Igen, 1995 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1995-01-20 / 1. szám
JANUÁR 12 (Czakó Gábor)...................................................................................................2 HIT (Szent Ferenc intelmei)..................................................................................................3 IGEN-INTERJÚ (Angelo Acerbi pápai nunciussal)............................................................4 VÁDIRAT (Szemelvény Hetényi Varga Károly könyvéből)................................................6 CONFESSIO (Nagy Levente)................................................................................................9 .. IGEN..........................................................................................................................10,16 AGYTAKARÍTÁS (Gál Péter: A reinkarnáció divatjáról; Grynaeus András: Alkotmány-tákolmány; B. Petőfi Ágnes: Halogatok).........................................................11 MEGHÍVÓ............................................................................................................................14 SZABADDOBÁS (Szőnyi Szilárd: Hogyan szólítsuk Istent?)...........................................15 HISTORIA DOMUS (Dobay Pál: Egy pilisi község plébániájának történetéből II.).......17 TAIZÉ (Pál Péter beszámolója a párizsi taizéi találkozóról).............................................19 LAT........................................................................................................................................20 REJTVÉNY...........................................................................................................................21 HÍR........................................................................................................................................22 EGYHÁZTÁJI (Huszthy Ádám)..........................................................................................23 Ezt a számunkat, az IGEN-archívumból vett képekkel díszítettük. VEZÉRCZIKK: valaki csekély ajándékot kapott egy ismeretlentől és szabadkozott: mivel érdemelte ő meg? Ugyan vajon, mivel érdemeltük meg, hogy élünk? Hogy édesanya nevelt bennünket, hogy süt a nap, hogy Péter bácsiék búbos pincéjének kúpján ragyog a hó, akár egy századeleji cukorsüveg, amire a regények gyerekhősei vágyakoztak? Hogy a cinke a kerítésdróton a füle hallatára társalogjon a vörösbeggyel? Melyikünk szolgált rá arra, hogy Isten úgy szeresse őt, igen, személy szerint őt, hogy egyszülött fiát adja érte? SZÁMUNK TARTALMÁBÓL