Igen, 1994 (6. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-17 / 1-2. szám
Lapzárta után jött a hír, Berci kiautózott hozzánk, hallottuk-e? Hallottuk. Pontosabban azt hallottuk, hogy mindhárom rádióadón a Mozart- Requiem Kyrie-je megy. Először azt hittük, elromlott a rádió... Nagyszerű életpálya volt Antall Józsefé, csillagos óra. Melyikünknek se adatik. Kicsit örülünk, kicsit irigykedünk, meg kicsit félünk is: a lehetőségtől. Amint a poén az utcán, úgy hever bennünk a lehetőség, a talentum, amiből mint tudjuk, legkevesebb egy van, s felhasználását tekintve Jézus Urunk nem is említette a legkézenfekvőbbeket: amikor elköltöttük édességre, csecsebecsére, vagy észre sem vettük, hogy van, vagy ha észrevettük, égette a markunkat és eldobtuk. Antall József észrevette, nem égette, megcsinálta. Kell-e gyönyörűbb pályafutás? Csakhogy ha valaki a tudás, a képesség, a méltóság kegyelmén kívül a megcsinálás kegyelmét is megkapja, már nincs megállás, jön a beteljesülés, a felövezés. A lejtőn a szakadék felé előbb elnagyolt lépésekkel, később aprózó futással, végül kart lengetve, hatalmas ugrásokkal száguldó lezuhanó útja ez, aki ha elfogy lába alól a talaj, fölzuhan a végtelenbe s akiről Urunk azt mondja: életét adta barátaiért. Értünk, magyarokért, akik nemsokára már csak a karok lengésére, cipők porbacsattanására, a bozót utolsó suhintására, az eltűnésre emlékezünk, s elborzadunk a szakadék vonzásától, a mélységtől, amiről pedig tudjuk: magasság. Inkább ülünk hullámvasútra, attól nem félünk annyira, bár ott mélység a mélység, s zuhanás a zuhanás, de elmúlik. Ezért fizetünk, hogy elmúljon. Mert a nem múlandóra csak kevesen merünk felülni, félünk az örök élettől, Isten látásától. Félünk, hogy esetleg nem találnánk magunkat méltónak. S emberi méltóságunkat egy isteni pillanatra felismerve, a Rosszat választanánk. Úgy látszik, emberi méltóságunk csak akkor lesz fontos, itt, most nem sokat törődünk vele. Pedig ha csak egy földi pillanatig kívánnánk, hogy legyen, meglenne. S vele együtt önbecsülésünk, boldogulásunk, nemzeti felemelkedésünk. Erre a kívánásra ad alkalmat Antall József halála Jézus Krisztus, a mi Urunk által. "Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom." /Dr. Antall József/ Dr. Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke ravatalánál tett tiszteletadás emlékére. 1993. december 17. Huszthy Ádám