Ikarus, 1971 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-04 / 3. szám
4 Radics Gyulánébisalmi Petőfi uh 55-től — Petőfi úh 5-ig — Azt mondják rendszeresen olvas. — Mostanában civk újságot. Az otthoni könyvtárt nem szeretem. Kicsi. Az itteniben meg nincs időm eljárni. — Hallott már Bari Károlyról? Cigánytár, 17 éve. Költő, 200 000 példányban adták ki a verseit. A tévében is szerepelt, filmben játszott — Nem. — Sára Sándorról? A legjobb filmoperatőr, Balázs Béla díjas, ő a Magyarországon élő cigányok vajdája. — Nem. — Kit szeret a cigány művészek közül? Kit ismer? — A kis Horváthot a Nyílik a rózsából. Fehérbőrű, törékeny. Csak a szeme, csak a haja cigány. Meg lánykori neve: Kolompár Rozália... 8 éve férjnél van. Radics Gyulánénak hívják. Évekkel ezelőtt a férje is itt dolgozott a „rezgősöknél”. Csoportvezetőféle volt. Így került Radics Gyuláné is a sajtolóba. Tavaly novemberben a 18 főből álló csoport őt választotta meg bizalmijának. (Az üzem többi területén több cigány munkás dolgozik, de a rezgősöknél ő az egyetlen.) Ki érti ? Az üzem párttitkára, a leszabók csoportvezetője, meg az MB titkár beszélgetünk, Radicsnét csak mint jó munkást ismerik, de a „kérdést” teljes árnyalatában — Itt mindig is sok cigány volt. Néha 30 is. Jó cigány, olyan cigány, akivel csak a baj volt. Valkóról, Domonyról. Kálóról kerültek ide. Ha jöttek egész nemzetség jött. Sógor, testvér, unokatestvér. Így is mentek. Ha valaki kilépett, ment vele tíz. — Hogy mi történt velük időnként? Még a legjobbak is: Lakatos Gyula, Dombi Jenő, Gáspár Ernő — ha félévig, évig kihúzták, aztán fogták a munkakönyvét — mentek. — A Radics is elment. — A Radics esete talán egy kicsit másabb. Közelebb ment a lakásához. Házat épített... A Radics már nem is cigány. — Hát? — ? . . . ipari munkás. Vagyis cigánynak lenni — bár faji megkülönböztetés, mégse faji megkülönböztetést jelent? Kezdjük a munkafolyamatban lévő részvételt érteni alatta? Vagy a kérdés mégsem ilyen egyszerű? A csoportvezető kissé elkalandozik: — Ott volt a tavalyi árvíz. Szabolcsi vagyok. Csegödön elvitte a Szamos a cigányputrikat. Apámék falujában, Szamossárin csak a cigánysor nem kapott vizet. Egy domb az útját állta. Éjjel a cigányok kapával utat akartak nyitni a víznek. Mossa el a putrikat is, ha már kiöntött! Ki érti ezt? Akkoriban a cigányok azt mondogatták nálunk (teli voltak pénzzel, új házat ígértek nekik): „Nem árvíz az aranyvíz”. Én így értelmezem: A magyarországi „szabad” cigányság, az ipar munkaerőtartaléka. Most adják fel kényszerszabadságukat, mert a putrik után kőházra vágynak, televízióra. Ha az árvíz adja — ajándék. De ha nem jön a víz, maguktól is százával indulnak már, hogy megkeressék a rávalót. Hoszszú út ez. Új ház — A régi házunk — kezdi Radics Gyuláné — kint állt a Petőfi út. 55 alatt. Itt laknak a ralkói cigányok. De aztán vettünk a falu közepén egy telket.Közösen a Petőfi út 5- ben. Ott van a templom, a bolt is mellettünk... A buszmegálló. .. (Radics Gyuláné minden nap fél 4-skor kel és 4 előtt 5 perccel indul a hajnali busszal.) — Nem nagy ház: vályogból épült, de az alapja betony. Egy konyha, egy 4x4-es szoba. Háromezer forintos OTP kölcsönnel építettük, bútort vettünk a részletre... televíziót. (Radics Gyuláné — mesélik a munkatársak — nagyon spórolt a nyáron. Kellett a pénz, meg akarták emelni a házukat. Az anyjáék meg az ő házuk is alacsonyabb volt a szomszédokénál. Mind a kettőről leszedték a tetőt, és feljebb emelték 40 centivel.) Tulajdonképpen ez a „magasra” állított mérce jellemzi Radics Gyulánét. „Elszakadni! Elszakadni!” — hogy a kívülálló szinte már beleszédül az erőlködésbe. Ez nemcsak elvágyódás — kényszer is. A környezet kényszere. B.