Ikarus, 1981 (29. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-23 / 1-2. szám
folytatás az 1. oldalról) területen kedvezőtlen hangulatot teremtettek. Az ilyen intézkedésekkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy emberek sorsáról döntenek.” A tapasztalatok szerint javítani kell a munkaerőgazdálkodást, korszerűbbé kell tenni. Ne csak megfelelő számú és szakképzettségű dolgozó álljon a vállalat rendelkezésére, hanem ott dolgozzanak, ahol leginkább szükség van rájuk. A beszéde további részében Kovács György az állásfoglalás egyes pontjait indokolta. (Az állásfoglalást lapunkban teljes terjedelmében közöljük.) A vitában elsőnek Nagy Gábor gazdasági igazgató kért szót, s a vállalat jövedelempolitikájáról beszélt. A vállalat 1980-ban is teljesítette azt, amit a jövedelempolitika keretében a dolgozóknak ígért. A tervezett 5 százalékos jövedelem-növekedés helyett 5,3 százalékos az emelkedés. 1979-ben egy főre 50 583 forint átlagjövedelem jutott, 1980-ban 53 267. Tehát teljesítette a vállalat amit ígért, bár 1980 után most sem fizethet év végi nyereségrészesedést. A jövedelempolitikának eredménye az is, hogy nemcsak a vállalati mutatókat sikerült a tervezett szerint alakítani, hanem azt telephelyi bontásban is. Az eredményt nagyobbítja az a tény, hogy ezt állami támogatás nélkül érte el a vállalat. MIÉRT NEM LEHET ÉV VÉGI NYERESÉGRÉSZESEDÉS? Az év végi részesedésre Nagy Gábor még egyszer visszatért, és választ adott arra a kérdésre, hogy a megnövekedett vállalati nyereség ellenére miért nem lehet mégsem év végi részesedést fizetni. Az indokolás lényege az, hogy: a rendeletek szerint a nyereségnek egy része a vállalatnál marad, ezt előbb a tartalékalap föltöltésére kell használni, a megmaradó részt a fejlesztési alapra lehet használni, és csak ezek után kerülhet sor az év végi nyereségrészesedésre. A rendelkezésre álló összeg nem fedezi még teljesen a fejlesztési alapokat sem. (Jó azonban tudni, hogy a fejlesztési alapban olyan témák is szerepelnek, amely közvetlenül a dolgozók munkakörülményeit javítják, szociális, kommunális, munkavédelmi célokat szolgálnak.) Bizonyára mindenki megértheti azt is, hogy a népgazdaság költségvetése egyre szigorúbb a vállalatokkal szemben. A korábbi években a nyereség fele maradt a vállalatnál. 1980-ban 42 százaléka, az idén 37 százaléka. Ezért is érthető, hogy a vállalat arra törekszik, hogy bérből biztosítsa dolgozóinak a megfelelő keresetet, a jó jövedelmi szintet. A gazdasági igazgató részletesen foglalkozott a vállalat létszámkérdésével. Hivatkozott különféle aggályokra. Sokakat megijesztettek az előtervek, amelyekben túlzott létszámcsökkentést láttak. A most beterjesztett tervszám azt mutatja, hogy nincs aggodalomra ok. A terv szerint az összes vállalati létszám 10 312. Nagy Gábor elmondta, hogy a decemberi zárólétszám 10 300 volt. Tehát valamivel kevesebb is, mint amit az egész évre átlagban terveznek. A gyárak helyzetét külön-külön vizsgálva határozottan leszögezte, hogy alaptalanul keltenek rossz hangulatot. Budapesten ugyan a zárólétszáma 30—40 fővel több, mint a tervezett, de akik ebben az évben nyugdíjba mennek, azok 165-en vannak. Azért is alaptalannak tartja a létszámmal kapcsolatos aggodalmakat, mert hiszen viszonylag igen kis számról van csak szó. Az Ikarusban például 1980-ban 1886 ember lépett be és 2116 lépett ki. E számokat nézve eltörpül a 30—40 emberről folytatott vita. TÖBB JAVASLAT A következő felszólalókra jellemző volt az, amit Somogyi József, a XVI. kerületi pártbizottság első titkára mondott: „Mindegyikben azonos a felelősségérzet és mindegyik saját területének gondjairól szól” Labricz Lőrinc pártvezetőségi titkár többek