Igen, 1994 (6. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-17 / 1-2. szám

Jó csere Biblia és népmesék: barangolások közös tudattalanunk mélyén. Mikroszkópok és messzelátók, melyekkel a változó időkben is örök emberi sorsokat pásztázzuk. Hányszor és hányan voltunk népmeséi anyák, akik furulyázó fiukat borjút­ eladni küldik? De vajon volt-e köztünk fiú, aki az állatot a világ legmihasznább dolgaira, egérre, futóbogárra és álomzsákra cseréli? Pedig a furulyaszóhoz egér és futóbogár tánca kell, hogy a búskomor királylányból hangos kacajt fakasszunk, és álomzsák, hogy végre forgolódások és felriadások szabdalta éjjeleit nyugodt álom váltsa fel. A meggyógyított királylány kezével lesz aztán miénk az ország. Vagyis: ne akarjunk újra és újra eladni, meglévő egerünket, futóbogarunkat és álomzsákunkat borjúra cserélni, ha pedig véletlenül apánké az ország, miért kell búskomornak és kialvatlannak lennünk? Vagy: gyógyítani, nevetni és jót aludni, a királylány keze nélkül is tud az ország? B. Petőfi Ágnes

Next