-né szerint: Akivel öt évig együtt dolgozott, még B. néni is szemére vetette egyszer: „Cigány! Cigány vagy!” „Az úgy volt — emlékszik vissza Radics Gyuláné — hogy a maminak rosszul esett, hogy rám bízták az újságterjesztést és nem ő rá, aki egy másik vállalatnál már 16 évig volt terjesztő.” A csoportvezető szerint: „Radicsné egyszer odatalált ülni B. néni helyére — az asztal végére. Meg volt a baj! Egy cigány ül az ő helyére?! oda, ahol már a hatodik éve ő reggelizik!? Elég az hozzá, végül szó szót követett, be kellett hívni őket ide az irodába.” B. néni szerint: „Nem volt az olyan nagy ügy” Mégis, most hogy itt ülünk a bizonyos reggelizőasztal mellett, kikívánkozik belőlem : Miért szavazott Radicsnéra? — Én nem... Beteg voltam... — Hogy lett bizalmi akkor? — Mert, hogy a Borbála nyugdíj előtt áll... Kati férjhez megy, én beteges vagyok, a Nagy Ilonka még csak 16 éves. És hát a Radicsné az újságpénzekkel is fillérre el tudott számolni mindig. Sok sikert! Vagyis a véletlen folytán. Szükségből. Megválasztották, mert nem volt aki ellássa ezt a feladatot? Igen. Hasonlóan, ahogy idekerülésükben is ott a szükségszerűség mozzanata. Nem volt más, aki felüljön a lisztebe, odaálljon a gépek, a 48 kilós lemeztáblák mellé. De a véletlen a szükségszerű megjelenési formája — ne feledjük. Igaz ugyan, hogy a vállalat fegyelmi jegyzőkönyvei tele vannak még cigány nevekkel — úgy gondolom, mégis a Radicsnékról kell megítélni ezt a „kérdést”, amiről négyesben: párt-, mb-titkár, csoportvezető leültünk beszélgetni. (halász) Hoof'...130 d 1 llj , , |j ! ijllljt;-! iilllld. M J&|____llllik-folatoin 75 éves az IKARUS (5. RÍSZ) AZ AUTÓKAROSSZÉRIAGYÁR 1945 március közepétől kezdve, az autójavítások mellett, a felrobbantott Margit híd mellett épülő „Manci-híd” részére pontonokat gyártott A gyár egyelőre elegendő nyersanyaggal és szénnel rendelkezett. Annál több gondot okozott az állandó pénzhiány. A gyárépületek felgyújtásakor a vállalatnak 700 000 pengő készpénze veszett el, a Kereskedelmi Banknál pedig 650 000 pengője maradt folyószámláján, amelyhez nem tudott hozzájutni. Az üzemi bizottság a válságos helyzetben a tulajdonosokat felhívta, hogy az üzemért hozzanak áldozatot. Uhri Imre ezt nyíltan megtagadta. Viszont Uhri Zsigmond rendelkezésre bocsátotta azt a 200 000 pengőt, amelyet Budapest ostroma előtt öccsénél, Uhri Ernőnél Csuz községben elrejtett. UHRI ZSIGMOND az üzemi bizottság nyomására, jogtanácsosa útján bátyját felszólította, hogy a pénztárból 1944-ben felvett összegekkel számoljon el. Uhri Imre a felhívásra azzal válaszolt, hogy ő a cég pénzén gyárbővítésre Mátyásföldön telkeket vásárolt. Miután a gyártulajdonosoktól semmiféle pénzügyi segítséget remélni nem lehetett, az üzemi bizottság április 11-én erélyes lépésre szánta el magát. A szakszervezetet, a XVI. kerület Nemzeti Bizottságot és a Rendőrkapitányságot értesítette, hogy a két gyártulajdonost igazoló bizottság elé állítja és őket múltbeli magatartásukért felelősségre vonja. Az üzemi bizottság az Uhri-testvéreket elsősorban azzal vádolta, hogy a német és a nyilas hadsereget kiszolgálták, s a