Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 1. szám

URBI ET ORBI A Szentatya karácsonyi üzenete „Fiam vagy te, ma szültelek téged." Immáron elmúlt a betlehemi éjszaka, megszüle­tett a Gyermek a názáreti szűztől. Megszületett egy istállóban az út mentén, mert nem találtak helyet a szálláson. És most, világos nappal az örök Atya szól: „Fiam vagy te, ma szültelek té­ged." Még visszhangoznak János evangélista sza­vai az Igéről: „Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Minden általa lett és nélküle semmi sem lett. És Isten volt az Ige." Betlehemben meg­született az Atyával egylényegű Fiú; emberré lett. S az Ige testté lett és közöttünk lakozott. Az Igé­ben van a kegyelem és az igazság hatalma. Ő közvetíti azt mindazoknak, akik befogadják, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Fiúk a Fiúban. Mily kimondhatatlan ajándék, minden teremt­ményt felülmúló ajándék. Felülmúlja az embert, aki vérből és testből születik, ez az az idő, amely tökéletesíti az embert, olyanná teszi, amilyen kez­dettől volt. Megújítja, hogy teljesen Isten képmá­sa és hasonlatossága legyen. Mert mindazok, aki­ket Isten lelke vezérel, Isten fiai. Befogadják a fo­gadott fiúság lelkét, akinek erejében a Fiúval együtt ezt kiálthatják: „Abba!" — Atya! íme, ez az az igazság, amelyet az Európából és a világ különböző részeiről összesereglett zarándokfiata­lok a Jasna Gora-i találkozóin befogadtak és szét­vittek a világba: „Abba!" — Atya! íme az istenfi­­úság, ami megszabadít: „Abba!" — Atya! A Lélek tesz tanúságot a lelkünkben, hogy Isten fiai va­gyunk. Fiúk a Fiúban. Őbenne, áld ma éjjel úgy született, mint egy közülünk. Nem a szolgaság lelkét kaptuk, hanem a fogadott fiúság lelkét. Őbenne, aki Máriától, a názáreti szűztől született ezt kiáltjuk: „Abba!" — Atya! Ez a világ tele van szenvedéssel, sokfajta és sok­szintű szenvedéssel. Lehetetlen orvosolni teljesen azt, ami miatt az emberek létükben szenvednek. Léteznek a bűn által megjelölt struktúrák, az em­ber bűnei által teremtett helyzetek, a bűn növek­szik mindig és átjárja az emberi élet különböző területeit, így tehát a bűn visszatér az emberhez, szenvedést okozva és jóllehet, mindent megtesz­nek, hogy eltöröljék ezt az igazságot, ez marad a valóság. Ezért mondja az apostol: „Az egész te­remtés ma még sóhajtozik és vajúdik." Ez talán azt jelenti, hogy maga a létezés rossz? Hogy a létezés önmagában szenvedés? Betlehemi éjszaka, te így válaszolsz erre: maga a teremtés sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. Az egész te­remtés várakozik. A világ nem reménytelen két­ségbeesés. Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek, a világot átjárta e születés, amelynek örök eredete az Atyában van, és csúcsa e földön, a betlehemi éjszakában, amelyhez a megtestesült Ige egyháza minden évben visszahajol, hogy éle­tet merítsen. A jelen pillanat szenvedései nem " mérhetők a jövendő dicsőséghez, amelynek meg kell nyilvánulnia bennünk. "Világunknak, amely korszakalkotó kihívások­kal kell szembenézzen, nyilvánítsd ki, óh, meg­testesült Ige, a jövendő dicsőséget és boldog­ságot. Támogasd és erősítsed a különböző fajú és nemzetiségű fiatalok elkötelezettségét. Szükség

Next