Igen, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
Miséző (Új alrovatunkban egy-egy szentmisét LATolunk meg) A misét percre pontosan kezdi Beney György atya és Gorove László diakónus a világítás által is otthonossá varázsolt, szépen felújított barokk templomban. Teltház van, mint rendesen: főként fiatalok, köztük egy-egy idősebb arc, pár kisgyerek. A szentélyben civil ruhás ministránsok, egyikük felolvasásával a prédikációban is közreműködik. A gitáros énekekért általában nem lelkesedem, itt elviselem. A zenekar egységes hatását csupán az ütős hangszerek által keltett tompa puffogás bontja meg. A Miatyánk előtti Ament nem mondják, hanem egy általam ismeretlen dallamra háromszor éneklik. Ez — bár biztosan megvan az oka — számomra modorosságnak tetszik. Egész idő alatt érződik, hogy itt közösség és koncepció létezik. Az atya a prédikáció elején megszavaztatja a híveket, hamvazkodáskor melyik ajánlott mondatot szeretnék inkább hallani, majd a válasz után kijelenti: „Szerencse, hogy ezt választottátok, máskülönben gondban lettem volna a prédikációval!” Nevetés a válasz, ütl a dolog, és itt egyáltalán nem szokatlan. Vonzódom ide. (Budai ferences plébánia, február 16. 19.30.) Sz. Sz. Az asszony Torokszorító ötvenhatos utótörténet: a (még élő) „hátországi” áldozatok illetve gyermekeik kései, de talán még nem késett katarzisa? „Oktatófilm” komoly jegyeskurzusok haladó résztvevőinek? Prózai hősköltemény az ötvenes-hatvanas évek fiatal parasztasszonyának zsigeri kötődéséről? Vagy összefüggő pillanatképek egy közös „aktív-passzív” szenvedéstörténetből? S végül miért ez a film nyerte a mannheimi filmfesztivál ökumenikus zsűrijének első díját a magyar televízió több díjával együtt? Választ, avagy újabb kérdéseket többek között Györgyi Annától, Eperjes Károlytól és Dörner Györgytől kaphatnak azok, akik a nyári tévépremiert elszalasztották.színes magyar film; Szindbád, Dayka-terem; nyugdíjasoknak, diákoknak 120 Ft (bios) dr. Patai Klára: A szerelem kiskönyve - diákoknak A felvilágosító könyv, melyet serdülőkornak kezébe szán a Zsiráf kiadó, nem a szerelemről szól, hanem a szexualitásról. A kedvesen hangzó cím mögött más húzódik meg. A könyvben nem a párkapcsolatról, ismerkedésről, hűségről, féltékenységről van szó, hanem a testi szerelemről, annak biztonságossá tételéről, veszélyeiről, anatómiai tudnivalókról. Fordított logika alapján az érzékiség felől közelíti meg a szerelmet a szerző (1.1 fejezet: Mi a szexualitás?), így csak a könyv második felében van ideje kitérni — egy oldalka erejére — a szerelem definíciójára: „A szerelem bőven áradó gazdag érzelem, kölcsönös vonzódás, érdeklődés, felelősségvállalás egymásért, a személyiség formálása fejlesztése, gazdagítása, boldog és boldogító izgalmak, szorongó feszültség, nyugtalanító és mégis megnyugtató játékok sora. Benne van a közös séta, a találkák élménye, levelezés, naplóírás, a meghitt tervezgetés öröme, az áradó, ujjongó boldogság és kínzó féltékenység, kacagás és könny, a természetes erotika.” Már első olvasásra is felszínesnek és sziruposnak látszik a leírás, s többszöri olvasásra bugyutasága már mosolyt fakaszt. Lányregénybe illő mondat ez, nem pedig egy korrekt felvilágosító könyvbe. Szinte mindegyik jelzője leírható más emberi kapcsolatok meghatározásához (pl. barátság). Ezzel a doktornő végleg komolytalanná teszi tárgyát, s másodrangúvá fokozza le a lelki szerelmet a testivel szemben. Mintegy mellékesen megjegyzi még, hogy „fontos tudni, hogy az igazi szerelemhez, a tartós párkapcsolathoz lelki érettség szükséges.” A szerelem szerinte nem más, mint a szórakozás egy fajtája, melynek azonban kellemetlen következményei is lehetnek, ezért vigyázni kell! (Kapható 285 forintért, vagy két OXY pattanástalanító szer megvásárlása mellé) Tóth Dávid Citrompótló Már ötödik évfolyamába lépett a Katolikus „Kamaszok” Közéleti Kiadványa. Magyarországon, állítom, egyedülálló kezdeményezés ez a talán a hagyományos sajtótermékek által legkevésbé megszólítható korosztály, az egyház által kifejezetten elhanyagolt rétegének készülő zseblap. A forrás egy fővárosi lakótelepi közösség, ahol otthonra találhat mindenki, aki egy kicsit is nyitott valami magasabbrendű felé. Az újság központi gondolata tehát Jézus szeretete és az ebből élő közösség (játék, rejtvény, ismeretterjesztő rovat, kérdezz-felelek), írói a hétköznapok lelkiségének lelkes tanúságtevői. S ha a „vájtfülű katolikus” ezt már unalmasnak, a formát primitívnek tartaná, az az ő dolga. Több mint nyolcszáz hittanos, friss megtérő, kereső fiatalhoz jut el egy-két havonta, színesben, és lelkesít, hamarosan már az Interneten is. Remélem, még néhány év, és kigyógyul egy-két enyhébb gyermekbetegségéből is. Néha az igen fontos és üdvözlendő közvetlen hang összekeveredik a beszélt nyelv terjengős esetlegességével és fésületlenségével (például „Ez van. ”). Jobban ki lehetne igazítani az interjúk szóban elhangzott kusza mondatait is. (Nem történik jogtalanság az interjúalannyal, ha a szebb fogalmazás miatt gondolatai több embert érintenek meg.) Végül pedig nem ártana, ha egy-egy „tini tarka” lógó kissé érthetőbb lenne. Hiszen ez az újság, ha nem is feltűnően, nevelni is szeretne. (A citrom-/hiánypótló kiadvány 25 forintért megrendelhető a Pestszentlőrinci Szent László Plébánián. 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 6.) Bitter Ákos Tévé „Az életünk része, meg kell tanulnunk együtt élni vele.” „Sok jó is van benne, például a természetfilmek, a Szindbád.” „Muszáj tudnom, mi történik a nagyvilágban. ” „Szükségem van a közérdekű információkra. ” „A napi robot után kell egy kis kikapcsolódás.” „Amíg a gyerekek nézik, addig sem rosszalkodnak. ” „Annak, aki helyesen használja, nem árthat. ” Én magam mindig is nehézfejű voltam, nehezen hajlottam a jó szóra. Most is fogtam, kihajítottam. Huszthy Ádám Közlekedés Rendészeti Szabályok Az új, szigorított tervezet szerint ha a vezetőt is beleértve négynél többen tartózkodnak a személygépkocsiban, a vasúti kereszteződésnél akkor is kötelező lesz megállni, ha a jelzőberendezés szabad jelzést mutat. Hogy mennyit ér egy ember? Félre a filozófiakönyvekkel! Ezentúl ne ott, hanem a KRESZ-ben keressük a választ. Tehát: egy ember? Nem ember. Kettő? Nem ember. Három ember? Még mindig nem. Négy? Nos, ez 32