termelést az utolsó percekig forszírozták. Uhri Imrével szemben külön felhozták, hogy Fekencehalmy Czeydner Ferenc altábornagyot, az újvidéki hóhért, nyugdíjazása után a Repülőgépgyár Rt-nál igazgatói minőségben alkalmazta, továbbá szélsőjobboldali katonatisztekkel szoros baráti kapcsolatot tartott fennn és rendületlenül bízott anézetek végső győzelmében. Uhri Zsigmond az igazoló bizottság határozatát tudomásul vette, és az igazoló bizottság előtt megjelent. A vállalat pénzügyi nehézségei nem enyhültek. Csak pillanatnyi segítséget jelentett a Kereskedelmi Bank által április 27-én folyósított 75 000 pengő termelésmegindítási hitel, majd a május 29-én nyújtott 120 000 pengő váltókölcsön. Uhri Zsigmond 1945. május 22-én az Iparügyi Minisztériumtól 500 000 pengő forgótőke IKARUS Épül a 11 tonnás Kámai autóóriások gyára Az Oroszországi Föderációhoz tartozó Tatár Autonóm Köztársaságban, a Káma-menti Naberezsnie Csolni város szélén megkezdték a Szovjetunió legnagyobb autógyárának építését. A Káma Autógyár számos üzemből áll majd, melyek mindegyikének végtermékei 8—11 tonnás terepjáró dieselmotoros teherautók lesznek. A gyáróriás üzembehelyezésével a tatár ipari termelés volumene két és félszeresére, háromszorosára növekszik. A Rámai Autógyár építkezése másfélszer akkora terjedelmű, mint a volgai Togliatti autógyáré. Az átadási határidők pedig sokkal rövidebbek. Négy év alatt fel kell építeni a hatalmas termelési komplexumokat, állnia kell a kétszázezer lakost befogadó munkásvárosnak, a város környékén korszerű mezőgazdasági üzemeket kell létesíteni a lakosság élelmiszer ellátásának biztosítására. Az építkezésre nagyon sokan jelentkeztek az ország minden részéből. Csak az idén több mint 16 000 munkás érkezett ide. A termelési létesítmények építését már meg is kezdték. Épül az elektromos centrálé, a javító és a kísérleti üzemegység, az öntöde. Megindult egy hatalmas gyár építése is, amely szilikáttéglát állít elő az építkezéshez. Kibontakozott a lakásépítés is. Épülnek a kulturális létesítmények. Az év végéig többmint 100 000 négyzetméternyi lakóterület épült fel. Négy-öt éven belül pedig több mint egymillió négyzetméternek kell elkészülnie, át kell adni az óvodákat, bölcsődéket, iskolákat, orvosi rendelőiket, kórházaikat és más, szocialista városban nélkülözhetetlen létesítményeket. „ (APN) kölcsönt kért, hogy a gyár kapacitását növelje és a munkáslétszámot 600—800 főre emelhesse fel. A GYÁR MUNKÁVAL JÓL EL VOLT LÁTVA, csak a kitartása hiányzott, mert az elvégzett munkák ellenértékét csak nagy késéssel kapta meg. A foglalkoztatottság tovább növekedett. Az üzemi bizottság 1945. június 1-én a MÁV Igazgatósággal szerződést kötött melyben kötelezettséget vállalt, hogy az üzem a megrongálódott vasúti teherkocsik javításában havi 40 ezer munkaórával vesz rész. Majd az Iparművek Képviselete Állami érdekű Rt. (IKART) a vállalattól 400 db bányacsillét rendelt jóvátételi szállításra. Uhri Zsigmondot 1945. júliusában, a vállalat volt személyzeti osztályvezetőjének feljelentésére, a mátyásföldi rendőrkapitányság internálta. Az üzemi bizottság úgy látta, hogy Uhri Zsigmond a múltból kizárólag csak műszaki irányítással foglalkozott, az üzemet Uhri Imre állította a haditermelés szolgálatába. A munkásság érdekét pedig bátyjával szemben is mindig szem előtt tartotta. Ezért az illetékes szerveknél kieszközölte, hogy Uhri Zsigmond szabadlábra kerüljön. AZ ÜZEMI MUNKÁSLÉTSZÁM a pénzügyi nehézségek ellenére fokozatosan emelkedett, a kezdeti 200 főnyi létszám júniusban 351, majd októberben 460 főre növekedett. A létszámemelkedéssel a munkafegyelem megszilárdulása nem tartott lépést. Az üzemi bizottság ezért 1945. szeptemberében kénytelen volt szigorú intézkedéseket tenni. Megtiltotta, hogy munkaidőben magánügyeket intézzenek, a bizalmiak és a művezetők ilyen időben értekezleteket tartsanak. Figyelmeztette a dolgozókat arra, hogy a munkabéreket az üzemnek magának kell megkeresnie. A műszak,mulasztó és munkafegyelmet sértő dolgozókkal szemben határozottan eljártak. A MUNKÁSSÁG TÖBBSÉGE a felszabadulás óta munkahelyén szilárdan kitartott és munkáját kifogástalanul végezte. A szorgalmas és a munkafegyelmet megőrző dolgozókat a vállalat igazgatóság 1945. október elején az üzemi bizottság javaslatára jutalomban részesítette. Akik a felszabadulás óta hat hónapon át munkahelyükről nem hiányoztak, két heti keresetüknek, akik négy hónapon át nem mulasztottak műszakot, egy heti keresetüknek megfelelő összeget kaptak. A jutalmat az árak állandó emelkedése miatt azonnal kifizették, hogy a munkások annak még valamelyest hasznát vehessék. A JÓL ELVÉGZETT MUNKA nyomán mind több szovjet katonai alakulat adott megbízást sérült gépkocsik helyreállítására. A 17632 postaszámú alakulat 1945. novemberében 300 darab tehergépkocsironcs újjáépítésére kötött az igazgatósággal szerződést. A munkadíjat hat tehergépkocsis kijavításáért 4 darab roncsban állapították meg. Nyersanyagról, alkatrészekről, főként Az MTO hirgyűjteményéből Mit tud a „Steim 2”? Különféle fémek szerszámgépen való megmunkálásának megkönnyítésére szovjet technikusok különleges új elektronikus számítógépet konstruáltak. A „Steim—2” típusú berendezés megállapítja a fémmegmunkálás optimális feltételeit, és egyidőben kiszámítja a szükséges időráfordítást és a termelési költségeket. A gép felhasználásával az egyes munkamenetek normái is megállapíthatók. A kovácsoláshoz és sajtoláshoz a berendezés felméri a kovácsolt darabok súlyát, a szükséges félgyártmányok súlyát és méreteit, amennyiben pedig forgácsolási munkáról van szó, megbecsüli a szükséges anyagfelhasználást. Az összes említett feladatokat minden előzetes előkészítés nélkül lehet a gép segítségével megoldani. Elegendő a jellegzetes kezdeti adatok betáplálása (a megmunkált darab átmérője, fogásmélység, stb.) és a berendezés önműködően megadja a művelet algoritmusát, a megmunkálási feltételeket, a normális időráfordítást és a sorozatgyártás költségeit, mindezt a kezelő személy beavatkozása nélkül. Új biztosítási forma Az NDK állami biztosító társasága műszaki kockázat elleni új biztosítási formát szándékszik bevezetni. A biztosítás kiterjed azokra a károkra, amelyek valamely új gyártmány első előállításánál, kipróbálásánál vagy első alkalmazásánál adódnak. Ezen kívül az új műszaki folyamatoknak, illetve ismert műszaki eljárások kombinációjának bevezetésénél adódó károkat is megtérítenék. A cél az, hogy növeljék az állami vállalatok kockázatvállalási készségét és elősegítsék a legújabb tudományos eredmények bevezetését a termelési folyamatba. A rizikó problémája ugyanis, mindmáig gátló tényező volt az előállító és felhasználó vállalat számára egyaránt, új eljárások vagy termékek alkalmazásakor. Az új biztosítást, bevezetése előtt, még a gyakorlatban is ki akarják próbálni néhány