Igen, 1996 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

■» I* »i* DECEMBER 14... Nyomdánk szabadságolja magát a két ünnep kö­zött, így előbbre került a januári lapzárta, így a médiatörvény vitája, a költségvetési, az amerikai rendfenntartók boszniai fogadtatása stb. a szem­leíró számára a jövőben van. Jósolni pedig veszé­lyes: egyszer a Népszava első oldalas szenzáció­ként közölte két szovjet űrhajó összekapcsolódá­sát — a lapzárta után megkezdett művelet nem sikerült. A szovjetek biztosra szoktak menni: GA­GARIN repülését élő, izgalmas eseményként jelen­tették. Akkor, amikor a néhai Jurij már leszállt. Tőlük tanultak a magyar szerkesztők is. Sok egyéb mellett azt is a nagy példaképtől vették át, hogy a színes lapok FARKAS BERTALAN repülése­kor elkészültek — hosszú átfutási idő! — MA­­GYARI BÉLA kiképzett űrhajóssal is. Mintha ő re­pült volna. Cikkek, fotók, szépen kinyomva. Hogy melyik lap került a piacra, kettejükből ki lett a hős, azt az utolsó orvosi vizsgálatok hatá­rozták meg. Ahogy tréfásan megjegyezte egy ma­gyar űrhajózási szakértő, az utolsó pisi döntött, így megy ez. * Adomáinkkal nem léptünk ki egy pillanatra sem korunkból, amely ilyen. Mondjuk, JULIÁNUSZ még kiválasztotta magát hősnek. Tanult, kutatott, gyalogolt, ő személyesen tette föl sorsát Magna Hungária fölkutatására. Ma már a média csinálja a hőst — a minisztert, az énekest, a sztárt —, va­gyis a sajtó, az erősítők, a reklám, a keverőpultok, egyszóval a közvetítők. A politikacsináló, a sztár­csináló, az üzletember agya egy rugóra jár Gaz­daságkor leváltott valóságában: milyen gondola­tok, hogyan adhatók el. Számukra az „államférfi" is csak egy médium. Azok számára is, akik támo­gató szavazatukkal vevőnek bizonyulnak. * Nehéz rokonszenvezni ma bármelyik politikai erővel. A kormánypártokkal azért nehéz, mert úgy kormányoznak, ahogy. És azért kormányoz­nak úgy, mert úgy is gondolkodnak. Azt tartják, és ezt tőlük tudjuk, ha nem is vallják be ennyire nyíltan — becsületesen? —, hogy az ország válla­lat. Régebben szocialista tröszt volt, most rész­vénytársaság vagy káefté. Maközi Ma(gyar) köz(társaság) kft. Vagyis a politikai filozófiában nem történt változás, hiába ment MARX, ENGELS és LENIN és jött helyükbe FRIEDMANN, VOn Hayek és Fukuyama. A cégér, no a cégér, így is kormányoznak: nem kifizetődő az oktatás, az egészségügy, a család? Nosza, nyessük. És nye­sik. Hogy egy nemzet számára csakis ezek az ér­telmes beruházások, — nota bene még piaci érte­lemben is — az nekik idegen. Elképesztő az or­szág mentális helyzete: a népesség drasztikus fo­gyása, a várható átlagéletkor rohamos csökkené­se, a népbetegségek sokasodása, a narkózis jár­vány, a morális szétesés és vele a bűnözés meg­ugrása. És a kormánynak minderről, vagyis a nemzetről, arról, hogy ez a nemzet, amely a par­lamentbe küldte őket, immár belátható időn belül össze fog roppanni, nos, minderről egy szava sincs. Állítólag ideológiamentességből. Az ellenzéki pártok egyrészt azért nem vonzóak, mert néhány szólamuk ellenére úgyszintén a Ma­köz káeftében gondolkodnak. Másrészt azért nem, mert elenyészők. Ha csupán kicsinyek vol­nának mint Dávid, reménykedhetnénk bennük, de ők enyésznek elfele. A jelek szerint azért, mert nincsen központjuk. A patriarchálisan monar­­chista magyarok a király- vagy apakomplexusu­kat így szokták körülírni: nincs az ellenzéki olda­lon karizmatikus vezető. Pedig van. Bárki olvas­hatta a kisgazdák vezérével készült interjút, melyben a vezér fehéren feketén kimondja, hogy őneki olyan agya van, amely semmit nem felejt, mindent rögzít, bármilyen szakterületen percre kész és tökéletes műveltséggel rendelkezik, isme­reteit az ő agya a pillanat töredéke alatt képes fölhozni emlékezetéből és nyomban kész a helyes döntés. Ezért idegenkedik a szakértőktől, azok csak megnyújtanák a döntési folyamatot. Nohát, ennél tökéletesebb apát keresve sem találhatna a magyari szavazóközönség. Tódul is a sok apake­reső árva.­­ A másik három párt vezére szemlátomást nem alkalmas népapának. Tudjuk, hogy szervezet nem működhet központ nélkül. Ez az SZDSZ sikerének is a titka, a precí­zen működő stratégoszok. A kisgazdapártnak éppen a vezére személyében van központja is, ahol állandóan elemeztetnek a társadalmi-, politi­kai-, szellemi folyamatok, a nemzetköziek is per­sze és a stratégia folyton készül, alakul taktikává, okítják a frontembereket, táplálják a sajtót. A KDNP-nek és az MDF-nek bizottságai vannak, munkacsoportjai és pártokratái — örökös ősz, de a dió nem érik meg soha... Az előbbi párt évek óta kóstolgatja a lába ujjával a vizet a medencé­ben: nem túl hideg? A másik pedig porlik. Nem­hogy központja, integratív személyiségei sincse­nek, fönnforgó vezetői ahelyett, hogy vonzanák, taszítják az embereket. KUNG FU CE: a bölcs fejedelem maga köré gyűjti a tudósokat és művészeket, mert tudja, hogy ők bi­rodalmának igazi kincsei. * Az ország élni akar. Mindenütt várják azt a tiszta erőt, amely okos és megvalósítható nemzetstraté­giával fog föllépni. Házi jósdánk szerint keresz­tény lesz, szociális, zöld és fiatal. czakó 2

Next