között a sajtológyáregység helyzetének rendezését sürgette. Az ösztönző bérezési formák fontosságát hangsúlyozta. Plesz Györgyné, alapszervezeti titkár a visszatérő gondok megoldásáért szólt, kifogásolta, hogy alapszervezetének területén az elmúlt évben nem volt egyenletes a terhelés. Dörnyei Imre alapszervezeti titkár egyetértve a javasolt pártbizottsági állásfoglalással, hozzátette, hogy legyen következetes a pártbizottság az ellenőrzésben is. Ördög László, a szegedi pártvezetőség titkára értékelte azt a fejlődést, amely a szegedi gyárban 1976 január óta tapasztalható. Azóta tartoznak az Ikarus vállalathoz, termelésük nagymértékben megnőtt, s legújabb beruházásuk a 3-as üzemcsarnok, amelyet január 4-én vettek át. Németh Ernő alapszervezeti titkár az anyagmozgatás helyzetét elemezte. Felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt évben kell dolgozni 40—50 tonnával csökkent a külső szállításra fölhasználható tehergépkocsik kapacitása. Sürgette, hogy behozott anyagok tárolóhelyét fedjék be és ezzel előzzék meg a rozsdásodást. Javasolta, hogy a fenékvázakat beszállító teherautók,amelyek visszafelé üresen mennek, vigyék el az üzemanyag-tartályokat. Ezt a kérdést a Csepel Autógyárral rendezni kell. Kifogásolta, hogy a konténereknek nincs gazdája. Saját dolgozóinak elismerésére elmondta, hogy bár az elmúlt évben 2300 vagon érkezett be, de egy fillér kötbért nem kellett fizetni. Javasolta továbbá, hogy kooperációs üzemeknek, vagonon szállítsák el az anyagokat, úgy sokkal olcsóbb, mint tehergépkocsin. A számos felszólalóra tekintettel csak említhetjük, hogy Bán László alapszervezeti szervezőtitkár az egyedi gyáregység gondjaival foglalkozott. Kelemen Pál, a fehérvári gyár főmérnöke az általunk végzett veszteségfeltáró tevékenységet ismertette többek között. Garaba János pb-tag az újítómozgalom gondjairól szólt. Schindele Árpád pb-tag a gazdaságpolitikai munkabizottság nevében szólt és annak észrevételeit ismertette. NAGYOBB ÖSSZHANGOT! Somogyi József, a XVI. kerületi pártbizottság első titkára két témát elemzett. Először a pártirányítást, s ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a vezetők annak érdekében dolgoztak, hogy ez érvényesüljön. Az eredmények bizonyítanak is. Ezután még következetesebbnek kell lenniük. Foglalkozott a gazdasági vezetők megítélésével, ítélete kedvező, de hozzátette, hogy feszítettebb szabályzásra lenne szükség, nagyobb összhangra. Úgy készítsék elő a döntést, hogy mindig előre meghallgassák és a célnak megnyerjék azokat, akikre vonatkozik a döntés. A szakszervezet és a KISZ fejlődését elismerte. A párttagok együttműködését formailag kifogástalannak tartotta, tartalmi szempontokból azonban tovább kell javítani azért, hogy egy nyelven beszéljenek. Ennek érdekében rendkívül fontos a pontos friss információ. Az üzemi demokráciával kapcsolatban is javulást tapasztalt, jó hogy nem új formákat keresnek, hanem a meglévőket igyekeznek minél jobban kihasználni. Hatodik kérdésként a kommunisták példamutatását vizsgálta, megállapítva, hogy néhány kivételtől eltekintve valóban példát mutatnak. Utolsó kérdésköre a pb munkastílusa volt, amelyet röviden így fogalmazhatunk meg: megfelelőnek tartja. Temesi Imre, alapszervezeti szervezőtitkár a fejlesztésekről a beruházás gondjairól, a pártalapszervezet irányító tevékenységéről és a nyereségrészesedésről szólt többek között. Katona Sándor, a móri gyár igazgatója a visszavitt kooperációs munkákról szólt, majd arra hívta föl a figyelmet, hogy a stagnáló időszakban fordítson a vállalat nagy gondot az előkészítő munkák fejlesztésére és készüljenek föl arra, hogy a hatodik ötéves terv második felében ismét növekvő termelési