Igen, 1995 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1995-01-20 / 1. szám

■* * '• JANUÁR 12... Van- e kiút? A nyolcvanas évek végén, amikor összeomlott a monopolista hivatal-állam, értelemszerűen kellett jöjjön a konzervatív fordulat, amely a nemzet, a család, a közösség, az Isten-, ember- és természetszeretet erőit is bevonja az ország újjáépítésébe. Ám a négy év rettenetes erőfeszí­tései egeret szültek. Gyakran az is balul sült el, amit jól csináltunk. Az említett erők nem or­szágépítők lettek, hanem lózungok. A megvál­tó eszmények lobogtak, és ennyi. Szépen bema­síroztunk a kor kínálta zsákutcába, a rész­vénytársasági államba, ami épp most készül megbukni az egész világon. A valóságos válto­zásra sokan tettük föl az életünket, erkölcsi tő­kénket, akinek volt, a pénzét is, és keserűen lát­juk, hogy a dolog el lett szúrva. Ráadásul — tisztelet a kivételnek — zsebrákok, macskajan­­csi nacsemberek kapaszkodtak föl a hátunkon, akik a mi zászlónk alatt vonogatják a vállukat, ha tetteik következményeit le kéne vonniuk. Lejárattak bennünket, az ügyet. Gőzük sincs a nemzet mai helyzetéről, egyáltalán arról, hogy miként lehetne az országot nem vállalati, ha­nem emberi alapon megszervezni. Nem is törik a fejüket, lubickolnak a langy parlamentariz­musban. Csoda, hogy az igényesebb értelmiség még nem szivárgott el mind máshová. Pedig hessegetik őket a szellem iránt érzéketlen pár­­tokratáink, akik tetteikben ikertestvéreik a tú­loldaliaknak. No és a gyűlölet: már alig akad két, annak előtte konzervatív eszmetárs, aki szóbaállna egymással... A közvélemény csalódott az értékkonzervatív megoldásban. A liberálszocialista koalíciót vá­lasztotta, amely nyíltan hirdette azt, amit a konzervatívok kendőztek: a gazdasági kérdé­sek elsődlegességét és kizárólagosságát. Persze, ahogy az előző disznóság, a hivatali-állammo­­nopolista állam nem jött be, úgy a mostani, a részvénytársasági sem fog. Még a gazdasági nehézségeken sem lesz úrrá, viszont a környe­zeti- és közegészségügyi helyzet, a halandóság, nemzetközi megítélésünk romlani fog, a bűnö­zés fejlődni, s családok széthullása folytatódik, a nemzeti kohézió egyre gyengül. A gyerekek fogynak, a szegények szaporodnak, az orszá­gos kedély feketedik. Világos, hogy az úgy­mond gyűlölet elleni mozgalmi porhintések épp az acsarkodás szítására valók. Az antisze­mitizmus ellenes ürüggyel folyó kígyóskodás eredményeként ma már olyanok is zsidózgat­­nak, akik pár éve a kérdésről sem hallottak, és soha eszükbe nem jutott ilyesmi miatt megkü­lönböztetni embertársaikat. De minek keseregjünk nyomorúságunk kataló­gusán, amikor az élet gyönyörű? A hó végre esik: ugyan vajon rászolgáltunk az orgonabo­kor elszáradt virágainak hófehér süvegeire? Úgy vélem, hogy a konzervatív, vagy mostaná­ban polgárinak mondott ellenzéki pártok ösz­­szefogása amilyen jó, olyan kevés. A megtartó értékekhez való teljes és hiteles visszatérés nél­kül por a saját szemünkbe. Ha nem tudunk ra­dikális szellemi áttörést elérni, ha önmagunkat és a magyarságot nem tudjuk mélyebb érdeke­ire döbbenteni, vagyis a szeretet alapállásába visszavezetni, elsüllyedünk a pártokráciában. Tudjuk, a szeretet nem érzelem, még kevésébé érzelgősség, még csak nem is szenteskedés vagy vallásoskodás. Fundamentum, ami nélkül nincs élet, s ha mégis, annak semmi értelme, mert harc és őrület. Nélküle a polgári összefo­gás sem talál valódi kiutat, a nemzettel sem tudja fölvenni újra a kapcsolatot és a szövetség is széttörik az első konfliktusban. A politikai vagy egyéb érdek jegyében képtelen lesz maga mellé állítani az ország java szellemi erőit, pe­dig az ő tudásuk és érzékenységük és tekinté­lyük nélkül semmire sem jutunk. Legkevésbé a néphez, végtére is érte volna ez az egész haca­­cáré.... (Elhangzik/hangzott a Vasárnapi Újság ja­nuár 15-i adásában) * Csecsenföldre az oroszok akkor is el fogják vin­ni a szabadságot, a békét, a haladást és amit még kell, ha az összes csecsen beledöglik is. A művelt világ részvénytársasági államainak ügyvezetői bizottságot küldtek ki a kérdés megvizsgálására. Tudjuk, mi a bizottság: esz­mék és ügyek elvetemetését intéző testület. * Idehaza Horn Gyula szeretné átalakítani kor­mányát, de az SZDSZ nem engedi. Bennfente­sek szerint a miniszterelnök Fodor Gábor mű­ködését elégelé meg, viszont a szabaddemokra­ták túl sokat feccoltak a kultuszminiszter föl­építésébe, nem beszélve arról, hogy a tárcát semmiképp sem akarják kiengedni a kezükből. Ezért nem óhajtják a belügy vegyesítését sem. A parlament máskülönben szünetel. * A sporttörténetben először magyar világ­bajnokot avattak vitor­lázásban. A Majthé­­nyi Szabolcs és Do­monkos András ve­zette repülő hollandi hajó az ausztráliai Adalaide-ben győzött. Gratulálunk! Nekik és minden kedves Olva­sónknak boldog új esz­tendőt kíván az IGEN! Czakó Gábor

Next