Ikarus, 1971 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-22 / 15. szám

Kinevezések Gyárunk vezérigazgatója jú­lius 1-i hatállyal Somogyi Mó­zest az egyedi gyáregység üzemmérnökét gyártáselőké­szítő osztályvezetővé, Torma Lajost az egyedi szerkesztés csoportvezetőjét műszaki osz­tályvezetővé, Tóth Miklóst az egyedi gyáregység szerelő mű­vezetőjét szerelő főművezető­vé, Kövesdi András lemezes művezetőt kocsitest gyártó fő­művezetővé nevezte ki. Ugyancsak július 1-től Tóth András meo csoportveze­tő a busz II. meo osztályveze­tője, Szeiler Károly meo cso­portvezető a busz I. meo osz­tályvezetője, Dombai József meo csoportvezető a sajtoló meo osztályvezetője lett. Kiss Ernőt a kísérleti üzem technikusát művezetővé ne­vezték ki. Remete Valér a Villamos- Ipari Kutató Intézet volt szak­tanácsadója az ajánlati osztály vezetője lett. Bukovszki Ferencet a szék­gyártó üzem művezetőjét üzemvezetőnek nevezték ki. Antal Ferenc fényező cso­portvezetőt és Ruzicska István fényező szakmunkást fényező művezetővé. Korda Rudolf üzemtechnikust a vázasüzem művezetőjévé nevezték ki. Három témáról tárgyaltak Vállalatunk pártbizottsága július 14-én tartotta ülését. Ezen három napirendi pont szerepelt. Először Toldi József vezér­­igazgató tájékoztatta a bizott­ságot az 1971. első félévi terv­teljesítésről, utána Pósa György párttitkár terjesztette elő a végrehajtó bizottság és a párt­­bizottság második félévi mun­katervét. A harmadik napirendi pont­ként Németh József szervező titkár javaslatot tett az Ikarus pártbizottság hatásköri listájá­nak módosítására. A Ford képviselői Győrött A Ford amerikai világcég képviselői látogattak el jú­lius 6-án délelőtt Győrbe a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat szakembereivel. Rom­vári Ferenc műszaki igazgató fogadta őket, majd tárgyalások kezdődtek az együttműködési lehetőségekről. A tárgyalások­ba bekapcsolódott a gyár több műszaki szakembere. A két napig tartó megbeszé­léseken érdekes témák kerül­tek szóba, így többek között együttműködés a további fej­lesztésben és közös gyártás gondolata is fölmerült. Végle­ges megállapodások később várhatók. (Rába) Még egyszer Monacoról Az Ikarus fölnőtt a Daimler-Benz-hez Az autóipar nemzetközi szak­sajtója még mindig nem tud napirendre térni a monacói magyar sikerek fölött. A Mo­nacói Autóbusz Hét óta hetek teltek el és még mindig cik­keznek az Ikarusról. A cikk­sorozatok közül kiragadjuk az Omnibusrevue nyugatnémet szaklap velünk foglalkozó so­rait. ,Monte-Carlóban a keleti tömböt csupán az Ikarus kép­viselte. A magyarok három kocsival mutatkoztak be. Egy, Svéd Államvasutak által rendelt kivitelben, Volvo al­vázra karosszárttal, egy, az osztrák Steyr-művekkel együtt­működésben megtervezett jár­művel, továbbá egy 12 méter hosszú, 16 elforgatható üléssel, zuhanyozóval, toalettel­­és min­den elképzelhető kényelmi be­rendezéssel felszerelt luxus európa-busszal. Ami a magyaroknál különö­sen feltűnt, az nem annyira a részletmegoldások, hanem a különlegesen finom kidolgozás volt. A magyar iparfunkcionáriu­sok egy sajtóértekezletén nem hagytak kétséget az iránt, hogy milyen helyet foglalnak el Eu­rópa autóbusziparában és me­lyek a további törekvéseik. Az Ikarus jelenleg évi 7000 buszt gyárt. 