feladatokkal kell megbirkózni Wester Jánosné személyzeti és szociális igazgató a munkaerőgazdálkodás emberi oldalait vizsgálta, s felhívta a figyelmet azokra a fejlesztési munkákra, amelyeket a vállalat a munkakörülmények javítása érdekében végzett és végez. Keszthelyi Oszkár, a sajtológyáregység vezetője a termelési egységet érintő bírálatokra válaszolt. Nagy Sándor az üzemfenntartás főosztályvezetője a megnövekedett és drága géppark megfelelő karbantartásának szükségességét hangsúlyozta, ezek feltételeinek biztosításáról emelt szót. Toldi József vezérigazgató az elmúlt év eredményeinek rövid felvázolása után a tanulságokkal foglalkozott. Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy csökkent létszámmal is lehet tervet teljesíteni és stagnáló termelés mellett is nőhet a vállalat nyeresége. Elemezte azokat a hangulati szakaszokat, amelyeket a vállalatnál tapasztalni lehetett, így pánikot, amikor csökkent a nyereség, aztán csodavárást, végül pedig azt a nagyon kedvező fordulatot, amelyet éppen a pártbizottság indított el. A pártbizottsági ülésen fogalmazták meg, csak jobb munkával és több munkával tudunk magunkon segíteni. Kérdés most az, hogy mindenki tehetsége szerint dolgozott-e. A vezérigazgató felszólalása végén kifejezte abban való bizalmát, hogy együttes munkával, a vállalat szervezetének tökéletesítésével és jobb munkával teljesíteni tudjuk a hatodik ötéves tervet is. Kovács György összefoglalójában javasolta, hogy a Németh Ernő által fölvetett kérdéseket a vállalat vezérgazgatója vizsgáltassa meg. A vita lezárása után a pártbizottság a javasolt állásfoglalást egyhangúlag elfogadta. — gerendás — A pártbizottság állásfoglalása GAZDASÁGI FELADATOK A vállalat gazdasági vezetése intenzív piackutató munkával biztosítja, hogy a szerződéssel még nem fedezett gyártmányok mielőbb lekötésre kerüljenek. A gyárakban a tervezett létszámok tervszerű és rugalmas munkaerőgazdálkodás eredményeként az adott területek foglalkoztatásának teljes körű biztosításával úgy valósuljon meg, hogy mindenki a képességeinek megfelelő munkaterületen a leghasznosabb munkát tudja kifejteni. Tovább kell javítani a termelés egyenletes ütemű és folyamatos munkát biztosító feltételeit. A vállalat minden dolgozója előtt továbbra is kiemelt feladat legyen a gyártmányaink és a munka minőségének fokozása és az önköltség további csökkentése. A fejlesztési tevékenység az adott anyagi források mellett a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa a gyártmány és gyártásfejlesztés folyamatát, az elért műszaki színvonal továbbfejlesztését, a dolgozók munkakörülményeinek javítását. A munka hatékonyságának emelésével, gazdálkodásunk tervszerűségével biztosított legyen a tervben meghatározott mértékben a dolgozók átlagkeresetének növekedése. Ugyanakkor a helyes ösztönzési rendszerrel biztosítani kell, hogy a végzett munka értékmérője a munkában elért teljesítmény legyen. Az elmúlt években — különböző fórumokon is jelzett — a sajtolt alkatrész-ellátásban állandóan visszatérően jelentkező gondok nem kerültek megoldásra annak ellenére, hogy több utasítás és intézkedés született. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a pártbizottság hozzon határozatot, hogy a gazdasági vezetés 1981-ben olyan intézkedéseket tegyen, melyek a sajtolt alkatrésszel való ellátás folyamatos biztosítását megoldják. PÁRTFELADATOK A párttagok példamutató, fegyelmezett munkával, kezdeményezéseikkel segítsék elő a vállalati terv sikeres végrehajtását. A pártszervezetek hathatós politikai munkával segítsék elő a minőségi munka és a munkafegyelem erősítését. A törzsgyár pártvezetőségei úgy fejlesszék a gazdasági munkát segítő tevékenységüket, hogy