul elfogadó muzulmán köztársaságok elfogadják-e az erős Oroszországot? Mi lesz a hét és fél évtized alatt módszeresen kiürített lelkekkel? Látjuk idehaza is a szomorú eredményt és látjuk Jugoszlávia romjai közt is. Ott virul a háború kultúrája, életformája. Igen, ne szépítsük. Létezik ez, a magunk történelméből is ismerjük a harc vad erényeit. Itt még épebb ez a középkorias, vitézi szellem, ezért a sok halott, sebesült... Az Öböl-háború utáni béketárgyalás sehol sem tart. Hol az arabok, hol az izraeliek találnak ki valamit. Őket az ősi harci erények mellett az üzlet is motiválja. Az eddigi állapotok fönntartásáért a gazdag olajországok és az USA sok-sok dollármilliárddal fizetett évente. Magyarul fizették a hadiállapot életformáját. S bizony arról nehéz átállni valami másra. Izraeli barátom írja: el se bírja képzelni, hogy mi lesz, ha béke lesz. • Sikertárcánk, a külügy — biz' az, ellenére a Hornpárti sajtó szakadatlan ellenpropagandájának — sorra köti a hazánknak a NATO és az Európai Gazdasági Közösség támogatását jelentő egyezményeket. Az utóbbinak már társult tagja vagyunk, ami négy-öt év alatt rendes tagsággá fejlődhet. Romániával és Jugoszláviával a viszonyunk javítása kevéssé múlik rajtunk. Cseh és Szlovákiát is belső gondok gyötrik. Várható a kötőszó törlése, illetőleg pontra való fölcserélése. ✓ Idehaza a költségvetési törvény és a hozzá kapcsolódó más törvények megalkotása kényszeríti az országgyűlést két műszakra. Kétségtelen, hogy a költségvetés nem sok jóval kecsegtet bennünket. Az ellenzéki pártok szónokai ezt alaposan ki is használják. Igazuk van. Ha nem hol az igazság? Ki tudna az ország mai helyzetében lényegesen jobbat csinálni? A szabaddemokraták ígérik, no, bárcsak! Polgár Judit nyerte a férfi sakkozók szuperbajnokságát Adorján előtt, ezzel tizenöt és fél évesen férfi nemzetközi nagymesteri normát teljesített. Gratulálunk! X 2