1975-re 11000 kibocsá­tása a terv. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az Ikarus fel­nőtt a Daimler-Benz­ hez és a Mercedes mellett az európai kontinens legnagyobb autó­­buszgyártója. Feltűnőek emellett az Ika­rusnak a nyugatnémet autó­busziparhoz vezető szálai. Egyik exponenséhez, a MAN- hoz licencszerződés köti, az osztrák Steyr-rel meglevő koo­perációs szerződés pedig a mi szempontunkból azért érdemel figyelmet, mert tudvalevő, hogy a Daimler-Benz a Steyr válla­latnál 50 százalékban érdekelt. Ausztriában jelenleg néhány Steyr—Ikarus busz fut. Ez te­hát az a terület, ahol az NSZK és a magyar autóbuszipar kö­zötti konkurrenciaharc kezde­tét veszi majd. Rövidesen megjelennek azon­ban a magyarok az NSZK- ban is. Tudvalevő, hogy a Hamburgi Magasvasútak az Ikarus Műveknek egy VÖV busatípus fejlesztésére adtak megbízást. Az első prototípu­sok még ezen a nyáron próba­üzemelnek. Ha azt a technikai tudást vesszük alapul, melyről az Ikarus Monte-Carlóban bi­zonyságot tett, úgy gondoljuk nem kell prófétának lennünk, akkor, midőn úgy véljük, hogy az Ikarusnak, ha sikerül a szerviz­kérdés megoldása , esélyei vannak a német pia­con.” A nyugatnémet szaklap a 12 oldalas cikkében első oldalon foglalkozik a magyar sikerek­kel. Két ábrát is mutat, me­lyek felirata: „16 főúri kényelmű elfor­gatható karosszékkel szerelt fel az Ikarus egy 12 méter hosszú kocsit. Ami luxus, au­tóbuszban elképzelhető, az eb­ben a járműben fellelhető volt. Hogy ezt a járművet a többi távolsági turistabuszok kate­góriáján belül az értékelésnél kiemelték, szerintünk igazsá­gos volt.” (Az anyagot fordította és rendelkezésünkre bocsátotta az MTI) 381 tanuló a gyárban 381 tanuló tölti a szünidőt munkával vállalatunknál. 472- en jelentkeztek eddig munká­ra, s 91-nek már le is telt a nyári gyakorlata. A Ripl Rónai utcai Autóköz­lekedési Szakközépiskolából 64-en dolgoznak a busz II-ben. Ide és az egyedibe vettek fel 35 József Attila és Eötvös Gép­ipari Technikumbeli tanulót. 62-en jöttek az Újhelyi úti Fel­sőfokú Autóközlekedési Tech­nikumból. (Sajnos a munkásszállító au­tóbuszok zsúfoltsága miatt a vidéki fiatalokat idén se tud­juk foglalkoztatni. Ehhez újabb járatok beindítására lenne szükség.) Ezek a fiatalok ismerős te­rületre jöttek, többségüknek járműipari szakmája van, jól lehet hasznosítani őket. Csak érteni kell hozzá. A termelési gyakorlaton levők munkájá­ról az iskola véleményt kér. Tehát egyszerre ketten vizs­gáznak. A fiúk gyakorlatból, a művezetők pedagógiából. KÁNIKULA A nyári kánikula ellenére is szerelnek az ud­varon, például a díszlécesek. (Busz II-ről szóló összeállításunk az 5. oldalon.) belátt 3 cm os „Együtt nőttünk fel a gyárral** 18 törzsgárda taggal ismét kevesebben vagyunk A második negyedévben nyugdíjba vonult dolgozókat búcsúztatták július nyolcadi­kén. A vezérigazgató megbízá­sából dr. Antal János gazda­sági igazgató, valamint Szlay­­kó János vszb-titkár és Po­zsonyi Sándorné TT-felelős vett részt a bensőséges ünnep­ségen. A 18 elköszönő: Weiler Géza (aki a közelmúltban kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát), Fenyővári Károlyné (aki 1968 óta a Mun­ka Érdemrend arany fokozatá­nak tulajdonosa), és Papp Sándor, Udvardi