Igen, 1995 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1995-01-20 / 1. szám
In fide et lenitate A FIATALOK NEM ELÉGEDNEK MEG A „KIS LÉPÉSEKKEL” Interjú Angelo Acerbi pápai nunciussal Személyiségéből sugárzik Szent Páltól kölcsönzött püspöki jelmondata: „Hitben és szelídségben" Öt éve ő hazánk apostoli nunciusa és a Szovjetunió megszűnése után a Moldáv Köztársaságé is, ahol évente kétszer tesz látogatást, míg nálunk az évből majdnem tizenegy hónapot tölt. Látogatásunk után a magyarországi romák egy csoportját fogadta, akik átadták nekik az Újszövetség cigány fordítását. — Kinek tekinti magát inkább: főpapnak vagy diplomatának? Hogyan készült föl egy volt szocialista országba szóló kiküldetésre? — A Szentszék szolgálatában végzett hosszú diplomáciai szolgálatom során alapvetően mindig papnak tartottam magamat, húsz éve pedig püspöknek. Ha a kérdése arra irányul, készültem-e valamilyen különleges módon egy volt szocialista országban megvalósítandó küldetésemre, meg kell vallanom, hogy nem végeztem ilyen irányú tanulmányokat. — Mi az Ön szerepe a Magyar Katolikus Püspöki Karban? — A Magyar Katolikus Püspöki Kar szabályzata értelmében (a többi püspöki karéhoz hasonlóan) rögzítve van, hogy a nuncius a plenáris ülések megnyitóján vesz részt, és továbbítja ezek jegyzőkönyvét a Szentszék felé. A magyar püspökök kedvesen marasztalnak a munka többi részére is, amelyben én lehetőségeimhez képest igyekszem részt venni. Ha alkalmas, tehetek közléseket a magyar egyházat érintő kérdésekben a Szentszék vagy a magam nevében. A nuncius ugyanakkor nem tagja a püspöki karnak. Gyakori kapcsolatot tartok fenn a MKPK elnökével és titkárával is. — Mindnyájunk számára nagy jelentőségű volt II. JÁNos PÁL pápa 1991-es látogatása. Akkor ő beszédeiben — ha udvariasan is, de elég egyértelműen — kifejtette a Szentszék kívánalmait és útmutatásait a magyar egyház különböző területeivel kapcsolatban. Melyik az a terület, ahol a legtöbb változás történt és melyik az, ahol a legkevesebb? — A Szentatya magyarországi látogatása nagyon jelentős pillanat volt a helyi egyház életében. Abban az időszakban már megindultak a változások és a látogatással felgyorsultak. Ugyanakkor nehéz megmérni, hogy mely területeken volt legjobban érezhető ez a lendület. Az egyik legfontosabb eredmény az én véleményem szerint az a készség, amivel a magyar egyház az egyházmegyék területi átszervezését fogadta. Egy másik kézzelfogható gyümölcse az egyházmegyei zsinatok megtartása, illetve előkészítése. Megemlíthetem az együttműködés jelentős javulását a Püspöki Karon belül. Igen fontos a férfi és női szerzetesrendek növekedése. Mára már országos szintű szervezettel rendelkeznek, és mindegyik rend igyekszik lehetőségeihez mérten újra elfoglalni a helyét a magyar egyházban és társadalomban, az 1950-ben kezdődött elnyomás évtizedei után. Van egy olyan terület, amelyen megítélésem szerint nagyobb lendületre volna szükség, ez pedig a világiak bevonása az Egyház életébe; tevékeny és felelős részvételükre gondolok. —Vannak-e legitimációs problémák az 1989 előtt kinevezett püspökök esetében? — Csak a kérdés lényegére felelnék. Kánonjogi szempontból semmilyen probléma sincs az 1989 előtt kinevezett püspökök legitimitásával kapcsolatban, sem kinevezésük, sem felszentelésük, sem jelenlegi szolgálatuk kapcsán. Ez azt jelenti, hogy teljesen legitimek. Egy kevéssé eltérve a kérdéstől, megemlítek egy fontos dolgot. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a püspökök legitimitása a nép választásától függ. Ez téves felfogás. A püspök nem azáltal lesz legitim, hogy a nép megválasztotta, mint egy politikai képviselőt. A parlamenti képviselők legitimitásukat a néptől nyerik. Nem áll ez a püspökökre, akiknek kiválasztása és kinevezése egészen más módon zajlik. Igaz, volt már példa az egyházban nép által választott püspökre: Szent Ambrus is az volt. — Milyen esetekben lehet az Ön közvetítését kérni a Szentszék irányába? Közvetíthet magyarországi felek között is? Milyen és mennyi egyházjogi és egyéb üggyel fordulnak Önhöz? — A nunciatúrához fordulhatnak papok és világiak egyaránt, főként a Szentszékkel tartandó kapcsolatok vagy levelezés kapcsán. A nunciatúra együttműködik a helyi egyházzal, de arra törekszik, hogy ne lépje túl a püspökök hatáskörét, akik egyébként közvetlenül is kommunikálhatnak a Szentszékkel. Azok közül a jogi ügyek közül, amelyekben részt vállalt a nunciatúra, megemlíthetem a tábori püspökség felállítását, amihez megállapodást kellett kötni a Szentszék és a Magyar Köztársaság között. — Közbenjárhat-e Ön valamilyen formában a határokon kívüli magyar katolikusok érdekében? — Amennyiben olyan közbenjárásra gondol, amihez jogi hatáskör szükséges, nos, abban természetesen nem léphetünk. A nunciatúra hatásköre nem terjed túl a magyar államhatáron. Más kérdés azoknak az információknak az ügye, amelyet összegyűjthetünk, mivel közel állunk a magyarok érzékenységéhez, s ezeket eljuttathatjuk a Szentszékhez. — Milyennek tartja Ön hazánkban az ifjúság pasztorációját? Sok helyen nem megfelelően szólnak a fiatalokhoz, tiltják a gitáros zenét (melynek II. János Pál pápa nem titkolt híve), s ezzel mintegy a szekták „karjaiba lökik" őket. — A közeli napokban a Szentatya találkozni fog Manilában az egész világról összesereglett fiatalok 4