még eredményesebben kapcsolódjanak be és segítsék elő a szakterületek munkáját. Az agitációs és propagandamunka segítse elő, hogy a vállalat dolgozói reálisan ismerjék meg helyzetünket, megértsék, elfogadják és támogassák a terv-célkitűzéseket. Tudatosítani kell, hogy a változó körülményekhez és helyzethez alkalmazkodó vállalati feladatok megoldása minden dolgozó érdeke. KISZ-FELADATOK A KISZ-fiatalok példamutatásukkal, akcióprogramjaikkal segítsék elő a vállalati feladatok megvalósítását. Járjanak élen az új módszerek és eljárások kidolgozásában és bevezetésében, mozgalmaikban kapjon első helyet a munka hatékonyságát javító kezdeményezések. A KISZ-szervezetek mozgósítsák a fiatalokat a munkaverseny-mozgalomban újabb sikerek elérésére. Kapjanak megfelelő segítséget a munkához való beilleszkedésre, és megfelelő feladatokkal való ellátásra a pályakezdő fiatalok, a fizikai és alkalmazotti területen egyaránt. Szakszervezeti bizottságnak ajánljuk. Kapcsolódjanak a terv céljaihoz, karolják fel a jó kezdeményezéseket, mozgósítsanak annak végrehajtására, a szocialista munkaversenyt igazítsák a változó körülményekhez. Fokozzák részvételüket a mindennapi termelési feladatok szervezésében és ellenőrzésében. Munkájukban helyezzék előtérbe a tömegkapcsolatok fontosságát, a szocialista demokrácia fejlesztését, a marxizmus humanista alapállását, emberközpontúságát. „Híven a Magyar Népköztársaság Alkotmányához, törvényeihez” Ha másból nem, abból biztosan tudhatjuk, hogy újra hátunk mögött van egy teljes esztendő, mert a meghívó a XVI. kerületi Mosolygó Antal munkásőr zászlóalj ünnepélyes egységgyűlésére hív. A katonazenekar hangszerein fölcsendül a Himnusz, majd az elnök. Szabó Imre, az EMG pártbizottságának titkára köszönti az elnökségben helyet foglaló vendégeket: Király Andrásnét, a Budapesti Pártbizottság titkárát; Csészék Sándort, a munkásőrség budapesti parancsnokságának helyettesét; Somogyi Józsefet, a XVI. kerületi pártbizottság első titkárát és a hazánkban ideiglenesen tartózkodó déli hadseregcsoport képviselőjét, valamint a munkásőröket és azok hozzátartozóit. Nagy Sándor zászlóaljparancsnok részletesen beszámol az egység elmúlt évi munkájáról, majd Cseszék Sándor tolmácsolja Borbély Sándornak, a munkásőrség budapesti parancsnokának üdvözletét és köszönetét a sikeres munkáért, hangsúlyozva a kerületi pártbizottság, a pártszervezetek és a hozzátartozók jelentőségét az eredmények elérésében. S hogy valóban mily sikeres évet zárt a Mosolygó Antal zászlóalj, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kiváló szintet értek el és ezért oklevelet kaptak. Az eredményességért Nagy Sándor és Somogyi József kitüntetéseket ad át. A zászlóalj alegységek közötti szocialista versenymozgalmában a második század első szakasza Sáry László és Szegedi Béla parancsnokságával első helyezést ért el. A rajok versenyében első lett az első század harmadik szakaszának második raja — parancsnok: Szilágyi József — és a második század első szakaszának első raja — parancsnok: Sáry Lászlóné. Kiváló parancsnok kitüntetésben részesült: Bányai Lajos, Sáry László, Sáry Lászlóné és Szilágyi József. Kiváló Munkásőr kitüntetést kapott Bauer János, Garai István, Horváth György, Kárpáti László, Kiss Lajos, Kusnyár Sándor, Németh Imre, Pellei Béla, Szarka András és Nagy Sándor. Ezután újabb kitüntetések átadására kerül sor. Cseszák Sándor Kiváló Parancsnok kitüntetést ad át Nagy Sándor zászlóaljparancsnoknak, Kamhal József parancsnokhelyettesnek, és Cselle Tibor ellátó-helyettesnek. A Mosolygó Antal zászlvaj Szállító alegysége pedig elnyerte a Budapesti Parancsnokság „Legjobb Szállító Alegységei" címet. Parancsnokuk: Bányai