József, Val­­kovszky Gyula, Gáncs Sándor, Polhammer János, Lacskó István, Deák Imre, Homok Mi­hály, Kun László, Rajner László,­­ Kovács Ferencné, Pongrácz Ernő, Burger István, Nagy Dániel, Sós Pál és Jaczi­­na András nevében Weiler Géza, a székgyártó üzem veze­tője mondott köszönetet. Be­szédét a következő szavakkal zárta: „Valamennyien akik itt ülünk most, a gyárral együtt nőttünk fel — nem lesz köny­­nyű beletörődni, hogy ezután csak szemlélők, mondhatnám drukkerek leszünk.” Az ő ese­tében szerencsére ez csak rész­ben áll. Mint a szakszervezeti bizottság elnökének, nagyon is közeliek maradnak a vállalat problémái. Majd Fenyővári Károlyné szólt a „legfiatalabbak” jogán. ..Ránk mindig számíthat a vál­lalat”, de a meghatottságtól alig tudta tovább mondani. 18 közül 11-en ,akik 20 év­nél hosszabb időt töltöttek a vállalatnál) 600—1500 forint pénzjutalmat, hárman (akik több, mint 15 évig dolgoztak a gyárban) tárgyjutalmat kap­tak. Törzsgárdatal­álkozó volt ez, nem is búcsúztató. IM­ A két kitüntetett: Fenyővári Károlyné és Weiler Géza Vargán® állapota kielégítő A vizsgálat folytatódik Július 8-án reggel 8 óra körül súlyos baleset történt a budapesti telepen, az igazgatósági épület és a répasz­­üzem között. Domány Béla, a busz II. szerelőüzemének művezetője jogosítvány és gépkocsivezetői gyakorlat nélkül vezette az 1656 számú 556-os autóbuszt és elütöt­te Varga Ferencnét, a kooperációs osztály dolgozóját. Az asszonyt súlyos combsérüléssel szállították a János Kórház ortopéd sebészeti osztályára. Hogyan történt a baleset? A rendészeten felvett jegy­zőkönyv szerint a művezető több esetben hozott már le a vonalról kész autóbuszokat. Most is ez történt. A fékpad­tól a tepasz elé akart állni. Megkerülte az udvaron álló kocsikat, elhaladt az irodaépü­let előtt, majd befordult jobb­ra. „Az irodaépület végénél lé­vő területen láttam, hogy előt­tem egy nő halad el, de olyan nagy hely állt rendelkezésem­re, hogy mellette nyugodtan elfértem volna.” Tíz kilométe­res sebességgel haladt és két­­három méterről rádudált. Az­tán ... „Ebben a pillanatban nagy sikolyra lettem figyelmes és kiáltást hallottam, hogy áll­jak meg. A fékre léptem ... kiszálltam és láttam, hogy az előttem haladó nő a busz jobb első kereke alatt van.” A ko­csit Rezsek János gépkocsive­zető segítségével ,,az összesza­ladt emberek” tolták le az asz­­szony lábáról. Így mondta el az esetet Do­mány Béla. Az asszonyt július 15-ig még nem tudták kihall­gatni, bár az állapota szeren­csére már nem életveszélyes. S a tanúk? A baleset pilla­­natát senki se látta. Mikor Rezsek János észrevette és rá­kiáltott, az asszony már a ke­rekek alatt volt. Két-három métert tolta maga előtt a föl­dön, a jobb combját szűrte mars alá a kerék. A kocsi „se­bességben maradt”. A mno vizsgálat megállapította, hogy minden biztonsági berendezés rendel­etésszerűen működött. A kürt­jelzésre senki sem em­lékszik. Mivel védekezik Domány­­ Béla? Flismeri a szabálytalan­­­­ságot „de ezt a termelés érde­kében hajtottam végre” — hajtogatja. A rendészet, személy szerint Nyírvölgyi Mihály már két esetben figyelmeztette, mert az igazgatói utasítás ellenére jo­gosítvány nélkül hozta le a ko­csit a vonalról. Számtalanszor figyelmeztették a gyárudva­ron száguldozó gépkocsiveze­tőket is a gyorshajtás miatt. Eddig 10 írásos figyelmeztetést küldtek az üzemvezetőknek, mert jogtalan személyek ve­zették a buszokat. S az ered­mény? Ma, július 15-én Bartos Béla művezetőt „szedték le” az egyik kocsiról. Ez is, a ter­melés miatt?!