vállalatnál. A Steyer A Steyer—Daime—Puch AG. legutóbbi üzemi tanácsa konferenciáján a vállalat vezérigazgatója igen kedvező eredményekről számolt be. A foglalkoztatottak száma egy év alatt 16 840 főről 18 435 főre emelkedett. A mostani évre 326 millió schilling értékű beruházást terveznek, ezek segítségével a vállalat egyes gyáraiban alapvető átrendezések folynak. beruházás A konszern forgalma emelkedett az elmúlt 9 hónap alatt tavalyhoz képest. Méghozzá jelentős az emelkedés. A konszern vezérigazgatója kétszer is hivatkozott arra, hogy a kedvező üzletmenet kialakításához a Magyarországgal kötött licencmegállapodás, valamint az autóbuszgyártás területén megindult kooperáció is hozzájárult 1971. február 4. üvegről, kárpitos anyagról, kúp- és tányérkerekekről az alakulatnak kellett gondoskodnia. A szerződés alapján a Hungária körúti telep 606 gépkocsironcsot vett át, melyből utólag 66-ot a szovjet katonai alakulat máshová elszállított, 25-öt pedig, mint kijavításra alkalmatlant, kiselejtezett. A kijavított képkocsikból 69-et adtak át a megrendelőnek, 52-öt pedig értékesítettek. AZ INFLÁCIÓ MIND NAGYOBB MÉRETEKET ÖLTÖTT, de a vállalat megtalálta a számítását. A gépkocsikat részben pénzért részben élelmiszerért, több esetben pedig törtaranyért értékesítettték. A vállalat tőkés igazgatója igyekezett felhasználni az infláció nyújtotta lehetőségeket. Előbb 1945. december 1-én az Ipari Munkaszervező Intézetnek fizette vissza elértéktelenedett pénzben a karosszériagyár építésére a háború utolsó éveiben felvett 3,7 millió pengőt, majd december végén a Honvédelmi Minisztériumnak is kifizette azt a 25 millió pengő államkölcsönt, melyben a mátyásföldi repülőgépgyár felépítése és berendezése került. A minisztérium a csökkent értékű pengőben való kiegyenlítést azonban nem teljes értékű rendezésnek ismerte el, a valorizációs rendezésektől tette függővé a kölcsön likvidálását. Uhri Zsigmond azzal érvelt, hogy az állam annak idején nem valorizációs kötelezettséggel folyósította a kölcsönt. Emellett arra is hivatkozott, hogy a repülőgépgyár gépi berendezését kitelepítették és az megsemmisült. A GYÁR DOGOZÓI 1945. DECEMBER ELEJÉN Grandits Béla elnök, Kovács Ferenc, Hörömpöli Kálmán, Horváth András, Kubik József, Trucza János és Adonyi Gyula személyében új üzemi bizottságot választottak. Grandits Béla vb-elnök 1940. július 15-e óta dolgozott a vállalatnál. A Gestapo mint kommunistagyanús egyént 1944. október 20-án letartóztatta. Grandits Béla az SZDP tagja volt. AZ ÜZEMI BIZOTTSÁGNAK és az igazgatóságnak 1945. őszén egyre több gondott okozott az autókarosszériagyár elhelyezése. A közeledő télre való tekintettel mielőbb intézkedni kellett, hogy a munkásság a hideg időben fedett csarnokban dolgozhasson. A munka addig nagy részben a szabad ég alatt folyt, csak az értékesebb gépek kerültek tető alá. Mivel a Devecseri úti telepen felállított fabarakkok átszállítása legfeljebb átmeneti megoldást jelenthetett volna az Autókarosszéria- és Járműgyár 1945. október 12-én a formailag létező leányvállalattól a mátyásföldi, Margit u. 2. sz. alatti gyártelepet öt évre bérbe vette. A bérösszeget a termelési forgalom 3 százalékában állapították meg. A mátyásföldi gyártelepet az ostrom alatt sérülések érték. A karosszériagyár kötelezte magát, hogy a felépítményekben bekövetkezett rongálódásokat a saját költségén kijavíttatja. (Folytatás a következő számunkba)