Lajos. Kettős előrelépés Hívták és kikérték Pázsikné Szilágyi Gabriellát, a törzsgyári óvoda vezetőjét, aki jó egy hónapja már a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője. Négy évvel ezelőtt, mint itt a budapesti gyárban az köztudott, nehéz körülmények között vette át az óvoda vezetését. A vállalat vezetősége többek között ezért is kiemelten fontosnak tartotta (és tartja ma is), hogy az óvodát anyagilag és erkölcsileg segítse, s ez szerencsésen párosult Pázsikné Szilágyi Gabriella szervezőkészségével. Ennek az összmunkának köszönhető, hogy a mai kor követelményének megfelelő körülmények között vigyáznak a gyermekekre az óvodában és készítik föl őket az iskolára. Az a tény pedig, hogy egy országos intézmény is fölfigyelt a gyermekintézmény munkájára, az ott dolgozó pedagógusok és nem pedagógusok tevékenységének elismerése is. Jónás Jánosnéval,az új vezető „óvó nénivel" most ismerkednek a gyermekek és szüleik. Jónásné neve, itt a XVI. kerületben, nem ismeretlen. Több esztendeig a Zsenge utcai óvodában volt vezetőhelyettes. Hasonló életkorú, mint Pázsikné Szilágyi Gabriella, Jónás Jánosné is pedagógiai főiskolát végzett. A kettős előrelépéshez sok sikert kívánunk és azt a segítségnyújtást, amelyhez a vállalat vezetősége hozzászoktatta az óvodát. A MOZGÁSSÉRÜLTEK JAVÁRA Az 1981-es évet az ENSZ a mozgássérültek évének nyilványította, ebből az alkalomból a gyártmányfejlesztési főosztály Fejlesztési Szocialista Brigádja csatlakozva a Pécsi Sörgyár szocialista brigádjának fölajánlásához, vállalja, hogy egy szabad szombaton kommunista műszakot tart a mozgássérültek javára. Egyben fölhívja az Ikarus gyár szocialista és munkabrigádjait, hogy csatlakozzanak a Fejlesztési brigád fölajánlásához. A Mosolygó Antal munkásőr zászlóalj ünnepélyes egységgyűlésen Darvas Dániel, a kerületi pártbizottság titkára is szót kér. Meleg hangon dicsérő szavakkal szól az elvégzett feladatokról, köszöni a munkásőrök áldozatkész, lelkiismeretes munkáját, szeretettel és tisztelettel mond búcsút, a távozóknak és sok sikert kíván az új munkásőröknek. Ezt követően Király Andrásné és Cseszák Sándor a munkásőrségben végzett szolgálatuk elismeréséül a „Szolgálati Érdemérem" 20 éves fokozata kitüntetést nyújtja át Bejczi Ferencnek, Kamhal Józsefnek, Komár Jánosnak, Szentesi Lászlónak, Gyenes Istvánnak és Pipa Bélának. A „Szolgálati Érdemérem" 15 éves fokozatú kitüntetést a következő munkásőrök veszik át: Bene Lajos, Huták István, Bajta József, Ráski István, Szabados László, Madarász Ferenc, Fábián Gábor, Potyák Józsefné (Eötvös Margit) és Oláh László. A „Szolgálati Érdemérem" 10 éves fokozatú kitüntetést tizen kapják: Antal Géza, Kiss József, Kusnyár Sándor, Máté István, Nyirfás Sándor, Sütő László, ifj. Hankoczi Lajos, Kiss Zoltán, Bátsi István és id. Szentesi László. Tíz leszerelő munkásőr, a munkásőrségben végzett több évtizedes, illetve több éves áldozatkész szolgálatuk elismeréséül Munkásőr Emlékérmet és Emléklapot vesz át. Király Andrásné köszöntő szavaiban meghatottság bujkál. Beszél az utánpótlás fontosságáról, az önkontroll helyességéről, s arról, hogy a leszerelők nem mondanak végleges búcsút a munkásőrségnek. Említi azt is, hogy a Mosolygó Antal zászlóalj többre is képes, hiszen az elkövetkező években az előrelépéshez minőségileg mindenképpen többet kell nyújtani. S elérkezik az egységgyűlés legünnepélyesebb pillanata: az új munkásőrök eskütétele. Az idős munkásőr Jager Béla átadja a fegyvert a fiatalnak, Vidék Zoltánnak. A Mosolygó Antal zászlóalj januári ünnepélyes egységgyűlése az Internacionálé hangjával ér véget. (Az egységgyűlésről lapunk következő számában nagyobb részletességgel számolunk be.) (t.n. a.)