­ A termelés az emberért van — mondjuk. — Miért helyez­zük akkor a dolgozók testi ép­ségének megóvása elé? Miért csak a rendészet figyelmezteti a „koca-sofőröket”, s miért nem veszik komolyan a bal­esetelhárítási utasításokat? Er­re nem lehet kifogás a terme­lés, még ak­kor sem, ha most esetleg „véletlen”­ baleset tör­tént. A rendészet kihallgatta a ta­núkat, s az ügy aktáit lapzár­tánkkal egy időben átadták a rendőrségnek. Varga Ferencné állapota — július 15-i információnk sze­rint — kielégítő. A lábát nem kell amputálni, de a gyógyulá­sa még hónapokat vesz igény­be. Lapzártakor még állandó orvosi megfigyelés alatt állt. Reméljük, hogy a következő számunkban már kedvezőbb és bővebb információval tudunk szolgálni állapotáról. Tassi A felajánlás feltétele: mikorra szállít Győr! Az Esti Hírlap július 9-i szá­mából: „Több budapesti képviselő javaslatára a Hazafias Nép­front Budapesti Bizottsága és az Esti Hírlap szerkesztősége tegnap délután megbeszélést tartott a szerkesztőségben a budapesti közlekedés és az Ikarus gyár vezetőivel. Az ér­tekezleten részt vett Vida Miklós, a budapesti képviselő­­csoport vezetője, a Hazafias Népfront budapesti elnökségé­nek tagja, Csömör Ferenc kő­bányai, Kiss Jenő XVI. kerü­leti, Tóth István IX. kerületi képviselő, dr. Nagy Ervin, a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatósága fejlesztési osz­tályának vezetője. Fáskerti Sándor, a BKV műszaki igaz­gatója .. . A megbeszélés eredményei­ről többek között jav­ír a lap: „A csütörtöki találkozón Bo­ros Gyula igazgató, Toldi Jó­zsef vezérigazgató nevében be­jelentette: határidő előtt, augusztus 16-ig szállítják az 50 százszemélyes buszt, s 1972 ja­nuárja helyett az idén szep­­tamberberi az 50 pe­rtit, feltéve, ha a 15 hátsóhídat riverből is előbb megküldik. Ha nem, akkor csak harmínc­­, öt, 160 személyes buszt adnak át. Most a 15 buszra is nagy szükség van, ezért Vida Mik­lós, a budapesti képviselőcso­port vezetője javasolta: kérjék meg a győri vezetőket, hogy segítsék az Ikarus felajánlá­sát.” A vállalatunk kereskedelmi osztályán kapott információ. A szeptemberre tervezett 50 darab 556-os autóbusz gyártá­sát július közepén megkezdtük. Július 15-én vállalatunknál jártak a BKV képviselői, s a meo átvételről tárgyaltak. Az anyagellátási főosztályve­zetőhelyettes nyilatkozata: Szerintem 16 darab 180-as autóbusz gyártását ez év no­vemberétől a 34 darabét pe­dig 1972 első negyedévéről hoztuk előre. Ezeket a 20 tuni­szi, 50 iraki és 50 egyiptomi csuklós autóbusszal együtt fogjuk gyártani. Az­ összes mennyiséghez pillanatnyilag 40 hátsóhíd hiányzik, melynek szállítását augusztus végére ígérték a győriek. Ha ezt a mennyiséget július végén vagy­ augusztus elején megkapjuk, úgy nincs akadálya a szeptem­beri átadásnak. Reméljük, hogy a budapesti képviselőcsoport „küldetése” eredménnyel jár, és sikerül elintézni, hogy vállalatunk jú­lius végére megkapja a 40 da­rab 12 tonnás hátsóhidat

Next